Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-31 / 76. szám

jft Befejezéshez közeledik a Győri kapuban az új szövet- ják a bolt és az eszpresszó kapuit a vásárlók és a vendégek kezeti áruház építése. A tervek szerint áprilisban megnyit- előtt. 1 Irta: Gácsi Miklós, a D1GEP vezérigazgatója Az új alapbérrendszer A végzett munka szerinti differenciálás alapvető fontos­ságú a gazdasági hatékonyság növelésében, mert anyagi oldalról győzi meg a dolgozókat arról, hogy érdemes jobban dolgozni. A jelenlegi bérrendszer bértételei — amelyet tíz évvel ezelőtt állapítottak meg — az évek során elavultak és gátolják a differenciálást. Azáltal, hogy nagy tömegek alapbére érte el a bértétel felső határát — legrégebben éppen a legjobban dolgozóké —, a további emelés akadá­lyokba ütközik. A vállalat béremelést főleg azoknak tud adni, akik később álltak munkába, vagy lassabban érdemlik ki a magasabb bért. Egy-egy kategóriában az átlag a felső bérhatár közelében alakult ki, amely alig mutat szóródást. Ebben a végzett munka minősége szerinti differenciálásról szó sem lehet. Ezt az ellentmondást oldja fel a július 1-én életbe lépő munkaügyi miniszteri rendelet. Az elavult kate­góriák helyett újakat állapít meg, figyelembe véve az eddigi tapasztalatokat. Felismerhető az a törekvés, hogy lehetősé­get teremt a kiemelkedő teljesítmények elismerésére. Űj vonása a bérrendszernek, hogy minden vállalatra ér­vényes, így lehetővé teszi az eddigi sokféle rendszer össze­hangolását. Mivel ez a folyamat sok nehézséggel jár, másfél évi bevezetési időtartamot állapít meg. Ezalatt kell elérni, hogy a kategóriákba sorolásra egységes gyakorlat alakuljon ki, és azt, hogy legalább az új kategória alsó bérhatárát mindenki elérje. Az alapbérrendszer változása nem jelent általános bér­rendezést! A kategóriák alsó bérhatárának emeléséből szár­mazó igények kielégítésére a vállalatok központi juttatást nem kapnak. A szükséges pénzeszközöket a közgazdasági szabályozók szabta keretek között a vállalatoknak kell elő­teremteniük. A bevezetés „türelmi ideje” arra is szolgál, hogy 1973. január 1-ig a vállalatok megteremthessék a be­vezetés anyagi feltételeit. Kezdetben az új alapbérrendszer differenciálási lehetőségeivel igen meggondoltan szabad csak élni, hogy az alsó határok elérésének a lehetőségét ne ve­szélyeztessék. A meggondoltság természetesen nem jelentheti azt, hogy egyáltalán nem élnek vele. Mivel a saját alap megteremtése a nyereség és a hatékonyság növelését igényli, az ehhez szükséges tartalék feltárását a differenciálással állandóan siettetni kell. DR. T. GY. Macs boróka — hiánycikk a gin A miskolci likőrgyár húsyétra készül Városunk a szó igaz értel­mében is az ország második városa, s mindinkább azzá válik a negyedik ötéves t^rv időszakában. Lakóinak, üze­meinek, gyárainak, minden dolgozójának áldozatkész, odaadó munkája eredménye­ként jelentősen fejlődött az előző tervidőszakban: szebb, gazdagabb lett. Együtt fej­lődtek vele az emberek, s növekedett a lakosság élet- színvonala is. Miskolc mun­kásváros, sokrétű nagyipar és ipari tevékenység jellemzi. Magunkénak érezzük Az elmúlt évtizedben a kulturális életet, s nem utol­sósorban az egészségügy és az oktatás területét tekintve szintén sokat fejlődött váro­sunk. Mi, miskolciak, büsz­kén