Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-29 / 24. szám

Tanácskoznak az ifjúmunkások A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Borsod megyei Bizottsá­ga 1971. február 3-án 15 órai kezdettel rendezi meg az If­júmunkások megyei aktíváját a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőházban. Értékelik az 1970-es év ifjúmunkás fel­adatainak végrehajtását és szó lesz az 1971. év legfonto­sabb teendőiről, különös te­kintettel a kollektív szerző­dések készítésére. E tárgy előadója Havasi Béla, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára lesz. Az elmúlt év legjobb ifjúmunkás aktívái­nak jutalmazásával és egy félórás kultúrműsorral zárul majd az összejövetel. Tavasszal indul az építkezés Aprilis végén kezdik el a tereprendezést szolgáló föld­munkákat a Hejőcsabai Ce­ment- és Mészmű nyugati területén. A második negyed­év végére az alapozó mun­kálatokhoz is hozzákezdhet­nek. A több milliárdos be­ruházás kiviteli ter /einek el­készültéig felvonulnak az építő vállalatok. Ezeket a terveket a Szilikátipari Ku­tató és Tervező Intézet mint generáltervező készíti, de felügyelete alatt az iparterv mellett még számos tervező- intézet munkálkodik. A Söripari Vállalat miskolci üzemében február közepéig általános gépkarbantartást vé­geznek. Ez idő alatt felújítják, műszakilag átvizsgálják a fejtő-, mosó- és kiszolgáló gépeket. Míg áll az üzem, Miskolcot a fővárosi gyárak látják el sörrel. (Ágotha felvétele) Három kis ügy Használhatatlan, mégis hasznot hajtott ■ jó hörmü Kereskedők A gyógynövény-felvásárló „mellékfoglalkozása” Mottónk a régi: kis ügyek, de néhány embernek mégis sok bosszúságot okoztak. Is­métlődésük esetén növekedne Visszafizették a bírságot 0 kötélverő és a lelkiismeret Akik jól ismerik Mizsey József kötélverőt a Decem­ber 4. Drótművekben, így emlékeznek egy 12 évvel ez­előtt történt epizódra: — Vékony fiatalember ál­lított be hozzánk azzal az elhatározással, hogy előbb szeretne gép mellé kerülni, mert túl hosszúnak tartja a tanulóidőt. Egymásra néz­tünk, hiszen nem ő volt az első ilyen fogadkozó. A rövid kötél ára Mizsey József azonban a többiek csodálkozására állta is a szavát. A tanulmányi időnek csak a felét töltötte le és máris beosztották az egyik pászmasodróhoz. — Ezerkétszáz forint volt a fizetésem — mondja. — Egy év után már úgy érez­tem, kevés amit várnak tő­lem. Amikor megkérdezték, hogy érzem magam a gyár­ban, azt mondtam: egy gép­pel odébb jobban érezném. A hétszálas gépről egy 13 szálasra kerültem. Közben még történt vala­mi, amit mind a mai napig nem felejtett el a kötélverő. — Szombati takarításhoz készülődtünk, amikor az egyik csévére hat szál dró­tot kellett kimérni. Siettem és hétszer mértem ki a szük­séges hosszúságot a huzalból. Megbüntették, ki kellett fi­zetnie a rosszul mért 210 méternyi drót árát. — Bántott a dolog, nem tudtam megnyugodni. Fel­szabtam az elrontott darabot és besodortam. Felkerestem a művezetőt és átadtam ne­ki. Ami megmaradt A bírságot visszafizették, hiszen az elrontott szól így már háromszor annyit ért, mint előtte. Csupán a bünte­tés öt százalékát kérték, mintegy jelképesen, emlékez­tetőül. — Végül ez maradt meg belőle tanulságként — mond­ja Mizsey József. Amikor a lapos drótköte­let gyártani kezdték, sokan húzódoztak, féltek, hogy nem lehet vele keresni. Mizsey, aki az