Déli Hírlap, 1970. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

4**~« ♦ T/T Kazinczy klubjában ma délután a városlődi Majolikagyár termékeiből nyílik kiállítás. Képünkön a kiállítás két tzép darabja, Hanzély Jenő iparművész asztalt dísze és Sz. Horváth Éva, valamint Brand Ágoston étkészlete látható. (Ágotha Tibor Jelvétele) Plusz tizenötmillió November 6-án teljesítette egész éves tervét a miskolci Közúti Építő Vállalat. Az év hátralevő részében még 15 millió forint értékű munkát végeznek. A múlt hét végén adták át a 3-as út egy szaka­szát és várhatóan még az idén Mezőkövesd határáig eljut­nak az építők. Jeunesses Musicales világnap Ma a Nehézipari Műsza­ki Egyetem és a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának közös Jeunesses csoportja a Jeunes­ses Musicales világnapja al­kalmából ad hangversenyt este fél nyolckor a Bartók- teremben. A műsor első felé­ben a főiskola népszerű mű­vésztanárai szerepelnek, szü­net után Vivaldi-concertókat mutat be a Főiskolai Kama­razenekar Gál Károly tanár vezetésével. Szánkó- és korcsolyapálya a gyerekeknek „Gyógyítják” a tapolcai parkot Észre sem vesszük és a pa­dok, hinták, körforgók nagy része — melyek között nem­rég még zsibongó gyermek­csapatok hancúroztak — ap­ránként eltűnik. A kerületi tanácsok megrendeléseire se­rény munkáskezek szerelik le a mozgatható alkatrészeket, hogy mire újból beköszönt a tavasz, megifjodva fogadják az apróságokat és a csendre, nyugalomra áhítozó felnőtte­ket. Évente 10 millió Miskolc több mint száz ját­szóterére és parkjára évente tízmillió forintot költ a vá­ros. Ezen a télen már új dol­gok is születnek. A rajzasz­talokon már javában készül első komplex játszóparkunk, a Szentpéteri kapu nyugati Takarítanak a technikusok Az egyik országos vállalat miskolci kirendeltségének tech­nikusa különös panaszra fakadt a "minap: — A több millió forintos költséggel épült irodánkba hónapok óta nem tudunk takarítónőt felvenni. Kénytelenek vagyunk magunk rendet tartani. Természetesen a technikusi munkakör ellátása mellett. Igaz, hogy példaként most szélsőséges esetet hoztunk fel, a probléma azonban valós. Manapság majdnem mindegyik vállalat, intézmény kapuján kint a tábla: „Takarítónőt fel­veszünk”. Ma még mindössze egyszerű gond, a jövőben talán már a hivatalok, intézmények működésének akadályává válhat a takarítónő-hiány. A technika rohamos fejlődésébe vetett hi­tünk ellenére is meggyőződésünk, hogy a takarítónői munka még sokáig csak részben gépesíthető, nélkülözhetetlen fel­adat lesz. Megoldást a takarítónői fizetések javítása hozhatna. A vál­lalati bérgazdálkodás azonban túlságosan kötött. Pedig mi­hamarabb megoldást kell találni. Perecesi e«yműszak os k onfekcióüzemünkbe 16 éven felüli nődolgozókat felveszünk Begyakorlósi idő 1 hónap. Autóbuszköltséget megtérítjük. Üzemi ebéd biztosított. Jelentkezés: Nőiszabó Szövetkezet Miskolc, Széchenyi u. 29. (Munkaügy.) oldalán épülő több holdas gyermekbirodalom „berende­zéseinek” terve. Itt szánkó­pálya is lesi A tereprendezést befejez­ték, s a domboldal lejtőjén néhány hét múlva már a leg­kisebb balesetveszély nélkül suhanhatnak a szánok. Jövő­re pedig a lakótelep korcso­lyapályáját is megnyitják. De változnak, gazdagodnak a kertek, parkok is. A két hete támadt nagy szélvihar nyomai lassan el­tűnnek a tapolcai parkból. A 20 méteres ezüstfenyőt és a strand bejáratához vezető sé­tány öreg nyírfáit már felda­rabolták. Egyedül a szomorú fűzek kicsavart ágai idézik az elemek tombolását. A kár pótlására azonban nemsoká­ra itt is sor kerül. Mocsári ciprus A szombathelyi arborétum faiskolájából már megérkez­tek az első díszfa és cserje szállítmányok. Vannak kö­zöttük örökzöld fenyők, cser­jék, díszalmafák, mocsári ciprusok, gyertyánok, hársak, tölgyek, de még hasított le­velű, finn eredetű nyírfák is. A csaknem 4 ezer dísznövény java, elsősorban a fenyők, Tapolcára kerülnek. A bükk­fák a lillafüredi parkot dí­szítik majd. A cserjék és díszfák nagy részével a Ki­lián-lakótelep főúttal szom­szédos, széles zöldsávját ala­kítják át pihenőparkká. A Palóczy