mondhatjuk: , egyetem- város a lakóhelyünk. Egyete­münk is megfelelően fejlő­dött és fejlődik a mostani ötéves terv időszakában, amikor egyébként a város­fejlesztés megkezdett mun­káját is még nagyobb ütem­ben folytatjuk. Miskolcot mindannyian a magunkénak érezzük, gond­jaival, bajaival együtt, első­sorban azért, mert szűkebb pátriánk, de azért is, mert népgazdaságunkban igen je­lentős szerepet játszik. Nagy- és középüzemeink terv sze­rinti fejlesztése mindjobban megköveteli a munkásváros negyedeinek fejlesztését, és ugyanakkor kulturális éle­tünk, az oktatás színvonalá­nak magasabb szintre törté­nő emelését. A negyedik ötéves terv törvénye — mely tartalmaz­za az MSZMP X. kongresz- szusának határozatait — ipa­runknak és kereskedelmünk­nek biztosítja azokat a meg­felelő főbb kereteket, ame­lyeken belül gazdálkodnunk lehet, és egyre jobban kell is a negyedik ötéves terv idő­szakában. A város fejlődéséiben, fej­lesztésében a megválasztan­dó városi tanács, valamint az ipari nagy- és középüze­meink, kereskedelmi vállala­taink érdekeltebbek lesznek, mint voltak a harmadik öt­éves tervidőszakban. Egy és negyed milliárd forint A vállalatoknál nemsokára véglegesítik a negyedik öt­éves tervet, aminek alapján várható, hogy például a Le­nin Kohászati Művek 353 millió, a Diósgyőri Gépgyár 320 millió, a December 4. Drótművek 75 millió, össze­sen 1 milliárd 248 millió fo­rinttal járulnak hozzá a ne­gyedik ötéves tervidőszakban a városi tanács bevételeihez. A vállalatok a nyereségü­ket illetően érdekeltebbek a saját életszínvonal-politiká­juk kialakításában (dolgozó­ik fizetésében), mint eddig, s ugyanakkor nagyobb nyere­ség elérése esetén nagyobb hozzájárulást nyújtanák a tanács költségvetéséhez. Az érdekeltség tehát szerves egységként jelentkezik. A nagyvállalatok adatait vizsgálva, előzetes terveit tanulmányozva kitűnik, hogy jelentős várospolitikai célok megvalósításához nyújtanak további anyagi segítséget. A városi tanács, az illeté­kes szakszervezetek, az LKM és a DIGÉP például közös kultúrház építését határozták el a III. kerületben. Ehhez az LKM 15 millió, a DIGÉP 7,5 millió forinttal járul hoz­zá. Lakásépítésre és -vásár­lásra az LKM 60 millió, a DIGÉP mintegy 8 millió, a December 4. Drótművek kö­rülbelül 4 millió forintot kí­ván fordítani. E három nagy­üzem 13—14 millió forinttal szándékszik elősegíteni a bölcsőde- és óvodahálózat bővítését. Az LKM és a DI­GÉP mintegy 600 férőhelyes munkásszálló építését terve­zi, ami körülbelül 32—33 millió forint költséget igé­nyel. A városi tanács, az LKM és a DIGÉP az MTS által kiemelt DVTK sportegyesü­forinttal támogatja a negye­dik ötéves terv időszakában. Jelentős szerep az export- tevékenységben A Győri kapui új bérhá­zak korszerű távfűtését a ta­nács a Lenin Kohászati Mű­vekkel együtt közös pénz­ügyi forrásból származó 150 millió forint költségráfordí­tással oldja meg. Különböző szűrőberendezések és modern üzemek építésével komoly beruházásokat eszközölt és eszközöl még a két nagy­üzem a város levegője szeny- nyeződésónek csökkentése vé­gett. Az ipari vállalatok: fejlesz­tésük során jelentősebb sze­repet töltenek be az ország exporttevékenységében, egy­szersmind gyártmányaikkal ismertebbé teszik városunkat a világ minden táján. A tervezés alatt álló tenni­valók ismeretében tovább le­hetne sorolni azon intézkedé­seket, amelyeket a nagyüze­mek a negyedik ötéves terv­időszakban foganatosítanak: például öltözőket, fürdőket építenek, javítják a munka­helyi egészségügyi, munkás- védelmi, szociális ellátást, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók egészsége­sebb, kulturáltabb körülmé­nyek között végezhessék munkájukat. (Befejező rész következik.) 00 Ünnepi kalács Húsvétra készülődik a Sü­tőipari Vállalat. Kenyérből 15 és fél vagonnal szállítanak a boltoknak, míg kelt kalá­csokból 80—100 mázsát süt­nek. Pozsonyi kifliből 8 ezer darab kerül ki az üzletekbe húsvétra. •• Összefoglaló jelentés az expedíció munkájáról öt mongol geológusmérnök dolgozik a Földtani Kutató- Fúró Vállalat észak-magyar­országi központjában, Mis­kolcon, egy összefoglaló je­lentésen, amely a mongol— magyar közös kutató expedí­ciók munkájának eredmé­nyeiről ad számot. Várható­an május végére készül el a jelentés, amelynek alapján Mongóliában megkezdik a felkutatott ásványi nyers­anyagok kiaknázását. Egyoldalú Ma egy újabb tanfolyam kezdődik a MTESZ miskolci székházában, amelyet a me­gye termelőszövetkezeteinél, állami gazdaságainál tevé­kenykedő energetikusoknak A húsvéti italvásárlás már megkezdődött. Bár a miskolci likőrgyár az év első negye­dében ötmillió forint értékű likőrrel, konyakkal adott többet a boltoknak, az ellá­lelkesedés rendez az egyesület. Ismerve az energiahordozókkal való takarékos gazdálkodás fon­tosságát, újszerűségét, s a megyei állapotokat, azt hit­ték a tanfolyam szervezői, óriási érdeklődés mutatkozik majd meg a mezőgazdasági energetikus tanfolyam iránt. Sajnos, nem így történt. A ma kezdődő, s 10 héten át zajló tanfolyamra a vártnál sokkalta kevesebben, mind­össze 17-en jelentkeztek. Pálinkás Ferenc, a MEE miskolci csoportja titkára el­mondotta, hogy a tanfolya­mot még ilyen körülmények közepette, ráfizetéssel szá­molva is megrendezi az egye­sület. Az energiával való gazdálkodás helyzete ugyan­is nem a legjobb a megyé­ben működő mezőgazdasági üzemeknél, s a ma kezdődött tanfolyam is jelenthet némi előrelépést. Szép ez a lelkesedés, s mindenképpen elismerést ér­demel. Mennyivel szebb len­ne azonban, ha nem ilyen egyoldalú lenne. Ha azok a tsz-ek, állami gazdaságok is így lelkesednének az ener­giával való takarékos gazdál­kodás ismereteinek, lehetősé­geinek elsajátításáért, akik valamennyien értesültek er­ről a Pest megyében, Győr­ben, Szegeden, Debrecenben stb. nagy sikerrel zajló tan­folyamról, amelyek nem is reagáltak a meghívókra, ér­tesítésekre. tás jelenleg mindössze 90— 95 százalékosnak mondható. Az utóbbi hónapokban 33 ezer palackkal több szeszes italt vittek ki a gyár terü­letéről és raktáraiból, mint tavaly a hasonló időszakban és ennek ellenére még min­dig nem sikerül a megrende­léseket maradéktalanul ki­elégíteni. Hiánycikk a gin is, mert a külföldről származó- boró­kagyökér — ami az ital íze­sítéséhez nélkülözhetetlen — jelenleg nem áll rendelkezés­re. Ugyancsak hasonló okok­nál fogva kevés a triplesec, mert nincs a gyárakban az ízesítéshez szükséges ugyan­csak külföldről várt küras/.