Déli Hírlap, 1970. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-06 / 261. szám

Csúcsterhelés este 6-kor Hit mutat az árammérő? As elektromosság ütőerén Az áramlogyasztás görbéje nagyon sok mindenről árul­kodik. Talán hihetetlen, de még időjárási térképként is el­fogadható. A televízióban pedig szemtanúi lehettünk annak, hogyan mérhető a lakosság véleménye egy adott kérdésben az áramfogyasztók skáláján. . Ülést tartott a Minisztertanács A MTESZ egy hete Gazdag programmal várja a kétnapos ünne0 után a tu­dományos egyesületek tag­jait a MTESZ miskolci szék­háza. A sort hétfőn délután a Magyar Elektrotechnikai és a Geodéziai és Kartog­ráfiai Egyesület vezetőségi ülése, valamint a Bolyai Já­nos Matematikai Társulat II. önképzőköri foglalkozása nyitja meg. Ez utóbbi ren­dezvény Hannák László irá­nyításával a nem euklideszi geometriákkal foglalkozik. Keddre ugyancsak három rendezvény jut. A Faipari Tudományos Egyesület Snobl Kálmánt hívta meg, aki a faipari kutatások helyzeté­ről, eredményeiről számol be hallgatóinak. A Szilikátipari Tudományos Egyesület ta­nulmányutat szervez a Di­ósgyőri Gépgyárba. S végül kedden délután tartja ala­kuló ülését a GMV ipargaz­dasági bizottsága. Még két rendezvényre ke­rül sor a jövő héten. Szer­dán a Gépipari Tudományos Egyesület tart vezetőségi ülést Csütörtökön pedig, dél­előtt 9 órakor a Magyar Elektrotechnikai Egyesület soron következő tanfolyami előadását tartják. A téma: villamos fogyasztási beren­dezések felülvizsgálata. 23 millió a borsodi gátak fenntartására Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság szakem­berei befejezték a Tisza, Bodrog, Hemád, Sajó és a Tama több mint ötszáz­negyven kilométer hosszú gátrendszerének vizsgálatát. Az idén a gátak fenntartá­sára huszonhárom millió fo­rintot költöttek és a tavaszi nagy árvíz idején meggyen­gült, vagy meghibásodott töltésszakaszok kijavítására tízmillió forintot irányoztak elő. Miskolcon 48 ezer háztar­tásban van villanyóra. Az ÉMÁSE tájékoztatása sze­rint a „kisfogyasztók” a vá­ros teljes energiaigényének 5—6 százalékát kötik le. Az ipar több mint 80 százalék­kal részesedik. A legnagyobb lakossági fogyasztást az esti órákban mérik. Ilyenkor, novem­ber elején délután 6 óra a csúcsidőszak kezdete és este nyolc óráig 2—3 százalékot emelkedik a háztartások energiaigénye. Tíz óra után már csaknem nullára csök­ken a lakások áramfogyasz­tása. A nagyüzemeknél más a helyzet. Az LKM például igen stabil fogyasztónak számít, éjjel-nappal ugyan­annyi villamos energiát igé­nyel. Az árammérők szerint hajnali négykor ébred a vá­ros, és reggel hétkor ismét alig mérhető az energiafo­gyasztás. Hozzávetőleges számítások szerint Miskolc „háztartási” áramszükség­letének előállításához órán­ként 10 mázsa szén kalória­felhasználása elegendő. A hónapok közül a de­cember a legerősebb. Eb­ben az időszakban az üze­mek is több áramot hasz­nálnak fel. Ez egyrészt az üzemrészek fűtéséből, eset­leg nappal is szükséges vi­lágításából adódik, de bizo­nyára beleszól ebbe a még mindig létező év végi haj­rá is. Több év összehasonlí­tásakor