utca Deák tér és Szemere kert közötti te­relőszigeteit magnólia fákkal ültetik be. az avasa temetőt pedig sajátos hangulatot árasztó, csüngő ágú nyírfák­kal, kőrisekkel és japán aká­cokkal varázsolják át műem­lék jellegű pihenőkertté. S amíg ezek a fák. cserjék a helyükre kerülnek, készül a Kisavas rendezésének ter­R panelházak környékén Az építők tavasszal már megkezdhetik az Alabárdos- hoz vezető út kövezését. Ké­sőbb a hegyoldal két legláto­gatottabb helyét, a kisavasi vendéglátó pincesort és a Bortanyát új terelőúttal kö­tik össze. Közben rendezik a sétány környékét is. A kul­túrált környezet érdekében az Alabárdos „utcáján” han­gulatos. az egykori gázlám­pákra emlékeztető világító testekkel javítják meg a köz- világítást, és készül legújabb lakótelepünk, a Győri kapu környezetének rendezési ter­ve is. A napokban építészek és képzőművészeik ültek össze, hogy megvitassák, miként le­het a sivár panelházak mo­noton hangulatú környékét változatosabbá tenni. Az el­képzelések már kialakultak. A városi tanács vb jóváha­gyásától függően — még a lakónegyed parkosítását meg­előzően — olyan képzőmű­vészeti alkotások, szobrok, üvegmozaikok, fém- és be­tonplasztikai elemek elkészí­tését tervezik, amelyek köl­csönöznek sajátos karaktert a Lakótel eonek. LAHUCSKY PÉTER V ezető erő A szocializmus építésének vezető ereje, a munkásosztály, az elmúlt években számbelileg is sokat gyarapodott (1970 elején ötmillióan voltak az aktív' keresők, s közülük 74 szá­zalékot, tett ki a fizikai dolgozók aránya), s szerepe fokozódó jelentőséghez jutott a gazdasági tevékenységben éppúgy, mint a társadalmi életben. A munkásosztály több mint két évtizede tartó számbeli növekedése a legkülönbözőbb társadalmi csoportokból szár­mazó embereket formált és formál munkásokká, s érthető, hogy a sokféle ember által képviselt nézet nem is ritkán ellentmondásosnak tűnő helyzetet teremt. Találkozni például azzal a nézettel, amelynek vallói a korunkban végbemenő tudományos-technikai forradalom láttán úgy vélik, hogy a munkásosztály vezető szerepét az értelmiség veszi át és gya­korolja. Akadnak olyan nézetek is, amelyek a társadalom különböző osztályainak és rétegeinek egymáshoz való köze­ledéséből, a nemzeti egység erősödéséből azt a következtetést szűrik le, hogy napjainkban csökkent a jelentősége már an­nak a kérdésnek: melyik osztály vezet A legfőbb tanú, a történelem igazolja, hogy a munkásosz­tály vezető szerepe gazdasági és társadalmi törvényszerűsé­gek érvényesülésének terméke, s nem átmeneti jelenség, ha­nem alapvető történelmi igazság. A kapitalista társadalom megdöntésében a kizsákmányolt proletariátus volt a legin­kább érdekelt, s ezért a tőkés rend megdöntésére irányuló forradalmakban a vezető szerepet vállalta és vállalja nap­jainkban is. Törvényszerű, s ugyanakkor világos az az össze­függés is, hogy a munkáshatalmon alapuló szocialista rend­szer erősítésének, gazdagításának vezető ereje csakis maga a munkásosztály lehet, s hogy az ezt szolgáló munkáspolitikát a munkásosztály pártjának politikája és programja teste­síti meg. Arra a kérdésre, vajon a társadalom többi csoportja el­ismeri-e, s ha igen, miért ismeri el a munkásosztály vezető szerepét, az a felelet: azért, mert a munkásosztály érdekei egybeesnek a társadalom egészének alapvető érdekeivel, mert a szocializmus felépítése, a munkáshatalom erősítése nem csupán a vezető osztálynak, hanem a társadalom min­den osztályának és rétegének többet nyújt, gazdagabbá, em­beribbé formálja a jelent, s ígéretessé a holnapot. Ami a munkásosztály vezető szerepének a megnyilvánu­lását illeti, ez a párt politikájában érvényesül, amely osz­tálypolitika. A munkások, s a munkásosztály sorából kinőtt vezetők ott vannak az államhatalmi és társadalmi vezető testületekben, az irányító posztok ezreit foglalják el, s egyetlen munkahelyen sem történhet semmi a munkásosz­tály érdekei ellenére, a munkáshatalom rovására. A munkáshatalom megteremtése és megszilárdulása nem­csak anyagi értelemben emelte fel a proletársorsból és an­nak minden szenvedéséből a munkásosztályt, hanem