Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-29 / 24. szám
Fontos i )ara Tegnap pedagógiai tanácskozást tartottak Miskolcon. Közoktatásunkról általában nem szoktak iparként beszélni, a jelenlevő tanítókat-tanárokat azonban mégsem lepte meg, mikor dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára az V. nevelésügyi kongresszus tanulságait, jelentőségét taglalva, fontos iparágként említette oktató-nevelő intézményeinket. Mindannyian tudjuk, hogy a gazdasági-tár- sadakni-tudományos és a technikai fejlődés az eddigieknél sokkal fokozottabb követelményeket támaszt az iskolákkal szemben. De követel az iskola is. Kezeljék „fontos iparágként”. Hogy mit jelent ez, aligha kell részletesen magyarázni. Mégis jó, ha az V. nevelésügyi kongresszus állásfoglalására emlékezünk, mely szerint a nevelésre, oktatásra fordítandó összeget gyorsabban kell növelni, mint ahogy a nemzeti jövedelem növekedik. Természetesen, nem biztos, hogy a sok pénzzel támogatott iskola jó iskola, de az bizonyos, hogy a jó iskola, a korszerű oktatási intézmény megfelelő anyagi áldozatot kíván a társadalomtól. A tegnapi pedagógiai tanácskozáson jó néhány ismérve elhangzott a korszerű iskolának, melynek évtizedekre érvényes ido'T ^kat kell átplántálnia a növendékekbe. Ha iskola-rendszerünk lépést akar tartani a társadalmi fejlődéssel, akkor minél előbb fel kell lazítani a merev, zárt tantervi rendszert. Nagyobb komplexitásra lesz szükség és ki kell alakítani azokat az elveket, amelyekre „felfűzhetjük” a különböző tudományokat. .JZrje el mindenki a maga plafonját” — mondja egy neves szovjet pedagógus. Az elmúlt időszakban sokat beszéltünk a tanulók aktivitásáról. A tanítók-tanárok aktivitásáról azonban kevés szó esett. Márpedig hogyan veheti birtokba a tanuló az ismereteket, hogyan érheti el a plafont, ha kedvetlenül, csak kötelességből oktatják?! Már a pályára való felvételnél javítani kell a minőséget. Sokkal fontosabb ez, mint más szakmákban, hiszen ha a pedagógus „selejtet termel", az megbocsáthatatlan. De nem is a hivatás-szeretettel, vagy a rátermettséggel van itt baj, hanem a tanítók, tanárok társadalmi presztízsével. A fontos iparág mérnökeit fontos emberként kell a társadalomnak kezelnie, s megbecsülését erkölcsiekben és anyagiakban is kifejezésre kell juttatni. Ezek a legkézenfekvőbb dolgok, de mikor presztízsről beszélünk, akkor nagyobb szabadságra, és több bizalomra is gondolunk, amelyek nélkül aligha lehet eredményesen oktatni és nevelni. A fontos iparág még két dolgot követel sürgetően. Meg kell teremtenie a pedagógiának, mint tudománynak a központját (nálunk nincs kutató intézet), s a lehetőségekhez képest importálnunk kell a fejlettebb országok tudományos eredményeit. Továbbá nagyon fontos, hogy a tömegkommunikációs eszközök a szakmának és művelőinek kellő társadalmi tekintélyt biztosítva, hírt adjanak minden, eredményes lépésről. (gyarmati) megbecsült író >|c Megnyugtató dolgokról nem érdemes filmet csinálni vallja Kertész Ákos, a közeljövőben bemutatásra kerülő tévéjáték írója. Ameny- nyire az előzetes jelentésekből sejteni lehet, az Oda- vissza című alkotás nem is beszél megnyugtató dolgokról. A film írója egyetemi éveinek élményeit, benyomásait sűríti összefüggő — csupán egyetlen napot — felölelő történetté. Vajon mivel ajándékozzák meg a „vándort” a Pesttől Keszthelyig tartó út kilométerei? Kikkel, hogyan találkozik, mit érlelnek, s mit semmisítenek meg benne ezek a találkozások? Erre keresi a választ a film. A rendező Rényi Tamás, a szereplők közül Balázsovits Lajost, Bánffy Györgyöt, Avar Istvánt, Kováts Károlyt, Gera Zoltánt és Lőte Attilát említjük elsősorban. Képünkön Al- mássy Éva, a film női főszereplője. Linkoszkóp és társai Mire gondol az operatőr? Az operatőr megbújik a kamera mögött, szinte észrevétlenül dolgozik a jelenet alatt. Pedig igenis ott van, kompozícióban, felnagyítva lát, s figyel. Tulajdonképpen a rendező