derült ki, hogy a nyaralási szezonban fo­gyasztja a legkevesebb ára­mot a lakosság. A fogyasz­tási statisztika tehát meg­mutatja, hogy időben jön vagy késik-e a nyár. Az egy lakosra jutó vil- lamosenergia-fogyasztáeban Európa országai közül a 12. helyen vagyunk, megelőz­ve Lengyelországot, Cseh­szlovákiát, Spanyolorszá­got és Jugoszláviát is. Az egy háztartásra jutó áram­fogyasztásban pedig az ösz- szehasonlításhoz felsorolt 15 ország közül az utolsó helyen állunk Megelőz bennünket Csehszlovákia, Lengyelország, Ausztria, Jugoszlávia is. Körülbelül ennyi az, amit a különböző beszámolók, ér­tékelések, falitáblák elárul­nak Halászókról. Sokkal töb­bet nem tudunk meg róluk akkor sem, ha innen, az egész csarnokot átívelő vashídról próbáljuk szemügyre venni munkájukat. Emeletnyi ma­gasságból úgy tűnik, hogy teljesen szótlanul, ugyanazo­kat a monoton mozdulatokat ismételgetik, napi nyolc órán át, igazgatva a vörösen izzó vaskígyót, hengerekből rakott útján. Mellettük állva azonban már nem merném monoton­nak nevezni mozdulataikat. Inkább kiszámítottnak. Egy híradófilmet idéz emlékeze­tembe ez a munka. A brazí­liai őserdők mélyén valahogy így kapják el villás végű bo­tokkal a mérgeskígyót, mint ők a hosszú nyelű fogóval a tüzet sziszegő vasat. * Karnyújtásnyi közelségből már az arcok, szájak sem mozdulatlanok. Egy mondat erejéig szó esik a DVTK-ról, de a szemek közben mindig a vasat figyelik. — Hosszú lenne a műszak, ha közben nem váltanánk szót a fociról, családról, s a szép lányokról — mondja Halász Lajos brigádvezető. — Az utóbbiakról persze in­kább csak a fiatalok ábrán­doznak — fűzi hozzá, s hogy magát eleve kizárja a „paj- zánkodók” közül, lekapja fe- járől a sötétkék sváicisap- kát. Teljesen ősz. Persze, mint a még jó erőben levő, de korán őszülő férfiak álta­lában, inkább büszkélkedik a frizurával. Mozgása, kézfo­gása még mindig az egykori birkózóé. — Pedig de régen mondta Szilvási: Lajos, neked folytat­nod kell! De hát nekem már akkor is fontosabb volt a gyár. A gyár és a munkatár­sak — bővíti azonnal tovább a kört. s tulajdonképpen ez­zel indul a beszélgetésünk is. ÉpDen az érdekel ugyanis, hogy a szalagszerű munká­Miskolcon a lakossági energiafelhasználás átlaga magasabb az országosnál, a megyéé viszont jóval alacso­nyabb. Budapest után eb­ben is tartja a második leg­nagyobb városnak kijáró rangját megyeszékhelyünk, de szorosan felzárkóznak Miskolc mögé a Dunántúl nagy kultúrközpontjai, Győr és Pécs is. ban kialakuló, kényszerű egymásrautaltságon kívül, mennyire fontosak itt egy­másnak az emberek. * Előbb csak udvariasko- dunk, ismerkedünk, s alig jutunk túl a közhelyeken: „Olyanok vagyunk, mint egy nagy család ... Jó a szellem nálunk.” Igaz ez így is, de elrágunk egy féldoboz ciga­rettát, mire a lényegre té­rünk, s előkerül például a brigádkassza ügye. — A rekordteljesítménye­kért szokott kapni néhány százast a brigád — magya­rázzák. Ez mindig a közös kasszába megy. Jut belőle an­nak, aki „megszorul”, de jut arra is, hogy néha-néha meg­igyunk munka után pár korsóval a Fintesben. Most, hogy részt vettünk a