Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

I Az újságíró is ember... [lauik, asenxúe' óh, közügyéit a miskolci sajtóban MEGÉV­rekonstrukció Jövőre befejeződnek a mis­kolci Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalatnál folyó re­konstrukciós munkálatok. Az új üzem lehetőséget teremt a pótalkatrész-gyártás t'oko­Kühn mester vallomása Művészei-e mé% a szakácstudomány \ A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatási osztályve­zetői e. Légrády Géza jó hu­morú ember; Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy ked­veli a lapokat és az újságíró­kat* mi. a toll mindennapi forgatói igazán elégedettek ■ lehetünk vele. Igaz, ő is szá­míthat ránk. mindenkor ... Az utóbbi másfél esztendő­ben 190 (!) ldsebb-nagyobb cikkben foglalkoztunk a Déli Hírlapban és az Észak-Ma- gyarországban a MIK-kel. Légrády Géza ezekből a cik­kekből, s (viszonzásul a nagy érdeklődésért) néhány baki­ból, „szenzációból” és „köz­ügyből” szép kis gyűjte­ményt állított össze. Amikor arra kértem, hogy beletekint­hessek. csak ennyit mondott: ..Ám legyen, nem én akar­tam .. ,, Vérfagyassetó” címek Légrády Géza szerint sok­szor a cikkeit címétől függ a Lap érdekessége. Ezt igazo­landó, összegyűjtött néhány érdekes, vagy ahogyan ő ne­vezte, „vérfagyasztó” címet vet napilapunkból. Szerinte a DH magasan vezet az érde­kes. cím osztogatásában. íme 'éhány megjelent cikk címe: A szemét fizikája; Mész ho- oá mész?; Kivisz a huzat!; Lehirapták az orrát; Békás tó. a toronyházban; Csak az éjjeliőr bolyong a szolgálta- i óházban. Bérház — befalaz­va; Árnyékol az Akasztó­domb; Garázs a lépcsőház­ban; Árvíz a pincében; Zsi­neg a lépcsőházban; Eltűnt egy házmester; Az elátkozott lafolyosók és így tovább. S végül két sejtelmes címre is télhívta figyelmünket az osz­tályvezető: Ha homokos a víz; A köd sem takar el mindent. S hadd lássunk két „izgal­mas” cím-példát a testvérlap oldalairól is: Milyen lesz az idei kavicstermés?; Ügyeletes riporterünk jelenti: A mai nap szenzációja: nincs szen­záció! ... J Szenzációs véradás Miskolcon! Ügy gondolom, igazat kell adnunk Légrády Gézának, amikor az Észak-Magyaror- szágj ügyeletes riporterének cikkére hivatkozva világhírű városnak titulálja Miskolcot. A riporter ugyanis 1969. júli­us 3-án arról értesítette a lap olvasóit, 'hogy a miskolci mentőállomás 50 dolgozója közül előző nap 37 fő adott Összesen 106 liter vért. Smég csak kormánykitüntetést sem kaptak derék véradóink, akik pedig talán életüket is felál­dozták 'a nemes ügy érdeké­ben: a riporter szerint ugyan­is fejenként több mint 2,8 li­ter vért adtak. Bizonyára sokan olvasták a Dó1! Hírlap 1970. augusztus 7-én megjelent tudósítását is, amelynek címéből arról érte­sülhettek a derék miskolciak, hogy 1971-től átszervezik a polgári védelmi oktatást. A cikk a cím után így, folytató­dik: „1957 végéig befejezik a lakosság polgári védelmi fel- . készítését.” Ugye. milyen ér­dekes lehet egv lövőre kezdő­dő műveletet 1937-re befejez­ni? „Köziá gyek” u DIl-Emn Lapunk e gyűjtemény sze­rint jeleskedik a mindenkire tartozó közérdekű panaszok tolmácsolásában is. A Bors vezér utca 14. számú ház la­kói „közügyétől” számoltunk be.nicddig mén? címmel 1970. íingusztus 24-én. A figyelem­felkeltő cím után-a ház négv családja arról panaszkodik Miskolcnak, hogy az általuk használt WC-t immár három hónapja csak úgy tudják használni, ha vederrel hord­ják be a vizet. „Meddig még?” — kérdezik sóhajtva a 170 ezer lakosú várostól... Még utólag is figyelmet ér­demel az 1970. június 1-i szá­munkban megjelent Nahát! cím.