alkotótársa, aki megörökíti a gondolatokat. S olykor arra is vágyik, hogy az ő gondolatait is megörökítse valaki. Mert a koncentrált figyelem mögött nyugtalanul, szerteágazva rajzanak az emlékek, a megfigyelések, a napi gondok. „A színész nem tud jönni, hiába minden előzetes egyeztetés, egy színházi baleset felborította a terveket. A jelenetben négyen szerepelnek, a másik három itt van. A díszletek megépítve, bevilágítva, halasztásról szó sem lehet. Kit is állítsunk a távollevő helyébe, természetesen az ő ruhájában, háttal a kamerának, hogy csak az alakja látszódjék? Aztán később majd felvesszük a hangot Persze, ez megváltoztatja a kompozíciót, mindenkinek másképpen kell elhelyezkednie. S bizonyára előfordul majd, hogy a többiek kizökkennek a játékból, a ritmusból, hiszen a hiányzó színész szövegét legfeljebb az asz- szisztens olvassa fel. Szóval az átélés odavan! Persze, a nézőnek semmit sem szabad észrevennie!” „A történet a 16. században játszódik. Hol lehet ma már ennek megfelelő külsőt találni? Itt-ott elszórtan áll még néhány épület, de a környezetük teljesen átalakult. A kamerával hátra kell fordulni, csakhogy beleütközünk a lámpaoszlopba. A hős a tetőkön menekül. De mit csináljak a tévéantennákkal? Modern filmet jó csinálni. Az ember kimegj^ az utcára, szinte oda se kell figyelnie, csak tartja a kamerát! Itt minden centiméter gond.” „A korszerűtlen mozikban úgy csinálnak a normál filmből szélesvásznút, hogy téglalap alakú keretet tesznek a vetítőlencse elé. Ezáltal eltakarják a kép felső és alsó részét, s oldalirányban megnyújtják. Ezt nevezik az operatőrök linkoszkópnak. Utólatos dolog, mégis, gondolni kell rá. A filmet mozikban is játszani fogják, ezért a képet úgy kell beállítani, hogy alul-felül elég nagy tér legyen, de minden különösebb látnivaló nélkül, de ne zár varja az élvezetet akkor sem, ha olyan helyen vetítik, ahol ezek a terek is látszanak. Hányfelé is kell figyelnem egyszerre?” „Nem haragszom a színészekre, hiszen a munkánk, az érdekünk is közös. De azt tárgyilagosan megállapítom, hogy a legtöbben nem sportolnak, edzenek. Ezért látni annyi pocakosat, j óltáplál - tat közöttük. Ha kalandos filmet kell készítenünk, kiderül, hogy nem tudnak vívni, idegenkednek a lótól, s alig bírják a nehézségeket. A múltkoriban cipelniük kellett valakit, igaz, combig érő hóban. A legköny- nyebb színészt szemeltük ki „halottnak”, s őt sem bírták megemelni. Nosza, beállítottuk a világosítókat a szereplők ruhájában, s a jelenetet totálképekben kellett megörökítenem. Igen, elké- nyelmesedtek, kevesen vannak, akik tudatosan tartják jó kondíciójukat, akiket „rázósabb” produkciókra is meg lehet hívni. Talán ezért is idegenkednek a rendezők annyira a történelmi, a Halandos filmektől.” „Egyszer a színésznek szerepe szerint egy homokfutóra kellett felülnie. Kérdezem: — Tudsz lovat hajtani? — Az is valami? — villant rám a szeme. Fel is ült, el is indultak, de elfeledkezett arról, hogy a gyeplőnek mincf a két szárát egyforma erővel kell tartani, különben a ló jobbra vagy balra fordul. Mivel ő csak az egyik szárán húzta, elkezdtek körözni, mindig kiseob köröket írtak le, a végén a homokfutó felborult, a színész kiesett, alaposan megütötte magát. A felvételt dublőzael keltett megcsdnál- nunk.” „A nevem nem fontos. Mindnyájunkkal megesnek ilyen dolgok, rendezőkkel, operatőrökkel egyaránt. De hát azért vagyunk, hogy rneg- birkózzwnk a gondokkal.” Simon Emil Romain Rolland, a kiváló francia író és békeharcos, az 1944-ben elhunyt Nobel-díjas regényíró 105 évvel ezelőtt, 1866. január 29-én született. A Farkasok című első színdarabjával — amelyet a pályája kezdetén írt értékes zenetörténeti tanulmányai után alkotott — a Dreyfus- ügy körüli harcokra reagált. Ezt követő forradalmi drá- maciklusával (Danton, Július 14., Eljő majd az idő) a „nép színháza” mesvalósításáért küzdött. Hatalmas méretű, 10 kötetes regényfolyama, a Jean Cristophe, a