véradás­ban, rendeztünk magunknak egy kis „vérpótlást”. — Jól jön az anyagi segít­ség, de még inkább az, ha a cimborák a szivükkel segíte­nek — veszi át a szót Ignácz István, a brigád második em­bere. — Nekem például csi­náltak kerítést is. a legfonto­sabb mégis az, amit együtt­érzésben kaptam tőlük, ami­kor nagy szükségem volt rá ... Most ismét a brigádvezető beszél: — Gyorsan rámordulunk arra, aki lustálkodik, de van, amikor nem szidásra van szükség. Múltkorában Rémi­ás Pista szinte álltában el­aludt '— kora délelőtt. Ké­sőbb aztán kiderült, hogy éj­szaka kórházba kellett szál­lítani a feleségét. Szegény asszony már hosszú ideje be­teg. — A 24 közül hány ember­nek ismeri pontosan a csalá­di körülményeit? — Mindnek. Még azt is, Tegnap ülést tartott a Mi­nisztertanács. Az ülésen a külügyminiszter jelentést tett Xuan Thuynak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság államminiszterének magyar- országi látogatásáról, és a vele folytatott megbeszélé­sekről, majd a kormány jó­váhagyólag tudomásul vette Apró Antalnak, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének je­lentését a KGST végrehajtó bizottsága 49. üléséről és a magyar—lengyel gazdasági hogy kinek mennyi pénze van a takarékban, s mire gyűjti. * Loboda Béla bácsi, a bri­gád aranygyűrűse — 1931. óta dolgozik itt — nemsoká­ra leszámol. — Nincs nélkülözhetetlen ember — hajtogatja, de azért láthatólag jólesik neki ta­nítványának, a 26 éves Bagi Ernőnek a dicsérete: — So­Űjra a népfront napirend­jén szerepel a városfejlesz­tés terve. A Hazafias Nép­front városi bizottságának legközelebbi, kibővített ülé­sén október 11-én, Rózsa Kálmán, a városi tanács vb- elnökhelyettese ismerteti a IV. ötéves terv városfejlesz­tési irányelveit. Az előadást követően dr. Tóth István, a városi tanács vb-titkára, a A Miskolci Kárpitos Szö­vetkezet tavaly mintegy 20 millió forint értékű kárpito­zott bútorral látta el Borso- dot és Miskolcot. Az idén már egy hónappal ezelőtt teljesítették a húszmillió fo­rintot. Abban, hogy 1970- ben lényegesen többet ter­melnek, jelentős szerepe van a ktsz által készített kárpi­tozott bútorok sikerének, amelyet leginkább az Expo —4-en megnyilvánult nagy érdeklődésen tudtak lemér­ni a kívülállók. Ügyszólván már az Expo— 4-en lekötötték a megrende­lők a ktsz egész jövő évi kapacitását. Ezt látva dön­tött úgy a ktsz vezetősége együttműködési bizottság X. üléséről készített jelentése­ket. A magyar—NDK gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködési bizottság IX. üléséről dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyet­tese terjesztett be jelentést* melyet a Minisztertanács el­fogadott. A pénzügyminiszter pedig dr. Kari Schillerrel, az NSZK gazdaságügyi miniszterével folytatott tárgyalásairól tett jelentést. A kormány a je­lentéseket tudomásul vette. kan tanultuk itt Béla bácsi­tól a szakmát. — Csak a szakmát? — Mást is. Egy fiúval so­kat veszekedtünk, mert min­dig széthagyta a szerszámait. Hiába» Látjuk ám egyszer, hogy Béla bácsi lehajlik az öreg derekával, szó nélkül felszedegeti utána a holmi­ját és a kezébe adja. Azóta mintha kicserélték volna azt az embert. így próbálom majd én is mindig az élet- ben.-. BÉKÉS DEZSŐ Hazafias Népfront városi bi­zottságának alelnöke a vá­lasztási rendszer továbbfej­lesztéséről tart tájékoztatót. Ezen a rendezvényen adják át a váro6 érdekében kifej­tett kiváló társadalmi tevé­kenységért a városi bizott­ság kitüntetett tagjainak a „Miskolcért” emlékérem aranyfokozatú emlékplakett­jeit is. és tagsága, hogy gépesítéssel bővítik „befogadóképességü­ket”. Tovább szélesedik -termé­keik választéka is. Egy ér­dekes hír a házgyári laká­sok lakóinak: a ktsz a jövő év elején megkezdi a kis­lakás-méretekhez szabott, a modern lakás követelmé­nyeit kielégítő, szemre is nagyon tetszetős, új kárpi­tozott garnitúrák (egyedi darabokról van szó termé­szetesen) gyártását. Ehhez még csak annyit: a lényege­sen több mint húszmillió forint értékű bútor teljes egészében megyénkben, il­letve városunkban marad. Egyetlen szívdobbanásért Kora reggel szürke az égbolt, s kedvetlen az ember. A min­dennapok egyhangúsága nem oldja az ébredés utáni meleg kábulatot. Rutinmozdulatokat vezényelnek a központi idegek. Zsibbadtan nyújtózkodik nappalra a város Hirtelen csap a vijjogó hang a hétköznapi csendbe. Lúd bő­rösre bűvöl, furcsa, kis gyomorfájást okoz, mint amikor a liften megindul lefelé az ember. Mentőautó ajtaja csapódik mélyen az ablak alatt. A szemben levő bérház kapuján siet­nek be a fehérköpenyesek. Ennyi az egész. Csupán pillanatra köti meg a figyelmet. Valakit szülni visznek. Szeret jóra gondolni az ember. Percek múlnak a lustuló zajban, amikor ismét sziréna hasogat, kö­vetelve magának az újabb figyelmet. Másik mentőautó ér­kezik. És most már nem enged el az ablaktól. A két fehér kocsi maga köré vonzza a dolgukat halasztó kíváncsi tömeget. Itt most valami szokatlan, valami szenzá­ciós történt. — Gázmérgezés! — suttogta valaki. — Két halott! — mondják egy sarokkal távolabb. S amikor a rendőrség fehércsíkos terepjárója is befut — most teljesen véletlenül — már tudni vélik: gyilkosság! Meg­öltek valakit! A bérház emeletén levő lakásban meztelen felsőtesttel fek­szik a földön egy holtsápadt férfi. A mentőorvosok levegőt próbálnak kényszeríteni tüdejébe. Infarktus! Asszonya sír, széteső idegeit szorítaná erőtlen öklébe. Két orvos dacol az idővel a mozdulatlan test fölött. Fél­órák múlnak el az ősi küzdelemben. Az utcán türelmét veszti, ritkul a kíváncsi tömeg az autók körül. S a mindennapok monotóniája eltakarja, hogy micsoda harcot folytatunk csak egyetlen szívdobbanásért is! RADVANYI ÉVA (nagy) Karnyújtásnyira egymástól $ A brigádvezető, a tanítvány és mestere. AZ ARANYJELVÉNYES HALASZ-BR1GÄD VEZETŐJÉ­RŐL, HALÁSZ LAJOSRÓL KAPTA A NEVÉT. AZ LKM KÖZÉPHENGERMÜVÉBEN DOLGOZIK, 24 EMBERT SZÁM­LÁL. SZEPTEMBERBEN 1113 SZÁZALÉKOS TELJESÍT­MÉNYT ÉRT EL, S EZ A NÉPGAZDASÁGNAK EZER TONNÁVAL TÖBB ANYAGOT HOZOTT, NEKIK PEDIG AZT, HOGY FELTÖRTEK A MÁSODIK HELYRE A HEN­GERÉSZ-BRIGÁDOK VETÉLKEDŐJÉBEN. (Agotha Tibor felvétele) Miskolcról és Miskoicért Jóval 20 millió feleit Új garnitúrák kislakásokba

Next

/
Thumbnails
Contents