Déli Hírlap, 1970. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

Ax űrkutatásról, munkásoknak Ma délután a Diósgyőri Gépgyár 3-as számú telep H-egységének dolgozói szá­mára vetítik le a Szovjet űr­kutatás 10 éve című filmet. A bemutatónak külön ak­tualitást ad a szovjet tudo­mány legújabb nagy sikere: a Luna—17. Felnőttek a kicsinyekért A Petőfi utcai Kisegítő Óvo­dát harmadik éve patronálja a honvédség Zrínyi Ilona női brigádja. Játékokat, édesség- csomagokat, függönyöket, té­rítőkét, takarókat, ruhákat vesznek, készítenek az itt foglalkoztatott gyermekeknek. Ök a gyermekek „kismamái”. Igv is fogadják, szólítják őket. A Télapó, a Fenyőfa ünnep­re a kismamák már lázasan készülődnek, hogy ismét örö­met szerezhessenek a kicsi­nyeknek. +: Ma este premier. A Miskolci Nemzeti Színház — az egri sikersorozat után — itthon is bemutatja Szakonyi Károly: Adáshiba című kétrészes komédiáját. Szakonyi műve a buda­pesti bemutató óta országszerte kedvelt műsordarabja szín­házainknak, melyet a közönség és a kritika egyaránt tetszés­sel fogadott. Az Adáshibát vendégművész, a kaposvári Csiki Gergely Színház rendezője, Zsámbéki Gábor állította szín­padra. Képünkön: Vanda (Máthé Eta) és Emberfi (Pákozdy János). A TIZENKETTEDIK Tudósítás a miskolci filmfesztivál előkészületeiről Már megkezdődtek volna az előkészületek? A szakemberek azt mondják, hogy nem lehet elég korán megvetni annak az egyhetes rendezvénysorozatnak az alapjait, melyet miskolci rövidfilmfesztivál néven ma már nemcsak az országban, hanem a határainkon túl is számon tartanak. S már az előkészületek is hoznak meglepetést. A na­pokban Vas Imre, a Film- és Tévéművészek Szövetségé­nek főtitkára baráti beszél­getésre hívta meg városunk érintett közigazgatási és tár­sadalmi vezetőit, ahol kö­zölte, hogy az eddigi ered­mények alapján, már az idén szeretnék, ha egyre inkább Miskolc válna rendezőjévé és házigazdájává a fesztivál­nak. — De hát eddig sem igen kellett a miskolciakat fél­teni. (Tok Miklós, a városi ta­nács elnökhelyettese, akivel az eseményről beszélgetünk, bővebben is elmondja, miről van szó.) — A kisfilmesek miskolci találkozóját immár Európa- szerte első osztályú fesztivál­ként tartják számon. A ren­dezvény tehát országos ügy, sok szakember felelőssége. Ezért kell örömmel fogad­nunk a most felkínált ön­állóságot. Ami persze nem csupán a szervezési kérdé­sekre vonatkozik. A film­művészek szövetsége ugyan­is szeretné, ha a zsűri egyre inkább társadalmi jellegű lenne. Egyre nagyobb szám­ban kapjanak helyet Borsod megye és Miskolc közéleti vezetői, tudományos életünk reprezentánsai a bíráló bi­zottságban. Mert a szemle értékelése — éppen a poli­tikai, közéleti töltésű filmek nagy száma miatt — nem lehet csupán a filmesztéták feladata. (Mondanunk sem kell, hogy a miskolci vezetők régi vágyának sietett elébe ezzel a javaslattal a filmművészek szövetsége.) — Praktikus dolgokról nem esett sző? — De igen. A miskolci elő­készítő bizottság már decem­berben megtartja első ope­ratív ülését. Február köze­pére birtokunkban lesz a programba felvett filmek lis­tája, sőt kialakul a fesztivál teljes műsorrendje is. A fesztivál minden bizonnyal május első felében Mész. Amennyiben sikerül a SZOT kongresszusával az időpontot egyeztetni, úgy a szokásosnál több külföldi vendégre szá­míthatunk. * Ügy hisszük, az elmondot­takat érdemes — egy más forrásból származó — hírrel kiegészíteni. Tok Miklós, a városi tanács elnökhelyet­tese és György István film-, rendező, a fesztivál igazga­tója a napokban a lipcsei rövidfilmfesztiválra utazik. (gyarmati) Minden eszközzel Közművelődési intézményeinkben most formálódnak a jövő esztendő tervei. A helyi igények