ó fűből sem elegendő. Hasonlóképpen az unikum előállításához elengedhetet­lenül szükséges importanya­gok hiánya is gondot okoz. Pedig a húsvét inkább likő- rös ünnep, mint bármelyik másik ünnepünk. A hiányzó italféleségek egy része más gyárak raktáraiból pótolha­tó. Ezen kívül úgy próbál se­gíteni az ellátási nehézsége­ken a miskolci likőrgyár, hogy a többi italokból — ko­nyak, pálinkák — igyekszik többét adni, mint máskor. A Budapestről, Kisvárdáról ér­kező kocsik rakományait szinte órák alatt „elnyelik” a miskolci boltok raktárai. Az ünnepre márciusban 240 ezer úgynevezett „nagypalack” szeszes ital jut a borsodi üz­letekbe, ennek kétharmada pedig Miskolc boltjaiba. A féldecis üvegekből 320 ezer darabot vittek ki egy hónap alatt. A hazai termékek, a miskolci gyár készítményei mellett idén is szállít a tran­zitraktár kubai likőröket, il­letve Red Start, Club bran­dyk Az italszállítást éppen a nagy kereslet miatt még r.r. ünnep előtti napon is telje* Szemben végzi a miskolci gyár, hogy akik az utolsó napra hagynák a vásárlást, azok is találjanak maguknak megfelelő választékot. N. J. letet összesen 10—12 millió LÁB AZ ASZFALTON Elkészült az új járda szerkesztőségünk előtt. A hűvös március egykettőre megszi­lárdította a forró bitument, bár valaki a márciust is megelőzte. Nem a szilárdításban. Lábnyomát ott viseli — ki tudja, mennyi ideig — a zúzalékkal beszórt felszínű járda. Arra felé járva, először a bitumenezők egyi­kének tulajdonítottam a nyomokat, de to­vább lépve, az újabb, itt már valóban ba­kancs szélességű nyomok, megcáfolták föl­tevésemet. Az eredeti, kecsesebb-keskenyebb lenyomat „civiltől” származhat, amolyan utcai járókelőtől, mint jómagam. Azaz mégsem pontosan olyantól, mert én nem szoktam direkt, dafke belegázolni min­den épbe, zavartalanba. Nem tartozom a frissen meszelt falak összefirkálói, új plaká­tok leszaggatói, jó hírek beszennyezői kö­zé. Ámbár, ahogy jobban megnézem a nyo­mokat, nem utalnak egyértelműen az ilyen célú viselkedésre, hiszen egy kis kanyar után megszűnnek, s nem gázolnak végig az egész felületen. Véletlenről van, inkább szó?! Va­laki rátévedt, s észre véve a valót, lelépett az akkor még képlékeny felületről? Talán így igaz. Csakhogy ez esetben érthetetlen, miért topogott feltűnően egy helyen olyan sokat, miért tobzódott a saját lábanyomá­nak megörökítésében? Talán a városnak akart visszaadni valamit, annak a kören- getegnek, amely nap mint nap reányomja viselkedésére, gondolkodására, vágyaira a bélyegét elkerülhetetlenül? Vagy éppen az önmagunk megörökítésének vágya nyilvánult meg ebben a sajátságos formában? Ha mélyen magunkba nézünk, egyik sem késztethet különösebb csodálkozásra. És én mégis azt teszem, s tettem akkor is ott lenn, a lábnyomok fölött gondolkozva. Cso­dálom azt a mélységes bizalmat, melyet az önmaga-megörökítő az építők munkája és a város gazdáinak előrelátása iránt táplál Ö bízik benne, hogy ha nem is évezredekre, de néhány évtizedre bevéste nyomát a vá­ros képébe. Hogy olyan időtálló munkát vé­geztek a munkások, amely dacol az évsza­kokkal. hogy olyan előrelátóak a tervezők, hogy nem fogják pár nap, esetleg hét után egy vezetékcsere miatt földbontani az új burkolatot. Én csodálom ezt a bizalmait, s tisztelem. a lábnyomok ismeretlen gazdáját, aki messze megelőzött minket, akinek a lába nyomába is alig léphetünk, aki újra megtanít bízni és hinni! (nyakas) Energetikai tanfolyam

Next

/
Thumbnails
Contents