ű cikkünk. Arról szól, hogy T. J.-né Győri kapu 95. sz. alatti lakos az alábbi tar­talmú levelet találta lakása előszobájában: „Itt voltak a vizes Urak és nem volt a la­kásban senki, ezért legyenek szívesek itthon tartózkodni, mert különben nem tudjuk megcsinálni a hibát. Vizesek.” T.-né lapunkban válaszolt a derék vizeseknek, arra kérve őket, tudassál!, mikor jönnek, hogy arra a napra szabadsá­got vehessen ki, majd hozzá­teszi: „És fogadtatásukra kellőképpen felkészülhessek!” — Még ma is töprengek, vajon milyen fogadtatásban részesítette T.-hé a vizeseket? — mondja Légrády Géza. — Vajon judótanfolyamra járt előtte, vajon krimivel, drá­mába torkollva fejeződött-e be végül is á város nyilvá­nossága előtt lezajlott szelle­mes levélváltás ...? NYIKES IMRE Reparálás egységáron Más országokban már elter­jedt és nagy népszerűség­nek örvendő szolgáltatási formával lepi meg az új év­ben a fogyasztókat a Finom- mechanikai Javító Vállalat. Csekély havi általány elle­nében külön díj nélkül ja­vítja a nagyközönség meghi­básodott háztartási gépeit, azoknak a legnagyobb, leg­több költséget igénylő hibáit is. A garanciát a Javított tárgyról a javítási időre is kiterjesztik: vállalják, hogy a meghibásodás bejelentésé­től számított negyedik napon hibátlan állapotban szállítják vissza az otthon oly nélkü­lözhetetlen gépet. zására, a termelékenység nö­velésére, a vállalati dolgozók szociális helyzetének javítá­sára. A távlati tervek szerint a vállalat jelenlegi, mintegy 200 milliós termelési terve 1975-re 300 millióra nő. Szilveszter napján szokat­lan süsgés-forgás fogadja a Polónia konyhájába tévedt idegent: készülnek az ünnepi menük. Kühn József, a Poló­nia „chef”-je szinte megállás nélkül tesz-vesz, intézkedik. Nem lehet fekete félcipőfúzőt kapni. S hogy ebben meny­nyire nem ludasak a kereskedelmi dolgozók, arra szolgáljon tanúbizonyságul a Búza téri üzletben kapott önzetlen ja­vaslat: — Fekete féleipöpertli nincs, helyette azonban adhatunk hatvaneentiset. Az jobb is, mert, a negyvencentis általában mindig rövidebb, 35 centis! Tehát ha valaki nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy a fekete cipőjét fűzővel akarja viselni, még egyáltalán nem kell két­ségbe esnie, hiszen ha valami hosszabb a kelleténél, azon könnyen lehet segíteni: levágunk belőle néhány centimétert. Sz. I. DEL-AMERIKÁBAN ... 5k Égj óvatos nagykövet átadja megbízólevelét (Kaján Tibor rajza) Ha hosszabb a perili. „ irányítja a személyzet mun­káját és ellenőrzi a készülő ételeket. A konyhafőnököt Észak- Magyarország legismertebb szakácsai között emlegetik. Még a 30-as években tanulta a szakmát, s az ízek és illa­tok birodalmában mbst azért kerestem f^l, hogy megkér­dezzem: művészet-e még a miskolci. szakácsok mestersé­ge? A szegedi halászlé, az erdé­lyi töltöttkáposzta, vagy az Eszterházy rostélyos — Kühn mester szerint — itt is évti­zedek óta hódít, de á mi vá­rosunknak sohasem voltak igazán helyi' ételspecialitása:. A miskolci kocsonya íj csak véletlenül vált híressé. A helybeliek szakácsművészete mégis — Budapesten kívül — bármelyik hazai nagyváros