zeneművész, sőt maga a művészet. az alkotás lélektanának regénye. Ugyanakkor a Franciaország és Európa sorsáért felelősséget érző író hitvallása a társadalmi fejlődés, a béke, a népek békés együttélése mellett. Az akkor már világhírű író melegen üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, s eszmei fejlődése következetesen a szocializmus, a forradalom, a Szovjetunió melletti állásfoglalás irányába történt. Több ízben fordult levélben a fasiszta kormányokhoz, elítélt forradalmárok érdekében, s e harcos, antifasiszta magatartása külön ismertté és megbecsültté tette a nevét világszerte. □zseni hagyományai A vallomás, mint műfaj, a felvilágosodás kora óta divatos. Rousseau nyomdokain nagyon sok confessio született. Később alakult a műfaj és az író egy képzeletbeli személlyel mondatta elföbbé- kevésbé személyes érvényű vallomásait Goethe Verthere után így született meg Magyarországon Kármán József tollából a Fanny hagyományai. A tegnap esti Szülök- nevelők egymás közt sorozatban látott féldokumentum- íilm Dzsemről, az állami gon. dózist, nevelőotthont megjárt, veszélyeztetett kislányról, az ilyen vaUomásos műfajok csoparjába tartozik. Igaz, hogy első közegéről, a papírra vetett gondolatoktól a képernyőre került át s ezzel hatása is változott. A filmet követő vitában hangsúlyozták, hogy Dzseni esete egyedi és tipikus is egyszerre. Egyedisége abban a módban rejlik, ahogy ő megélte, sőt kifejezte a család és társadalmi gyökémél- küliség éraését Igen izgalmas lehet az az írott anyag, melyben Dzseni olykor versek, olykor próza formájában önmagáról vall. A tv képernyőjén — miként a vízbe dugott bot — megtörik ez az anyag és részben mást mutat, óhatatlanul is többet, Megfigyelhető verselőkészsége mint az eredeti. Ha valamit filmre veszünk, az a képi világ szemléletességénél fogva olyan, az írásban elhanyagolható részleteket tartalmaz, amelyek olykor meghatározóak lehetnek. Bár a rendező és az operatőr csak D zsenire koncentrált vagy úgy, hogy őt magát (Monori Lili játszotta) mutatva kiszakította a környezetéből, vagy úgy hogy csupán egykori környezetéül szolgáló lakásokat, tájakat mutatta. Dzseni monoton szomorúságú szövegének ritmusára vágott képsorok csak fokozták ennek a vallomásnak mélységesen leverő hatását. Érezhető volt, hogy mindemképpen érzelmeinkre akarnak hatni vele. Mi azonban az értelemre való hatást kérnénk számon. Azon szituációk bemutatását, akár filmen, akár utólagos szóbeli elemzés formájában, ahol Dzseninek, vagy környezete néhány tagjának választási lehetősége volt, ahol nemcsak úgy merül fel a kérdés, hogy ebben és ebben ki a hibás, hanem főleg úgy, hogy akkor és ott miért éppen azt cselekedtek az emberek. Ez utóbbi módszer nehezebb, több szociológiai, s ugyanakkor több művészi elemre is van szükség megvalósításakor. Mégis úgy érezzük, a veszélyeztett fiatalok helyzetéről, -életéről, formálásáról egy ke- ' rekebb, egészebb képhez jut- $ nánk az utóbbi utat követve. (nyakas) Kossuth Lajos Macbeth-fordítása Érdekes irodalomtörténeti emléket őriz a Magyar Nem. zeti Múzeum iratai között. Budai fogságában Shakespeare Macbeth című drámájának fordítását kezdte meg Kossuth Lajos, a fordítást azonban nem fejezte be. Az a néhány oldal, amelyet az egykori Vörös Antal- féle gyűjtemény darabjai között találtak meg a harmincas években, annak is írásos bizonyítéka, hogy Kossuth a budai fogságban tanult meg angolul. A Macbeth fordítás-' töredék azért is érdekes, mert a néhány oldalon is jól megfigyelhető Kossuth verselőkészsége. Csak az első felvonás hat jelenetét fordította le. eny- nyi olvasható a papiroson, amelyre saját kezűleg írta szép gyöngysoros betűivel a fordítás első részleteit. De vajon miért nem fejezte be a fordítást? Erről a jegyzetében Kossuth ezt írta: „Eddig haladtam a fordításban, midőn Heckenast Árviz- könyve első kötetét meg- kapám. s benne lajstromát az általa kiadott magyar könyveknek. Onnan láttam, hogy a Macbeth már le van fordítva magyarra Döbrentei által. Pirulva teszek vallomást, miképpen erről semmit sem tudtam. Igazat mondott, aki mondd, hogy kik a politikai veszödésekbe bonyolódnak, az életre nézve elvesztek. Annyi magyar könyv jött ki azon negyed- fél év alatt, amelyet az 1836. országgyűlésen töltöttem, amikről semmit sem tudánk, nemhogy olvastuk volna. Köztük Döbrentei Macbeth-je is. — Altost azonban, miután megtudám. hogy ez már van, haszontalanság volna fordításomat folytatnom, mert habár még a Döbrenteiét nem olvastam, meg vagyok mégis győződve, hogy ő százszorta jobban dolgozott, mint én tehetném.” Eddig Kossuth zárójegyzete. A Heckenast kiadásában megjelent Árvízkönyv — az 1838. évi nagy ' pesti árvíz után — 1839-ben jelent meg Eötvös József szerkesztésében, tehát 1839-ben leheteti, amikor hazánk későbbi kormányzója abbahagyta Macbeth fordítását. Fiatal borászok tanácskozása A szőlészeti és borászati szakív özép iskolák és szakmunkásképző intézetek országos tanácskozást tartanak a májusi Sárospataki Diáknapokon. A rendezvény vendégfogadó házigazdája a Sátoraljaújhelyi Kertészeti és Borászati Szakközépiskola lesz. A tanácskozás témája Borsod megyében mi is lehetne más, mint Hegyalja szőlő- és bortermelése.. Szülők színháza A szülők iskolájának újszerű formáját szervezték meg Szombathelyen. A szülők különféle nevelési szituációkat ábrázoló, 3—8 per. ces jeleneteket tekintenek meg', majd közösen megbeszélik a tanulságokat, javaslatokat tesznek a konfliktusok megoldásának módozataira. A tervek szerint gyermek- és ifjúságvédelmi témákat is feldolgoznak majd a szülők színházában. éjféltől reggelig KIGYULLADT AZ AUTÓBUSZ Motorhiba miatt kigyulladt egy autóbusz, amelyen a kolozsvári konzervatórium hallgatói utaztak. Tizenöt diákot súlyos égési sebekkel szállítottak a kórházba. MINDEN LEHETŐT MEGTESZ Az amerikai kült ^ni- nisztérium bejele, nette: „minden lehetőt” megtesz annak érdekében, hogy az Egyesült Államokban turnézó Moj szej ev- egy üttes New York-i előadását ne zavarhassák meg „felelőtlen elemek”. SIKKASZTOTT Soltész Istvánt, a Volán 18- as számú vállalatának gépkocsivezetőjét a tatabányai városi bíróság 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Autóbuszában, a csomagtartóban felejtette valaki kézitáskáját, amit az utasok adtak át neki, hogy juttassa el illetékes helyre, ö magánál tartotta. A táskában 2200 forint készpénz, 3000 forint értékű ékszer és 13 000 forintról szóló takarékbetétkönyv volt. MOZGÓSÍTOTTAK A TŰZOLTÓKAT Tíz párizsi kaszárnya tűzoltóságát. mozgósították, miután a Champs-Élysées-n kigyulladt egy ötemeletes lakóház. Eddig három embert sikerült létrákon kimenteni, az épület még lángokban áll. JELENTŐS FELFEDEZÉS Nyugat-é usztráliában 33.1 millió unciányi készlettel rendelkező jelentős platinalelőhelyet fedeztek fel. A platina szabadpiaci ára unciánként 105—115 dollár. ANYA LETT A POP-ÉNEKESNŐ Leánygyermeknek adott életet Londonban Sandie Shaw neves brit pop-énekesnő. Az anya és gyermeke jól érzi magát. FEDÉL NÉLKÜL MARADTAK Áradások pusztítottak Paraguay ban. Hat ember vízbe fulladt, huszonkétezer lakos fedél nélkül maradt. Az anyagi károk nagyságát eddig nem sikerült megállapítani. AZ EMBERRE VESZÉLYTELEN Japánban aminosavakból és egyéb organikus vegyületek- ből álló újfajta, az emberre veszélytelen vegyszert állítottak elő a növényi kártevők elpusztítására. Az új készítmény esetleg a számos államban betiltott „DDT” pótlására lesz alkalmas. SIKERES KÍSÉRLET A holdújév első napján Hanoiban sikeres kísérleti televízióadást sugároztak. A kétrészes műsor a szocializmus építésének vietnami sikereiről és az amerikai agresszió elleni küzdelemről szólt. A FÖLDBE CSAPÓDOTT A nyugat-németországi Diepholz környékén lezuhant az angol légierő egy Lightnisg típusú vadászrepülőgépe. A gép egy forgalmas autósztrádától 50 méterre csapódott a földbe. A pilótának sikerült megmenekülnie.
