Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Messze a fától if. A Kis függönynek nevezett jégalakzat a dobsinai jégbarlangban. Nagyító alatt a száraztészta Legjobb a 6 tojásos A Nagyító című folyóirat szeptemberi számában megjelent egyik írásnak bosszantó aktualitást ad az a tény, hogj Miskolcon hónapok óta hiánycikk a gyúrótábla. A találékony háziasszonyokon persze nem lehet könnyen kifogni, rájöttek, hogy a rajztábla is megfelel a célnak. Más kérdés, hogy újabban rajztáblát sem lehet kapni... Komolyra fordítva a szót, valóban igen közérdekű témával, túlzás nélkül mondhatjuk, milliókat érintő kérdéssel, a száraztészták minőségével foglalkozik hamar népszerűvé vált lapunk. Nem múlik el ugyanis egyetlen nap sem anélkül, hogy az üzemi étkezdékben, menzákon és most már egyre inkább a családi otthonokban is „terítékre” ne kerüljön a 20—25 fajta száraztészta valamelyike. Négy tojásért 21 forintot? A KERMI laboratóriumában végzett vizsgálatok talán legnagyobb érdeme, hogy eloszlatnak egy, a háziasszonyok körében elterjedt tévhitet. Nevezetesen azt, hogy nem feltétlenül jobb a spagetti vagy a cérnametélt, ha sok tojás van benne. A legjobb minőségű tészta akkor készíthető, ha egy kiló liszthez hat tojást adnak, ennél több tojás törékennyé teszi az árut. Arról nem beszélve, hogy lényegesen, sőt aránytalanul megdrágítja a terméket. A vizsgált tabajdi, nyolc tojásos, közepes minősítésű spagetti kilója például 21 forinttal drágább, mint a Fővárosi Sütőipari Vállalat jó minősítésű négy tojásos hasonló tésztája. Négy tojásért 21 forintot fizetni, pénzkidobás. És hogy az áraknál maradjunk, a teszt készítői még egy hasznos tanáccsal segítik a háziasszonyokat, amikor megírják, hogy a leggazdaságosabbak a négy tojásos termékek, mivel ezeknél van leginkább összhangban az ár és a minőség. Kiszakad, szétpereg A KERMI vizsgálataiból — amelyet két szövetkezet és három gyár termékei körében végeztek — egyértelműén az derül ki, hogy a kisüzemek minőség tekintetében ugyancsak a gyárak mögött „kullognak”. „Az állami gyárak korszerű gépparkjai biztosítják a tésztaképző folyadék egyenletes elosztását, ami feltétele a tészta szilárdságának. A vizsgált szövetkezeti gyártmányoknál valószínűleg a technológiai feltételek hiánya, a több tojás hozzáadása sem javította a minőséget.’’ A gyenge minőség összefügg a rossz csomagolással is, amely meg különösen jellemző a kisüzemekre. A téeszek melléküzemei sokszor celofánburkolatban hozzák forgalomba a tésztákat, a celofán könnyen szétválik, kiszakad, az áru kiszárad, szétpereg. Annak idején a miskolci háziasszonyok is sokat bosszankodtak az egyébként nagyon jó minőségű, borsodi téeszek- ben készült csiga- és a kagylótészták lehetetlen csomagolása miatt. Fogalmuk sincs a határidőről Bár a Nagyító nem tesz említést, de ide kívánkozik — immár ki tudja hányadszor írjuk le — megbízhatatlan a száraztészták gyártási ideje, és így a fogyaszthatósági dátum is. Néhány héttel ezelőtt négy forint hatvanról két forintra szállították le a miskolci hűtőházban készült kiskocka tészta árát. Az indok minden bizonnyal az volt, hogy a termék hét-nyolc hónappal ezelőtt készült. Ugyanakkor változatlan áron adják a tavaly év végén gyártott spagettit. Az eladók tájékozottsága terén sincs változás, változatlanul fogalmuk sincs, mennyi ideig lehet felhasználni a száraztésztákat. A Nagyító persze pozitív megállapításokat is közöl, megtudhatjuk belőle, hogy mely gyárak termékeiben bízhatunk meg leginkább. A tesztvizsga során kiváló