Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-16 / 13. szám

II fertőző Dr. Szabó István városi főorvos nyilatkozata Akiknek a sok is kérés Fut a pénz után, legyen, aki utoléri. Azon kevesek közé tartozik, akiknek minden sikerül. Van egy Volkswagenje, vikendháza, kertszövetkezéti földje, s egy három szoba össz­komfortos lakása (ennek előtte egy szövetkezeti lakást 31 622 forintért értékesített), kereken hatezer forint havi jövedel­me, emellett másodállása és mellékfoglalkozása, amiért a múlt évben 18 ezer forintot vágott zsebre. Mindennek elle­nére szívfájdalom nélkül és elégedetlenül jelenti ki: — Nekem ez mind nem elég! A 30 éves fiatalember mérnök, aki az egyik miskolci vál­lalatnál dolgozik. Az elmondottakból is kitűnik: igencsak anyagias ember. Vajon milyen források után keres, kutat annak érdekében, hogy még több pénz üsse a markát? A munkahelyén a magas jövedelem, s az egyéb tényezőkből eredő körülményeknek megfelelően hihetetlenül jó anyagi körülmények között élve is elégedetlen telhetetlen, olyan ember, akinek a sok is kevés. Senkitől sem lehet sajnálni a jó munkáért, az átlagon fe­lüli teljesítményért kapott anyagi elismerést. Az anyagi ösz­tönzés a párt politikájából eredő igény. De az seholsem en­gedhető meg, hogy különféle manipulációk útján szerzett olyan jövedelem is gyarapítsa bárkinek is a háza táját, ami­hez szó férhet. Mert, ha valaki egy másodállást és egy mel­lékfoglalkozást is ellát, hogyan tesz eleget munkahelyi kö­telezettségeinek? Ugyanakkor az se mindenkinek adatik meg, hogy szövetkezeti lakását a már leírt módon még na­gyobb, állami lakásra cserélje le. Nem mondható általános jelenségnek az ilyesmi, de van, létezik, éppen ezért kell be­szélni is róla. Mint ahogy azt is hangsúlyozni szükséges, amit a kongresszus juttatott kifejezésre, hogy „Aki mun­kájával többet nyújt az átlagnál, annak jövedelme is az át­lagosnál jobban emelkedjen. Vissza kell azonban szorítani minden olyan törekvést, amely nem többletmunkával, ha­nem különféle ügyeskedéssel, a szocialista erkölcs megsér­tésével eredményezhet jogtalan hasznot.” A jogtalan haszon szerzésénél nem mindig csak szemé­lyekre kell gondolni. Előfordul — sajnos —, hogy vállalatok is hasonló cipőbe bújnak. Ezt tette a Tanácsi Építőipari Vállalat is, amely Sárospatakon 32 lakás felépítését vállalta. Az elszámolásoknál azonban olyan költségeket is bekaszíro- zott — mintegy 130 ezer forintot —, amiért egyáltalán nem járt volna egy fillér sem. Nem is járhatott, hiszen olyan gépekre is számláztak költséget, amilyen gép nem is dol­gozott az építkezésen. A NEB közbelépésére a vállalat kénytelen volt visszafizetni a jogtalanul felvett „hasznot”, aminek az lett volna a logikus folytatása, hogy akik elkö­vették ezt a súlyos „hibát”, a vállalatnál is felelnek tettükért. Mindeddig azonban a legenyhébb felelőségrevonás sem tör­tént meg. A kérdés, úgy hisszük, jogos: miért? Anyagias ember, anyagias vállalat. Két különféle kate­gória, de egyfajta hiba. A szocialista jövedelempolitikát el­torzító olyan jelenség, ami ellen szigorúan kell fellépni. Ha a meggyőző szó már mit se ér, akkor erélyesebb eszközökre van szükség. TÓTH FERENC Több mint két küó a kávéfejadagunk Új keverék: a Costarica nyersanyagra van szükség. Az utóbbi napokban Miskol­con elterjedt a hír: járvá­nyos sárgaság van a város­ban. A Déli Hírlap szerkesz­tősége telkérte dr. Szabó Ist­ván főorvost, a városi ta­nács egészségügyi osztályá­nak vezetőjét, tájékoztassa lapunk olvasóit ezzel kap­csolatban. — A