elmúlt tizenkét év alatt mindegyik gépen dolgo­zott már, elvállalta az új be­rendezés kezelését. Most so­kan irigykednek a kereseté­re. A múlt hónapban száz forint híján hatezer forintot keresett. A gyárban dolgozik a fe­lesége is, immáron húsz éve. Ügy ismerik a surrogva, dö­rögve rohanó kötélsodrókat, hogyha megkeresik egymást, a gép hangjából megmond­ják milyen étvággyal „eszik” a kötélverő. A nyugodt álom Az óriás szitakötők három műszakban pörögnek, rohan­nak és ontják az értékes kö­teleket. Ezek sok európai or­szágba eljutnak. A csomago­lás alatt ott van a kötélverő neve is. Ez a garancia. — Gondolt-e már arra, ho­gyan érintené egy reklamáció a bányáktól. — M^g eddig egyszer sem volt kifogás a munkámra a felhasználó vállalatoknál. Őszinte leszek: nagyon is sokszor gondolok. arra, mi lenne velem, ha reklamálná­nak. Ügy is mondhatom, hogy ezt nem tudom elhesse­getni magamtól sohasem, amikor a munkámat vég­zem. A lapos drótkötelek bányákba kerülnek. A kaso­kat ezen eresztik nagy se­bességgel száz méterekre a föld alá. Az én nyugodt ál­mom mások nyugalmát je­lenti.­NAGY JÓZSEF I a bosszankodók száma. Ennek akarjuk elejét venni az ügyek, s tanulságuk nyilvánosságra hozásával. Mint látni fogják, a bürokrácia és a nyerészke­dés — tüskés szárú — virá­gaiból válogatott bokrétánk most különösen változatos színekben pompázik. * Lapunkban is foglalkoztunk korábban a dr. G. Páléhoz hasonló panaszokkal. Megír­tuk, hogy számos miskolci ház központi tv-antennája nem alkalmas a műsor vételére, az ingatlankezelő vállalat mégis automatice — be­szedi a havi 6 forintos bérleti díjat. Most kedvező változásról számolhatunk be: az ingat­lankezelő gondoskodik az an­tennák működését ellenőrző műszer beszerzéséről, szerző­dést kötött a VIMELUX vál­lalattal az antennák javítá­sára, karbantartására, s amíg nem lehet rendeltetésszerűen használni a tetőre szerelt al­kalmatosságokat, eltekint a díjak beszedésétől. Szép és nagyvonalú gesztus — már­mint az „eltekintés” —, de vajon mi lesz a sorsa az ed­dig beszedett összegnek? * A Borsod—Heves megyei Élelmiszer és Nagykereske­delmi Vállalat ózdi fiókjánál első osztályú áron árusították a másodosztályú 1/10-es pa­radicsompüré konzervet. Két negyedév telt el addig, amíg az ellenőrzés rájött a turpis­ságra. De miért nem tűnt fel a vevőknek már jóval előbb, hogy becsapják őket? Azért, mert a fiók jó körmű eladói gondosan lekaparták a kon- zervekről a másdosztályt jel­ző papírcímkét. Reméljük, hogy a vállalat vezetői rákoppintottak a szor­gos könmöcskékre! * A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságnál figyel­tek fel arra, hogy a sátor­aljaújhelyi D. István jól jö­vedelmező mellékfoglalkozást talált magának. Gyógynö­vény-felvásárló létére hófogó sövényeket és nyírfaseprőket is forgalmaz — engedély nél­kül. És nem is kis tételben, hiszen — az eddigi vizsgála­tok szerint — az elmúlt két évben körülbelül 200 ezer fo­rint jogtalan haszonra tett szert. Ha ehhez hozzászámítják még a legális foglalkozásából származó jövedelmét is, ak­kor bizonyára sokan irigylik a havi tízezren felül járó ke­resetéért. Ne irigyeljék! Az általa forgalmazott nyírfaseprők ugyanis most az ő hátán csat­tognak. B. D. Hasznos segítőtársak lehetnek Az önvizsgálat, a számvetés mindig hasznos. Meghatároz­za a követendő utat. S megérlelődik az is: hogyan