eredményt ért el a Békéscsabai Konzervgyár két tésztája, jó minősítést kapott a Tészta- gyár és a Fővárosi Sütőipari Vállalat egy-egy terméke PUSZTAI ÉVA r Értekezlet és „lelki emigráció’ Késett az ebéd az üzemi konyhán. Az éhes gyomor a percek múlását is nehezen várja, de istenigazából mégiscsak akkor kezdett el morgolódni a társaság, amikor a felszolgálónő így magyarázkodott: „Értekezletre kellett mennünk.” Szóval, a vendég vár, mert a konyhai személyzet otthagyva kondért, kanalat, értekezik délelőtt, azaz a munka csúcs- időszakában. Vajon miről értekezik? Lévén egy vendéglátó vállalat alkalmazottja, nyilván arról, hogyan lehetne még jobban a vendég kedvében járni. Egyedi eset? Szó sincs róla. Alig néhány héttel korábban egy főorvost kerestem azon a szakrendelésen, melyet ő vezet. — Értekezik — közölte az asszisztensnő. Lévén egy kórház alkalmazottja, vajon miről értekezhet a főorvos? Nyilván arról, hogyan lehetne még többet tenni a páciensekért. De ücsörögtem már órákig aktámat szorongatva különböző hivatalok előszobáiban is — az értekezlet befejezésére várva. Ha nyitva maradt egy pillanatra az ajtó a feketét hordó titkárnő után, elkaphattam egy-egy mondattöredéket. A szónok leggyakrabban arról szónokolt, hogyan lehetne még jobban kihasználni a munkaidőt, természetesen azért, hogy gyorsabban intéződjenek el az ügyek. Bosszankodásomat ilyenkor csak az enyhítette, hogy még mindig jobb nekem itt kint várakozni, mint azoknak ott bent az unalmas, semmitmondó értekezleten ücsörögni. A lengyel Polityka szerint az értekezlet-járvány ellen az emberek már kidolgozták a védekezési módot is. Ha tehetik, elkerülik a haszontalannak ígérkező tanácskozást. Például azt hazudják, hogy egy másik, igen fontos értekezletre kell menniük. Legrosszabb esetben pedig a „lelki emigrációt” választják, azaz testileg jelen vannak ugyan, de szellemük másfelé kalandozik. Jegyzetelést színlelve — szerelmes levelet írnak, beadványt szerkesztenek, vagy állatokat és sormintákat raj- zolgatnak. Persze, van azért hasznos, jó értekezlet is. De mint tudjuk: jóból is megárt a sok. Különösen, ha munkaidőben tartják és a vendég gyomrának korgása vagy az ügyfél türelmetlen topogása szolgál kísérőzenéül. BÉKÉS DEZSŐ i hajdani vájárképzőben A perecesi 104. számú szakmunkásképző intézetbe az idei tanévre 252 elsőévest iskoláztak be. A hajdani vájárképzőben jelenleg mindössze csak 30-an választották a bányát. A többiek építőgépészek, lakatosok és elektro- lakatosok lesznek. Érdekességként áruljuk el. hogy a harminc bányásztanulóból is csak kettőnek vájárok a a szülei. Van már gombaszakértő Nemrégiben lapunk hasábjain arról panaszkodtunk, hogy városunkban kevés a hivatásos gombaszakértő. A nyár elején egyes piaci napokon — például — a vasgyári vásárcsarnokban nem volt szakértő, ezért ott nem árulhattak gombát. Jelenleg a Búza téren két nyugdíjas gombaszakértő dolgozik felváltva, míg a Vasgyárban és a diósgyőri csarnokban egy szakértő vizsgálja át a piacra vitt gombákat. Ennek is köszönhető, hogy az idei nyáron nem volt jelentősebb gombamérgezés Miskolcon. Garázs a Rhone alatt Genfben, a Rhone folyó medre alatt, a Mont Blanc- híd közelében megkezdték egy négyszintes garázs építését, amely a számítások szerint másfél ezer kocsit tud majd befogadni. A garázs legfelső szintje 4 méter mélyen lesz a víz alatt. A szabad helyek jelzését, a parkolási díj beszedését, a kocsi ki- és „ beengedését automaták fogják intézni. Hat állattenyésztő gazdaság szerződött az idén arra, hogy