hepatitis-epidemica, vagyis a fertőző májgyulla­dás szerte a világon elter­jedt betegség. Európában különösen a második világ­háború óta, elsősorban az őszi és téli hónapokban je­lentkezik nagy számban. Az utóbbi években — hazánk­ban is — északkelet felé vo­nul, zömmel a fiatalabb kor­osztályokat érinti — mon­dotta a városi főorvos. — Milyen tünetekkel jelent­kezik, s hogyan terjed ez a betegség? — A legszembetűnőbb tü­nete természetesen a sárga­ság. De gyakori a tünet nél­kül lezajló fertőző májgyul­ladás is. Ez a betegség egyébként csak emberről emberre terjed, a fertőzött beteg székletén, vérén, eset­leg orr- és torokváladékán keresztül. A tünet nélkül le­zajló hepatitis nagy gondot okoz a betegség terjedésének megakadályozásában, mivel a beteg csupán kisebb közér­zeti zavarral vészeli át, de ugyanúgy fertőz, mint a tü­neteikkel jelentkezők eseté­ben. — Milyen gyógyítást igényel • sárg; g7 — Az esetek 90 százaléká­ban a megfelelő pihenés, diéta, gyógyszeres kezelés nyomtalan gyógyulást hoz. Szövődmény csak igen ritkán — több ezer beteg közíil egy-egy — adódik. A hepati­tises betegek elkülönítésére egyébként csak emberről több mint egy évtizede, 110 ágyas osztály áll rendelke­zésre, ahol a legkorszerűbb feltételeket biztosítjuk. — Van-e olyan terület, ahol a fertőzési veszély az általá­nosnál nagyobb? — Az a tény, hogy a tü­netmentes, vagy a lappan- gási időszakban levő betegek vére igen erősen fertőző, azt jelenti, hogy az ilyen bete­gek vérével foglalkozó egész­ségügyi dolgozók munkaterü­letén nagy a fertőzési ve­szély. Ezért fordul elő vi­szonylag nagyobb számban az ilyen területen tevékeny­kedő egészségügyi dolgozók körében a hepatitis-epide­mica, mint más foglalkozási ágakban. A városban ter­jengő szóbeszédre az adott 4 legjobbak összejövetele Ma délelőtt az MHSZ me­gyei székházába voltak hi­vatalosak azok a honvédelmi sportolók, akik az elmúlt esztendőben jelentős eredmé­nyeket értek el a különböző országos versenyeken. A me­gyei elnökség ez alkalommal értékelte az 1970-es eszten­dő eredményeit, majd meg­jutalmazta a legjobbakat és fogadást adott tiszteletükre. MESTERVIZSGA ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOT indít a KIOSZ helyi csoport ár-, adó-, bér-, jogi ismeretből. Jelentkezni lehet; 1971. január 25-ig Miskolc, Széchenyi u. 61. sxifm alatt. okot, hogy az elmúlt hetek­ben három súlyos megbete­gedés történt, melynek le­küzdésére minden intézke­dést megtettünk. A veszé­lyeztetett egészségügyieket Gamma-Globulin védőo.tás- ban részesítettük De ezek (Folytatás az 1. oldalról) Az LKM 1-es kapujának közeiében álló tej ivó a kö­vetkező állomásunk. Itt még azok előtt a kemzervek, cso­magolt élelmiszerek előtt is ott virítottak a jelzőcédulák, amelyeket a legtöbb fűszer­boltban egyáltalán nem „áraznak”. Csupán a külön pulton sorakozó 12 fajta fi­nom péksüteményről nem tudtuk megállapítani, hogy mennyibe kerülnek. A szomszédos, 446-os hen­tesüzlet kirakatában egyet­len ár jelzőt sem találtunk. Bent a boltban viszont csu­pán a 23 forintos szalonná­ról hiányzott az árcédula. Mellette mindkét oldalon a tőle alig megkülönböztethe­tő 30 forintos szalonnák so­rakoztak. Az elmúlt hónapokban városszerte igen gyakran „összekeverték” ezt a két árut, s nem egy jegyző­könyv bizonyítja, hogy ilyenkor rendszerint a drágábból blokkoltak! Vasgyári, 904-es konzum- ABC. A miskolci élelmiszer kiskereskedelemnek ebben az egyik legforgalmasabb üz­letében — ahol a kenyértől zöldségfélékig és a játékokig igazán