Déli Hírlap, 1971. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-13 / 86. szám

Színház Franciaországban Beszélgetés Orosz Györggyel — Hol kezdjem, miről is beszéljek először? — válogat Orosz György, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője friss párizsi élményei között. Az emberek, a város, az egész ország annyira más világ, és csak néhány napja jöttem haza. Még minden nagyon eleven. Azt azonban már tudom, hogy ez az egy hónap, amit ott töltöttem, Párizs megismerésében csak ahhoz volt elég, hogy megállapítsam: „minden a helyén van”. Ott, ahol a távolból is tudjuk, és mivel jó térképen volt, soh- sem tévedtem el. — Legtöbb időmet színház­ban töltöttem, de sokat jár­tam a várost is, amit lehetett, megnéztem. — A színházról bőven van emléke, mesélnivalója ... — Stílus, tematika, közön­ség tekintetében egyaránt nagyon változatos a francia színházi élet. A kávéház- színházaktól a stúdiószínpa­don, a pince- és ki sebb- nagyobb bulvárszínházon ke­resztül a legkülönfélébb ma­gán- és államilag támogatott színházig minden megtalál­ható. Haladó, egzisztencialis­ta, abszurd törekvések, ha­gyományos szórakoztató mű­sorok sok-sok változatával várják a közönséget. És más a színházi élet Párizsban, más a peremkerületekben, más vidéken. — Mi a legszembetűnőbb a színházi világban? — Hosszúra nyúlna a fel­sorolás. Mindenekelőtt: nincs állandó, sok éves társulat se­hol. Ez egyfelől nem rossz, mert mindenképpen friss a produkció, a színészeknek vi­szont nem létbiztonság. Tíz­ezer színész van Franciaor­szágban, közülük kétezer na­gyon nehezen él, gyakran van munka nélkül. Ezer meg­él, 800 körülbelül jól él és HOFI Nem volt műsor, nem volt semmi. Az emberek ültek két óra hosszat és fetrengtek a nevetéstől. Hoíi beszélt, vagy ahogy ő mondta, dumált. Mi- ről? Mindenről, ami aktuális, mindenről, ami közügy. Élénken reagál a közönség minden mozdulatára. Min­denhez van megjegyzése, hozzáfűzni valója. Bátorítja a jelenlevőket: kérdezzenek csak nyugodtan. Valaki fel­áll és elkezdi: „Művész úr...” De Hofi közibevág: „Semmi művész úr! Hofi.” A hangulat közvetlen, családias már a klubfoglalkozás — műsornak vagy előadásnak szándékosan nem akarom ne­vezni — első perceiben. Meg­van a kontaktus a közönség és Hofi között. A közönség érti, amit Hofi csinál, s ő is tudja, látja és érzi. hogy érti a közönség. A műfaja talány. Időnként kicsordul a könnyünk a ne­vetéstől, gyakran felzúg a taps. Ilyenkor percekig kell várnia Hofinak, hogy foly­tatni tudja. Már búcsúzni kezdene, de mindig eszébe jut valami, amit még el keil mondania. Legvégül az egyik néző az elmondatlan Maía- kovszkij-verset reklamálja. Hofi nekikezd. Még meg se szólal, csak.áll, de a nevetés már kitört. Nem tudok ellen­állni én sem. Teljes hangerő­vel hahotázok. Elkezdi a verset. A nevetés szinte or­kánná fajul. zem, hogyan kezdte, mik a tervei. Beszélgetünk. Közvet­lenül, barátian. Misszióról be­szél, amit ő vállalt. Arról, hogy a közönség egy részének a „műsor” már kevés. Megkér, hogy műsorról az ő produk­ciója esetében ne beszéljek Annak örülök — mondja Hofi — ha mindkét félben ma­rad valami az előadás után. Ha az emberekben egy-két nap múltán kezd érlelődni az, hogy mit is mondott az az illető és hogyan is kell azt érteni. Ez már eredmény. Ha­tás. Amikor az embereik fölen­gednék. föl mernék állni — mint ahogy azt ezen a talál­kozón is tették — és nem fél­nek attól, hogy kigúny ölj a őket az a