Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-17 / 295. szám
„Kalatúr* az eszterga mellett Kutatni kell a szakma titkait — Nem! A szó csattan, visszautasít. Érezni a hangsúlyon, majdhogynem azt mondja Domonkos János, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat esztergályosa: — Okosabbat nem tud kérdezni ? Hallgat egy sort, a főnökére is ránéz, összevillan a tekintetük, ahogy a krónikás újra kérdezi: — Ha most, a kezébe adnának egy papírt, hogy kinevezték művezetőnek, vagy — teszem azt — osztályvezetőnek, elvállalná-e a magasabb beosztást? Űjra és újra fejét rázza és azt mondja: — Nagy könnyelműség enne beadni a derekam, lét évvel ezelőtt már tettek ilyen ajánlatot, művezetővé akartak kinevezni, de visszautasítottam. A kényes feladatok szakértője Szinte tapintható a csönd, ami közénk telepedett. Egy kérdés töri meg, amit Domonkos János tesz fel. — Mond magának valamit ez a szám: 4964 + 300? — kérdezi. — így pőrén semmit. — De úgy már igen, — ad magyarázatot is —, hogy novemberben a 300 forint jutalommal megtoldva ennyi volt a keresetem. S ez nem megvetendő érdekeltség! — Afféle Yolly Joker ő — jellemzi beosztottját Szolga László, a forgácsoló műhely egyik vezetője. — Domonkos barátom a kényes feladatok szakértője. Nincs olyan poszt, ahol meg ne állná a helyét. A dicsérő szavakat elengedi a füle mellett, s mintha nem is róla beszélt volna a főnöke, így folytatja: — Az előbb a keresetre hivatkoztam — mondja. Ezért dolgozunk. De nem mindegy ki, hogyan? Aki csak foglalkozásnak tekinti a szakmát, sokkal nehezebben boldogul, viszont aki... — A hivatásra gondol, ugye? — Igen. Szeretni, szenvedélyesen kell ragaszkodni a szakmához és állandóan kutatni titkait. Felfedeznivaló van bőven!... Meglepetés még az olyan rutinos „rókát” is éri, mint Domonkos János. Támad a selejt — segít a festék Hónapokon át értetlenül álltunk egy munkadarab felett. Német megrendelésre készítettek vonóinga-agyat, ami nagyon munkaigényes feladat volt. Nem akarták hinni, de igaz: a legyártott termék 50 százaléka selejtes volt. A problémák sűrűjében az idő is gyorsan fut. Már- már körmükre égett a rendelés, de a selejt is szívósan tartotta magát. A főmérnöktől kezdve mindenki, aki érdekelt volt a gyártásban, ke- reste-kutatta: mi lehet az oka ennek a hihetetlenül rossz szériának? — Figyelmetlenek az esztergályosok, vagy fegyelmezetlenek? Nem tartják be a technológiai utasításokat? Ez nem igaz — juttattak el mindannyiszor a végső következtetésig. Domonkos Jánost is bosz- szantóttá, hogy kifog rajta ez a gyártmány. Nem sajnálva a fáradságot, naponta végigkísérte a termék útját. Kiderült; a selejt 20 százaléka a lakatosműhely hibájából adódott, ahol a hegesztést végezték. Aztán eszébe jutott: nem fordítva teszik-e a gépre az anyagot? Ennek ellenőrzésére segítségül hívta a festéket és az ecsetet. Mielőtt kivette a gépből a munkadarabot, jelzéssel látta el. S ekkor jött a meglepetés; ha a jelzésnek megfelelően helyezték a gépbe a gyufáskatulyánál Befejezték az évet December második felében befejezte éves tervét a Beton- és Vasbetonipari Műveik miskolci gyára. Ugyanakkor eleget tettek kongresszusi vállalásuknak is. Ugyancsak befejezte az évet a Patyolat is. A hátralevő hetekben körülbelül 250—300 ezer forinttal teljesítik túl termelési tervüket. Egv hónap alatt: félmilliós borforgalom A tavalyinál 30 százalékkal nagyobb mennyiségű borkészlettel készült fel az ünnepi forgalomra a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, ötven százalékital bővült a borfajták választéka is. Csak a november 18-tól ünnepi borvásárt tartó Tanácsház téri Borszak- üzlet félmillió forint értékű bort adott el eddig. mm mod adjfi jiodwia ückmld lappod e& comrnqjjat Te, NEJ/ARJON AZ UTOLSÓ" PILLANATIG alig nagyobb alkatrészt eltűnt a selejt is. Nagy tanulság volt ez mindannyiuknak, Domonkosnak is, aki így búcsúzik: — Többek között az ilyen „kalandorkért” sem