konyhaművészetével felveszi a versenyt. Pedig nem voltak igazán hírneves szakácsaink sem A Patofaszátló „nagyjai” Miskolcnak. p hajdani kis­kocsmák városának tranzit­jellege, a sifetős kereskedők és később az ipari íjiunkásság igényei nem is kívánták meg ezt. Az egész vidéken a Palo­taszálló volt az egyetlen hely, ahová az európai hírnév von­zotta a nagy szakácsmestere­ket. A harmincas években nyaranta vagy telente így ju­tott ide Csáki Sándor, több ma is használt szaikácskönyv írója, Rákóczi János, a Gun- del és Nagy Jenő, a Royal konyhájának nagymesterei. Am a háború óta ez a szak­ma is alapjaiban megválto­zót! y — Nézzen körül! — mond­ja a mester. — Sehol az or­szágban nincsenek ételcso­dák. egy-két nagy fővárosi étterem kivételével. Minden­ki a lehető leggyorsabban és legolcsóbban akarja elkölteni napi ebédjét. Csupán a válto­zatosság igénye maradt fenn, s ezek a követelmények szab­ják meg a szakma járható út­jait. Ma már ritkán adódik lehetőségünk, hogy egy-egy étellel elpepecseljünk. A szakemberek egyre inkább mázsákban számolnak, gon­dolkodnak. Hektós üstökben És a Polónia — de szinte v alamennyi nagyobb szakács­műhely— képe is érzékelteti a nagy átalakulást. A kezek1 szerepét átvették a gépek. Az asztal nagyságú univerzál ro­botgép például a habveréstől a darálásig és a szeletelésig ább mint tízféle műveletet végez el. Szomszédságában hektoliteres üstökben fortyog a leves, óriás kádakban sül a disznótoros vacsora. Ebben a munkában már Vsak az ízekkel, a kalkuláció­ban megszabott nyersanyag- normákkal lehet „művész- kedni”. Kühn mester azon­ban ezt a művészetet, a hét­köznapok szakácstudományál már többre becsüli. — Manapság a mi szak­mánk csak akkor nevezhető művészetnek, ha a szakács a mázsákat, tonnákat is úgy készíti el, mintha egyetlen specialitással kellene reme­kelnie — vallja. A pezsgős káposztával ta­lált ropogós szilveszteri ma- lac< azonban most sem marad­hat- el az ünnepi asztalokról. LAHUCSKY PÉTER A napokban az Igrici Ál­lami Gazdaságból harminc kismalac érkezett a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat konyháiba. A rózsaszínű kon- da egyik felével pirosra süt­ve találkozhatnak a vendég­lőben szilveszterezök'. Másik felét visítástól kivörösödve pillanthatja meg az a sze­rencsés nyerő, akinek a szil* — Magát is meghív­ták szilveszteri piknik­re a SombereJciék? — Engem is. •— És magának is aszonták. hogy öt üveg pezsgőt vigyen? — Nekem is. — És maga is aszon- ta, hogy kész öröm­mel? — Én is. — Hát mit szól eh­hez a pimaszsághoz? Mit akarnak ezek? Pezsgő-nagykereske­dést akarnak nyitni a mi pénziipkön? Öt üveg pezsgő! Maga visz öt üveg pezsgőt? — Mi mást tehet­nék? A meghívást el­fogadtam. Nem lehetek olyan smucio mint ők. — Én is viszek. Vi­szek én. pedig nekem az egész szilveszter nem ér meg ennyi pénzt. — Egész évben a mi pezsgőnket, fogják inni, azt remélem, tud­ja? — Világos. De iga­zuk van, ha két olyan verebet tudtak fonni, mint mi ketten. Be­széltem Blazsekkel. Húsz kemény tojást és egy kiló almát visz. — Na persze, mert a Blazsek és a Sombere­kiné között van egy kis etyepetye. — Mi lenne, ha csak négy üveg pezsgőt vin­nénk? — Már én is gon­doltam erre. Nem va­lószínű, hogy gondosan leszámolják. — Együtt mennénk, egyszerre adnánk át a nyolc üveg pezsgőt, látnák, hogy jó sok pezsgőt hoztunk, és kész. — És