másik, itt kezdődik, hogy a közönség és az előadó két teljesen egyenrangú fél. Elképzeléseiről faggatom Hcxfit és azt kérdem, mi az ars poeticája? „Semmi — válaszolja — amíg aktuális dolgokról beszélek, addig én is aktuális maradok.” BŐTA SÁNDOR alig négyszázra tehető azok­nak a száma, akik hatalmas sztárgázsiért lépnek fel egy- egy darabban. A színháznak igazi hagyományai csak Pá­rizsban vannak. — Talált-e követendő pél­dát a francia színházi világ­ban? — Mások a módszerek, má­sok a szokások. A nagyszámú színházszerető közönséget — amelyet a jól menő és na­gyon érdekes törekvéseket felmutató gyermekszínházak már a legkisebb kortól ma­guknak nevelnek — talán irigyeltem. A színházvezetés, a közönségszervezés adott né­hány ötletet. Inspiráló lehet a sokféle merész stílus is. — Mit tudnak Francia- országban a magyar színház­ról? — Korántsem annyit, mint mi őróluk. Nálunk intézmé­nyesített formában, ‘ készen kapjuk a külföldön sikeres darabok szövegkönyvét, a legkülönfélébb ismertetőket. Ott erről szó sincs. Csak sze­mélyes ismeretségek révén, baráti kapcsolatok csatorná­ján juthat el hozzájuk ma­gyar színmű. Karinthy Fe­renccel együtt voltam párizsi utam alatt. Mindkettőnket kért a francia szerzői iroda külügyi osztályvezetője, hogy küldjünk jó színműveket — eljátsszák. (makai) jjc A fémvázas figurák a szovjet iparművészek mese-teremtő fantáziájának szülöttei. Papírhajó — Hóman-atlaszból Régi könyvek híres vevők Magyarország legnagyobb könyvesboltja a budapesti Múzeum körúton levő Köz­ponti Antikvárium. Több mint hárommillió forint ér­tékű könyv fekszik polcain. Naponta sok ezer forint ér­tékű könyvet vásárolnak itt meg a bolt becsüsei. Nem ritkán jelentős értékek is elő­kerülnek a könyvön túladni szándékozó emberek szatyrai­ból. — Milyen könyvritkaságo­kat vásárolt meg az Antik­A szolidaritás írója Öt évvel ezelőtt, 1966. áp­rilis 13-án halt meg Georges Duhamel, az ismert francia regényíró és esszéista, a Francia Akadémia tagja. Ere­detileg sebész volt és az iro­dalmi életművében is nyoma maradt alapos biológiai ta­nulmányainak, valamint or­vosi működésének. Több társával együtt 1906- ban megalapította a „créteili apátságot”, ahol közösségben éltek és fizikai munkát vé­geztek írók, költők, más mű­vészek. Annak kollektivista és humanisztikus elvei sze­rint kívánta Duhamel is ver­seiben védeni az ember, az emberiség értékeit a techni­kai civilizációval szemben, és kifejezni hitét a szolidaritás­ban, a kölcsönös megértés­ben. Az első világháborúban ka­tonaorvos volt és két együtt­érző könyvet is írt a háború szenvedőiről, az emberi meg­próbáltatásokról. A két világ­háború közötti időszakban alkotta meg fő műveit, az öt­kötetes Salavin élete és ka­landjai, valamint a tízkötetes A Pasquier család krónikája című ciklusokat. A 82 éves korában elhunyt regényírótól magyarul a Sa- lavin-sorozat három kötete jelent meg: az Éjféli vallo­más, a Két ember és a Napló. A kohászok iskolája A találkozó után leülünk egy cola mellé. Nem kérde­Miért nem mondta? Dühös férfi ront be magán kívül Vittorio Gassman öl­tözőjébe: — Szeretném tudni, milyen jogon meséli mindenkinek, hogy tökkelűtött hülye va­gyok?! — És ez Ont zavarja? — kérdi fagyosan a színész. — Micsoda kérdés! — Jól van, jól van! Nem tudhattam, hogy titokban óhajtja tartani! — mondja Gassman. Olyan tüzek melegítik mostan a kemencé­ket, hogy könnyebben válik az ércből vas, s vasból az acél. Van hírünk is sok