cserélném el az esztergagépet — semmiért! TÓTH FERENC Bocsi sörgyár Bocs község határában a program szerint 1973-ban kezdi meg termelését az új borsodi sörgyár, ahol évente 12 ezer tonna malátát és egymillió hektoliter sört állítanak majd elő. Hazánkban ez lesz az első gyár, amelynek melléktermékét, a sörtörkölyt és az értékes tápanyagokat tartalmazó ipari szennyvizet a környező mezőgazdasági üzemek szinte teljes egészében hasznosítják. Az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat a gyár közelében levő mezőgazdasági területen elkészítette az ország első ipari szennyvízértékesítési öntözőtelepét, amelynek műszaki átadását megkezdték. Az üveggyári rekonstrukció során megfiatalodott a régi üzem. A műszaki átadáson a szakemberek mindent rendben találtak. Képünkön a hővisszanyerő csővezetékei láthatók. Sikamlós téma Egy hiánycikket ismét leírhatunk a listáról: hosszú évek óta először van elegendő korcsolya és hozzá való cipő a miskolci sportszerboltokban. Ha hinni lehet a távlati prognózisoknak, akkor ezen a télen nagy havazások és fagyok követik a példátlanul, enyhe őszt. Ezek után már csak egyetlen feltétel hiányzik a miskolci gyerekek kedvelt szünidei szórakozásához: kell, ha lehet több, de legalább egy jégpálya. A jelek szerint azonban ezen a télen egy korcsolyapálya sem lesz Miskolcon. Nem lesz, mert a sportegyesületek arra való hivatkozással, hogy nem kapnak anyagi támogatást, nem tartják kifizetődőnek a pályák üzemeltetését, a megfelelő udvarral rendelkező iskolák pedig a rendzavarástól, a huligánok megjelenésétől tartanak Az első érvvel nincs módunkban vitába szállni, de ellenvetésképpen annyit érdemes megjegyezni: a népkerti teniszpályán az elmúlt tizenöt évben csaknem minden szezonban volt jég. Épp ezért nem tudjuk: a sportegyesületek mit értenek azalatt, hogy valami kifizetődő avagy sem. Valószínű, hogy a bevételből nem lehet székházat építeni, de érzésünk szerint egy sportegyesületnek sokkal inkább feladata a tömegsportok patronálása, mint a „nyereség-termelés”. Még meglepőbb választ kaptunk a városi TS elnökétől, aki jégpályaügyben elhangzott kérdéseinkre azt válaszolta, hogy mindeddig nem volt idejük/ ezzel foglalkozni, energiájukat lekötötte a Európa-bajnokság és a negyedik ötéves terv feladatainak kidolgozása. A kifogásként említett munkák valóban nem tűrnek halasztást, de az is vitathatatlan, hogy márciusban már késő lesz a jégpályákkal foglalkozni. Maradnak tehát az iskolák, amelyeknek vezetői, mint már említettük, tartanak a rendzavarásoktól: másutt anyagi problémákat említenek Néhány évvel ezelőtt a selyemréti általános iskola diákjai elhatározták, hogy jégpályát nyitnak az iskola udvarán. Ügyüknek megnyerték az igazgatót, aki hozzájárulását adta, a tűzoltóságot, amelynek kocsija fellocsolta az udvart, az MHSZ-t, ahonnan hangszórókat és az ÉMÁSZ-t, ahonnan reflektorokat kaptak. A jégpályán teát és pogácsát árusítottak, volt szív küldi, nem volt ellenben rendzavarás, és tavasszal kirándulni mentek a gyerekek a bevételből. Városunkban — szerény becslés szerint is — legalább hatnyolc olyan iskolaudvar és négy olyan sportpálya van, ahol minden különösebb átalakítás nélkül jégpályát lehetne nyitni. Van ezenkívül sok ezer kis- és nagyobb diák, több száz úttörőcsapat és KISZ-szervezet, vannak segíteni kész szülők és patronáló üzemek, vállalatok. Mindehhez már nem sok kellene. Egy egész kevés vállalkozókedv, szevezőkészség, valamivel több megértés, és akkor a korcsolya után korcsolyapályát is leírhatnánk a hiánycikkek listájáról. PUSZTAI ÉVA Mosógép, óra, olajkályha Szolgáltatók mérlege A Finommechanikai Javító Vállalatnak bőven akadt munkája az eltelt háromnegyed évben. A tavalyi év Világszabadalom leit a „toll!osztóból” A gép, amelyiken sziszifuszi erőfeszítéssel készült a bányákban használatos lapos drótkötél, múzeumba kerül. Pedig valamennyi ipari országban jelenleg is hozzá hasonló berendezéseken