mondja már, hogy megszámolják. Csak nem vetemednek arra, hogy reklamál­ják a hiányzó két üve­get? — Nem valószínű. És ha annyira smuci- gok, hogy van képük reklamálni, akkor meg­érdemlik, hogy csak négy üveggel vigyünk fejenként. Nem igaz? — Teljesen igaza vart. Nem leszünk bo­londok. hogy a Blazsek szerelmi ügyeinek anyagi terhét mi visel­jük! — Úgy van! Mi kö­zünk nekünk a Bla­zsek magánügyeihez? — Úgy van! Jel­zem ... Figyeljen csak ide... Ha nem szá­molják meg, hogy hány üveget vittünk, akkor vihetnénk fejenként hármat is. Nem gon­dolja? Kétszer három üveg, az hat üveg, azt már elég sokat mutat ahhoz, hogy egy sza­vuk se lehessen. — És ha megszámol­ják? — Akkor is jobb. ha hármat viszünk. Mert a négyről azonnal lát­' szik. hogy vem öt. A négy az feltűnően nem öt, nem gondolja?-r- És a három? — A háromról az öt eszükbe sem juthat. Meg aztán a három, az misztikus, kabáliszti- kus szám. Három a kí­vánság. három az igaz­ság. három g magyar és három a kislány. A legszebb szám. Hármat kell vinni. — Ügy van. És te­kintve, hogy egyszerre fogjuk átadni, az hat üveg. A hat pedig erő­* sen emlékeztet az öt­re, amennyit kértek. —• Úgy van. De nem gondolja, hogy a négy éppen úgy emlékeztet? Ami nem öt, ahhoz a hat éppoly közel van, mint a négy. Ha ket­ten négyet viszünk, az teljesen rendben lesz. —■ Vagyis fejenként kettő. Nagyon helyes... Látja, ez jó ötlet! De ... Tudja mire gondo­lok? — Tudom, hogy vi­gyünk fejenként egy üveggel. Eltaláltam? — El. Mert, ha fe­jenként egy üveggel viszünk, akkor , már nem mentünk üres kézzel, vagyis a pik­nik szabályainak ele­get tettünk. Finoman, elegánsan, szimboliku­san ' vittünk pezsgőt. Nem gondolja? — Dehogynem. Amellett azt, hogy „öt”, nem lehet se négynek, se háromnak, se kettőnek érteni. De egynek lehet, mert az „egy” éppen olyan rö­vid szó, mint az öt. — Pontosan erre cé­loztam. Arra nem is gondolhatnak, hogy mi öt üveg helyett vittünk egyet. mert ilyen po­fátlanság eszükbe se juthat. Ha nincs érzé­kük a szimbólumok­hoz, arra fognak gon­dolni, hogy félréértet- ' tűk őket. És mit érde­kel minket, hogy ők mit gondolnak, — nem igaz? — Ügy van. Tehát egy üveggel viszünk. Mégpedig ketten egy üveggel. — Világos. Mert. ha szimbolikus pezsgőt vi­szünk. elég összesen egy üveg is. Így leg­alább nemcsak a pik­niket fogja szimboli­zálni. hanem azt is, hogy mi ketten milyen jó barátok vagyunk. Egy szív, egy lélek, egy üveg! — Gyönyörű! Vegye meg, aztán majd elszá­moljuk, jó? — Jó. Nem baj, ha pezsgő helyett habzó­bort veszek? — Persze hogy nem baj. Úgyse mi isszuk meg! TABI LÁSZLÓ vesztei* éji tombolasorsolás­nál „disznó szerencséje” lesi, A nyertes szabályos sertés­passzust is kap malaca mel­lé, lehetséges ugyanis, hogy csak többszörösére hizlalva kívánja sült vagy főtt for­mában viszontlátná szeren­csemalacát. Fejlődik azÉÁÉV Az Észak-magyarorszagi Állami Építőipari Vállalat ebben az esztendőben 540 millió forint értékű munkát végez különböző vállalatok­nak. 1975-re, a negyedik öt­éves terv utolsó évére már 800 millió forint értékű mun­ka végzését tervezik. Az új ötéves terv egyik legfonto­sabb vállalati célkitűzése, hogy nagymértékben növel­jék az acélszerkezetű épít­mények részarányát, s foko­zatosan elterjesszék a köny- nyűszerkezetes építési módot \ Szilveszteri muri Passzusos az újévi malac

Next

/
Thumbnails
Contents