léltonnás disznót hizlal a Mezőgazdasági Kiállítás részére. A súlyemelés köréből vett kifejezéssel élve ólomsúlyúaknak nevezhető hízók versenyét a Bo- rotai Egyesülés Tsz Jancsika nevű disznaja nyerte, ormányhosszal megelőzve az ugyancsak végig versenyben levő versenytársát, a Bajai Állami Gazdaság nehézhízóját. Megérdemelte ezzel, hogy az egyik leglátogatottabb „kiállított tárgy”, és egyben a kiállítási sorsjáték áhított nyereménye legyen. Jancsika, a két méter hosszú, 550 kilogrammos óriás a Ma- gyamándori Állami Gazdaság tenyészetéből származik és hosszú ideig tenyészkani státuszt töltött be Borotán. Közel 700 disznó A kif nyomában Bantudat nélkül Szeptember első napjaiban beszámoltunk arról, hogy a boltokban egyáltalán nem lehet kapni rajztáblákat. Mosí a Papír- és Irodaszer Nagykereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályán azt a tájékoztatást kaptuk, hogy e hónán közepére 400 negyedes és 290 feles táblát szállított le az ipar. A rajztáblahiány oka a régi: a Szatmár Vidéki Faipari Vállalat nem kap megfelelő minőségű faanyagot. Ennek tulajdonítható, hogy a miskolci írószerüzletek zömében csak „talán majd a jövő héten lesz”-szel biztatnak. A wroclawi Útépítési Kutatóintézet munkatársainak egy csoportja új útaszfalto- zási módszert dolgozott ki. Ennek fő tulajdonsága abban rejlik, hogy az aszfaltmasz- szát előzetes felmelegítés nélkül, hidegen is el lehet teríteni az útra. (Az aszfaltmelegítő gépek közismerten füstöt és szinte elviselhetetlen szagot terjesztenek.) Jellemző még a felfedezésre, hogy a hideg, folyékony aszfalt gyorsabban szárad, mint a meleg. „Ha a dolog érdekli magukat, ha meg akarják látogatni a kábítószerélvezők poklának igazi kapuját, megadom a címet. Menjenek Marokkóba, és majd megértik, hogyan lehetséges az, hogy olyan hatalmas mennyiségű kábítószer érkezik Angliába, Franciaországba, Olaszországba.” Ezeket a szavakat egy csalódott hippi mondotta el francia újságíróknak, akik az útbaigazítás nyomán eljutottak a marokkói Keta- mába, az indiai kender, a kif birodalmába. A vallomástévő fiú Európába visszaérkezve jött rá, hogy az a bizonyos jóindulatú varázsló nem ellenszolgáltatás nélkül segít. De erről majd késGbfe . . . fl pipák körbe járnak Chechaouen színes, zajos kis terén sajátos — arab, francia, spanyol — keveréknyelvet beszélő fiatalok nyüzsögnek. Heves gesztikuláció- val kísért beszédjükben az európaiaknak idegen kif és a már jól ismert hasis szavak fordulnak elő legtöbbször. Itt senkit sem fogadnak idegenként, s a sárga porral töltött pipák hamarosan körbejárnak. Mindig akad valaki, aki az újonnan érkezők kalauzolására tapintatosan felajánlja szolgálatait, jelezvén, hogy tudják kívánságukat. A vásárlóknak azonban ajánlatos előzetesen megismerkedniök az itt uralkodó íratlan törvényekkel, mert különben könnyen megeshet, hogy — kis tétel vásárlása esetén — az elégedetlen eladó jelenti fel, így kívánván érdemeket szerezni a hatóságoknál. A reklám szükségességét ezek az egyszerű, tudatlan emberek is belátják. Ha vásárlásra nem is kerül sor, szívesen vezetik el a gépkocsival is , megközelíthetetlen 2000 méter magas fennsíkon elterülő ültetvényekhez az olyan érdeklődőket, akiknek látogatásától a ketamai hasis hírének további terjedését remélik. Az idegen elé táruló sivár kép, a beesett, beteges arcú, rongyos emberek nem sokat sejtetnek a kif-termelés gazdaságosságáról. Vezetőjük elégedett mosolya azonban aranyfogakat csillant. B téglácskák Földjeiket teraszosan művelik, a kukoricához