országra szó­ló; századok munkájával szerzett. S egy esz­tendeje, hogy aranygyűrűvel jutalmazták itt a vas legjobb munkásait... Mégis, mikor kohászokat kér a Leninről elnevezett nagyüzem, a miskolci szakiskola kénytelen alkudozni. Ne szépítsük a dolgo­kat. Az ország egyetlen kohóipari szakközép- iskolájába 120 férőhelyre csak hatvanan je­lentkeztek. Eszerint nem négy, hanem csak két első osztállyal kezdik meg a következő tanévet? Nem, erről szó sincs. Szeptemberre természetesen benépesül a most még üres két osztály is; akik a túljelentkezés miatt más szakközépiskolába nem nyerhetnek felvételt, azok megelégszenek a kohászattal is. Bizonyos, hogy a kedvetlenek többségéből is jó szakember lesz idővel Elf elejtik majd az álmot (melyet sokszor csak a szülők ál­modtak helyettük), s megtalálják a helyükéi a kohászok anyagilag is nagyon megbecsül családjában. Ebben a viszolygásban mégis van valami elszomorító. De ne legyünk igazságtalanok. Kohásznak — ezt világosan bizonyítja a sta­tisztika — azok jelentkeznek elsősorban, akik ismerik ennek a nehéz munkának a szépsé­geit, alkotó jellegét. Miskolc, Ózd, Borsod- nádasd, Salgótarján évről évre elküldi gye­rekeit a szakközépiskolába. S nem a legrosz- szabbaikat! ök már úgy jönnek ide, hogy tudják, mi a forrasztár, a hegesztő, a hőke­zelő, a húzómunkás, az öntő, a formázó, a magkészítő. Megtanulták talán az első me­sékkel együtt, s a kezük is valami ősi be- idegzettséggel simul a szerszámnyélre... A szakemberek úgy mondják ezt az iskolában, hogy „műszaki intelligencia”. De hányán tudnak csupán annyit erről a szakmáról, hogy kegyetlenül nehéz és pisz­kos munka. Milyen távol van még most is ez az életre nevelő iskola a valóságos élet­től. Az üzembe látogató gyerekcsoportnak megmutatjuk a felszínt, s hallgatunk a lé­nyegről. Az automatizálásról — mert később nem perzsel majd a „meleg üzem” sem így. mint most —, a kereseti ,-T- - "ségekröl (a kohászoknál nincs 11 főrint alatti órabér); talán a főiskoláról és az egyetemről is ke­veset szólunk, ahová a jövőben elsősorban innen, a szakközépiskolából vezet az út. Az LKM 70 kohászt kért a szakközépisko­lától, közülük 20 fiatalt mindjárt az NDK-ba küldene újat tanulni. Az iskola alkudozik, de a felvételt váróknak azért kibocsát egy hasznos, okos ismertetőt. A nyolcadikosok, akik olvassák, többnyire még soha nem vol­tak kohászati üzemben. Az a hiányzó 60 él­mény nélkül ül be majd a szakközépiskola vadjaiba. Valahol előbb kellene ezt kezdeni. H~*dan a parasztemberek szerszámot adtak az újszü­lött kezébe, hogy majdan jó munkás legyen... GYARMATI BÉLA varium a közelmúltban? — érdeklődtünk Tölgyesi István boltvezető-helyettestől. — A múlt évben két, a XVIII. század elején készült térkép-ritkaságot is vásárol­tunk. Az egyik majdnem tel­jes egészében ép Hóman Bálint által készített atlasz 18 ezer forintért kelt el az aukción. A másik árát is fel­verték majd 10 ezer forint­ra, de ebből nagyon sok lap hiányzott, az eladó ugyanis nem tudván, könyve milyen hatalmas értéket képvisel, fiának adta oda játszani, a gyerek pedig papírhajókat csinált a Hóman-atlasz lap­jaiból. — Vannak a boltnak állan­dó vásárlói? — Több ezer közületet és magánembert tartunk nyil­ván. Feljegyezzük igényeiket, s értesítjük őket, hogyha ál­taluk keresett könyv kerül birtokunkba. Állandó vevőink közé tar­tozik például dr. Benedek István, aki orvostörténeti és archeológiái antikvitásokat vásárol; vagy Sinkovits