fel­emelte erkölcsi értelemben is. A gyárak, vállalatok hatalmas munkásserege napjainkban természetes jogának érzi, hogy gazdája a hatalomnak, hogy nemcsak lehetősége, hanem egyenesen joga van beleszólni mindenbe, ami az országban történik, s ami a gazdaság vagy a társadalom bármely kér­désével összefügg. A munkásosztály mennyiségi fejlődésén belül örvendetes, hogy elsősorban azokban az iparágakban nőtt a munkások száma, amelyek a legfejlettebb technikával dolgoznak, kö­vetkezésképp tehát az itt tevékenykedő munkások is tanul- tabbak, műveltebbek. Ha e számbeli növekedés mellé társít­juk azokat a tényeket, amelyek a munkások műveltségének, szakmai tudásának gyarapodására mutatnak — így például azt, hogy 1970-ben a fizikai dolgozók 55 százalékának leg­alább nyolc általános, vagy annál magasabb iskolai végzett­sége volt, hogy az állami iparban a szakmunkások 11,2 szá­zaléka már középfokú végzettséggel rendelkezik —, akkor világosan láthatjuk, hogy a legnagyobb osztály, a szocializ­mus építésének vezető ereje nemcsak számbelileg, de tudás­ban, felkészültségben, tapasztalatban is együtt nőtt, erősödött a maga teremtette rendszerrel. K. S. A villamos energia gazdái Három megye szolgálatában — Az ÉMÁSZ miskolci kommunistái, de pártonkívüli dol­gozói is aktívan bekapcsolódtak a X. kongresszus tiszteletére indított munkaversenybe. Az eddigi eredmények alapján vár­ható, hogy szocialista brigádjaink a vállait 21,1 millió he­lyett, 22,8 millió forint értékű munkát végeznek el. Így kezdte volna mondan­dóját a városi pártértekezle­ten Dörgő Károly, a vállalat kommunistáinak küldötte, akinek felszólalása már nem fért bele a tanácskozás prog­ramjába. „Rövidzárlat” nélkül Van egy mondat, amelyet a küldött így fogalmazott meg: — A villamosenergiaipar dolgozói nem kapják meg azt a jogos elismerést és támoga­tást. amit munkájukkal kiér. demeltek­Mire alapozható ez a kifo­gás? Mindenekelőtt bérezési problémákra, s a szakember­utánpótlás nehézségeire hívta fel a figyelmet. — Pedig a vállalat dolgozói Borsod, Heves és Nógrád me­gye iparának, kereskedelmé­nek és különféle intézmé­nyeinek, amellett 412 ezer háztartásnak a villamos ener­giával való ellátását biztosít­ják — áll az írásban elkészí­tett hozzászólásában, amelyet tanulmányozás végett a párt­értekezlet dokumentumaihoz csatoltak. Érdekes adatok, meghök­kentő tételek bizonyítják: az ÉMÁSZ milyen felelősségtel­jes munkát végez a három megyét átfogó körzetében. Néhány peres áramkimaradás milliókban mérhető vesztesé­get jelent, gyárak, üzemek munkájába szól bele a leg­kisebb „rövidzárlat” is. A termelékenység növelésével — Hazánkban több mint hárommillió fogyasztót tarta­nak nyilván. Csak Miskolcon 53 500 a villamos energiát fo­gyasztó ügyfelek száma. Az elmúlt öt esztendő fo­kozott követelmények elé ál­lította a vállalatot is. Lépést tartani az igényekkel nem volt egyszerű dolog. Mégis történt előrelépés, mégpedig úgy, hogy eredményeiket el­sősorban a termelékenység növelésével igyekeztek gyara­pítani. Minderre egyetlen jel­lemző adat is utal. A fél év­tized alatt, Dörgő elvtárs sza­vaival élve „ ... gyakorlatilag nem volt létszámemelés, ugyanakkor a termelőkapaci­tás 50 százalékkal növeke­dett.” 600 kilométeres elosztóhálózat önmagában véve is jellem­ző ez az arány, amihez tudni kell, hogy a több mint 53 000 fogyasztó kiszolgálásánál 265 úgynevezett kommuríális és trafóállomás, 600 kilométer hosszú elosztó-hálózat és 10 ezer lámpatest karbantartása és üzemeltetése van gondjaik­ra bízva Miskolcon. Azt hihetné bárki: e nagy számok mellett nagy lesz azok száma is, akik mindezt „kézben tartják”, s a beren­dezések zavartalan munkájá­ról gondoskodnak. Pedig mindössze száz ember látja el ezt a nagy szaktudást és felkészültséaet igénvlő fel­adatot. Az ÉMÁSZ-ra — a város fejlődésével egyenes arány­ban — még fokozottabb fel­adatok várnak. Jól tudják ezt a vállalatnál és fel is készül­nek rá. Mindenekelőtt n szak­ember-utánpótlásban szeret­nének előre lépn; nehogy emiatt egyszer „rövidzárlat” keletkezzék. T. F.

Next

/
Thumbnails
Contents