állítják elő a kézzel varrott drótfonatot. A szorosan sodrott acélszálak, vagyis a sodratok minden erőt kivettek az emberekből. Most a sodrómű másik végében két automata készíti a keresett lapos drótkötelet a hazai és külföldi piacra. Tízéves nehéz álom Kaderják Gyula mérnök és Weinimmer József technikus 1961-ben vetette papírra az első elképzeléseket, amelyek alapján megszületett a szabadalom. Szükség volt az új és gyorsan előállítható lapos sodronyra azért is, mert amit kézzel varrtak, annak az élettartama gyakran még annyi sem volt, mint amennyi idő alatt elkészítették. A megnyúlt és szakadt szálak a bányák aknáinak biztonságát is veszélyeztették. A két szakember — Kaderják most gyáregységvezető a December 4. Drótművekben, Weinimmer pedig ugyanott termelési osztályvezető — végigjárt minden elképzelhető kálváriát az elmúlt tíz év alatt. Számtalan elutasítás és gáncsoskodás után született meg bennük újra és újra az elhatározás, hogy tervüket minden áron megvalósítják. Halimbán hálálkodtak a bányászok Az első próbákat a Mátrában végezték, ahol a régi típusú drótkötélen csak szakaszokat pótoltak az új eljárással készült sodratból. 1964. augusztusában gyártották le az első mintakötelet. Az egyik pécsi bányában, anélkül, hogy hivatalosan bárki is tudott volna arról, hogy a Kader - ják—Weinimmer szabadalom főpróbájáról van szó, az új kötelet használták. A munkások között az a hír járta: valamiféle csoda történT, hogy még négy év után sem kellett az aknába nyúló kötelet kicserélni. A Halimbán dolgozó bányászok azelőtt még álmukban sem gondolhattak arra, hogy valamikor hozzájuthatnak olyan megbízható. szállítóhuzalhoz, mint amilyet Miskolcról kaptak. Hálálkodtak is érte, mert csak akkor kellett leszerelni a gépekről az új szabadalommal készült drótkötelet, amikor odébbáltak, hogy új aknát mélyítsenek. Utólag könnyűnek látszik Évekig nem találtak gazdát a berendezés elkészítéséhez a feltalálók, míg végül a drótgyár TMK-részlege vállalkozott a gépsor előállítására. — Még az eredményeink sem feledtetik velünk — emlékezik vissza Kaderják Gyula mérnök —, hogy még gyáron belül is mennyi apró bosszantásnak, akadékoskodásnak kellett ellenállnunk, a vezetők támagatása ellenére. Sokan tollfosztógépnek csúfolták a mi automatánkat, amiből azóta olyan berendezés született, hogy mindenütt felfigyeltek rá a világon. A Szovjetunió két évvel ezelőtti rendelését tavaly megduplázta, jövőre ezer tonnát kér a lapos drótkötélből. Az érdeklődés egyre nagyobb: Jugoszlávia, az NDK és az NSZK is rövidesen vásárló lesz a drótműnél. Emellett természetesen kiegészítik a hazai igényeket is, hiszen korábban 80—100 tonna behozatalra szorultunk. NAGY JÓZSEF hasonló időszakában 491 darab mosógépet javítottak, ebben az évben viszont már 623-at. Jóval több centrifugát is kellett javítaniuk: tavaly csak 328-at, míg az idén már 508-at. Nem pihenhettek a parkettkefélő gépek és a porszívó gépek szerelői sem, mert az idén 352 perkettkefélő gépet és 888 porszívót helyeztek üzemképes állapotba. És most egy nagy szám következik: 1969 első három negyedévében 5879, az idei év hasonló időszakában már 8393 televíziótulajdonos szorult „segítségre”. De megtudtuk a Finom- mechanikai Vállalattól azt is, hogy ez év első kilenc hónapjában csaknem kétezerrel több órát javítottak meg. Ejtsünk néhány szót a rádiókról is. Míg az elmúlt évben 3180-at kellett megjavítani, addig az idén ez a szám már 3768. Napjainkban egyre többen fűtenek olajkályhával. Az idén majdnem duplájára emelkedett az olajkályha-javítások száma, míg hűtőgépekből körülbelül ugyanannyit javítottak ebben az évben is, mint tavaly. A vasaskönyvtár kiállítása A diósgyőri vasaskönyvtár fennállásának 75. évfordulója alkalmából jubileumi dokumentumkiállítást rendez a diósgyőri vasasklubban. A kiállítás ünnepélyes megnyitására december 19-én, szombaton II órakor kerül sor. A kiállítóit anyag december 24-ig tekinthető meg.