ismeretében, a lehetőségek kihasználásával, társadalmi vezetőségek tanácsait is igénybe véve születnek egy új év tudatformáló, társadalmat nevelő, kulturált szórakozást biztosító tevékenységének irányvonalai. A szorosan vett közművelődési, tömegművészeti teendők mellett bizonyára sok helyen szóba kerülnek a művelődés­hez és a kulturált élethez tartozó olyan fogalmak is, mint a munkahelyi kultúra, a szakmai, termelési, illetve tech­nikai propaganda, az általános műveltség és az iskolázottság, valamint a munkavégzés kapcsolata, a kötetlen szórakozás közben jelentkező kulturális ráhatások, amelyek összessé­gükben — a közvetlenebb művelődési formák szerves ki­egészítőjeként — jelentik majd napjaink kulturáltságát. A tervkészítésnél a közművelődés munkásai természetesen számolnak különböző társadalmi szervek, valamint állami és szövetkezeti gazdálkodó szervek, vállalatok segítségével. Erkölcsi, eszmei és anyagi támogatásával is. E segítséget a különböző művelődési intézmények különböző formákban már korábban is élvezték, de éppen e segítés különbözősége, másrészt magának a támogatásnak helyenkénti esetlegessége arra utal, hogy nem minden társadalmi és gazdálkodó szerv értelmezi egyértelműen a párt művelődéspolitikáját, annak a párt- és társadalomépítés más fontos feladataihoz való szerves tartozását. Talán az a kérdés sem oktalan egyes he­lyeken, vajon politikánk egyéb ágazatai mellett nem hanya­goltuk-e el művelődéspolitikánk ismertetését. Nem terelő- dött-e el a gazdaságirányítás fontos feladatai között túlzot­tan a figyelem a tudatformálás, a társadalomépítés e fontos területéről, és nem feledtük-e, hogy a művelődéspolitika nem kampányfeladatot jelentő tevékenység, hanem az ország­építés más politikai feladataival azonos rangú, mindennapi tennivaló?! Ennek hangsúlyozása talán nem oktalan a közművelődési tervek készítésének időszakában. És különösen nem oktalan, ha gazdálkodó szerveink vezetőinek ezzel együtt emlékeze­tébe idézzük a májusi országos népművelési konferencia — széles társadalmi képviselettel elfogadott — állásfoglalását, amely szerint feltétlenül kívánatos, hogy a vállalatok, szö­vetkezetek a legmesszebbmenően támogassák saját dolgozóik és a környezetükben levő lakótelepek művelődési életét. A párt kongresszusi tézisei, amelyeknek tartalmi lényege nemsokára társadalmi fejlődésünk törvénye lesz, ugyancsak előirányozzák, hogy vállalati forrásokból is több biztosíttas­sák a felnőtt lakosság oktatására, művelődésére, mindenek­előtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézmé­nyekkel való ellátására. A közművelődési munka nem lehet öncélú. Gazdasági, tár­sadalmi jellegű feladataink megoldását segítő politikánk nem lehet teljes a művelődésügy nélkül. Ha nem készítjük fel az embereket a művelődés eszközeivel is a jövő társa­dalmának technikai, tudományos, gazdasági és művelődési ismereteire, miként tudnak majd élni az akkori lehetőségek és körülmények között?! S ha nem tudnak, úgy kinek, kik­nek épül az új világ? Ezért elválaszthatatlan a művelődéspolitika a mi életünk­től, s ezért kell minden eszközzel azt segíteni gazdálkodó szerveinknek is. BENEDEK MIKLÓS Jeunesses hangverseny CL Nógrádi Sándor Egy évvel ezelőtt kerestem fel. Miskolc felszabadulásá­nak jubileumi ünnepségén nem vehetett részt, gyengél­kedett kicsit. De beszélni épp úgy beszélt, ahogy most az egész ország hallhatta: hittel, bölcsen, mérlegre téve az elmúlt fél század esemé­nyeit. A találkozás élményét sok emberrel szerettem volna akkor megosztani. A tele­vízió most vállalta ezt a „közvetítést”, s nemcsak vállalta, hanem úgy volt je­len Nógrádi Sándor otthoná­ban, hogy nem vettük észre a