szokatlanul bőséges áruválasztékot kínálnak — nem akartunk hinni a sze­münknek. Igaz, csak ekkor kezdett élénkülni a gyári műszakváltás utáni forga­Tavasszal költöznek a fogtechnikusok Január végén adják át a miskolci Fogtechnikai Válla­lat új korszerű műhelyét. Előreláthatólag csak a fű­tési idény befejezésekor köl­tözhetnek be a fogtechniku­sok a Csabai kapui labora­tóriumba, mivel az épület belső berendezése még nem készült el. után is fel kell hívni min­den egészségügyi dolgozó fi­gyelmét — különösen azo- két, akik emberi verrel fog­lalkoznak —, hogy a munka­védelmi és óvó rendszabá­lyokat a legmesszebbmenő­kig tartsák be lom, ám a legnagyobb igye­kezettel sem találtunk egyet­len olyan árut, amiről hi­ányzott volna az árjelzés. Megnéztük a konkurren- ciát is. A MÉK Marx téri zöldségboltjában a fokhagy­mán, uborkán, céklán, vá­gott savanyúságon, a tojá­son, a fejes káposztán, a kör­tén, s néhány üveges befőt­ten semmiféle árjelzőt nem találtunk. Munka közben a kelkáposztáról, gyökér­ről, és a sárgarépáról is a kosarak aljára „vándo­rolt” a krétával megje­lölt fémtábla. A budapesti Csemege Vál­lalat — vasgyári vásárcsar­nokkal szemközt levő — boltjában már valósággal megdöbbentő állapotokat ta­láltunk. Az árubőség ellené­re az egész boltban egyetlen Sokan segítettek Úttörőotthont avattak a Palóczyban A 7. sz. Palóczy László ál­talános iskolában csütörtök délután kedves ünnepség keretében adták át a kisdo­bosoknak és úttörőknek az új otthonukat. Az iskolában ebben a tan­évben felszabadult egy te­rem, mivel csökkent a ta­nulócsoportok száma. Az is­kola vezetői azonnal az úttö­rőotthon létrehozására gon­doltak. Az otthont társadalmi mun­kával hozták létre. Az I. ke. rületi tanács adta az asztalo­kat, a fonoda segített felcsi­szolni a parkettet és nagyon sokat dolgoztak itt a gyere­kek is, akik a takarításban és a berendezésben segéd­keztek. A szülők is kivették részüket a munkából; ők vál­lalták a terem feldíszítését. Az I. kerületi tanács a szé­keken kívül még 1100 forin­tot is adott az iskolának, amelyből játékokat vásárol­tak az úttörőotthonba. A kis terem padlóján még alig száradt meg a lakk, de már­is tervezgetnek: kellene még egy szép szőnyeg, a falra polc. Még szebbé, még ottho­nosabbá, még barátságosabbá akarják tenni az otthont. (bóta) árjelzőt sem lehetett felfe­dezni. A finom-péksütemé­nyek és cukrászáruk a vá­sárlótér közepén letakarat- lanul kínélgatták magukat. Az üzlet ellenőrzési nap­lójából az Is kiderült, hogy a vállalat alaposan elhanyagolja a fogyasztói érdekvédelmet. Tavaly februártól csak el­vétve tartott ilyen vizsgála­tot a központ. Végül a város egyik leg­fiatalabb üzletét, a Hoff­mann Ottó utcai áfész-szu- perettet kerestük fel. Itt szin­te hivalkodó rend és tiszta­ság fogadott bennünket, de az árjelzők többsége hiány­zott. Az egyik elárusító a há­tunk mögött csak akkor kezdte kirakosgatni, amikor rájött, hogy mi után érdek­lődünk. L. P. A MONIMPEX, a C.OM- PACK és a Magyar Édesipar vezetői a múlt év végén egy­hónapos körutat tettek Kö­zép- és Dél-Amerikában; Pe­ruban, Ecuadorban, Colum­biában és Costa Ricában; el­sősorban azért, hogy a mind jobban dráguló brazil kávék mellett más kiváló minőségű fajtákat is keressenek, vá­sároljanak. A világpiacon ugyanis az utóbbi években emelkedett a kávé ára, s en­nek megfelelően már tavaly több országban felemelték a kávé fogyasztói árát. A hazai kávéforgalomban egyre több 1962-ben még csak 171 vagon kávé fogyott, tavaly 1750 va­gon, s az idé" már 2200 va­gon kávét