Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-06 / 31. szám
Üdülnek az iskolások Még az idei tanévben 370 borsodi gyermeket üdüjtet / szakszervezet. A háromhetes turnusok zöme Parád- íürdőn, Parádsasváron, Vaj- tán és Tóalmáson piheni ki az „iskola fáradalmait”. jfc Bozsik lstváv. rajz a Tolvajok Picasso-napja Az Egyesült Államokban egyetlen nap leforgása alatt három Picasso-kép tűnt el a múzeumokból és galériákból’ egy rajz és két festmény, üt művet loptak el öt különböző múzeumból és képtárból. — Pica?"o-n?.pot ünnepelnének a tolvajok? — kérdezték a spanyol művésztől. Azt felelte: ..Nehezen tudnék visszaemlékezni hasonló elismerésre életem folyamán'’. Nyomda az egyetemen Kevesen tudják, hogy egykor a könyvkiadás-könyvnyomtatás központjai az egyetemek voltak. Ezt az utat követi a Nehézipari Műszaki Egyetem is, amikor elvállalta, hogy tudományos publikációinak helyet adó Egyetemi Közlemények kiadását és nyomdai munkáját is kebelen belül végzi. E döntés következtében lényegesen csökken a leadott ta- mtlmánvok nvomdai átfutási Ideje és ezzel együtt a kiadásra kerülő költség is. Dr. Szabó János tudományos rek- forhelvettes e' nökl elével tartott kibővített ülésen az egyetem tudományos tanácsa úgy döntött, hogv mind az idegen nyelvű, mind pedig a magyar nyelvű közlemények kötetei szakok szerinti bon- táshnn. füzetenként jelennek meg. Színházi levél Budapestről Németh László: Bodnárné A Madách Színház Németh László bemutatója még a szakemberek számára is nagy meglepetést hozott, örülnünk kell! Sajnálni legfeljebb a negyven évvel ezelőtti színházi bemutató elmaradását sajnálhatjuk, mert ez, a Németh életművében egyedülálló darab (talán csak a • későbbi Erzsébet-nap fogható hozzá) egy másfajta sorozatát is kivirágoztathat- ta volna Németh cirámairó- művészetének. Ugyanaz a légkör, ugyanaz a környezet található meg itt is, mint a Gyász, vagy később a Kocsik szeptemberben, és az Iszony világában. És ez az összehasonlítás épp azt jelzi, hogy a Bodnárné a Németh- életmű legjelentősebb alkotásaival tart rokonságot, azoknak mintegy előjátéka. És azt, hogy ebben a tématípusban nemcsak epikus, de színpadra kívánkozó drámai lehetőség is sok van. azt a Bodnárné testvérregényének, a Gyász-nak színpadi változata, (a Berek Kati főszereplésével a 25-ik Színházban aratott sikert) is bizonyítja. A Bodnárné témáját tekintve parasztdráma. Azt az erőfeszítést mutatja, mellyel egy parasztasszony segíti fia kitörését a hagyományos életformából, és azt a mahi- náció-sorozatoí, amellyel „úriembert” akar nevelni az egyik fiából. A dráma társadalmi oldala azt a konfliktussort fedi fel, amelyben az a szinte embertelen megterhelés jelentkezik, melyet környezetére akár egyetlen gyerek taníttatása is rótt. Már maga ez az embertelen megterhelés is deformálólag hat az otthoni környezetre: a másik fiú hajnaltól napestig robotoló barommá degradálódik, az apa szavasincs árnyéklétre szorul, a fia karrierjén mesterkedő ^nya pedig a könyezetén uralkodó démonná növekedik. De a torzulás a másik oldalon is jelentkezik: az így úrrá ne- velgetett fiú gyengeségében, lelkiismeretlenségében, belső tartásnélküliségében. Ezek az ellentétek robbannak azután a színpadon a professzorlány megjelenésekor, és a testvérgyilkosságig vezetnek el. A naturalista társadalmi dráma itt megállna. Németh Lászlónál ellenben ez csak a cselekmény fele. A második felében a környezet visszakapja természetes emberi arcát, megszűnt a mesterkedés, megszűnt a társadalmi mimikri. De ekkorra már nem maradt más, mint menteni a menthetőt, és ebben a ko- ' rábban csak praktikázgató anya ismét démonivá válik, a gyilkos fiú mentésében embertelenül tökéletessé magasodik. Hogy azután az utolsó pillanatban összetörve saját maga kezdjen ítélkezni mindkét megelőző formáján. Az előadás a színházi évad kiemelkedő teljesítménye is. Ha a szereplők külön-kü- lön nem is teljesítik ki a szerep adta lehetőségek maximumát (még a kiváló főszereplő, Kiss Manyi sem). az Adám Ottó irányította égyüttes képes a drámának ' társadalmi és lélektani; reális és mítoszteremtő rétegeit egyszerre, együttesen érvényre juttatni. K. L. A „Zúg a vihar’’ szerzője Holnap lesz öt éve, hogy meghalt Vilisz Lacisz, a neves lett író és államférfi. Lett munkáscsaládból, 1801- ben született. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba: 1928-tól tevékeny résztvevője volt az illegális forradalmi mozgalomnak. A Lett SZSZK megteremtésekor előbb a kormány belügyminiszteri posztját töltötte be, majd — 1959-ig — a lett minisztertanács elnöke volt. Kiemelkedő irodalmi tevékenysége is. Gazdagon árnyalt, realisztikus elbeszéléseiben a dolgozó emberek, elsősorban a lett halászok sajátos világát és gondolkodás- módját ábrázolja. A nálunk is jól ismert Zúg a vihar című regényében (1946—48) a lett kommunisták Nagy Honvédő Háború alatti harcának állít nagyszerű irodalmi emléket, átfogó képet festve a lett életről a második világháború éveiben, majd az azt köve lő első esztendőkben. Eötvös József borsodi kapcsolatairól 100 évvel ezelőtt hall meg Eötvös Józsej, a nagy regényíró és államférfi. Eötvös József élete sok szállal fűződik Borsod megyéhez. Halálának 100. évfordulóján a nagy író borsodi kapcsolatainak néhány érdekes epizódjáról írunk. Közismert, hogy az Eötvös családnak Sályban és Ti- szatarjánban birtokai voltak. Tiszatarjánban még ma is él egy íróhoz fűződő hagyomány. Állítólag a volt jegyzői íak kertjében még ma is álló, kb. 200 éves terebélyes gesztenyefa alatt írta első jelentős munkáját, a Kartha- usit. Az 1920-as években a hajdani nagy „lakos” emlékezetére emléktáblát helyeztek el a volt jegyzői lakás falán. A kisméretű bronztáblán a következő versikét olvashatjuk: „Bizonyítják nekünk régi dicső holtak, Hogy e kis nemzetnek nagy fiai voltak. És ennek a nemes múltidőknek fénye Lehet csak jövőnk záloga, reménye. E vén gesztenyefa, mindezekről beszél, Letűnt nemzedékek emlékéről mesél. Azt mondja, azt susogja ' lombos koronája, Valaha én voltam Eötvös József fája. Mert ahol ma lakik a falu jegyzője, Itt élt, itt dolgozott nagynevű szerzője." A versike alatt D. A. monogram áll. A monogram a szerző nevét takarja. A szerző gróf Almássy Dénes leánya, Denise volt. Az emléktábla-állítás időszakában ugyanis a hajdani Eötvös- birtok a gróf Almássy család tulajdonában volt. Azemiék- táblát a grófi család készíttette. A sors különös iróniájának tartjuk, hogy a Falu jegyzője nagyszerű Viola-alakjának megalkotója, a Dózsa-pa- rasztháború írója emlékét egy grófi csemete örökítette meg. Ügy gondoljuk, hogy volt ebben bizonyos kisajátítás-féle is az uralkodó osztály részéről. A történelmi fejlődés azonban igazságot szolgáltatott. 