hasonló növény pedig kevés gondozást igényel. Augusztus végén a csúcsán megszáradt leveleket és hajtásokat szedik le, és morzsolják porrá. Ebből nyerik a hasist, amelyet különböző formában árusítanak. A por a legfinomabb, a legdrágább cigarettába való — a kópé, amely olyan mint a dohány, pipába kerül. A port újabban bizonyos melegnyomásos eljárással kis téglácskákká sajtolják össze. A gépi berendezést egyik kliensüktől kapták ajándékba, s az ezzel készített téglácskák mindenütt, vagy legalábbis kevés kivétellel átjutnak a vámon. • Szédít mint a bor A falubeliek nem éreznek bűntudatot. Bizonyára azért, mert megélhetésük egyetlen forrása a kif, s ezen a területen más kultúrnövény nem honosítható meg. A termesztésre egyébként engedélyük is van, amelyet még őseik szereztek egy rég elhunyt királytól. A termés egy részét megtartják maguknak. Az itt élő emberek ugyanis azt vallják, a kif úgy szédít mint a bor, de jobb mint az alkohol, mert nem árt a belső szerveknek. Ezt a feltevést azonban a hosszabb-rövidebb ideig itt élő hippik nem látszanak igazolni. Majdnem mind soványak, fogaikat általában egy évben belül elvesztik, szemük színe megváltozik. (Folytatjuk.) „tiszteli benne ősét”. A szállítás és a közszereplés nem tett ugyan jót testsúlyának, de ma is jóval lóbet nyom a bűvös 5 mázsánál. Mint a kiállítás sertéstenyésztési szakemberei elmondták, gyakorlatilag a szokásos hizlalási súly, a 110—120 kilónak több mint négyszeresése felhizlalt állat any- nyira megőrizte szervezeti szilárdságát, hogy még mindig lábra tud állni. A Jancsikát állandóan körülvevő, főleg pestiekből álló nézősereg ilyenkor lelkesen megtapsolja őt. A nehézhizók ilyen súlyra való hizlalása természetesen csak a kuriózum kedvéért történik. A tenyésztésből kiöregedett egye- deket ivartalanltás után legfeljebb 300 kilóra viszik fel egyébként. Ezek az úgynevezett szalámisertések, amelyeket a szalámigyárak vásárolnak a céljaikra alkalmas, szívós húsúkért. A nejiézsertések súlyviszonyairól az első adatot még a kiállítások és a nemzetközi hírközlés hőskorából sikerült előbányászni, az adat éppen ezért nyilván erősen túlzott. 1856. november 27-én azt olvashatták a Gazdasági Lapok című folyóirat olvasói, hogy a párizsi állattenyésztési kiállításon nagy sikere volt a magyar mangalica nehézsertéseknek, amelyek — az újság állítása szerint — elérték a 6—7 mázsát. A megkérdezett szakemberek szerint azonban a mangalicákat nem lehet ilyen súlyra felvinni, erre csak a nagy fehér hússertések alkalmasak. Ezek viszont csak 1908-tól kerültek a hazai gazdaságokba. A fehér hússertés is csupán az utóbbi időben jutott el arra a kitenyésztési szintre, amelyen egészen intenzív növekedésre képes. Így aztán, 100 évvel az idézett, vitatható hitelességű adat kelte után. 1955-ben már sikerült a kiállításra felhozni a Hényelpusztai Állami Gazdaságból hat darab 4,5—5 mázsa közötti súlyú hízót, s 1956-ban is kereken féltonnás volt a kiállítás sztárja. Az előző két kiállításon, 1964-ben és 1967- ben 530, illetve 520 kilós volt a nehézhízó, mig aztán az idén megjelent az 550 kilós súlyrekorder, az évszázad disznója is. Olaj, gáz előnyben A Miskolci Vegyesipari Vállalat kályhás üzemében naponta átlagosan 25—30 vastűzhelyet újítanak fel, illetve javítanak ki. A különleges cukrászkemencéket is szerelő kisüzem munkája a tél közeledtével egyre jobban szaporodik, mert a kö- zületeknél a gáz- és olajkályhák mindinkább kiszorítják a hagyományos fűtőtesteket. Az évszázad disznója Rajztábla Hides aszfalt
