Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-08 / 32. szám
A JÖVŐHÖZ MÉLTÓAN Társadalmunk fejlődése szempontjából nem mindegy, hogy a mostani felnőtteket a következő nemzedék, az „utánpótlás'’ milyen felkészültséggel, rátermettséggel követi. A különböző országos és helyi fórumokon ezért gyakran visszatérő, vagy állandó téma — mostanában különösen — az ifjúság támogatása, nevelése, jogainak és kötelességeinek a pontos meghatározása. Hogy előreléphessünk e tekintetben, tudnunk kell: milyen a mai ifjúság, melyek a jó vagy rossz tulajdonságai. A vélemények — ha nem is egyforma arányban — megoszlanak: van, aki a huligánok, a galeri-tagok viselkedése alapján helytelen általánosítással elítéli egész ifjúságunkat, akad olyan vélekedő is, aki a másik végletbe esik. Valójában — s ez nem újkeletű igazság — az ifjúság olyan, amilyen a társadalom, hiszen attól nem elszigetelten, hanem benne él, annak részét képezi, a társadalmi élet pozitívumai és negatívumai is hatnak rá. S mivel társadalmunk a tetteiben, szándékaiban különb. mint a felszabadulásunk előtti, vagyis az a társadalom, amelyben a mai felnőttek fiatalok voltak, következésképp a mostani ifjúság is különb az akkorinál. S hogy bizonyos mér- télóben számos fiatal magatartása, jelleme különb ió néhány fetáőtténél is, erről nem egy példát lehetne említeni. Ez egyszerűen annak az eredménye, hogy az ifjúság többsége nem viseli az önzés, haráesolás, .képmutatás „púpját”, amelyet nem egy idősebbre még a feudál-kapitalista rendszer rakott, s amelytől, sajnos, teljes mértékben máig sem tudott mindenki megszabadulni. Kétségtelen azonban, hogy a fiatalok jó tulajdonságai az idősebbek nevelésének, példamutatásának köszönhetők. Tóth Sándor szobrászművész kiállításán ... (Ágotha felv.) Három kiállítás Az ifjúság egészén belül különös figyelemmel kell lennünk a munkásfiatalok iránt, hiszen ők a vezető osztályunk várományosai, akiknek élenjáró szerep jut majd éppen az osztálynélküli társadalom kialakításának munkájában. , Ismerve több tucat 20—25 éves fiatal munkást Miskolcon és másutt is, jólesően tapasztalható, hogy mennyire méltók a rájuk váró feladatra, mennyire elérték már a felnőttek átlagának a magatartásához szabott mércét. Nemrégiben ugyanerről adott tájékoztatást a jövő munkásaival kapcsolatban Bujdos László, a 116. sz. Szakmunkás- képaő Intézet igazgatója. Kimutatásokkal bizonyította, hogy a gyakorlati foglalkozásukat az LKM-ben végző harmadéves tehát 17—18 éves — tanulók túlteljesítik a felnőttek normáját is. Pólyák János szakoktató irányításával például Dobi Bertalan, Kallós László, Pásztor József, Pethő József, Soltész László és Tóth Lajos hengerészjelöltek az elmúlt év novemberében, s decemberében, valamint a mostam év januárjában összesen 14 foglalkozási napon 101—120 százalékra teljesítették azt a normát, amelyet nem nekik, hanem a már felnőtt szakmunkásoknak írtak elő. Egy-egy nap több száz tonna különböző méretű acélt, sínt hengereltek. Nyeste József szakoktató kohász „fiai” az ívfényes tankemencénél havi átlagban 107 százalékra teljesítik a felnőtt-normát, az öntő- tannbók pedig — Huszti Károly szakoktató vezetésével — decemberben selejtmentes munkával 16 százalékkal teljesítették túl a felnőtt szakmabeliek normáját. A példákat még lehetne sorolni ebből az intézetből, s a -többiből is. Rajtunk, felnőtteken nem kis mértékben múlik, hogy a szakmunkás-jelöltek, s a más réteghez tartozó ifjaink eeutáni lépteiket is a jövőjükhöz — társadalmunk jövőjéhez — méltóan tehessék meg T. I. A hét vége szokatlanul gazdag volt Miskolcon képzőművészeti eseményekben. Szombaton