Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-29 / 74. szám

Előadások, kiállítás a MTESZ-székházban Holnap négy eseményre is sor kerül a MTESZ miskolci székházában. Délelőtt 10 óra­kor kezdődik a G. M. V. anyagmozgatási szakbizottsá­gának rakodásgépesítési tan­folyama. Ugyanebben az időpontban a Magyar Agrár- tudományi Egyesület miskol­ci szervezete az állattenyész­tésről, annak korszerű mód­szereiről tart előadást tag­jainak. Ugyancsak 10 órakor kerül sor az Építőipari Tu­dományos Egyesület miskol­ci csoportjának a kiállításá­ra is. Délután 16.30 órakor a Közlekedéstudományi Egye­sület miskolci szervezete tartja vezetőségi ülését. Mozgalmassá vált az élet Tizenkét brigád szocialista szerződése o (Tudósítónktól.) A Borsodi Ércelőkészítő Mű villamos üzemének szo­cialista brigádjai sok neve­zetes eseményt jegyeztek fel a brigádnapló lapjaira, ame­lyek tanúsítják: a munka, az élet mozgalmassá vált ná­luk. — Küszöbön a második: ütem indítása — mondja Szegő Béla csoportvezető, szb-titkár. — örvendetes, hogy a korábban passzív em­berek is kutatni kezdték a munka jobb megszervezésé­nek, határidő előtti elvégzé­sének a lehetőségeit. Ebben az évben a tavalyi kilenc brigáddal szemben, 12 kö­tött szocialista szerződést a gazdasági eredmények foko­zására. A kollektíva tudja: mozgalmuk nemcsak a gaz­dasági eredmények fellendí­tését célozza, hanem az em­berek, az együtt dolgozó kö­zösségek érdekeit is. A szo­ciális, kulturális vállalások is valóban nagy szerepet ját­szanak a 130 fős kollektíva igazi közösséggé válásában. Az elmúlt évben több mint 1500 óra társadalmi munkát (fásítás, hulladékgyűjtés stb.) teljesítettek. Az idén február elején a 120 kilovoltos alál- tomáson szükségessé vált másfél napos munkát társa­dalmi összefogással végezték ei. A beteg brigádtagokat, szülési szabadságon levő anyákat rendszeresen meglá­togatják. Az egyik brigád a diósgyőri állami gondozott gyerekeket kereste meg sze­rény ajándékokkal. Több családi összejövetel, autóbusz­kirándulás, tapasztalatcsere szerepelt még vállalásaikban. A brigádok üzemen belül is versenyben vannak egymás­sal. Helyezésükről — a kö­zeljövőben — a termelési ta­nácskozás dönt. Szerte az országban hosszabb ideje nagyszabású állami lakásépítkezések folynak. Áll az Üllői úti, a lágymányosi, az óbudai, a kelenföldi, a Lakatos úti stb. lakótelep. Az egész országban hasonló a kép. Üj ruhát kapott Salgótarján, Mis kolc, Gyöngyös, Pécs, Szombathely és sorolhatnánk tovább. Üj városok születtek: Dunaújváros, Leninváros, Komló, Száz­halombatta. Az 1971. évi népgazdasági tervben előirányzott mintegy 71 ezer lakás átadását a III. ötéves terv időszaká­ban felépített és a termelésbe már belépő házépítő kombi nátjaink mintegy 18 ezer lakással segítik. A II. ötéves terv­ben vásároltunk először a Szovjetuniótól egy házgyárat (Bu­dapesti Házépítő Kombinát I.). Kapacitását évi 1800 lakásra tervezték, ma már évi 2400 lakást gyárt. A Budapest Il-t a dán Larsen—Nielsen cégtől rendeltük meg: a tervezett évi 1700 helyett már ez is 2200 lakást adott. Azután ismét a Szov­jetunióból vásároltunk egyszerre három hatalmas gyárat; ezek mindegyikét évi 4200 lakás előállítására tervezték. Egyet Győrbe, egyet Miskolcra, egyet Pestre telepítettek, (Képün­kön: helyére emelik az előregyártott konyhát egy házgyári elemekből épülő lakótelepen.) Tősgyökeres miskolci lány Körmoczky Ágnes büszkén vallja: ő tősgyökeres miskol­ci lány. Apjának apja, is itt született-élt, s ő maga sem töltött néhány hétnél többet a város határain túl egyhu­zamban. Pici komtól ismeri a Tisztitelepen s környékén élőket. Huszár utca—Bolond utca—Dohéi utca—Szeles ut­ca: a kisebb- nagyobb családi házak, s a módosabb villák lakód Ágnes 23 évét úgy is­merik, mintha kinek-kinek a Békés * „összecsapás Ha tíz másodperc alatt felelnünk kellene a következő kér­désekre: ki volt a Magyar Tanácsköztársaság kormányel­nöke, mi volt az első magyar proletárdiktatúra hútorcloszto hivatalának a feladata, ki rajzolta 1919-ben a „Fegyverbe!” feliratú plakátot, ugyanennek az évnek melyik hónapjában és napján kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot, vagy a második világháború utolsó szakaszában ki volt az a két szovjet parlamenter, akit Budapest határában orvul lelőttek a német fasiszták, s mi volt a különbség meggyilkolásuk kö­rülményei között?, — azt hiszem: többségünk „nem tudom”- mai felelne családjában nőtt volna fel. Szemük előtt cseperedett gimnazistává, majd dolgozó nővé. Szeretik itt. — Mégis nagyon megle­pődtem, amikor behívattak a Hazafias Népfronthoz és kö­zölték, hogy a 32-es számú választói körzetben, a KISZ javaslatára, városi tanácstag­nak jelölnek:.. Éppen vizsgára késaült. A Közgazdasági Egyetem pénz­ügyi szakán elsőéves hallgató a levelező tagozaton. — Tulajdonképpen a ter­mészettudomány vonzott Je­lesre érettségiztem a Her­mann Ottó gimnáziumban, s tovább akartam tanulni bio­lógia-kémia szakon. Kétszer is próbálkoztam a felvételi­vel. Nem sikerült — hely­hiány miatt. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságánál he­lyezkedett el, mint ügyviteli alkalmazott. — Kissé távol esik a ter­mészettudománytól — nevet maga is a sors furcsaságain. — Nem is gondoltam, hogy ennyire meg fogom szeretni. Most már ezen a területen képzem magam tovább. Érthető drukkal készült u körzet jelölőgyűlésére. Vajon hogyan fogadják az embe­rek. Nem találjá-k-e majd na­gyon fiatalnak ehhez a funk­cióhoz. S különösen az feszí­tette: mát szolnak majd aho- dobaitelepiek, akiket idén szintén a 32-es körzethez csa­toltak. Őket nemigen ismeri, s nyilván azok sem öt. A Tisztitelepen megszokták, hogy fiatal tanácstag képvi­selje őket, hiszen elődjét — aki korábban elköltözött Barcikára, mivel férjhez ment — szintén a KISZ java­solta. — A gyűlésen volóban volt is néhány felszólalás. A Ho- dobai telep néhány választója javasolta, hogy jelöljék az ő régi tanácstagjukat is. Végül azonban egyedül maradtam a listán: a tettős jelöléshez nem volt rfíeg az egyharma­dos többség. És ez kissé bánt is engem. Gondolom: reáli­sabb lett volna, ha a szava­zók kettőnk közül választhat­tak volna... Körrnöczky Ágnes roppant szerény. Légid vált ezért tisz- teli'k-becsülik ismerősei. No meg asért, mert tudják: amit elvállal: azt szíwel-lélekkel csinálja is. A KISZ-ben vég­zett csaknem egy évtizedes munkássága bizonyítja: érde­mes a bizalomra, — Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom. Dehát éppen ez benne a vonzó. Hogy bir­kózni kell a feladattal! És persze — örülök is. Hiszen valóban nagy, nagyon nagy megtiszteltetés! R. 6. MISKOLC EGY HETE A jobb piacért Az illetékes helybeli és országos fórumokon nemegyszer elhangzott már, hogy időnként akadozik, hiányos Miskolc, Ózd, Kazincbarcika lakosságának zöldség- és gyümölcsellá- 1 tása, drága a piac. Éppen ezért nem kis figyelmet érdemel, hogy a mezőgazdasági termények egyik értékesítője, a MÉK, az elmúlt hét szerdáján r 'vetkezeti közös vállalattá alakult át. (Ilyen korszerűsítő szervezeti változást egyébként más megyékben is végrehajtottak; a 150 ezer lakosú Pécsett pél­dául még Bács és Somogy megyei tsz-ek is tagjaivá váltak a Baranya megyei MÉK átszervezésével létrejött vállalatnak.) Mielőtt a városunkban székelő Agrokonzum Szövetkezeti Közös Vállalat szerepének lényegét ismertetnénk, érdemes a jogelőd, a MÉK tevékenységére — ha vázlatosan is — rá­mutatnunk. A megyei és városi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrég lezárult vizsgálata szerint „a lakossági igényeket a téli hónapokban mintegy 80 százalékban a MÉK elégítette ki, a nyári időszakban ez az arány 50 százalék körül volt. A vizsgálat során a MÉK boltjaiban volt a legjobb az áru­ellátás. Ez a megállapítás általában vonatkoztatható az áru­kínálatra, a választékra, minőségre és az árakra is.” Igaz, a NEB-vizsgálat azt is felfedte, hogy a MÉK burgo­nya- és zöldségforgalma az elmúlt három évben stagnált. E probléma fő okára viszont rámutat az a megállapítás, ami szerint a megyei mezőgazdasági üzemek a szóban levő idő­szakban csak részben tettek eleget a zöldség és gyümölcs átadására kötött szerződésben vállalt kötelezettségüknek. (Ugyanakkor a megyén kívüli partnerek több árut adtak át a MÉK-nek, mint amennyit vállaltak.) Nos, az Agrokonzum tagságának viszonya a vállalattal me­rőben más lesz, mint a MÉK-kel volt Ok — 30 tsz, s 25 ál­talános fogyasztási és értékesítő szövetkezet — irányítják a vállalat tevékenységét, s szabják meg üzletpolitikáját Evé­gett képviselőik szerdán a héttagú igazgatóságba öt tsz-, két áfész-elnököt, a háromtagú ellenőrző bizottságba pedig egy áfész-elnökhelyettest és két tsz-elnököt választottak. A tag­szövetkezetek érdekeltségét növeli, hogy minimum 50—50 ezer forint vagyoni hozzájárulással kötelesek segíteni a vállalat tevékenységét —, aminek anyagi alapját a MÉK korábbi oszthatatlan vagyona képezi. A tagszövetkezetek és az Agrokonzum érdekei szorosan egybeesnek, ami azt eredményezi, hogy az előbbiek bizton­ságosabban adhatják el terményeiket, a vállalat pedig a ko­rábbinál nagyobb árumennyiséghez jut. S ez végső soron a fogyasztók érdekeit szolgálja. A vállalat által már ebben az évben forgalmazandó árucikkek több mint a háromnegyedé­nek biztosítását a tagszövetkezetek szerződésben vállalják. A vállalat és a tagszövetkezetei közötti kapcsolat eredmé­nye lesz az is, hogy az előbbi különböző módon — vetőmag, műtrágya, fóliasátrak beszerzésével stb. — segíti az utóbbiak termelő tevékenységét, a nagyobb hozamok elérését. Kétségtelen, hogy az együttműködés kibontakozását, való­ban gyümölcsözővé válását az segítené elő, ha a tagszövet­kezetek több évre is kötelezettséget vállalnának terményeik átadására. A huzamosabb időn át tartó kapcsolat tudniillik azt is lehetővé tenné, hogy a tsz-ek az adottságaiknak leg­jobban megfelelő növényféleségek termesztésére specializál­ják magukat, ami jobb jövedelmet biztosítana számukra, az árufelhozatalt pedig növelné. A közvélemény mindenesetre azt várja az Agrokonzumtól, hogy tevékenységével befolyásoló szerepet játsszon Miskolc és a többi munkásváros piacának jobbá, olcsóbbá tételében. TARJÁN ISTVÁN Mitől saválló a krómnikkel-acél? Űr. Bácskái Gyula proíesz- szor, a Veszprémi Nehéz- vegyipari Kutató Intézet korróziós osztályának vezető­je megfigyelései során fényi derített arra, hogy a rend­kívül drága és nagy mennyi ségben szükséges nikkel nerc épül be a krómnikkelacél védőrétegébe, következés­képpen csak katalizálja an­nak kialakulását. E tapasz­talatból kiindulva olyan für­dőt készített, amely mini­mális nikkeltartalommal is megfelelő védőréteget képez. A drága nikkelötvözés he­lyettesítésére alkalmas fürdő egyelőre még csak laborató­riumi eljárás. Ipari méretű alkalmazásának módszerét a következőkben dolgozzák ki az intézetben Arany és bronz Tegnap, március 28-án ke­lállalati újítási szabályzat Szombaton oste pontos vá­laszok hangzottak el e kér­désekre, s még legalább két tuoat hasonlóra az MHSZ székházának nagytermében, a miskolci tartalékos tisztek és tiszthelyettesek vetélke­dőjének döntőjén. S az em­lített kérdések csupán a hadtörténelmi ismereteiket firtatták, — még hét másfaj­ta összetett feladatot is meg kellett oldaniok. Olyat pél­dául, hogy különböző fegy­verek rajzát levetítették ne­kik, s azok neve’ mellett a jellemzőiket, méreteiket, a tűzhatásuk fokát, stb is meg kellett mondaniuk. A fiatal­emberekből és őszhajú férfi­akból álló három-háromtagú tíz csapatban mindig akad­tak többen is, akik precíz, vagy legalább megközelítő­en helyes választ adtak. Mellébeszélni nem lehe­tett, a zsűri öt tagja — kö­zülük három hivatásos őr­nagy — a legkisebb pontat­lanságot sem nézte el. (Tóth Árpád nagyhatású költemé­nyének, „Az új isten”-nek a címéből például amelyik csapat — mindössze kettő — elhagyta a nevelőt, már nem kapott pontot.) Családias hangulatúvá avatta az öttől négy órán át tartó rendezvényt az, hogy az „összecsapás” részvevői­nek a hozzátartozói, felesé­gek, szülők, gyermekek, test­vérek, menyasszonyok ké­pezték a közönséget. Ami pedig a vetélkedő ta­nulságát illeti, erre egyértel­mű, de több lényeges dolog­ra mutató lehet a helyes vá­lasz. A laikus részvevő bő­víthette ismereteit, s megál­lapíthatta, hogy mennyire egycsaládba tartoznak had­seregünk tényleges és tarta­lékos tisztjei, tiszthelyettesei; az utóbbiak — fizikai mun­kások és értelmiségiek — milyen sokoldalú általános műveltséggel, s alapos honvé­delmi ismeretekkel rendel­keznek. S tanulság ez is: mennyire példásan végzi a tartaléko­sok továbbképzését a Magyar Honvédelmi Szövetség. Jó mindezt tudni, amikor a földkerekségen több helyütt is dörögnek és gyilkolnak a fegyverek. T, K riilt megrendezésre Budapes­ten, az Ikarus mátyásföldi lőterén, a budapesti felsőfokú tanintézetek részére kiírt lö­vészverseny. Ezt — s az ez­után következő fordulókat — a KISZ és az MHSZ buda­pesti vezetősége közösen rendezte, amelyre vendég­ként a gödöllői és pécsi egye­temek lövészein kívül a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem lövészeit is meg­hívták. A példásan rendezett ver­senyen egyetemünk lövészei szép sikert arattak. Férfi egyéni versenyszámban — 200 versenyző között —, Szatmári László V. éves gé­pészmérnök hallgató I. he­lyet, s ezzel aranyérmet szerzett, Szilágyi Lajos IV. éves gmh. negyedik lett, Csapatban — melynek tag­jai : Szatmári László, Szilá­gyi Lajos, Pék Elemér és Veres György voltak —, harmadik helyet, s ezzel bronzérmet nyertek. Az építésügyi ágazat válla­latai a napokban országos újí­tási tanácskozáson értékel­ték a mozgalom legutóbbi 3 évének tapasztalatait, és meg­határoztak a legközelebb! tennivalókat. A tanácskozáson az egyik legfontosabb feladatként ha, tározták meg, hogy’ a koráb­binál jóval gondosabban kell kidplgozni a vállalati újítási szabályzatokat, amelyek — akárcsak a kollektív szerző­dések — öt évre, tehát a IV. ötéves terv időszakára vonatkoznak. Lehetővé kell tenni, hogy az újítók külön­böző csoportjainak vélemé­nye. javaslata megfelelő, ösz­tönző módon érvényesüljön az új szabályzatban. A szak- szervezet elnökségének hatá­rozata alapján, még ez év el­ső felében valamennyi válla­lat szakszervezeti vezető tes­tületének meg kell tárgyal­nia az újítási mozgalom hely­zetét és meg kell határozni a helyi feladatokat. Nem volt „arénázás” Nemrégiben — elég hosszú idő után — ismét varosunkba látogatott az egyik neves beat-együttes. A zenészek még min­dig tartják magukat a topis cuccokhoz, habár a parókák alól már előtűnnek a rövid, angolos fazonban készült frizurák. A közönség azonban — szerencsére — már nem a régi: az „arénázás” eltűnt a beat-koncertekről. E mostani hangversenyen, a Rónai Sándor Megyei Műve­lődési Központban, mindössze egyetlen hátborzongató sakál- üvöltés hangzott el, az is — szólóban. A nézőtéren ezt néma csend követte: a műsoron kívüli, erőltetett arénázás grotesz- kül hatott, „Felnőttünk tehát a beat-zenéhez. (szántó)

Next

/
Thumbnails
Contents