hoz ank be. Ez azt jelenti, hogy kávéfejadagunk két kiló fölé emelkedik. A növeli ed és különösen azóta nagymértékű, amióta két vál­lalat — a Magyar Édesipar és a COMPACK — is fog­lalkozik kávépörköléssel és -csomagolással. Csupán ta­valy öt újfajta kávé került forgalomba, s ezzel már 15- fajta keverék közül választ­hatnak a vásárlók. Az idén tovább tart a ve­télkedés a fogyasztók meg­nyeréséért. A COMPACK nemrég hozta forgalomba a világszerte elterjedt, nálunk azonban addig még nem is­mert coffeinmentes kávét, s már készül újabb keveréke, a Costarica. Lovas szánnal b mass ától Bánkúiig Az elmúlt hetek havas idő­járása alaposan megnehezí­tette a Bánkúti Turistaház élelmiszer-utánpótlásának biztosítását. A tehergépko­csik csak Ómassáig bírták a csúszós meredélyt. A bán- kútiak az évek óta kialakult módon segítenek magukon, s negyvenöt vendégükön. Lovas szánnal járnak a szál­lítmányt hozó gépkocsik elé Ömassára. Itt átrakódnak, s a saját tulajdonba levő lo­vuk víg csilingelőssel húzza föl a megrakott szánt a sí­pályák övezte otthonig. Jégpálya Nekünk annak idején nem okozott gon­dot a jégpálya hiánya Ha fehér páncélba öltöztek a határban az árkok, „tocsogók”, lesmirgliztük a rozsdát az öreg korikról és már siklottunk is — ameddig bírta a ba- kancsszijból fabrikált tartószerkezet, s fő­leg az arra a télre előirányzott cipők talpa. Szóval, mi alföldi suttyók ilyen kivált­ságos helyzetben voltunk valamikor, a negy­venes évek elején. Ezért is hatott meg mé­lyen a miskolci gyerekek és szülők pana­sza, miszerint a városnak még mindig nincs korcsolyapályája. De félre az iróniát, jól tudom én, hogy — annyi máshoz hasonlóan — eljárt az idő a szíjra járó korcsolyák, „flekkéit” talpú cipők, s a természet adta korcsolyapályák fölött. Jogos volt tehát a panasz, s most jogosan örülhetünk: valamicskét javult a város jégpálya-ellátása. A 2. sz. Szakközépiskola diákjai lelkes tornatanáruk iiezérletével szép kis pályát létesítettek az iskola udvarán. Sót, már a Népkertben is lehet űzni ezt a pompás spor­tot. Számomra azonban a legszebb korcsolya­pálya az a néhány tenyérnyi marad, ame­lyet a Vörösmarty utcai bérházban lakó gyerekek csináltak maguknak körülbelül egy heti keserves munkával. A pöttöm legénykéknek előbb el kellett lapátolniok a keményre fagyott havat a játszótérről, aztán hordták szakadatlanul a vizet vödrökben, míg szép kövérre hízott a jég. A legkisebbek a vé.ge felé már ketten ( fogták a vödör fülét, és biztos vagyok benne, hogy nem tiszták meg a munkát néhány vérhólyag nélkül. De az a fő, hogy mégis­csak elkészült a pálya, s bár igen kicsi, mégis csodájára jártak a környékbeli gye­rekek. Egy darabig csak nézték a boldogan csúsz- kálókat, aztán valamelyik bátortalanul meg­kérdezte: „—Nekünk is megengednétek?” A pályaépitök — és tulajdonosok — talán nyolcan-tízen lehettek, s a jégfelület még ilyen létszámhoz mérve is mini. Nyugodtan hivatkozhattak volna tehát erre, sőt arra is. hogy ők szenvedtek érte, nem hajlandók még jobban szorongani. Ez azonban olyan felnőttes okoskodás. A pályagyártók meg­rántották a vállukat, s azóta délutánonként nyüzsög a sok lurkó a jégen. T.épten-nyomon összeütköznek, fenékre esnek, s a nagy tolongásban bizony elcsat­tan néha egy-egy pofon is. No. de ez a jégsport egyik velejárója Csak a felnőttek finomabban, bodicseknek nevezik. BÉKÉS DEZSŐ — Ma ünneplem új ruhám tizedik születésnapját! (A Sunday Telegraph karikatúrája) Hiányoznak az árcédulák Tiszteletre méltó kivétel

Next

/
Thumbnails
Contents