a galériában Szalókv Sándor, míg a képtárban Demeter István kiállításának megnyitására került sor. Tegnap pedig Tóth Sándor szobrász tárlata fogadta a nézőket ugyancsak a Miskolci Képtárban. Az alábbiakban Feledy Gyula Munkácsy-dijas művészünk beszédét közöljük, mélyet Demeter István kiállításának megnyitóján hallottunk, de amelynek sok megállapítása tulajdonképpen minden korszerű tárlat „.előszavaként” is elhangozhatna ... Tisztelt Vendégeink! Dicsekvéssel kezdem: har- mincegynéhány éve barátság fűz e kiállítás szerzőjéhez. Ezt nem azért vallom itt meg, hogy e megnyitó ünnepség reflektorfényéből m.a~ gamra is ravaszkodjam némi sugárzást, hanem hogy jelezzem: ismerhetem, ismerni is vélem e lenyűgöző művészet forrásvidékét is. A képzőművészet sajátságos anyagában fogantak és születtek ezek a művek és valószínű, hogy lehetetlenségre vállalkozik aki e képeket verbálisán próbálja leírni. Elkerülendő pedig az ünnepség alkalmi frázisait, inkább szólí T Egy szerep keresi az íróját Annyira pontosan stimmel minden a péntek esti tévéjátékban, hogy az már nem lehet igaz. Legfeljebb egy krimiben, amelyet úgysem szabad komolyan vennünk, vagy egy parabola-történetben, amelyben a történetet kell figyelmen kívül hagynunk. Békés József tévéfilmje, A hetedik kocsi egyik kategóriába sem tartozik. Úgynevezettmai témájú, sőt részben munkástémájú filmnek készült. Annak pedig hamis is, pontatlan is. Hogy miért? Magát az alaphelyzetet tartom először is irreálisnak, azt, hogy egy nemzetközileg fontos megrendelés sorsát ilyen naiv, a gyáripar hőskorára emlékeztető kisipari jellegű kísérletsorral akarják megoldani. Ez az „engedély nélkül” játék, amely bármennyire is bizonyítottan nem az újítás következtében vezetett tragédiához, másodszori megismétlésével teljesen indokolatlan. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy az újabb pró- baútra az egyik sofőr egész napos fárasztó munka, a másik pedig éjszakai vezetés és több pohár konyak után kap a vezetésre külön engedélyt. Hátha eddig tényleg nem is fékhibából volt az adott karambol, ez után nem vagyunk biztosak abban, hogy nsm lesz-e megint karambol, a szereplők felzaklatott idegállapota, vagy az igazság-ki- • bökés könnyítésére álközvetlenséggel kitöltögetett szesz után. Van egy másik kényszer- megoldás is: egy szokvány szerelmi háromszög föltupí- rozása sorsdöntő véletlenné. Már egy nagy kő esett le a szívemről, amikor ,az igazgató rájött, hogy személyes' kalandja nem befolyásolta az üzemében lejátszódott tragédiát. Ügyes írói találatnak éreztem, hogy egy döntést megelőző feletosségteljes meditációban az igazgatóval végiggondol tatja a véletlenek egyezése folytán saját tévedéseit is. Emberek sorsáról dönt, természetes, hogy saját emberi problémáit is átéli, hogy könnyebben megértse a Lovagias ügy A Magyar Filmtudományi Intézet értékes és érdekes filmtekercset kapott Londonból, az angol filmarchívumtól: Hunyadi Sándor 1937-ben filmre vitt színdarabjának, a „Lovagias ügy”-nek egy hibátlan példányát. A filmtörténeti szempontból értékes szerzemény Kabos Gyula szinte egyetlen, nem vígjátéki szerepét őrzi. Kabos partnerei: Perczel Zita és Ráday Imre. másokét, De azt a direkt-be- fejezést, hogy őneki is köze van egy olyan eseményhez, amely enélkül is valódi dráma lenne, ezt már csúnya írói erőszaktételnek érzem. Sajnos, ebben a kiszámított, íróasztal mellett fogant keretben valódi emberek nem is tudnak mozogni. Az . a hurrá-optimizmus, amely az ipar primitív fokát idézi (ki is lógtak a játékból ezek a szép, modern buszok), csak sematikus figurák sttt'r<íá- lása mellett valósulhatott meg, az ötvenes évek rossz hagyományát idézve. Egy dolog volt a tévéjátékban, ami elgondolkoztat. Kálmán György, aki a korábbi években a helyét kereső, sokszor lázadozó fiatal értelmiségi típusát formázta, mostanában mind többször játszik igazgatót. Ja igen, mindnyájan öregszünk. És valóban, a Kálmán György korabeliek közül mind több igazgató. felelős beosztású vezető kerül ki. Ez a film is távolról megcélozta ezt a szociológiai élethelyzetet, azt az életkort, amikor még sok mindent megtartanak a fiatalos ' lendületből, szélsőségekből az emberek, de a társadalmi szerep már a vezetői tulajdonságok megtanulására és alkalmazására is készteti őket. Ennek az élethelyzetnek a • drámáját Kálmán György azt hiszem, kiválóan meg tudná formálni, ideje lenne ezt a szerepet iól megírni a számára, (kabdebó) nék tehát e kiállítás kapcsán néhány tanulságról. Csak érintőlegesen persze és némi kerülővel: Egy kövér úr. ki napjának java részét az élet kényelmesebb szféráiban tölti, nemrégiben így próbált sarokba szorítani: „Maguk művészek csak fes- tegetnek mindenfélét összevissza, mi meg aztán gondolkodhatunk, hogy mi akar az már lenni?” A szót, hogy ,,gonlolkodhatunk’• egyébként oly leplezetlen szemrehányással ejtette, hogy kétség nem maradhatott: számára ez a legterhesebb az egészben. De folytatta még: „Mert a művészeknek a,közönséget kell szolgálniuk, és maguk mégsem úgy festenek, ahogy nekünk tetszik, és kérem ezzel lebecsülnek — így mondta szó szerint — bennünket dolgozókat.” Tisztelhető álláspontja híján még replikázásra sem ingerelt e csipkelődés. Elmenőben csupán annyit jegyeztem meg: hogy ez az utóbbi (ti. a dolgozók) azért enyhe túlzás. E köznapi történettel hangsúlyozni kívántam a művészet és közönség viszonyát érintő okfejtések szükségességéi. Mert vitathatatlan, hogy a művészet szolgálat, de az sem vitatható, hogy félreérti a dolog lényegét, aki a közönség és m.űvész kapcsolatát csak az „úr és szolga” viszonylat mintájára tudja elképzelni. A másik probléma: Vajon ki becsüli le a közönséget, az-e, ki korunk általános (persze mestersége területén speciális) ismereteinek birtokában közönségét akár gondolkodása is késztetve és annak korszerű ismereteit ugyancsak, feltételezve alkotja meg müvét, vagy az, aki megelégszik lapos közhelyek rutinos ismételgetésével és számítón kíméli közönségét, akár a legcsekélyebb erőfeszítéstől is ? Demeter István, — kell-e mondanom — a művészek előbb jelzett csoportjába tartozik. Ez a kiállítás, mely egy páratlan termékenységü alkotó első gyűjteményes bemutatkozása, egyben^ városunk jelentős kulturális eseménye. Sokszor kaptunk már híradást Demeter István munkásságáról, de itt és most nyerhetünk képet festészetének teljes skálájáról. Lehetnek és bizonnyal lesznek, akik a festészetet a regisztráló művészettörténet különböző izmus-kategóriájába próbálják besorozni. Bár lehetnek, vannak is századunk művészetének olyan mesterei, akik több kevesebb joggal szóba jöhetnek, ha e festészet rokonságát keressük, azonban Demeter egyéniségének szuggesztív ereje mindig a megélt legsajátabb élményeiből fakad. Olyan művész ö, aki az élmények feszítő ereje nélkül egyetlen vonást sem tesz, azok parancsára viszont annál gáttala- nabb bőséggel árad minden spekulatív igazodási nélkülöző, gazdag színvilágú festészete. Előítélet nélkül nyúl' bármihez, ami élményeinek kifejezését szolgálja. Művészetének legjellegzetesebb eleme az anyaggal való azonosulásának ritka képessége. Demeter István művei — már utaltam rá — a dolgok felszíni képét alig őrzik, és mégis — vagy éppen ezért — valóság- erejük döbbenetes. A művész mindig úi, olykor meghökkentő összefüggésekre hívja fel figyelmünket. Az élet olyan szépségeit közvetíti nekünk, melyeket meglátni e képek nélkül nem lett volna szemünk. Kaphatunk-e művészettől többet? Van-e, lehet-e ennél ma- gasztosabb feladata egy művésznek? Béresből lett író Öt évvel ezelőtt, 1966. február 8-án halt meg — 63 éves korában — Rideg Sándor Kossuth-díjas író. Ifjúkorában uradalmi béres volt, s az 1919-es Magyar .Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett. Gyári munkás lett; 1926 óta vett részt á munkásmozgalomban. Az elveiért, meggyőződéséért sok üldöztetést szenvedett Rideg Sándor első műve 1943-ban jelent mea Indul a bakterház címmel. A felszabadulás nyitotta its’ tulajdonképpen írói pályáját, hozta el derűs, sokszínű elbeszélő művészetének kibontakozását. Önéletrajzi regényeiben (Tűzpróba, 1949; Sámson, 1951) nemcsak saját életének viszontagságait írta meg. hanem hű képet adott a Tanácsköztársaság hősies erőfeszítéseiről, majd az ellenforradalmi világról, a szegény embereknek az urak elleni harcáról. Ismertebb kisregényéi, elbeszélései A tükrösszívű huszár, Daru"zeqi vasárnapok, Históriás idők. Csongorád= hun király címmel jelente!; meg. éjféltől reggeli FELMENTETTÉK A GYILKOSOKAT A padernbórni nyugatnémet bíróság felmentett négy volt SS-tisztet, akik a We- velsburg-Niederhagen-i volt náci koncentrációs tábor számos foglyának pusztulásáért felelősek. A bíróság azzal indokolta felmentő ítéletét, hogy nem volt képes megállapítani a vádlottak bűnösségét. ROBBANÓANYAG A VÍZEN Egy • tartálykocsiból 260 gallon folyékony robbanóanyag ömlött a Dortmund- ems csatornába. A csatorna forgalmát több órára leállították, amíg a tűzoltóknak sikerült a víz felszínén úszó robbanóanyagot eltávolítani. ÉRTÉKES ADOMÁNY 10 000 adag kolera elleni oltóanyag indult útnak Moszkvából a togói főváros, Lome felé. A szérum a Szovjet Vöröskereszt adománya a Togói Köztársaságnak, ahol harc folyik a betegség felszámolására. A SZAKADÉKBA ZUHANT Harminc utas életét, vesztette és húsz súlyosan megsebesült, amikor Északnyu- gat-Iránban egy autóbusz megcsúszott és egy mély szakadékba zuhant. A balesetet az okozta, hogy a buszvezető nem használt hóláncot, KITÖRT A TŰZHÁNYÓ A fiicaraguái Leon városa mellett kitört a Verro Negro tűzhányó. A kisvárost vastag pernyeréteg borítja, a fenyegető lávafolyam elől több ezer embert telepítettek ki. A vulkáni hamu súlya alatt több ház összeomlott, sokan megsérültek. LETARTÓZTATTÁK Az iráni hatóságok letartóztattak egy férfit, aki fegyverrel próbált felszállni az iráni légitársaság Kuwaitba induló repülőgépére. Társának sikerült elmenekülnie. A letartóztatott az El Fatah Palesztinái gerillaszervezet tagja, A 16 EZREDIK REPÜLÉS Mihail Szaharov, az egyik legidősebb szovjet pilóta végrehajtotta 16 ezredik repülését. A pilóta 62 éves. Eddig majdnem 3 évet töltött el a levegőben. VIZSGALATOT RENDELTEK EL Amerikában vizsgálatot rendeltek el a kereskedelmi életben elhatalmaskodó bűnözéssel kapcsolatban. A kereskedelmi konkurrencia mellett a főveszélyt a bűnözés — a gyilkosságok, lopások, zsarolások, az alkoholizmus és a kábítószercsempészet — jelenti. TILOS HELYEN, JÁRKÁLT A székkutasi vasúti állomáson tilos helyen járkált a sínek között Morvái Károly, 57 éves székkutasi tsz-tag. Nem hallotta meg a vasútállomásra beálló személyvonat zaját és jelzését, a mozdonyvezető már hiába fékezett, a vonat halálra gázolta az idős embert. KÉTTRILLIÓ Az Ural déli részén. Orenburg körzetében feltárták Európa legnagyobb földgáz- lelőhelyét, amelynek készleteit a szakemberek kéttrillió köbméterre becsülik.
