Déli Hírlap, 1971. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

Koncert a hegy gyomrában jfc Miskolci diákok az „Oszlopok csarnokában” (Ágotha Tibor felvétele) Útburkolati jelek A KPM Közúti Igazgató­ságának forgalmi szakembe­rei megyeszerte felülvizsgál­ják a közútjainkon meglevő összes útburkolati jeleket és az új KRESZ-rendelkezések alapján módosítják azokat. Mint ismeretes, a közelmúlt­ban kiadott rendelet szerint valamennyi útburkolati je­lekkel ellátott közlekedési csomópontban megfelelő elő­rejelzésről is gondoskodni kell. Miskolcon is lesz kefir Az olcsó tejtermékek vá­lasztékának bővítéséire kü­lönleges eljárással erjesztett, diétásoknak is kitűnő kefir forgalomba hozatalát tervezi a miskolci tejüzem. A jelleg­zetes ízű, enyhén savanykás „üdítőitalt” fél literes, alu­fóliával lezárt üvegpalackok- ' ban szállítanák a kereskede­lemnek. Az új termék a gyár­tási engedélytől függően na­pokon belül piacra kerül, ára üvegenként 1 forint 60 fillér lesz. REFLEKTOR ujc Ma Budapestre érkezik a „Lucnica” szlovák népi együttes. ^ Debrecenben, az agrártudományi egyetemen mezőgazdasági mérnököket avattak. Felsőtárkány­ban, a KTSZ-táborban megkezdődték a Heves me­gyei ifjúgárdisták kétna­pos ünnepi szemléje Harkányban magyar—ju­goszláv műszaki és gazdasá­gi együttműködési megálla­podást írnak alá. Komlón huszas névadóünnepséget rendeznek. Nyíregyházán Vásárhelyi Pál nevét veszi fel az építő- és vízügyi szak- középiskola; ez alkalommal felavatják a névadó szobrát. Nagyorosziban vietnami vendégek részvételével szoli­daritási nagygyűlést rendez­nék. ★ Székesfehérvárott megkezdődik a kétnapos nemzetközi társas-táncver- seny. Nehéz lenne pontosan ki­számítani, mennyit volt a föld gyomrában Szűcs Béla aggteleki tú rávezető az el­múlt 16 év alatt, de biztosan hónapokban mérhető ez az idő. Társai úgy tartják, hogy a labirintus minden zegét- zugát jól ismeri, de ő szerény ember, s azt vallja, hogy a ?3 kilométerből körülbelül 16—17 kilométeres szakaszon mozog otthonosan. Szakértelmét naponta meg­csodálhatják a barlang láto­gatói, de 1965 szilveszterén emberéleteket mentett meg azzal, hogv jól ismeri „biro­dalmát”. Nem szívesen em­lékszik erre az estére, túra­vezetői múltiának legtragi­kusabb napjára. Éppen a te­levízió szilveszteri műsorát nézte, amikor futva jöttek a hírrel: te pannonhalmai diá­kok eltévedtek a labirintus­ban. — Ahogy utólag re­konstruálni lehetett a ténye­ket, a halálra fáradt gyere­kek — mint tudja, vezető tanáruk ellen bűnvádi eljá­rás indult — megragadtak az egyik oldaljáratban, a Stix-oatak homokzátonyán. Sokáig körbe-körbe jártak — keresve a kijáratot —, míg végül elcsigázva le­mondtak a további kutatás­ról. Sajnos, néhányat közü­lük már nem tudtak meg­menteni az életnek, hiába követtünk el minden tőlünk telhetőt. A barlang nekünk most csak a szépségeit mutatja. Akik a jól képzett túraveze­tőkre bízzák magukat, azo­kat nem is érheti baleset, hiszen az utóbbi néhány év­ben pompás betonjárdákat építettek és a világítás is csodálatosan szép. Reflekto­rok sugározzák be a fantasz­tikus figurákat képező cseppköveket; a teknősbékát, a szószéket, a tigristerem­nek nevet adó alakzatot, az oszlopok termének diszeit. Üde gyerekhangok sietnek elénk a hangversenyterem­ből. A látogató diákok egy csoportja népdalokkal pró­bálja ki az akusztikát. Most éppen a paksi konzervgyár ipari tanulói énekelnek, s a rögtönzött produkció végén a miskolci Győri kapui álta­lános iskolások tapsától visszhangzik a sötét mennye­zet. Ilyen hangversenyterem bizony nincs több a világon. Néhány év óta ki is hasz­nálják ezt a lehetőséget a miskolci zenekarok. Holnap például a Miskolci Szimfo­rendezők egy pohár vermut­ról és laticel ülőpámáról is gondoskadnak. Aggtelek másik vonzereje, hogy útlevél nélkül mehet­nek át a turisták innen Csehszlovákiába, s megte­kinthetik a barlangrendszer határon túli — hasonlóan szép szakaszát. Persze, nem a föld alatt jutnak el a szomszédos or­szágba, hiszen ehhez szak­képzett barlangászoknak kellene lenniük, s nem nél­külözhetnék a szűk szifonok, meredek megmászásához szükséges felszerelést sem. A győzelem napja Holnap lesz 26 esztendeje, hogy örömujjongás hullám­zott végig a világon: befeje­ződött a háború. E napnak, 1945. május 9riiek a hatása változatlanul eleven, tanul­ságai aktuálisak. A második világháború bi­zonyos politikai értelemben máig sem zárult le. Nincs még német békeszerződés. az egykori szövetségesek válto­zatlanul német földön állo­másoznak, de most már egy­mással szembenéző atomhad­seregekkel. Az NSZK egyes körei pedig — s a hivatalos Nyugat őket támogató politi­kusai — nem ismernek el bizonyos nagy horderejű vál­tozásokat, amelyek a háború után Európában bekövetkez­tek. Pedig a győzelemnek lo­gikus, német földön forra­dalmi változást hozó és tör­ténelmien örvendetes ered­ménye éppen az, amit nem akarnak elismerni: az NDK megalakulásával munkás-pa­raszt békeállam létrejötte azon a földön, amelyről két világháború pokla indult el. Lezárult azonban az az eu­rópai múlt, amelyben a szo­cializmus első országa egye­dül, elszigetelten állt. A fa­sizmus elleni harc során a szocializmus eszméje áttörte a fegyverekből és hazugság­ból emelt falakat. A győze­lem felgyorsította a társadal­mi fejlődést, olyan friss né­pi erőket segített közvetle­nül vagy közvetve felszaba­dulni, amelyek nemcsak Eu­rópában hozták létre a szo­cialista országok sorát, ha­nem páratlanul fellendítették a nemzetközi munkásmoz­galmat, s mindinkább érez­tetik hatásukat Ázsia, Afri­ka és Dél-Amerika forrongó világában. A\ háborúnak és a győze­lemnek másfajta tanulsága is van, A négy fő szövetséges — egy szocialista és három ka­pitalista ország — együtt harcolta végig azokat az éve­ket. Az ilyen összefogást sem szabad a letűnt múlt emlékei közé sorolnunk. Egy harma­dik világháború, a minden eddiginél szörnyűbb össze­csapás Damoklesz-kardja fe­jünk fölött van még, az em­beriséget új veszélyek fenye­getik. S a veszélyt csak az­zal lehet elkerülni, amit a szocialista országok nemzet­közi politikájuk egyik fő tö­rekvésévé tetteek, s ez: a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élése, tartós kapcsolatá­nak kialakítása. Drótgyári kollektív Ma reggel összeült a De­cember 4. Drótművek szak- szervezeti tanácsa, hogy meg- tágyalja a még ma is ér­vényben levő kollektív szer­ződés végrehajtásának tapasz­talatait. Az ezzel kapcsolatos vállalati állásfoglalást Pál- falvi József, a munkaügyi osztály vezetője terjesztette a tanács elé. A régi kollektív szerződés végrehajtásával kapcsolatos véleménykialakí­tás a drótgyárban is az egyik legjelentősebb lépés a most készülő, s az elkövetkező öt évre szóló új kollektív szer­ződés megalkotásához vezető úton. A tavasz köszöntése Ma délután és holnap dél­előtt diósgyőri és miskolci turisták kerekednek fel, hogy különböző utakon a Bükk legszebb és legmagasabb ré­szén fekvő turistaházához. Bánkúira gyalogoljanak. S este felcsendül majd a dal a Bálvány tövében: több száz szervezett turista köszönti a tavaszt, a rügyfakadást. Évekre visszanyúló hagyo­mány immár, hogy a diós­győri természetjárók megün- neplik ezt a napot. A testvér­egyesületek is elküldik kép­viselőiket, így az ünneplés mellett az ország különböző részén élő természetjárók ba­ráti eszmecseréjére is mód nyílik. „Halálos betegek” Levelek százai érkeznek hivatalokhoz, intézményekhez azzal, hogy az egyszer már elutasított kérelmet vizsgálják felül jobban, körültekintőbben. Egyes emberek ügybuzgalma egyszerűen lenyűgöző! Van egy sajátos „sajnáltató” stílus, ami kétségtelenül alkal­mas arra, hogy első pillanatban a panaszos mellé állítsa az ügyintézők szimpátiáját. Napokkal ezelőtt a miskolci telefonigénylők száma felől érdeklődtünk a postaigazgatóságon. Elöljáróban csak annyit: ma már valóban nem számít luxusnak, ha valaki telefonnal is rendelkezik. A lehetőségek azonban korlátozottak és éppen ez késztet egyeseket arra, hogy különféle betegségekre való hivatkozással kérjenek készüléket. Koczka Antal, az igazga­tóság vezetője elmondta, hogy nem egy új lakótelepünkön például csupa „halálos betegek” laknak — legalábbis a kér­vények szerint. Elsősorban az orvosok,. a szolgáltatásban részt vevők kap­nak a telefonokból. Abból a kevésből, ami még ilyen célokra sem igen elegendő. Aztán, ha megépül a Kilián lakótelepen az új központ, „halálos betegségre” való hivatkozás nélkül is kaphatnak telefonkészüléket azok, akiknek a munkájuk­hoz erre szükségük van. Mások is telefonhoz juthatnak, amennyiben ezt a lehetőségek megengedik. Addig azonban felesleges a különböző igazolások beszerzése, különösen, ha az ilyen kérelmek nélkülözik a valóságos helyzetet. Ahhoz, hogy valaki ma Miskolcon telefont kapjon, nem kell feltét­lenül halálos betegnek lennie. NAGY JÓZSEF VIMELUX MISKOLCI FINOMMECHANIKAI JAVÍTÓ vállalat AUTÓBONTÓ TELEPÉRE FELVESZ lángvágókat, segédmunkásokat és egy fő AUTÓMOTOR-SZERELŐT Fizetés: megállapodás szerint Jelentkezés: VIMELUJ1 munkaügyi osztály Miskolc ÄI., Herczeg Ferenc u. 1. sz. nikusok lépnek itt fel. A barlang vezetősége most is telt házra számít, hiszen a belépőjegy áráért nemcsak a muzsikát, hanem a barlang szépségeit is élvezhetik a vendégek, sőt, a figyelmes * A barlang 10—12 fokos, rendkívül magas páratartal­mú klímája után jólesik is­mét mellre szívni a friss he­gyi levegőt. BÉKÉS DEZSŐ Teljesül a háziasszonyok kérése Két új Agrokonzum bolt Vállalati Tavaly háromszázezer fo­rintot kölcsönzött a 3-as ÉP- FU Lakásépítéshez a vállalat dolgozóinak. Ezen felül