tovább? Ezt a kérdést Miskolcon az elmúlt két hónapban 1830 pártcsoportban is feltették. Észrevételek, javaslatok kerül­tek a pártvezetőségek asztalára, sok-sok dokumentumaként annak az elhatározásnak, hogy — a X. kongresszus útmu­tatásának szellemében — a tartalmi munka színvonalán kell javítani. Ez a törekvés nem tűr sablonokat, mechani­kus megoldásokat; dinamikusabb fejlődést diktál. A teendők a pártcsopor+bizalmiak újjáválasztásának ta­pasztalataiból is leszűrhetők, amelyeknek összegezésére a városi párt-vb legutóbbi ülésén került sor. Egy-két kivé­teltől eltekintve, mindenütt a szervezeti szabályzat előírá­sainak megfelelően történt a választás. Az általános kép pozitív: mindenütt demokratikus előkészítés, az előterjesz­tések sokoldalú vitája alapján született döntés arról, ki a legalkalmasabb, legrátermettebb arra, hogy a párt legkisebb sejtjének az élén tegyen eleget megbízatásának. Ami azonban az igényeket és a követelményeket illeti, jogos az észrevétel: havonta legalább egyszer, indokolt eset­ben többször is kapjanak tájékoztatást a pártcsoportbizal- miak az időszerű tennivalókról. így nem lesz megtorpanás, a munka folyamatossága sem szakad meg. Helyes a törek­vés, hogy a pártcsoportok rendszeresen ülésezzenek. Legyen ebben tervszerűség és koncepció. Ebből következik, hogy a pártszervezetek vezetősége konkrét feladatokkal bízza meg a pártcsoportokat, s ellenőrizze is azok végrehajtását. S ami igen lényeges: az illetékes gazdasági és középvezetők job­ban igényeljék a pártcsoportok aktív közreműködését, bár­miről legyen is szó. A választások során friss erőkkel gyarapodott a párt- csoportvezetők gárdája; 52 százalékuk adta át a „staféta­botot”. Ez az arány viszonylagos. Nem azért alakult így a helyzet, mert a bizalmiak rosszul dolgoztak, vagy nem feleltek meg ezen a poszton. Korántsem! Sok, eddig jól dolgozó bizalmi, a pártvezetőségek tagja lett. Mások a szak- szervezeti bizottságokban töltenek be felelős funkciót. A cserélődés oka az is, hogy áthelyezés, nyugdíjazás, s egye­bek miatt kellett átadni a helyeit. Ám akadt olyan is, aki­től meg kellett vonni a bizalmat, mert alkalmatlannak bi­zonyult e fontos tisztségre. Most az a feladat, hogy az eddigi tapasztalatok haszno­sításával fokozatosan növekedjék a pártcsoportok munká­jának színvonala. a Tovább épül tapolcai bekötő út 52 millió forint a miskolci úthálózat fejlesztésére Miskolc idei városfejleszté­si tervében több mint 50 mil­lió forinttal szerepel a taná­csi utak, járdák, hidak kor­szerűsítése és felújítása. Az év legjelentősebb korszerűsí­tését a II. kerületben hajt­ják végre: 21 millió forint költséggel tovább folytatják a tapolcai bekötő út új nyom­vonalon történő kiépítéséi. Lebontották a kemencéket A Miskolci Sütőipari Vál­lalat Hunyadi utcai sütőüze­mében lebontották a régi gőzkemencéket. Ezzel egy- időben megkezdődött a mo­dern süteményes részleg ki­alakítása. A berendezések Angliából. Ausztriából és az NDK-ból érkeznek. A gyors­dagasztó, a kelesztő és a zsemleautomata beállításával belátható időre megoldódik Miskolc péksüteménnyel való ellátása. Az importból szár­mazó berendezések értéke négymillió forint körül van. Nem tervezői baklövés Az ízlések különböznek egymástól, de a Győri kapui lakótelep láttán önkéntelenül is tiltakozik az ember esztétikai érzéke. Különö­sen, ha