Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1971-03-29 / 74. szám
I Befejeződött a szinkron szemle Két rendező, két kérdés Szombaton este befejeződött Debrecenben a 8. szinkronszemle négynapos eseménysorozata. A záróünnepséget délután 6 órakor tartották az Apolló moziban, ahol dr. Veress József egyetemi adjunktus, filmesztéta, a 12 tagú zsűri és Debrecen városi tanács 15 ezer forintos fődíját a zsűri a Rómeó és Júlia című olasz film szinkronalkotóinak ítélte. s(c A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen egyre inkább tért hódít a modern pedagógia megkövetelte kiscsoportos oktatás. Megvalósításában a szaktanszékek járnak az élen. Képeinken: dr. Faragó Károly adjunktus a negyedéves szer- számgépész-hallgatók gyakorlatán a karusszeleszterga (felső kép) és az egyetemes marógép (alsó kép)-működését ismerteti. (Ágotha felv.) A díjkiosztás utáni percekben kértük meg dr. Márkus Évát, hogy nyilatkozzon a Déli Hírlapnak. — Milyen feladatot jelentett a szinkronrendezőnek Zeffirelli világsikerű filmjének tolmácsolása? — Először is hallatlan izgalmat és örömet. Ugyanakkor természetesen gondokat is, hiszen meg kellett találni azokat a színészeket, akik nem hamisítják meg Shakespeare gyönyörű drámájának varázslatos feldolgozását. Több mint félszáz próbafelvétel után esett végül választásunk Venczel Verára és Fodor Tamásra. A felvételeket éjszaka készítettük, mikor csendes az épület, s nem zavarhatja meg a színészek hangulatát egy büfébeli tréfálkozás, vagy á folyosóik nappali zsongása. A műtermi munkák a szokásos tíz nap helyett három hetet vettek igénybe. A legjobb' tv-szánkronfilm 12 ezer forintos fődíját a Ta lálkoztam boldog cigányokká: is című jugoszláv film szinkron-gárdája kapta. Sipos Varga Évát, a film sainkronren- dezőjét arról kérdeztük, vajon mi az oka annak, hogy Csűrös Karolának, Zách Jánosnak, Fodor Tamásnak jóformán csak a „magyar hangját” ismerjük. — Egészen mások a követelmények a szinkronszínész- szel és a színpadi művésszel szemben. Véleményem szerint a problémát az okozza, hogy a szinkron-színésznek mindent a hangjával kell megoldania, azt is hanglejtéseivel kell elmondania, amit esetleg a színpadon megoldhatna egy jó kellék. Teljesen azonosulnia kell azzal a külföldi szereplővel, akinek a hangját szinkronizálja, bele kell élnie magát alkatába, szinte együtt kell lélegeznie vele. Többrétű koncentrációt igényel ez a munka, hiszen egyszerre kell a képet nézni, a technikai munkatársakra figyelni és a szöveget mondani. Olyan permanens feszültségben kell lennie, mely- . bői, ha egy kicsit is enged, a néző azonnal észreveszi és rájön, hogy a szöveget „csak mondják”. Ennek ellenére egyesek mégis otthonosabban mozognak a szinkronstúdióban, mint a színpadon. Négerek imája A színpadok miskolci találko- nagy sikert aratott a „Négerek lóján Lengyel Pál rendezésében imája”. A félkörben lépcsőt formáló emelvényen lehunyt szemekkel, hanyatt fekszenek a kórus tagjai, csak a pódium legtetején álló Krisztus-arcú előénekes fordul felém az ajtó- csukódásra. A rendező a sötét sarokba bök: üljek le. Innen csuk a cipőtalpakat látni a ferde fényben, meg a reflektorok előtt cikázó bozontos . üstökű fiatalembert, aki széles mozdulatokkal kísérve, kicsit hadarva, fojtott hangon magyaráz: — Ó, isten, aki már nem tűrhetsz tovább, s ezen a nyáron az utcára vonulsz, segíts, hogy megismerhessünk! Ó, isten, ki tüntető táblát viszel, s ülősztrájkba fogsz, s törmeléket viszel a városháza elé, abbahagyod a bérletfizetést, bojkottálod a boltot, segíts, hogy veled legyünk! — Miről szól ez a darab, a Négerek imája? — Az eredeti szöveg, amelyet 1965-ben egy chicagói protestáns templomban mondtak el a négerek — a négerek üldöztetéséről szól. Ezt az improvizált szöveget úgy szeretnénk eljátszani, hogy kiderüljön belőle, aki ma megkövezi a négert, holnap maga is üldözött lehet. — Tehát a közöny ellen emeltek szót az oratóriumban. Hejőcsabán, ebben a még ma is félig falunak számító külvárosban nem túl nagy vállalkozás egy ilyen, nehezen emészthető, nehezen konkretizálható mondanivaló jú darabot játszani? — Két éve játszunk itt, ismerjük a hejőcsabai közönséget, tudjuk, hogy itt igen kevés embert érdekel a Négerek imája. — Végül is kiknek játszotok? — A fiataloknak. — És ők kijönnek Hejő- csabára? — Erre nincs szabály. Néha igen, néha nem. ★ — Miért lettetek amatőr színjátszók? — Leérettségiztem, elmentem dolgozni, de egyszerűen nem volt munkám. Reggel bementem, aztán pendliztem egyik irodából a másikba. Akikor ismerkedtem meg a Gárdonyi Művelődési Ház színjátszóival. Azóta legalább hetente • háromszor van értelme annak, amit csinálok ... — Színésznőnek készültem, de nem éreztem magamban annyi tehetséget, hogy nekivágjak a felvételinek. Mégsem igaz, hogy csak azért vagyok színjátszó, mert nem lettem színésznő. Mindnyájunknak szükségünk van őszinte beszélgetéseikre, megbízható barátságokra. Mi, így tizennyolcán, nagyon jól megvagyunk egymással. — Megéri? — Ha csak húszán jönnek el, akkor js megéri, mert az a húsz epiber valóban a Négerek imájára kíváncsi. Persze, az az igazság, hogy mi soha nem morfondírozunk azon, megéri-e. Ha ezen gondolkoznánk, soha nem lettünk volna amatőr színjátszók. Fenn, az emelvényen — most már teljes fényben — tizenöten állnak. A legfiatalabb elsős gimnazista, a legidősebb közel jár a harminchoz. Van közöttük lakatos, egyetemista, hivatalnok, titkárnő, villanyszerelő. Karjaikkal ütemesen, fenyegetően hadonásznak. Csak a velük szemközt álló, az ütemet megszállottan, már- már öntudatlanul diktáló fiatalembert nézik. Ismétlik mozdulatait, leeresztett vál- laikkal megalázottak, térdelve, felfelé fordított arccal fohászkodnak, lépésekre bontott futásukban üldözőik és üldözöttek. Aztán álljt int a rendező, a szinte bántóan hangos protestálást csend váltja fed, akikora csend, hogy behallani a folyosón biliárdozók dákóinak tompa koppanásait. A fűteüen teremben harmadik órája tart a próba. PUSZTAI ÉVA Csehov-novellák színházban Nem tudom, hogy Csehov manapság mennyire keresett író a könyvtárakban. A mai olvasó valószínűleg nagyobb, intenzívebb izgalmat s fordulatosabb mesét vár, s kevésbé érzékeny a csehovi finomságokra. Meg aztán — azt hiszem — Csehovot nem is lehet túl korán kezdeni. Az orosz klasszikus bizonyos érettséget, lelki gazdagságot kíván az olvasótól. A magyar színháznak viszont szinte mindennapi kenyere már nagyon hosszú idő óta a Sirály, a Cseresznyéskert, vagy a Ványa bácsi. Ezért fordul elő, hogy közönségünk elsősorban a drámaíró Csehovot ismeri, s mindig úgy érti, értelmezi, ahogyan egyik vagy másik színház. A pécsiek vállalkozása, hogy a novellista Csehov értékeit is közkinccsé tegyék, már önmagában is dicséretet érdemel. Meggyőződésem, hogy az íróval való ismerett- séget a novellákkal kell kezdeni. A szombaton este látott válogatás afféle előtanulmánynak is felfogható, amit jó, ha „elvégzünk” mielőtt jegyet váltunk egy Csehov-drámárá. A pécsi produkció azonban sokkal több volt mint irodalmi csemege. S ebben a dramaturgiai munkát is elvégző Czimmer Józsefnek éppen olyan nagy része van, mint Nógrádi Róbert rendezőnek. A vállalkozás semmiképpen sem volt könnyű. Egységes, egész estét betöltő színházi előadást kellett teremteni kilenc epizódból, mélynek mindegyike már önmagában is egy-egy lezárt egység — kis remekmű. Az azonos gondolati szál (az ember belső küzdelme) azonban jól összetartotta az epizódokat, s a válogatással sikerült a színházi este ívét is megteremteni. A rendező nem feledkezett meg a legfontosabbról sem; minden epizódot ugyanazok a színészek játszottak. Nem is lehet ez másként. S a pécsi társulatnál szerencsére fellelhetők a csehovi gondolatokat jól tolmácsoló művészek. Bánffy György, Tímár Éva, Paál László és Pásztor Erzsi teljesítménye irigylésre méltó... oTPécsi hangverseny francia vendég Pécsett vasárnap ünnepi hangversenyt tartottak az Orvostudományi Egyetem új aulájában. Ez *a város legnagyobb terme: 1200—1300 ember fér el benne egyszerre. Az egyetem vezetősége felajánlotta a zeneszerető közönség számára, hogy a nagy érdeklődést kiváltó koncerteket a kitűnő akusztikájú, reprezentatív aulában tartsák. A vasárnapi avató hangversenyen a Pécsi Filharmonikus Zenekar — Erdélyi Miklósnak, a budapesti Operaház karnagyának vezényletével — adott műsort az aulában. A másfél órás koncerten fellépett a városban tartózkodó híres francia zongoraművésznő, Jeanne-Marie Darré is. JUDY Judy, a nőstény csimpánz tagadhatatlanul sztár lett. A sztárokat pedig követni szokták. Tessék csak emlékezni: amikor Teli Vilmos meg Robin Hood ment a televízióban, a gyerekek mindig nyilaztak. Judy nem lövöldözött nyíllal, pisztolyt is csak egyszer fogott a kezébe, legfeljebb egy kancsal oroszlánt vezetgetett láncon, de mako- gását, ugrándozását máris sok gyerek próbálja követni. Erről azonban Judy nem tehet. Ö azt csinálta, amire idomítói — a film szerint sok szeretettel, a gyakorlati valóság szerint pedig még több korbácsütéssel — beidomították, mert az állatfilm általában jó üzletnek szokott bizonyulni. Judy százezrek kedvence lett, csakúgy, mint néhány éve Elza, a vadon szülötte vagy hajdan Rin-Tin-Tin. Nem új dolog hát, hogy állat legyen a fő sztár egy filmben vagy filmsorozatban. Apropó! Állat legyen. Vajon Judy a látott formában, illetve a látott történet szerepformálásában állat volt-e? Olyan cselekedeteket hajtott-e végre, ami állattól elvárható? Vagy embereket megszégyenítő logikával tett egyet s mást, s rendszerint ő mentett meg embert és állatot egyaránt, fenyegette bár azt gazember vagy vadállat? (Tessék csak emlékezni, néhány hete' Judy vadállatokat hozott az emberek ellen egy másik vadállat érdekében.) A túlzottan nagy állatszeretet, az állatnak emberi tulajdonságokkal való felruházása nem rejt valahol egy kis emberellenességet? Mert még a legokosabb állatnak is a legbutább ember vagy a leggonoszabb ember fölé helyezése már ellentmond az emberi méltóság elismerésének, az ember álattfelettiségének. Persze, az elvakult állatbarátok tagadják ezt, a vasárnap délutánokon mindent odahagyó és a Daktari-sorozatért mindenről lemondó százezrek pedig Judyban látták az okosság, a jóság mintaképét megtestesülni. így lett Judy folytatásos kalandfilm központi hőse. Ügy mint Zorro. Zorro is, Judy is képtelennél képtelenebb szituációkba keveredett minden folytatásban, és ügyességgel, meg a rendező áltál a logikán tett erőszakkal mindig győzedelmeskedett, így övé lett a babér és az elismerés. Ügy mint minden kalandfilm hőséé. A kalandfilm-hös pedig, aki mindig messze jár a realitástól, példaképpé válik. Zorrot is sokan szerették. Álarcos bálokon az ő öltözetét vették fel. És követték lvanhoet, Vidoqot, Rinaldo Ri- naldinit. hogy ne említsük esetleg a Tenkes kapitányát, Kloss kapitányt vagy éppen Bors Mátét. Mert a kalandfilmek szerkezetébén és a hős megformáltatásában Judy veszedelmesen azonos szerepet játszott az emberhősökkel. E kalandfilm-hősök pedig sokaknál példaképek. Valamiről ne feledkezzünk meg: Judy — mégiscsak állat. • (benedek) PLÉBÁNOSNAK ADTA KI MAGÁT Lakics Sándor büntetett előéletű zalalövői fiatalember orvosnak, néha esperes- plébánosnak adta ki magát, s pillanatnyi pénzzavarára hivatkozva különböző összegeket csalt ki több zalaegerszegi családtól. A gátlástalan szélhámost a bíróság 3 évi szigorított börtönbüntetésre ítélte. GYEEMEKIIALÁL Négy kislány — a legfiatalabb 1 éves. a legidősebb 4 éves — bennégett egy luxemburgi házban. A tűz a földszinten tört ki, 3 mire az anya segélyhívására a tűzoltók megjelentek, a ház összeomlott, s maga alá temette az első emeleten alvó gyermekeket is. KIRABOLTÁK a pénzszállító AUTÓT London egyik külvárosában álarcos fegyveres banditák kiraboltak egy pénzszállító autót, s több mint 1 millió dollár értékű zsákmányukkal kereket oldottak. A nyomozást Anglia egész területére kiterjesztették. HARMINCEZER belépőjegy A Görög Labdarúgó Szövetség 30 000 belépőjegyet igényelt a jugoszlávoktól az április 14-i Crvena Zvezda —Panathinaikos BEK elődöntőre. A görög kormány, amely legtöbbször megakadályozta a turisták „keletre” látogatását; most kivételt tesz, mindenkinek engedélyt ad, aki meg akarja tekinteni a találkozót. éhínség A Brazíliai Egyesült Államok Sergipe tagállamában több mint 100 000 ember éhezik — közölte a tagállam kormányzója. és felhívta Brazília hatóságait, nyújtsanak segítséget az éhező lakosságnak. KAMÉLEON A KIKÖTŐBEN Egy kaméleon potyautasként érkezett Guineából a leningrádi kikötőbe. Az állat banánnak „álcázta” magát egy hajó gyümölcsszállítmányában. Bármennyire is ügyeskedett azonban, mégis megfogták és a leningrádi állatkertbe szállították. Amikor a kaméleont üldözték, az olyan csíkos színt öltött, mint a matróztrikó. FOLYTATÓDIK A MENTÉS A rokitnicai bányában (Lengyelország) folytatódik a mentési akció. Sajnos eddig nem sikerült eljutniuk arra a helyre, ahol a kőzet és a széntörmelék ráomlott a 13 bányászra. HAT NAPIG TART Barcelona egyik börtönében 70 politikai fogoly kezdett éhségsztrájkot, tiltakozásul a rendőrség brutalitása és a börtönhatóságok rossz bánásmódja ellen. A sztrájk hat napig fog tartani. NÉGYMILLIARD HATSZÄZMILLIÖ ÉVES Az Apollo-program egyik geokémikusa szerint az Apollo—14 asztronautái által gyűjtött kőzetminták egyné- melyike a holdkéreg keletkezésének idejéből való és 4 milliárd hatszázmillió éves lehet. A minták 23 különböző ásványt tartalmaznak.