min­kölcsön den építkező igénybe vehette a C menetlevélre kiírt fuva­rokat is 300 tonna építőanyag helyszínre való szállításához. A Borsod megyei Agro­konzum, a MÉK utóda több mint 6 millió forintot fordít az idén üzlethálózatának és tárolóinak korszerűsítésére, bővítésére. Teljesül a mis­kolci háziasszonyok néhány kérése is. Nemrégiben az Agrokonzum központjának szomszédságában egy merk- lin-rendszerű, tetszés szerint bővíthető, bármikor szétszed­hető zöldség-gyümölcs pavi­lont állítottak fel. A nagyon tetszetős, praktikus, megfe­lelő raktártérrel is rendelke­ző és fűthető pavilon kitű­nően bevált. A jövőben ilyen merklin- pavilonokkal akarják szám­szerűleg is csökkenteni Mis­kolcon a „fehér foltokat”, a zöldséggel-gyümölccsel ellá­tatlan vagy gyengén ellátott területeket. Hamarosan két új Agrokonzum üzlet nyílik a városban. Egy kisebb a Csabai kapuban, a román emlékműnél. Az Avas délke­leti lejtőjének egyre népe­sebb, új városrészében oldó­dik meg ezzel az állandó zöldség-gyümölcsellótás gond­ja. Egy nagyobb, több merk- lin-elemből összeállított Ag­rokonzum üzletet kap a Vö­rösmarty utcában épülő új lakótelep. Itt nemcsak zöld- ség-gyümölcs-félét, hanem a legfontosabb élelmiszereket, koAzerveket, csemegeárut, a mezőgazdaság különböző ,,hᣠzi” készítményeit is árusítani fogják. ÉRZÉKENY BÚCSÚ Van valami megejtő abban, ahogy a kö­zépiskolától búcsúzó fiatalok a felhőtlen éveket leginkább szimbolizáló diákévek vé­gét ünneplik. Hagyományai vannak a kü­lönböző fiákeres és talicskás felvonulások­nak, de egy régi győri história szerint a dunántúli nagyváros egykori maturándusai még a Rába-hidat őrző szobrot is elköltöz­tették örömükben. A talpazaton egy cédulát hagytak azzal, hogy „Meguntam ezt a város­részt, átmentem a Rába másik partjára”. A ballagással járó ünnepi ráadások kivé­tel nélkül egy kicsit virtus ízűek is, jelez­vén a felszabadultságot, néha az italtilalom végét is. Többnyire ilyen hangulatban szü­letnek az esti szerenádok is. Az osztály a tanárok legkedvesebb dalaiból énekel egy kedves csokrot és továbbáll. Megteltek az ablakok, az erkélyei* a Győri kapuban levő házakban is, amikor a késő esti órákban megszólalt a válogatatlanul is szépen éneklő diákkórus. Szebbnél szebb da­lokkal búcsúztak, feltehetően szeretett taná­ruktól. Meghatottan hallgattuk, fiatalabbak és kevésbé fiatalok. Fegyelmezett, kellemes hangú kórus még utoljára énekelt együtt. Talán maguk is nagyon szépnek találták ezt a szerenádot, mert éjfél körül újra vissza­jöttek, de hol volt már akkor a korábbi összhang, a csengő kórus. Valaki rosszullétre hivatkozott, amíg a többiek erősködtek, hogy most búcsúznak, mert az idejük lejárt, de csak nem akart mozdulni egyik sem. Az ablakok most is megnyíltak, de nyoma sem volt már a meghatottságnak. Az osztály éne­kelt harsányan, rekedten, össze-vissza. Aztán a kevésbé sikeres szerenád végén elmentek az utca végéig, ahonnan még fél 1 körül is hangfoszlányokat hozott a szél. A búcsú emlékezetes marad nekik és egy kicsit nekünk is. Haragról persze szó sem 5 lehet, sőt, a ballagás utáni későbbi lépések­hez is jó utat kívánunk mindannyiuknak. (nagy)

Next

/
Thumbnails
Contents