új, házgyári lakótelepünk elsőként elkészült épülete kerül az ember szeme elé. A városrész nyugati végében, közvetlenül a íöút mentén ágaskodó lakóház rendkívül nyomasztóan hat egész környezetére. Az erre ve­tődött idegen rögtön megjegyzi: „Nem lehet nagy fantáziája annak, aki eldöntötte, hogy ezt a lakóházat így .ráépítsék’ az útra!” És maguk a környékbeliek is hasonló véleményen vannak. A mél­tatlankodás indokolt, hiszen ma még nagyon kevesen tudják, ho­gyan képzelték el a tervezők a lakótelep végleges képének kiala­kítását. A vérbeli építész sohasem barátkozik meg a/, effajta uniformizált lakótelepek gondolatával, és ha teheti, a legkisebb kibúvót is meg­találja ahhoz, hogy valamit enyhítsen a „házgyári kénys/.er” daraoos, merev városképi' hatásán. Am legtöbbször mégsem rajtuk múlik, hogy mennyi időbe kerül, amíg egy-egy mesterfogás a rajzasztaltól a megvalósulásig eljut. S mert valójában építészek azok is, akik a terveket megrendelik, felülbírálják és elfogadják — a lehetőségekhez mérten —, ők sem ellenségeik az ilyen törekvéseknek. A Győri kapu esetében nem is erről van szó: a lakótelep építése még nem feje­ződött be. A tervek szerint, ha valamennyi házgyári épületet átadják remlel- letésének, ebben a városrészben még mindig bőven lesz tennivaló. A Patyolat központi telephelyével szemben fel kell építeni egy inréz- ményközpontot és közvetlenül mellette, a József utca vonalában a város legmagasabb, 20 emeletes toronyházát. A tervezők többek kö­zött ennek a toronyháznak szánták azt a rendeltetést, hogy város­képi szempontból ellensúlyozza az útmenti épületsor vonalából kilógó sávházat. A baj ott kezdődik, hogy nincs, aki megépítse. A tervek a Szcntpéteri kapui toronyház továbbfejlesztett változatá­nak megépítését írják elő. Szolnokon és Gyöngyösön már áll egy- egy ilyen lakóház. Az ország második városában azonban egyelőre nem vállalják az építők ... L. P. Az I. kerületben különösen a rossz állapotban levő út­testek és járdák felújítását tervezik. A tervek szerint az év végéig többek között be­fejezik a Patak utcai autó­parkírozó építését, új útbur­kolatot és járdát kap a Szin- va utca, felújítják a Göimöri sorompótól a drótgyárhoz vezető út József Attila, és Besenyői utcai szakaszán a járdákat és átépítik az úttes­tet. Az év végéig megépül a Szentpéteri kapui nővérszál­ló előtti gyalogjáró, új útbur­kolatot kap a 12-es és 14-es autóbuszok repülőtéri végál­lomása. Az összekötő város­rész építésének IV. ötéves tervi programjára való tekin­tettel átépítésre kerül a Szin- va Petőfi utcai gyalogos híd­ja, újjáépítik a Bethlen Gá­bor, és a Zombori utcák jár­dáit, úttestjeit, befejezik a Feszti Árpád utcai korszerű­sítési munkákat, valamint ugyancsak új utat és járdát kap a Szeles utca, Petőfi tér és Madarász Viktor utca kö­zötti szakasza. A II. kerületben — a ta­polcai bekötő út építésén kí­vül — sorra kerül a Farkas és Virág utcák felújítása, az Üttörőpark bejárati hídjának építése, valamint a görömbö- lyi híd felújítása. A III. ke­rületben pedig a Kiss Ernő utcai út és járda építésére csaknem 9 millió forintot irányoztak elő. Az említett korszerűsí tű­seken és felújításokon kívül az év végéig a város a meg­levő úthálózat karbantartásá­ra, a meglevő utak, járdák, hidak fenntartására előrelát­hatólag 8 és fél millió fo­rintot fordít.

Next

/
Thumbnails
Contents