1943. tavaszán a volt Almássy-uradalom („a tarjám gróf földje”) a nép kezébe került. Annak a népnek a kezébe, amelynek fel- emelkedéséért 100 évvel ezelőtt Eötvös József harcolt. SZECSKÓ KAROLY Bandák az iskolában Tanárnő ismerősöm mosolyogva újságolja, hogy iskolájukban, többek között az ő osztályában is, felszámolták a bandákat. A vidám hangvételből nem nehéz kitalálni, hogy legfeljebb apró csínyekre szövetkezett kis társaságokról van szó, s nem valamiféle főbenjáró bűnökre képes galeriről. Mégis érdemes egy kicsit hosszabban időzni ezeknél a bandáknál. Létrejöttük okvetlenül olyan igényét jelenti gyermekeinknek, amelyet a serdülőkor küszöbén ki kell elégítenünk. Nincs semmi baj, hiszen a szaktudomány a 12—14 éves életkort egyébként is „banda-korszakként” tartja számon. Arról van szó, hogy a fiúk, de a lányok is keresik azt a formát, mely lehetőséget ad nekik, hogy vágyaikat szabadon — lehetőleg felnőtt ember okoskodó irányítása nélkül — kiélhessék. Természetesen, nem bűnös vágyakról van itt szó, hanem inkább olyan közös játékokról, amelyekben ki-ki megtalálja a neki legjobban megfelelő szerepet. Ilyenkor mutatkozik meg a gyerekek szervezőkészsége, ilyenkor válnak ki közülük a sajátos képességekkel rendelkező vezéralakok, s játék közben alakul ki közöttük az erkölcsi értékrend is. A fiúk életében ebben az időszakban kerülnek előtérbe az ügyességi játékok, a „harci” foglalatosságok, a lányok pedig az előző évekhez képest kicsit visszahúzódva, írják naplóikat, olvassák a szentimentális könyveket, s álmodoznak valami nagy-nagy barátságról. A banda, társaság — melyet Gittegyletnek éppúgy nevezhetnek, mint Ezüstlantnak, Fekete Nyílnak vagy a Szamurájok Szövetségének — az iskolai életben a tanároknak nem kevés gondot okoz. Mert a bandának vannak közgyűlései, vagy bulijai, titkos gyülekező helyei, azután mindent írásban kell közölni egymással, s ez a sok szervezési munka zavarja az óra menetét. Különben sincs helye a szocialista iskolában ezeknek az éretlenségre valló formáknak, éppen ezért a bandákat fel kell számolni! Ezúttal szeretném közölni, hogy bandát az oktatás történetének folyamán még soha sem sikerült felszámolni. Az erélyes hang, a tiltó parancs a bandákat még titkosabb szövetséggé kovácsolja. S ha kezdetben még megosztották a gyerekek titkaikat, naiv játékaik örömét egy-egy arra érdemes felnőttel, a tiltó szó után már nem hajlandók ilyesmire. Ha összejöveteleikkel, játékaikkal kiszorulnak az .iskolából, napközi otthonból, akkor új helyszín után kell nézniök. Nem marad más, mint a kisebb vagy nagyobb városi udvar, esetleg a lépcsőház. Igenám, de mindenütt vannak dühös házmesterek és nem kevésbé dühös szülők... A felnőttek közös „összefogása’’ már nem egyszer teremtett az ártatlan kis bandákból, társaságokból veszélyes galerikat. Na de, miért van szükség bandára, mikor minden oktatási intézményben működik úttörőcsapat, s a bandák tagjainak 90—98 százaléka tagja is ennek a csapatnak?! Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket akarnánk levonni, talán megkockáztathatjuk a kijelentést: abban az iskolában, ahol sok a banda, bizonyára nem elég érdekes, színes, izgalmas az úttörők élete. Természetesen nem bandákra van szükség, hanem olyan közösségi formákra, melyekben a gyerekek megtalálják az életkori sajátosságuknak megfelelő olvasmányélményeket, játéklehetőségeket. Számos szakíró leszögezte már, de tudják a gyakorló pedagógusok is; a gyermek nem kicsinyített felnőtt, fiziológiailag, pszichikailag más minőségű lény, mint mi vagyunk. A hazafias nevelés, a műszaki-technikai ismeretek közlése, a példaképek kiválasztása nem történhet másként, csak színes (ne féljünk a szótól) romantikus formában. Majd ha egy-egy őrs vagy raj hivatalos összejövetele is olyan izgalmas és szórakoztató lesz, mint a bandák találkozói (ahol széles tere van az öntevékenységnek, az egyéni kezdeményezésnek, ahol igazán megbecsülik az eredeti ötleteket), akkor meg sem alakulnak majd egy-egy osztály-, illetve iskolaközösségben g bandák. GYARMATI BÉLA ÍTÉLETIDŐ DÜHÖNG ítéletidő dühöng az Egyesült Államok nagy kiterjedésű területein. Mississippi és Alabama államokban két halálos áldozatot követelt az orkán. VÁRATLAN LEVÉLÖZÖN Egy svéd paraszt 11834 levelet kapott. Kiderült, hogy az egyik lap előfizetési díjának befizetésére szólítja fel. A levélözönben a stockholmi lapkiadó vállalat komputere volt a ludas, a számítógép hibásan működött és az ösz- szes előfizető figyelmeztetését ugyanarra a címre állította ki. A LEVEGŐBE REPÜLT Egy asszony meghalt és százan megsebesültek az indiai Poona közelében, ahol eddig kideríthetetlen okokból a levegőbe repült egy robbanóanyagot előállító üzem. A légnyomás elsodorta a környező épületek tetejét. ELFOGLALTAK A BÄNYAT A lotharingiai szénmedence 500 bányásza elfoglalta az egyik bányát, tiltakozásul amiatt, hogy tulajdonosuk a munkahely bezárását és valamennyi dolgozó elbocsátását tervezi. MEGVONTAK Kétezer- embertől megvonták a Maluka szigeteken az indonéz hatóságok a részvétel jogát a júliusban sorra kerülő választásokon. Az intézkedés indoklása: kapcsolatban voltak az indonéziai kommunista mozgalommal. MEGROHANTAK A BÖRTÖNT A zavargások dúlta Calcuttában szélsőbaloldali fiatalok rohanták meg a város egyik börtönét és 13 rabot megszöktettek. Később a szökevények közül ötöt elfogtak, de a szabadítóknak sikerült egérutat nyerniük. ÖSSZEESETT Anna Moffo, a kitűnő és szép olasz szopránénekesnő Miamiból jövet összeesett a római repülőtéren.• Az orvosok két hét pihenőt és két- hónapi fellépési tilalmat rendeltek el. Az énekesnő a sok fellépéstől teljesen kimerült. A GÁZ BELOBBANT Budapesten a XI. kerületben a Budaörsi úton a Bagolyvár étterem konyhájában a propán-bután gázpalackból kiszivárgó gáz, a gázrezsó égő lángjától belobbant és Pálinkás Lászlóné, 26 éves szakácsnő súlyos égési sérüléseket szenvedett. A VAD ELEJTÉSÉT KÉRTE A vád elejtését kérte az ügyvéd Benjamin Mendoza, bolíviai festő Manilában folyó perében. A festő, mint ismeretes, merényletet hajtott végre VI. Pál pápa ellen a múlt év novemberében. A védő kijelentette, azért folyamodik felmentésért, mer! a vádhatóságok bizonyítékai „szánalmasan kudarcot vallottak”.
