Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-19 / 168. szám
a miskolciaké a szó Négy után nincs pénzfeladás Miskolcon dolgozom, de Barci- kán lakom, így féligmeddig miskolci is vagyok. Ennek okán szeretnék szóvá tenni egy problémát. Aki munkába jár, az többnyire csak délután ér rá ügyes-bajos dolgait elintézni. De a hivatalokban. így a barcikai főpostán sem járhat mindig sikerrel ez az ügyintézés. Furcsa módon, délután 4 óra után pénzt feladni mór nem lehet, hogy miért, azt senki nem tudja. De azt sem közli a postahivatal, legalább egy kis cédulán az ablak mögött, hogy pénzt csak 4 óráig vesz át. Ha a közönség tudomására hozták volna ezt a hivatali időt, akkor bizonyára mindenki igyekezne alkalmazkodni is hozzá, és nem érné olyan meglepetés, mint engem is, akivel a jelzett időoont után már szóba sem álltak. A záróra ugyan jóval később van ennél a postahivatalnál, ezárt érthetetlen, hogy pénzfeladással csak 4 óráig foglalkoznak. S ha netán sürgős esetben, esetleg táviratilag kell ilyen küldeményt feladni, akkor kihez forduljon a kedves ügyfél? H. T. Miskolc Tapolcai bosszúságok A tapolcai strand és a gépkocsiparkoló között egyszer régen szép hűvös sétány volt, salakkal leszórva. Aztán jött egy vállalat és az egészet feltúrta. Azóta ott sétálni, de még odanézni sem lehet, olyan csúnya lett. Ugyanez a helyzet a strand park felőli részén is. Itt egy másik vállalat kutat fúrt. Ezt az utat megcsinálták, csak azóta 20—30 centimétert besüppedt. Ezen sem lehet tehát járni. A játszótér mellett, a szolgáltató pavilonok előtt van egy kút. A csap alatt eltöm ődik a lefolyó, körülötte sár, eldobált papírpoharak és ételmaradék. Ezzel is tenni kellene valamit. Tapolcán a nyári hónapokban nagy a forgalom, nemeseik az utcákon, a parkokban, de az autóbuszokon is. Az új rendszerű utazás körül azonban egy kis baj van. Ugyanis a tapolcai végállomáson 8 órától lehet busz- és villamosjegyet kapni az ajándékboltban, ahol ezekben a hónapokban amúgy is igen nagy a forgalom. Ha valaki korábban akar utazni, nem tehet mást, mint — ha észreveszi, hogy a bolt dolgozói már bent tartózkodnak, takarítanak vagy az áru rendezgetésével foglalkoznak — bezörget és kéri a jegyet. Ha a többi végállomáson van külön jegyárusító, akkor Tapolcán miért nincs, legalább a nyári hónapokban? — kérdi Aranyosi Mártonná Miskolc—Tapolca, Újjáépítési út 4. Egyenlő eséllyel? j|c Egy eladó nem lehet szemtelen! (Jármay György rajza) Mit lehet hát komolyan venni ? ? Nem valami nagy örömömre szolgált, amikor szinte bírósági felszólításként közölte velem a házkezelőség, hogy a garanciális javítások ügyében ezeken és ezeken a napokon okvetlenül tartózkodjam otthon, mert különben a javítás elmarad (órát nem közölt az ukáz, tehát 0 órától 24 óráig kellett értelmeznem a „szobafogságot”), még kevésbé örültem azonban annak, hogy ezt a parancsnak érthető kívánságot sem tartották be. A garanciális javításokra érkező munkások ugyanis a megadott időpontnál két nappal előbb csöngettek be váratlanul lakásomba. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem a megadott időben kerestek, lako- nikus rövidséggel azt válaszolták: mert most érünk rá. Megértem, hogy akkor jöttek, amikor ráértek, csak azt nem tudom, mit vegyek most már komolyan a házkezelőség felhívásából? M. I. Miskolc Az olvasó kérdez, a jogász válaszol — Mama, vagy háztartási alkalmazott? — kérdezi B. Ferencné miskolci olvasónk. Levélírónk ugyanis gyermekeinél háztartási alkalmazotti munkát végez, de a kötelező betegségi biztosításhoz ezt nem veszik figyelembe. A társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályok szerint a kötelező betegségi biztosítás — többek között — kiterjed a háztartási alkalmazottakra is. Ennek viszont feltételei vannak. Ilyen feltétel elsősorban, hogy a háztartási alkalmazottnak — ideértve a bejáró háztartási alkalmazottat is — ugyanannál a munkáltatónál legalább heti 30 óra munkaideje legyen. Az általános szabályból kivétel (megszorítás) van, mert a rendelet kimondja, hogy az előbbi feltétel fennállása esetén is a munkáltatónak a vele egy lakásban lakó és háztartásában dolgozó gyermekére, unokájára. szülőjére, nagyszülőjére és házastársának előbb említett családtagjaira a biztosítás akkor terjed kj, ha a szak- szervezet által láttamozott munkaszerződés alapján végez munkát, továbbá a munka felvételekor a rokkantsági nyugdíjhoz (résznyugdíjhoz) szükséges szolgálati idővel rendelkezik. Az előzetes szolgálati idő fennállását, mértékét a SZOT TBI (volt SZTK) ügyviteli nyilvántartásából állapítják meg. Ha vita lenne, abban a bíróság határoz. Az új rendelkezést az 1970. január 1. utáni bejelentéseknél alkalmazzák, azzal, hogy a munkáltató és házastársa testvérének és az előbb fel nem sorolt egyéb rokonok biztosítási kötelezettségét akkor is megállapítják, ha a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel nem rendelkeDR. SASS TIBOR Nem kell félni a fogótól A fogfájás nem egy ideális állapot. Szenved, gyötrődik az ember, tablettákkal és csillapítókkal húzza-halasztja az elkerülhetetlent, a foghúzást s egyéb orvosi beavatkozást. Mindenki úgy van vele, hogy a szakrendelőkbe általában nem megy szíves-örömest. Különösen nem a fogorvosi rendelőbe, ahová menet már útközben mindenféle módon még mindig azon töri a fejét, hogyan lehetne visszafordulni. Be kell vallanunk, hogy félünk a fogorvos fogójától, pedig erre semmi ok. A jól felszerelt szakrendelőkben, Miskolcon is magas szintű ellátásban részesülnek a betegek. A fogó mellé jó szó is kerül, s mire észreveszi magát a beteg, szinte fájdalom nélkül megszabadult a rossz fogtól. S ellentétben a más osztályokon objektív akadályok miatt kialakult hosszadalmasabb várakozás helyett itt, a fogorvosi szakrendelésen alig kell ücsörögni és várakozni. Jómagam is félve vetettem magam alá egy ilyen „operációnak”, s amikor távoztam, szinte már sajnáltam, hogy miért nem jelentkeztem korábban kezelésre. Hiszen a saját egészségemről volt szó. F. T. Miskolc Válaszol az illetékes A D. H.-ban megjelent „Torzító képformák” c. cikkben felvetett probléma vállalatunknak és vetítőgépészeinknek egyaránt sok gondot jelent. A mozilátogatók valóban bosszankodnak a normál képformátumú kópiák takarásos vetítése alatt. Különösen jelentkezik ez feliratos filmek vetítése során. A filmek vetítési formátumát a MOKÉP határozza meg, s vetítési utasításban jelzi, hogy a kérdéses kópia milyen formátumban vetíthető. Jogos a panasz, hogy a feliratos filmek esetében nem mindig biztosított a teljes kép kivetítése és a felirat olvashatósága. A takarásos filmek vetítését ma már mi sem tartjuk korszerűnek és szükségszerűnek. Borsod megyei Moziüzemi Vállalat Szebeni Győző igazgató Rovatvezető: KOLTAI JÓZSEFNÉ 4c A TVK-ban üzemel hazánk első polietiléngyára. A képen látható polimer üzemcsoport — saját és import etilénből — évenként 24 ezer tonna granulátumot termel. (Kovács Endréné felvétele) Barlang a kút fenekén Nem mindennapi előzmények után bukkantak egy rendhagyó módon nyíló barlangra a Komárom megyei művelődési központ természettudományi stúdiójának barlangkutatói. A kutatócsoport többek között a Déli-Ge- recse, s a tatai medence hidrotermális jelenségeit tanulmányozza, illetve az ilyen eredetű barlangokat tárja fel. Vizsgálati módszerük a történeti levéltári „nyomozásra” is kiterjed, s a barlangokkal kapcsolatos mondákat, szájhagyományokat is gyűjtik. Ilyen jellegű kutatásaik kapcsán a tatai öregek elbeszéléséből értesültek egy olyan barlang létezéséről, amely egy régi elhagyott kút fenekéről nyílik. E romantikus ízű mese végül is igaznak bizonyult, s a kutatók a tatai gimnázium közelében megtalálták az ominózus kutat. A tizenöt méter mély kútakna fenekén rábukkantak a barlangba vezető nyílásra is. Mint kiderült, a jelenleg egyetlen teremből és egy oldaljáratból álló barlangocs- ka hévizes eredetű üreg, amelynek falait látványos aragonit kalcit kéreg borítja. A steppelt paplanhoz, bárányfelhőhöz hasonló képződményt a hajdani meleg vízben oldódott fémoxidok mahagóni tónusúra színezték, a bevonat alatt viszont hófehér a képződmény kristályszerkezete. A tüzetesebb szerkezeti, geológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a kút mélyén nyíló „mahagóni”-barlangnak folytatása is lehet, feltételezhető, hogy egy terjedelmében rendkívül látványos üregrendszer rejlik a jégkori fel- töltődés alatt. A művelődési központ kutatói ezért elhatározták, hogy a közeljövőben megkezdik a nem mindennapi környezetben felfedezett barlang feltárását. Folyamatosan csapolják az óriás kohót 1971 tavaszán a nyugat-szibériai Novokuznyeck városában hozzákezdtek a Szovjetunió legnagyobb teljesítményű nagyolvasztójának építéséhez. A 3000 köbméteres nagyolvasztónak más nagyolvasztóktól eltérően, négy csa- polónyílása van: három a fém, egy pedig a salak eltávolítására. Ez lehetővé teszi, hogy a csapolás gyakorlatilag folyamatosan történjék: egy nap alatt tizennyolcszor. A Nyugat-szibériai Fémkohászati Üzem új aggregátjának kapacitása napi 7000 tonna. Egy év alatt a nagyolvasztó több mint kétmillió tonna nyersvasat ad. A nyersvastermelésben a Szovjetunió ma már megelőzi az Egyesült Államokat és a világon az első helyen áll. LOVAK ÉS EMBEREK Hatos, négyes ötször, a hatos helyre is! A speciális blokkológép csattog, a kis fekete ember markában már tucatnyi tikett, de még egyre-másra fogad. Alig értek az egészből valamit, pedig hát olvastam Krúdyt, Hunyadi Sándort, tudok egyet s mást Szomory Dezső viselt dolgairól is, és nem hagytam figyelmen kívül Csurka „professzor” tanításait sem. Ez azonban itt nem elég. Mert honnan tudjam például, hogy ez a Tam-tam nevű ló mit produkált eddig az életben? Vaktában pedig csak a balek fogad. A szűz kéz legendája — tényleg legenda. Legalább egy Turf újságom volna... Még szerencse, hogy itt a galoppon tanácsadó mindig akad. — Figyelje Kozmát — szól mellettem egy esett öreg. Nem tudom, hogy Kozma kicsoda (Opel Recorddal pött-e vagy gyalog, illetve villamossal, mert középút, vagyis Skoda, Trabant nemigen van itt), de látom, hogy mások is figyelik, ennélfogva megpakoljuk a hatost meg a négyest. Egyik se jön be, a féltett tikettet el lehet dobni, el kell taposni... Mit tehet ilyenkor az ember? Újra fogad. Egy teljes napidíjat szántam a lovakra. De azért egy futamot kihagyok. Ma 25 esztendeje, hogy megnyitották, ismét megnyitották a pályát. (Mindezt az „ES”-böl tudom.) A jubileumi hangulatnak azonban nyoma sincs. A 6 —7. futamnál tartunk, ilyenkor már egyre több a szemét, a pénzét vesztett fogadó, s a pityókás ember. Az egyetlen hely széles e hazában, ahol inni és fogadni korlátlanul lehet. És most hirtelen öröm villan bennem. A főkapunál Zelk Zoltánnal találkozom. Már majdnem odalépek hozzá, mikor eszembe jut: nem ismerem öt. Azaz, hogy személyesen nem, de hát még ez sem fedi a dolog lényegét. Mert van-e személyesebb ismerősünk egy költőnél, akit tisztelünk, szeretünk, vagyis szívesen olvasunk? Ennélfogva tőle magától tudom, hogy nem ritka vendég a tur- fon. Ma azonban nyilván nemcsak a lovak miatt jött ki. Szép, langyos nyári délután van, s itt minden zöld. A pálya menti padokon családok uzsonnáznak. (Sok férjet elkísér az óvatos feleség.) A futamban -nem vagyok érdekelve. (A lovat ugyan szeretem, értek is némileg hozzá, de túlságosan távol húzódik a mezőny). Egy kötögetö asszony mellé telepszem, s beszélgetni kezdünk. (A férj persze nem tud ülve maradni. Érdekes, hogy a páholyok is félig-meddig üresek; a fogadók örökösen lótnak-futnak.) A középkorú asszony óv a játéktól. Mondom, hogy csak a kíváncsiság... Mindenki így kezdi — magyarázza. A műanyag szalmából szatyrot készít, az utolsó futamig tán be is fejezi. Megadják érte az 50 forintot is. — Látja, így hasznosítom magam. A férj egyébként 300 forinttal szokott kijönni vasárnaponként. Szolid játékos. A lovak befutnak. Vajon hány embernek? Mennél többnek, annál kevesebb a nyereség. Most néhány percig csend van a lelátókon. A hangszóró az eredményeket recsegi. — 1100 forint, Anyukám! A férfi pillanatok alatt számolta ki, pedig van a tikettek közt: befutó, hely, tét, meg mit tudom én... Az asszony fáradtan mosolyog, s csak ennyit mond: add meg akkor Sándornak a húszasát. Az ember legyint: áh, fontos azt neki tudni, hogy nekem most bejött!? S már rohan is a kis ablakhoz. — Na, még egy tízest én is megkockáztatok — búcsúzom az asszonytól. — Játszhat ötforintos alapon is, sőt van háromforintos tikett is. Óv engem, az idegent; néhány szót a gyerekeinkről is beszélgettünk. Az asszonynak egyetemista fia van, mérnök lesz belőle ... A költő már elment újságköteggel a kezében, derűsen, elegánsan. Örülök, hogy jó napja volt. De hát akkor keresni kell egy másik bölcs öreget. Találok, s büszke vagyok rá. Az emberem nyugalmazott MÁV-tanácsos. Precíz és nem kockáztat. A lapjában minden futam kék, illetve piros irónnal megjelölve. A piros szín a favoritokat, vagy az afféléket jelzi. Persze senki sem mehet biztosra. Csak a nyugdíj a biztos, meg az ötszáz forint, amit még keresni lehet mellette. A bácsinak szerencsére még jó a szeme. A műszaki rajzokat éppúgy látja, mint a pályán a lovakat. (Én folytonosan összezavarom a különböző színű mezekbe öltözött zsokékat.) — A hármast helyre nyugodtan megteheti. Nem nagy pénz, de biztos pénz. Az öreg igazat mond. Aki „placcra" játszik (persze csak, ha ismeri a dörgést), nagyobb veszteség nélkül is elszórakoz- gathat. A tandíjat persze itt is meg kell fizetni. Az öt forint nyereségemre nagyon büszke vagyok. De társam elkedvetlenít: jegyezze meg, fiatalember, itt senki sem nyer! Szorongunk a villamoson, valaki nagy hangon az Imperiált emlegeti, meg a csikóit, amiket olcsón kótyavetyélünk el. Mert mi magyarok nem tudunk üzletelni. Mi magyarok ... magyarok ... Bpest, 1971. július. (gyarmati)