kamerákat, lámpákat. De „nem vette észre” Nógrádi Sándor sem. A munkásmozgalom is­mert személyiségének olvas­tuk könyveit, tudjuk élet­rajzi adatait. Ezt elmondhat­ják néhány százan, vagy ez­ren. Nos, ezek számára is sok meglepetéssel szolgált ez a találkozás. S vajon mit jelentett azoknak, akik még nem találkozhattak Nógrád' Sándorral7 A film után egy kicsit jobban értjük, hogy mit je­lent ez a szó: kommunista. (Mert sokszor úgy érzem, nem értjük igazán.) Főleg azt nem, hggy kommunistá­nak lenni elkötelezettséget jelent. Nógrádi Sándor egész élete ezt példázza. S még valamit. Tartást, emberséget! Sem a verés, sem a harc, sem a rágalom nem volt ké­pes ezt az embert annyi éven át kikezdeni. Ha hős- : nek neveznénk, mégis tilta­kozna ellene. Hiszen „csak” f azt tette, amit kellett, any- j nyit végzett, amennyit lehe­tett, úgy dolgozott, ahogy tudott.., Hogy közben voltak két­ségei, s elfáradásai? De, hisz a kommunista sincs különle­ges anyagból gyúrva! Hirtelen nem tudom ösz- szeszámlálni Európának azo­kat a városait, ahol Nógrádi Sándor hosszabb-rövidebb időt töltye élt, dolgozott azokban a nehéz évtizedek- '■ ben. Mi, fiatalabbak már azon is csodálkozunk, hogy ' hogyan tudta egészségét, munkakedvét és hitét meg­őrizni ennyi éven át. De van ennél nagyobb csoda is. Figyelték a beszélő kezét? Az áttetsző ujjak világítot­tak, amint szavait kísérte, s az össze-összecsukodó marok úgy lüktetett, mint a szív. Nem, nem szabad elfá­radni ... GY— Az Ifjú Zenebarátok Szervezete, a Jeunesses Musicales 1940 októberében Belgiumban, Marcell Cuvelier kezdemé­nyezésére jött létre. A szervezet akkori célja volt, hogy vigaszt nyújtson a meggyötört, de élni vágyó fiataloknak. Mai feladata az ifjúság nemzetközi összefogása; a közös zenei nyelv segítségével a fiatalok öntevékeny mozgalmának felkarolása, támogatása. Magyarország 1965 óta tagja a szer­vezetnek és az eltelt öt év alatt a Jeunesses csoportok mun­kája sokat gazdagodott, tartalmasabb, színesebb lett. A ta­valyi budapesti Jeunesses kongresszus és a már harmad­ízben megrendezett pécsi nemzetközi zenei tábor jelzi ha­zánk egyre növekvő szerepét az Ifjú Zenebarátok nemzete­ket összefogó mozgalmában. Miklós), a szépen formáló fafúvós szólisták produkciói (Telemann: f-moll oboaver­seny, előadta Bakonyi Ta­más, Vivaldi: Hármas ver­seny, előadták Bákonyi Ta­más oboán, Hegedűs Gyula fuvolán és Nemes Ferenc fagotton) és a külön kieme­lést érdemlő fagottszám (Vi­valdi: Fagottverseny, előadta Nemes Ferenc) a zenét ked­velő fiatalok táborát lelkes tetszésnyilvánításra késztette. A Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata és a Ne­hézipari Műszaki Egyetem kulturális bizottsága közös rendezésében emlékhangver­senyre került sor november 17-én a Jeunesses Musicales világnapja alkalmából a Bartók-teremben. A program első felét szóló- és kamara­művek alkották, a második részben vonós kamarazene- kari kísérettel barokk ver­senyműveket szólaltattak meg a főiskola művész­tanárai. Két romantikus zongora­szám (Chopin g-moll Balla­dáját és Liszt Mefisztó ke- ringőjét Kincses Margit, ille­tőleg Rőczey Ferenc bravú­ros előadásában hallottuk) és egy karikírozó, modern hangvételű kamaramű kivé­telével (Poulenc: Triószo­náta, harsona: N. Szabó Ilona, kürt: Varsányi Miklós, trombita: Simon Attila) a napjainkban reneszánszát élő barokk mesterek szóltak hozzánk. A szólóhegedű csengése (Tartini: g-moll szonáta, elő­adta Gál Károly), a rézfúvós hangszerek' virtuozitása, fé­nye (Vivaldi: a-moll szonáta, harsonán előadta N. Szabó Ilona, Telemann: D-dúr ket­tősverseny, kürtön előadták Vincze István és Varsányi A világirodalom egyik legnagyobb alakja, Lev Nyi- kolajevics Tolsztoj, a kiváló kritikai realista orosz író hatvan évvel ezelőtt, 1910. november 20-án halt meg. Jasznaja Poljanában szü­letett, grófi családból. Leg­híresebb regénye a Háború és béke, amelyen hat évig (1863—69) dolgozott. E nagy­szabású mű a Napóleon el­len viselt 1812. évi háborút örökíti meg; emberi sorsok­ban mutatja be a nép és a népben bízók erkölcsi fölé­nyét. Másik főművében, az Anna Kareniná-ban (187?) az emberek egyéni boldog­sága és a társadalomhoz A versenyművek kíséretét ellátó főiskolai kamarazene- kar Gál Károly vezetésével jó összjátékkal járult hozzá az est sikeréhez. való viszonyuk közötti ösz- szefüggést mutatja meg, két szerelem egymáshoz kapcso­lódó és egymással összefüggő történetében, miközben éle­sen bírálja kora társadalmát. Világnézetének a forrásait elemző cikkében Lenin rá­mutatott arra, hogy Tolsztoj műveiben a régi társadalmi rend megrendítő erejű bírá­lata és a kiútkeresés naiv, vallásos, a realitástól távol­álló módja egyaránt a pa­rasztság patriarkális szemlé­letét tükrözi. Tolsztoj művei kezdettől rendkívül népszerűek voltak hazánkban is, azokat ma is sokan olvassák. BARTA PÉTER A Háború és béke írója éjféltől reggelig TÍZ KOLERÁS Tíz újabb kolerás megbe­tegedést jelentettek az Iz­rael által megszállt Gaza övezetből. MEGGYÜJTOTTA Taska István 42 éves szo­bafestő, Budapesten rende­zetlen családi élet miatt ön­gyilkossági szándékból ben­zinnel leöntötte és meggyúj­totta az ágyneműt. Robbanás és tűz keletkezett, a sérült meghalt a kórházban. TOLVAJOK az Áruházban Az USA-ban tíz év alatt 174 százalékkal nőtt az áru­házi tolvaj lások száma. Az idén karácsonykor „világ­rekord” lesz az áruházi lo­pásokban, jelentette ki a Pinkerton detektívügynökség alelnöke. TŰZ A FELHŐ­KARCOLÓBAN Tűz ütött ki „gyanús kö­rülmények között’ az egyik San Francisco-i felhőkarcoló 35. emeletén. Több száz bankalkalmazott (Bank Of America) pánikszerűen me­nekült ki, de a tűzoltóknak még idejében sikerült meg­fékezniük a tüzet. ÜZEMZAVAR A FÖLDALATTIN Üzemzavar miatt leállt egy londoni földalatti szerel­vény és emiatt a vonalon megbénult a közlekedés. Az alagutakban veszteglő vona­tokon hatszáz utas tartózko­dott két órán át, amíg a zavart elhárították. ELFOGTA A titográdi rendőrség rendkívül gyorsan elfogta a titográdi postarablókat. Szo- lodan Aradjin és öccse éj­szaka 374 ezer új dinárt ra­bolt el. A pénzt csaknem teljes egészében megtalálták náluk. KÓBORLÓ RÓKÁK Kóborló rókát ejtettek el a Nógrád megyei Legend községben. A megye másik két községében is gyanús ró­kákat észleltek. A vadászok irtóhadjáratokat szerveztek. A veszett rókák a szomszé­dos területekről vándoroltak a megyébe. KISIKLOTT Pécel és Isaszeg állomás között egy vasúti szerelvény egyik teherkocsija kisiklott és a felső vezeték is lesza­kadt. Személyi sérülés nem történt. A helyreállítás meg­történt. HARAGOS TÜNTETÉS Haragos tüntetés volt Pá­rizs belvárosában. 30 000 em­ber a közlekedés megjavítá­sát követelte, mert az uta­zási körülmények egyenesen botrányosak a Párizs kör­nyéki elővárosokban. Az'fő­városokból a forgalmi csúcs­időben több millió dolgozó özönlik a fraciá fővárosba, illetve vissza lakóhelyére. A SÍNEKRE HAJTOTT Siklós és Nagyharsány kö­zött egy sorompó nélküli vasúti átjáróban Balogh Pé­ter, 43 éves alkalmi munkás fogatával a sínekre hajtott : és egy személyvonat elütötte. ; Olyan súlyos sérülést szen­vedett, hogy kórházba szállí­tás közben meghalt. ELGÁZOLTA Kistelek községben Kiss Mihály 23 éves gépkor- ve­zető a tsz teherautójává' el- ’ gázolta Király József né 81 . éves háztartásbelit. Az idős j asszonyon az orvosok már * nem tudtak segíteni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents