Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-17 / 40. szám
Dobozházak alkonya Vincze Géza vezérigazgató a BAEV terveiről (Folytatás az 1. oldalról) — Mindez együtt feltételezi a műszaki fejlesztést is. Mit tartalmaz a BÁÉV középtávú terve ilyen vonatkozásban? — A hagyományos technológia korszerűsítése mellett, elsődleges feladatnak tekintjük a paneles lakásépítés maximális fejlesztését. A lakások alapterületének, s főként a konyha-helyiségek területének növelése érdekében új épülettípusokat alkalmazunk. Ennek a követelménynek megfelel az úgynevezett kö- vér-pontház típus, amit az ÉSZAKTERV-vei együttműködve alakítottunk ki. Rövidesen sor kerül a külső fel- vonóaknás, valamint az er- kély-loggiás lakóépületek kivitelezésére is, ami a jelenlegi dobozszerű épülethomlokzatokat plasztikusabbá teszi. Továbbá változtatásokat tervezünk a házgyári lakóépületeknél. Megoldjuk a homlokzati nyílászáró-szerkezetek egységesítését és korszerűsítését, valamint a nyílt hézagra való áttérés kő- hídmentes kialakítását. Ugyanakkor bevezetjük a magasított födémpanelek gyártását, s egycsöves fűtési rendszert és szőnyegpadlót alkalmazunk. A városkép kialakítása szempontjából is sokat jelent majd, hogy továbbfejlesztjük a házgyári lakóépületek homlokzati színezését. Több szakipari munkát, így például a tapétázást és a mázolást gépesítjük. Az előregyártott, illetve a könnyűszerkezetes építési módok kifejlesztése érdekében a házépítő kombinát területén kiegészítő előregyártó üzemet létesítünk. Csak érdekességként említem, hogy Miskolcon a Széchenyi u. 9. szám alatt az ÉSZAKTERV tervei szerint olyan húszszintes lakóépületet építünk fel, amely szerkezeti megoldását tekintve magasház-prototípusként is megjelenhet. Fejlesztési célkitűzéseink megvalósítása érdekében, a tervidőszakban mintegy 24 millió forintot költünk építési beruházásokra és körülbelül 150 millió forintot gépi beszerzésekre. A korszerű termelésprogramozás-szerve- zés kialakításához igénybe vesszük a modern számítás- technikai eszközöket. — Gondolom, a középtávú terv elkészítése során számos problémával szembetalálták magukat. Melyek ezek? — Az egyik leghátrál ta- ‘óbb tényező — különösen a ’akásépítésnél —, hogy a beépítési területek előkészítése, szanálása és alapközművesítése késedelmes. A beruházásban részt vevő szervek teÍzelítő — primőrökből A MÉK mintegy háromezer fej salátát, ezer zöldpaprikát, 1500 csomó zöldhagymát és netrezselyemzöldet vásárolt fel a déli megyékből. A primőrök nem drágábbak, mint íz elmúlt év hasonló időszakában voltak. vókenységének összefogása nem mindig a legmegfelelőbb. Házgyári termékeink elhelyezése már most is súlyos gondot jelent. Mi azt szeretnénk, ha ez nem tartana sokáig. Befejezésül hadd említsem meg: jelentős erőfeszítéseket teszünk az elkövetkező öt évben dolgozóink élet- és munkakörülményeinek további javítására. Középtávú tervünkben több szociális és munkásvédelmi beruházás mellett például 16,5 százalékos bérfejlesztést tervezünk. NYIKES IMRE Egymillió forint segély Tavaly mintegy 1 millió forint vállalati szociális és szakszervezeti segélyt kapott a Diósgyőri Gépgyár 445U dolgozója. Több mint kilenc- százhatvanan éltek a kamatmentes kölcsön felvételének lehetőségével is, összesen 680 ezer forint kölcsönt kaptak. A társadalombiztosítási költségek közül az SZTK által kifizetett segélyek összege az 1968- as 1,6 millió forintról 1969- re 2,3 millióra nőtt. Családi pótlékként 8,3 millió forintot kaptak 1969-ben a gépgyári dolgozók (az 1970-es adatok még nem ismeretesek). jjc Letépett védőlánc, széthányt föld, szerteszórt papírfecnik közepette, kiégett villanykörték az üvegkockákban __íme, a nem is tudjuk, kinek a jó hírét öregbítő, a Magyar Hirdető által felállított vitrinek sora a Búza téren. Idestova fél éve szemeznek reménytelenül üres, poros szemükkel a velük szemben levő italbolt hasonlóan üres szemű, boros törzsvendégeivel. Az ő tükrüknek szánták volna a nem kis költséggel épített hirdetőbázist? Ez volt tegnapig a helyzet. Kedd délután ugyanis néhány villanyszerelő jelent meg az elfelejtett vitrineknél, és újakra cserélte a „hullott" körtéket, fénycsöveket... A folytatást izgatottan várjuk. (Ágotha Tibor felvétele) ffjúságpolitika városi szinten Egy kérdés és egy javaslat Már régi miskolci nóta, hogy a fiatalság részére olyat kérjünk számon, ami nincs. Mert a nincsekből aztán bőven van, például: ifjúsági klubok és különösen az új lakótelepeken tömegsportolásra lehetőségeket biztosító sportgrundok stb. A kérdés Városunk egyre inkább abba a helyzetbe került, hogy az ifjúság hirtelen megnövekedett igényeit mennyiségi, és minőségi vonatkozásban is lehetőleg egyszerre kell kielégítenie. Ezt az állapotot többek között az eredményezte, hogy Miskolcnak a lélekszám növekedésével járó minimális létkérdések megoldására kellett koncentrálnia, a köz- és a lakásellátásra. 1970-ben érkeztünk el oda, hogy a fiatalok igényeit jobban figyelembe véve például a lakáskiutalásoknál az előírt 20 százalék helyett az I. kerületi tanács a lakások 36 százalékát, a II. kerületi az 50 százalékát, a III. kerületi pedig a 27 százalékát juttatta fiataloknak. A szavazás eredménye Korábban részletesen beszámoltunk a két diósgyőri nagyüzemi szakszervezeti küldöttértekezleteinek munkájáról. Adósak vagyunk még viszont a szavazás eredményével. Az LKM-ben a tagság, illetve a szakszervezeti tanács egyhangúlag Gácsi Ferencet, míg a DIGÉP-ben ismét Vai ga Barnabást választotta meg a szakszervezeti bizottság titkárává. A lakás rendszerint biztosítja a gyermeknevelés alapvető feltételeit. De biztosítani kellett a született és születendő gyermekek bölcsődei és óvodai ellátását is. A következő lépés tehát a gyermekintézmények létesítése volt, mely szintén a fiatalok érdekében történt. Az óvodásból iskolás lesz, a kisiskolás kamaszkodni kezd. Az elmúlt demográfiai hullám során tömegesen vetődtek fel problémáik. Most érkezett el az idő, mikor reális lehetőség kínálkozik a tizenéves korosztály igényeinek figyelembe vételére, kielégítésére és magasabb igények támasztására velük szemben. Hogyan állunk ezzel? A javaslat Ha egy ifjúmunkás jól akar gazdálkodni fiatal éveivel, szakmája mellett nyelvet is tanulna és világot is szeretne látni, jelentkezik az NDK-ba. Az elmúlt évben megyénkből 1580 fiatal dolgozott és tanult ottani gyárakban. üzemekben. Nemrégiben Ózdon az egyik vezető megemlítette, hogy jóllehet, még csak most kezdték meg az ÓKÜ-ben az új folyamatos öntőmű építkezési munkálatait. de ők már a bennük dolgozó szakképzett munkaerőről is gondoskodtak. Hogyan? Megállapodtak NDK-s barátaikkal, hogy az Özdról érkezett fiatalok egy csoportiát ott, kint folyamatos öntőműben alkalmazzák, így kitanulják ott a szakmát, s ha hazaérkeznek, nem lesz gond a betanításra, átállásra stb. Azt hiszem, Ózdon jól gazdálkodnak — még külterjesen is — a munkaerővel, hiszen annak eredménye mind az ÓKÜ, mind pedig a fiatalok részére igen előnyös. Mint említettük, Borsodból 1580 fiatal dolgozik kint az NDK-ban. Meg kellene vizsgálni, vajon élnek-e a többi borsodi üzemek és közöttük a miskolciak ilyen előrelátóan amun- kagrő-gazdálkodási lehetőséggel! * Egy kérdés és egy javaslatféle zárja cikkünk első és második részét. A fenti kérdést a fiatalság helyzetével kapcsolatban feltette magának Miskolc város Tanácsa is, és holnapi vb-ülésén foglalkozik vele. (nyakas) Busás haszonnal Senki sem vitatja a magánkisipar és a magán-kiskereskedelem létjogosultságát. Mindkettőre szükség van, hiszen azokon a területeken segítenek kielégíteni a lakossági igényeket, melyeken az állami, illetve szövetkezeti ipar és kereskedelem még nem elég erős. A magániparosok és kereskedők sokasága becsülettel és nagy hozzáértéssel űzi szakmáját, eleget tesz az állam iránti kötelezettségének. Nem is sajnálja tőlük senki a tisztes hasznot. Mindezt előre kellett bocsátanunk, nehogy bárki is úgy értelmezze az alábbiakat, hogy „általában a maszekok ellen” hadakozunk. Mi csak az ellen emelünk szót, hogy egyesek — meglovagolva az állam által nyújtott lehetőségeket — nyerészkednek és meggazdagodnak olyan szakmát űzve, melynek lét- jogosultságát nem indokolják a társadalmi igények. S itt álljunk meg egy szóra! Talán ellentmondásosnak tűnik az előbbi kijelentésünk. Hiszen amire nincs szükség, abból aligha lehet megélni, s még kevésbé „megtollasodni”. Példánk szolgál magyarázatul. Néhány hónappal ezelőtt műszaki-kereskedői engedélyt kapott városunkban egy asszony, akinek a férje autószerelő ipar- engedéllyel rendelkezik. A műszaki cikkek körébe az autó- alkatrészek is beletartoznak, s a szóban forgó kereskedő — természetesen nem véletlenül — kizárólag e cikkek eladásával foglalkozik. Ügy hisszük, felesleges bizonygatni, hogy a család anyagi helyzete nem indokolta a második engedélyt. S vajon indokolta-e a társadalmi szükséglet? Az első kerületi tanács engedélyében — indoklásul — ezt olvr-tuk: „Tekintettel arra, hogy a megjelölt területen ez idő szerint nincs műszaki kereskedés ...”. Talán azt képzelte az engedély szövegezője — az ipari és kereskedelmi osztály illetékes előadója —, hogy a gépkocsi-alkatrészt ugyanúgy a szomszédban vagy legalábbis a közelben szokták megvásárolni, mint például a tejet és a kenyeret? Ha igen, akkor tévedett. De nemcsak ebben, hanem az egész engedélyezésben! A szóban forgó magánkereskedő ugyanis az állami kereskedelemtől vásárolja árujának zömét, s erre számítja rá a saját hasznát. Jogilag egyik ténykedése sem kárhoztatható. De vajon használ-e ezzel a vevőknek? Nem! Hiszen, ha r: alkatrészek annak rendje és módja szerint az állami boltok polcára kerülnek, akkor lényegesen olcsóbban hozzájuthatnak az autótulajdonosok. Az ellátás tehát nem javul az új engedély kiadásával. C.ak az történt, hogy az áru egy része keresztülmegy a magánkereskedő kezén és tetemes felárral jut tovább — a vásárló kárára. S most válaszoljunk a korábban feltett kérdésre: kétségtelen, hogy csak akkor tehet szert busás haszonra egy magán- kereskedő, ha tényleges szükségletet elégít ki. E szükséglet azonban ez esetben — s itt a bökkenő! — nem az ő tevékenysége, hanem általában az autóalkatrész iránt mutatkozik. S mindaddig égető problémát jelent, míg a kül- és belkereskedelem, illetve az alkatrészgyártó hazai ipar nem tud lépést tartani a gyorsan növekvő igényekkel. Éppen ezért mélységesen egyetértünk a városi tanács kereskedelmi osztályának álláspontjával: „A különböző társadalmi és igazgatási szerveknek egyöntetű véleménye az, hogy ilyen magánkereskedés gyakorlására városunkban nincs szükség.” Csakhogy ez néhány hónappal korábban, a kereskedelmi engedély kiadásakor ugyanolyan nyilvánvaló volt, mint most!... BÉKÉS DEZSŐ Az I. kerületi tanács vb napirendjén Alkoholizmus és utógondozás Miskolc I. kerületi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága ma délelőtti ülésén az egészségügy egyik jelentős feladatát, az alkoholizmus elleni küzdelmet és a börtönből szabadultak utógondozásának tapasztalatait elemezte. Az egészségügyi csoport vezetője részletes jelentést terjesztett a vb elé. amelyben hangsúlyozta: különböző társadalmi fórumokon, felvilágosító előadásokon igen sok szó esik az alkohol káros hatásáról, Beat-virágok Tolcsvay Béla saját beval- ' lása szerint az ő fejében született meg a Kovács Katit, Zalatnay Saroltát. Máthé Pétert és jómagukat felléptető műsor címe: Beat-virágok. Tarka csokor kerekedett ki a fenti virágokból, ahol Máthé rock and roll harsogását és ellágyulásait, Zalatnay a magyar táncdalslágerek megszokott melódiáit. Kovács Kati féktelen temperamentumát és Tolcsvaiék folk-beat törekvéseit élvezhette a közönség színről szíijre. Külön színt jelentett ebben az együttesben Öcsi Erzsébet verses konferanszi. Talán a vörös árnyalattal jellemezhető a legjobban produkciója, hiszen néhányan, ott lent a nézőtéren megvadultak rá — és közel sem barátságosan. Milyen este volt a tegnapi a Rónai Sándor Művelődési Központban? Ügy érezzük, lehetett bármilyen tarka és virágos, mégsem volt tavaszi. Nem volt meg benne az a friss üdeség. az az elhitető erő, ami például legutóbb Koncz Zsuzsa estjét jellemezte. Pedig akkor még fagyott... NY. SZ. alkoholizmus elleni bizottságok működnek, évről évre megrendezik az alkoholizmusellenes hónapot, mégsem mutatkozik jelentősebb javulás. Éppen ezért nagyobb segítséget várnak a jövőben mindazoktól, akiknek lehetőségük van az intézkedésre: az alkoholt a kereskedelem és a vendéglátóipar végre már ne csupán bevételi forrásnak tekintse, hanem a családi életek megrontójának. s a bűnözés alkalmi teremtő- jeként is számoljon vele. A börtönből szabadult személyek utógondozásával kao- csolatban a jelentés megál- lanította: általában a visszaeső. vagy konok bűnöző1' utógondozására köteleznek a rendeletek, ezeknek a túlnyomó többsége azonban csuoán jogait ismeri, kötelességeiről nem hajlandó tudomást venni. Tavaly például az utógondozásra kijelölt 138 börtönből szabadult szeméh' közül önként mindössze 41 jelentkezett a kerületi tanácsnál, 28-nak még a hollétéről sem tudnak, 69-en a rendőrség felszólítására teljesítették jelentkezési kötelezettségüket. Ugyanakkor a 138 személy közül csupán 73-an vállaltak munkát. A végrehajtó bizottság ülése lapzártakor még tart.