Imre, aki színháztörténeti ritkasá­gokat keres. Aczél György elvtárs is gyakran bejár, ő párttörténettel kapcsolatos irodalom gyűjtője. — Ügy hallottuk, komoly érdekességgel rukkolnak majd elő a közeljövőben. — Sok-sok évi munkával sikerült néhány folyóirat­gyűjteményünket közel tel­jessé tenni, s így valószínű­leg még ez évben eladásra kínáljuk fel többek között a Nyugat hiánytalan évfolya­mait is. , E. A. Kulturális központ lesz a szerencsi vár Az idén folytatják a kö­zépkori kolostorépületböl a mohácsi vész után erőddé át­alakított szerencsi vár hely­reállítását. Ennek során a műemléki épületből idegen- forgalmi- és kulturális köz­pontot alakítanak ki. A XII. században épített magtár már tető alá került, s abban háromszáz férőhelyes, szín­paddal felszerelt, s mozive­títésre is alkalmas nagyter­met képeztek ki. A kultúr­termet üvegfolyosóval kötik össze a hozzá csatlakozó, kör alakú bástyával. A rondellá­ban társalgót és dohányzót rendeznek be. A műemléki felügyelőség dolgozói hozzáláttak az egy­emeletes barokk épület, az úgynevezett „Huszárvár” helyreállításához is. éjféltől reggelig HALÁLBÜNTETÉS Bandaranaike asszony kor­mánya Ceylonban határoza­tot hozott arról, hogy halál- büntetéssel, illetve 20 évi fegyházzal sújtja mindazo­kat, akik segédkezet nyújta­nak a szélsőséges felforgató elemeknek. EGY ÜJABB RITKA PÉLDÁNY Japánban Kosién város ál­latkerti ében a hétéves tigris és a kilencesztendős leopárd frigyre lépett. Azt remélik, hogy Ben és Cherry nemso­kára megajándékozza egy­mást és az állatkertet a tig­ris és a leopárd keresztező­désének, a tiponnak egy újabb ritka példányával. LAKOTT TERÜLETRE ZUHANT Lakott területre zuhant és három embert megölt egy katonai repülőgép a kuwaiti főváros környékén. A pilóta, aki kényszerleszállást akart végrehajtani, de képtelen volt ura maradni a gépnek, ejtőernyővel kiugrott és meg­menekült. GARÁZS A FOLYÖ ALATT Genfben, a Rhone medre alatt, a Mont Blanc híd kö­zelében másfélezer gépkocsi befogadására alkalmas, négy- emeletes garázs építését kezdték meg. A garázs felső szintje négy méterre a víz­szint alatt helyezkedik el. AUTÓK KIPUFOGÓGÁZ NÉLKÜL Az NSZK-ban a jövő év elején gördülnek ki a nagy­városok utcáira az elektro­mos autók. Nagyteljesítmé­nyű elem hajtja őket, ame­lyet 100 kilométer után cse­rélnek. Újdonság az a lehe­tőség, hogy a felhasznált energia egy részét a fékezés­nél elem-feltöltés révén visz- sza lehet szerezni. HALALRA kövezték Három, 5—9 éves gyermek az olaszországi Asprominté- ban meg akartak lopni egy 68 éves öregasszonyt a laká­sán. Amikor az kiabálni kez­dett, kövekkel akarták „el­hallgattatni”. Az idős asz- szony meghalt. A szörnyű tett elkövetőit, korukra való tekintettel nem állítják bíró­ság elé. TITOKBAN SZERELMES VOLT Palermóban egy egyetemi hallgató agyonlőtte társnőjét, akibe titokban szerelmes volt, de szerelmét sohasem vallotta be. A fiatalember távolból támadott a diák­lányra, amikor az az utcán vőlegényének kocsija felé tartott. TÖRTÉNÉSZEK TANÁCSKOZÁSA Tegnap Berlinben szovjet és NDK-beli történészek rész­vételével tudományos ülés­szak kezdődött az NSZEP megalakulásának 25. évfor­dulója alkalmából. „Ü.T TAKTIKA” A portugál gyarmati ha­tóságok „Üj taktika” elne­vezéssel afrikaiakból álló hadsereget akarnak kiállí­tani a partizánmozgalmak ellen — állapította meg hiteles okmányok alapján az ENSZ titkársága. «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents