Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-17 / 40. szám

I őszinte érdeklődéssel és rokonszenvvel figyelem a hejőcsa. bai Gárdonyi Géza Művelődési Ház sokirányú munkáját, fő­leg azt a törekvést, hogy a környéken lakó fiataloknak a mű­velődés és kulturált szórakozás lehetőségeinek mind szélesebb választékát kínálja. Ismereteink szerint tevékenysége jó vissz­hangra talált a környéken, sőt egyes rendezvényeire a város távolabbi részeiből is kibuszoznak a fiatalok, (Jó szervező munkájára jellemző: autóbuszmenetrendet is szétküldött az éves programmal együtt a várható látogatóknak.) Az egész Városban szinte mindenütt megtalálható e kis művelődési intézmény plakátja, röplapja, valamilyen figyelemfelhívó je­lentkezése. Figyelmet érdemel a propagandája, amivel ilyen mértékben más miskolci művelődési intézmények kevésbé dicsekedhetnek. A régi közmondás, amely szerint a jó bornak nem kell cégér, nem egészen igaz. A jó közművelődési tevékenységnek igenis kell. Tudni kell a szervezőnek, milyen rendezvényre milyen közönséget vár, hogyan kell azt megnyerni; tudnia kell, miként „rághatja be” a köztudatba az intézmény létét, programját, s azt is tudnia kell, hogy blickfangos plakátok­kal, a vizuális figyelemfelhívás eszközeivel hogyan lehet maga iránt érdeklődést kelteni. A Gárdonyi Géza Művelődési Ház jól irányítja magára a figyelmet. Érdekes rajzos röp­lapjai, színes plakátjai a látogatóinak döntő hányadát jelentő fiatalok vibráló életérzéseivel azonosulók. Egyik legutóbbi plakátjukon, amelyen a Disc Jockey Club généi rendezvényére invitálnak, ez olvasható: „Beugró 10 Ft”. Tudom, hogy a beugró a belépődíj napjainkban divatos beceneve, s tudomásom szerint elsősorban a zenés, műsoros vendéglátóipari szórakozóhelyeken fizetendő jegy árát tisz­telte meg a modern argó ezzel a névvel. A belépődíjat ott hívják beugrónak, ahol a vezetőt górénak, italt piának, a lányt csajnak, a pénzt lóvénak nevezik. Már, aki így nevezi. Művelődési intézményben, az ízlés fejlesztésére hivatott, köz- művelődést szolgáló házban, ahol az ismeretek terjesztése, a nemes, tartalmas szórakoztatás, a szocialista tudat- és ember- formálás a fő feladat, a vendéglátóipari éjszaka argójából kölcsönzött kifejezések intézményes használata, propagálása — bizony fonák dolog. Még akkor is, ha olyan célzattal hasz­nálják, hogy ezzel közelebb férkőzzenek a fiatalokhoz, mert ugye, ők is ezt a nyelvet beszélik. Az ifjúság megnyerésének jó eszköze, ha igyekszünk, a nyelvén érteni és beszélni. A megnyerés egyik formája az is — nemcsak fiataloknál —, ha káros hatások ellen azzal véde­kezünk, hogy kifogjuk a vitorlákból a szelet, magunk hasz­náljuk azt fel, saját, jobb céljaink érdekében. De vajon ugyanaz a szél nem téríthet-e el minket is eredeti útvona­lunktól? Jó-e mindig a kifogott széllel vitorlázni? Különösen jó-e a fiatalok megnyerése, ízlésük formálása érdekében? A Gárdonyi Géza Művelődési Ház sokszínű, tartalmas mun­kájához talán már szükségtelen az ilyenfajta közönségfogás, és méltatlan is. Ezért feltűnő, ha az általában jó közművelődési munkához visszatetsző és félreérthető módon verik a nagydobot. BENEDEK MIKLÓS Közvélemény — közművelődés Sokan vannak még, aki le ha ezt hallják: r 'oművelés, vagy XY népművelő, így szólalnak meg először; nincs léét jegyed a színházba vagy hangversenyre? Pedig a fo­galom: népművelés, sokkal többet jelent. Mindenekelőtt annak az 57 ezer fizikai mun­kásnak a ..művelését”, akik Miskolc 180 ezer főnyi la­kosságának csaknem egyhar- madát jelentik, és akik az új gazdaságirányítási rendszer eredményeképpen egyre több szabad idővel rendelkeznek. Szó sincs arról, hogy ed­dig is nem találtak egymás­ra a közös érdeklődésű em­berek. Arról sem beszélhe­tünk, hogy semmi lehetősé­gük nincs a klubéletre, az esti találkozásokra, összejö­vetelekre, sokakat érdeklő dolgokról szóló előadások meghallgatására, Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy mindez kevés. A közvéle­mény nem látja eléggé a közművelődés jelentőségét, a népművelők pedig nem is­merik eléggé a „köz” véle­ményét. Pedig érdemes lenne jobban ráfigyelni (nem csor­bul ezzel a szakmai tekin­tély). és a néhány kultúrtör­téneti kutatást folytató szak­emberen kívül feltárni és beépíteni a mai munkába en­nek a nagy városnak a mun­káshagyományát. A múltra figyelve dolgozni a jelenért és a jövőért. A mindennapok sója a szó­rakozás természetesen. De az üzemi dolgozók, vállalati al­kalmazottak. munkások, ér­telmiségiek, diákok árnyal­tabb igényeire figyelő műsza­ki, közgazdasági propaganda- munka, a jogi ismeretterjesz­tés talán még fontosabb. Tud­juk, hogy mit kell csinál­nunk, Tudnunk kell azt is, hogy miért éppen így. Itt tud segíteni, utat mutatni a népművelő. Ez a szórakozta­tással egyenrangú, sőt azon túlmutató feladat. Hogy mű­velt, értő, a dolgokhoz ér­tőn szóló emberekről, kultu­rált városról beszélhessünk. * Miskolc város és Borsod megye vezető népművelőinek február havi továbbképzésén hangzottak el ezek a gondo­latok, és még jó néhány eh­hez hasonló. Néhány órát beszéltek, hónapokig dolgoz­nak. Felelősségteljes munká­juk mindennapi gondjaira, az egész városra figyelnek, mi­kor számba veszik az „alap­szabályokat”: Miskolc szerte­ágazó, furcsa településstruk­túrájú város (nem elmarasz- talólag fogalmazok hanem mert igaz) nagyon heterogén lakossággal. A közművelődés munkásai a megmondhatói, hogy mennyire szab mindez irányt a népművelő munká­jának, és mennyire nehezíti meg azt. (makai) Holnap avatják a lőiskolai kart Hírül adtuk már, hogy a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemnek új főiskolai kara kezdte el néhány hó­nappal ezelőtt a tanítást, a fiatal műszaki szakemberek képzését. Az ünnepélyes meg­nyitó, vagy inkább avatóün­nepség — kicsit megkésve, de sohasem későn — febru­ár 18-án, vagyis holnap dél­előtt 11 órakor lesz Kazinc­barcikán. Az új intézmény pontos neve: A Nehézipari Műszaki Egyetem Vegyipari Automatizálási Főiskolai Ka­ra. Közéleti és közérdekű problémákat tár­gyal a nyílt hangú, érdekes problémafelve- tésű, színes magyar film, a Kitörés, melyet holnaptól mutat be a Kossuth mozi. EzútlaL is mai életünk időszerű és elevenbe vágó kérdéseiről lesz szó. Egy munkásfiatal pár éves hányattatásán keresztül — „az életei élni muszáj’’ alapon — különféle hasznos és haszontalan cselekvéseket, választási lehető­ségeket mutat be Bacsó Péter író-rendező új filmje. Laci és Anna sorsán át érdekes perspektívából mutatja meg a munkásság és az értelmiség, a beosztottak és a vezetők, a termelőmunka és a munkaszervezés kap­csolatát. Mindezt pedig nem elvont kijelen­tésekkel, hanem nagyon is „életszagú” ké­nek egymás mellé sorakoztatásáiwl teszi. Nem igaz Pray mérnök elmélete, mert élni kell és „hajózni” csak úgy érdemes, ha annak szép értelme és célja van. A fő szerepeket két elsőfilmes, a főiskolás Osz- ter Sándor és a rendező által felfedezett Lendvai Katalin játsszák, de a többi sze­replő is jórészt fiatal. Természetes ez, hi­szen nekik kell ki- és sohasem betörni, ha a környezetük ellenére akarják megterem­teni saját, tiszta életüket. Mindennap tanítani... Hát persze, hogy mindennap kell tanítani annak, aki az oktatás szép és nehéz munkáját választja hivatásul. A jelöl­tek azonban — az egri, sárospataki, nyíregyházi és szegedi főiskola hallgatói — ezt tartják pillanatnyilag a legnehezebb­nek. Valóban nehéz, mert szokatlan ez a munka. A felső- oktatási intézményekben még az utolsó évben is csak egy nap jut a tanításra. — A diáknak tehát köny- nyebb, mint a tanárnak? A kérdésre Karácsonyi Gizella, Jenei Szilveszterné és Si­mányi Józsefné válaszol, a Fazekas utcai Általános Is­kolában, amely néhány hétre munkahelyük lett, vagy úgy is mondhatnánk; első állo­mása pályájuknak. Negyven óra — Tanítani nagyon jó és izgalmas dolog, nem is vá­lasztottuk volna ezt a pályát, ha nem éreznénk így — ma­gyarázzák mindannyian —, de pillanatnyilag' a tanítás még jobban kifáraszt ben­nünket, mint a tanulás. Pe­dig a főiskola nem is olyan sok terhet ró ránk; három hét alatt 40 tanítási órát kell az iskolában eltöltenünk, ré­szint önálló tanítással, ré­szint pedig hospitálással. (A felnőttek közül biztosan van. aki ezt egy hét alatt meg­csinálja.) Az új környezet (más ez, mint a gyakorló iskola), a gyerekekkel és a tantestület tagjaival való sokrétű kap­csolat még most, a kezdet kezdetén furcsa és terhes ki­csit. Ezt nem mondják ki a leendő pedagógusok, de bi­zonyára érzik. És milyen ér­dekes: most kezdik csak iga­Fiatalok Stúdiója A Miskolci Fotóklubnak közel félszáz, és ebből csak­nem húsz egészen fiatal tag­ja van. Ügy a „régieknek”, mint a látásmódjukat most keresőknek hasznos lesz a pénteken este fél 6-kor elő­ször és azután rendszeresen megrendezendő beszélgetés; a Fiatalok Stúdiója. Fiatal miskolci fotósok mutatják be önmaguknak, egymásnak és a klub tagjainak, hogy mi­lyen egyéni látásmóddal ren­delkeznek, mit akarnak és hogyan. Az első beszélgetést dr. Gulyás László vezeti. zán becsülni az idöseob kol­légákat, akik fáradhatatlan­nak tűnnek. Pedig nem így van. A tanítás nagy koncent­rációt kívánó munkájában mindenki elfárad. éppen ézért kell megtanulni a tár­gyi ismeretek mellett a kü­lönböző módszertani „fogáso­kat”. az osztály aktivizálá­sának sok módját, az ismere­tek átadásának különböző formáit. Nagyüzem A három fiatalember di­cséri a Fazekas utcai Általá­nos Iskolát, mely 41 tanuló- csoportjával szinte nagyüzem, de ahol .mégis jut idő minden gyerekkel külön-külön fog­lalkozni. Ez az iskola és per­sze, ez a szakma legfőbb tit­ka is. Ebből a titokból a le­endő pedagógusok most sok mindent megtanulnak, s ma­gúkkal visznek. A vezető ta­nárok nemcsak azt tekintik lelkiismereti kérdésnek, hogy az általános iskolás:-k egyik óráról a másikra jól felkészüljenek, segítenek a Két év szünet után har­madszor jelent meg a napok­ban az Ifjúsági Lapkiadó Vál­lalat gondozásában az egyete­mi és főiskolai hallgatók or­szágos irodalmi antológiája, az Universitas ’70,. mely fel­sőoktatási intézményéink hu­szonkét tollforgató fiatalját mutatja be. Szerzői az 1968— 69-es és az 1969—70-es tanév egyetemi, illetve főiskolai hallgatói közül kerültek ki és mondhatjuk, hogy egyidősek új társadalmi rendünkkel. A kötet ezúttal a szokottnál na­gyobb terjedelmet adott az el­beszélőknek. Áron Attila, A Breierma- yerfrigyesek című novellájá­ban egy dinasztia három tag­ját mutatja be; érdek .s szim­bólumai a családi „szokások” jelentőségét feszegetik. Fi­gyelmet érdemel Mózsi Fe­renc elbeszélése is. Az író majdani tanítók, tanárok fel­készítésében is Gecsei János, az igazgató helyettese — akitől arról ér­deklődtünk, hogy nem okoz-e az intézetben túlságosan sok gondot a tanárjelöltek jelen­léte — kicsit csodálkozott a kérdésen. — Örülünk annak — magyarázta —, ha az ifjú nemzedék friss szellemet hoz iskolánkba, na meg a leg­korszerűbb pedagógiai isme­reteket is, hiszen ez mind egészséges pezsgést teremt nevelőink körében. Stúdium-élmény Az elmúlt két hét folya­mán — ez mindenért kárpó­tolja a pedagógust — meg­elégedéssel tapasztaltuk, hogy a fiatalok kezdeti gátlásai feloldódnak, tanítás közben, s ma már nem nehéz stúdi­um, hanem számukra is él­mény egy-egy óra. A gya­korló iskoláktól eltérően itt eléggé heterogén osztályokkal is találkozhatnak, s elsősor­ban talán azt tanulják meg, hogy az oktatás folyamatá­ban „az előregyártott recep­teket” csak bizonyos mérté­kig lehet alkalmazni, szük­ség van a tanár találékony­ságára, fantáziájára, egyszó­val: személyiségének azon je­gyeire. melyek valóban neve­lővé teszik. (gyarmati) fiatalok szerelméről ír, éte- rikus tisztasággal. Ördögh Szilveszter Mese az ember­ről, feleségéről és a hét fiú­gyermekről című írásában ki­váló stílusérzékéről tesz ta­núságot. Körmendy Zsuzsa generációjának problémáiról ír, „Az a baj, hogy mindig kivették a csomagot a ke­zemből, ha hegynek fel men­tünk. Pedig bírtam volna.” — fogalmazza meg tömören novellájának mondanivalóját. Bereményi Géza Levelek Zs. asszonynak című írásával je­lentkezett. A két év gazdag lírai ter­méséről is jó képet ad a könyv; 15 ifjú költő versei­ből válogat. A kötet mindegyik írása híven tükrözi a fiatalok ten- niakarását, olkotóvágyát. E.A. KÖNYVESPOLC Universitas \ éjféltől reggelig A GAZPALACK FELROBBANT Ferenczi Józsefné 24 éves cipőgyári segédmunkás, ve- csési lakos lakásán a gáz­palack felrobbant. A szeren­csétlen fiatalasszonyt súlyos égési sebekkel szállították a kórházba. FORGÓSZÉL PUSZTÍTOTT Kelet-Ausztráliában, a partvidéken a Gertie nevű ciklon tölcsére óránként 112 kilométer sebességgel szágul­dott. A forgószél az első becs. lések szerint félmillió auszt­ráliai dollár értékű kárt tett a banánültetvényekben. JÓL BÁNTAK VELE Mint már megírtuk, Török­országban elraboltak egy amerikai altisztet, majd sza­badon engedték. A néger ka­tona elmondta, hogy jól bán­tak vele, még pénzt is ad­tak neki elrablói, hogy taxit fogadhasson. KRÓNIKUS VÁLSÁG Krónikus válságot él át az amerikai egészségügy. Az egészségügy tekintetében az USA elmaradott országnak számít. Rendkívül kevés az orvos, mérhetett—ül nő a drágaság és ez az amerikai dolgozók milliói számára te­szi elérhetetlenné az orvosi szolgáltatás óikat. CSECSEMŐT TALÁLTAK Csecsemőt talált a takarí­tószemélyzet a TWA ameri­kai légitársaság egyik San Franciscoból Bangkokba tar­tó járatán, amely Honolulu­ban szállt le üzemanyagért. A hatóságoknak nem sikerült megtudniuk kié a gyerek. AGYONLŐTTE ŐRZŐJÉT Egy broxni (New York) rendőrőrsön egy detektív ujj­lenyomatot készült venni a 32 éves Antonio Alemannotól. Gyermekrablással gyanúsítot­ták. Alemanno egy óvatlan pillanatban elragadta a de- tektívtől pisztolyát és agyon­lőtte őrzőjét. Egy másik rendőr pedig őt lőtte agyon. TANÁR-SZTRÁJK Húszezer kolumbiai általá­nos iskolai tanár • lépett Sztrájkba, hogy nyomatékot adjon bérkövetelésének. Ha nem teljesítik a követelést, az ország összes pedagógusa abbahagyja a munkát. GYŐZELMET ARATOTT A monte-carlói nemzet­közi televíziós fesztivál meg­nyitója után 56 filmet vetí­tettek le. A 38 részvevő or­szág filmjei azt bizonyították, hogy a színes televízió vég­leges győzelmet aratott a fe­kete-fehér fölött, mert a ver- senyfilmek többsége az idén már színes volt. KISIKLOTT Tizenegy bányász meghalt és tizenkettő megsebesült a dél-koreai Szöultól 300 kilo­méterre keletre egy bányá­ban. A szerencsétlenség oka: a bányavasút felső vezetéke leszakadt és egy bányászok­kal teli szerelvény kisi lelőtt. A SÚLYA 63 KILÓ A Dél-Japánban levő Ucsi- nura légitámaszpontról egy négy lépcsős japán gyártmá­nyú rakétával Föld körüli pá­lyára bocsátották az ország második mesterséges holdját. A 63 kiló súlyú szatelita fe­délzetén távközlő berendezé­seket helyeztek eL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents