Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
I Drága gyermekek Nem kétséges, hogy a most kezdődő iskolaévben a Köz- gazdasági Szakközépiskola és a 3. sz. Ipari Szakközépiskola leányai viszik el a pálmát csinosság tekintetében. Ők ugyanis valamennyien egyforma sötét kiskosztümöt, illetve sötét szembehólos szoknyát és lekerekített gallérú NEVA-inget viselnek, kis bársonyszalaggal — az iskolai ünnepségeken, felvonulásokon. Csak örülni tudunk középiskolás lányaink divatos megjelenésének, hiszen régen a diáklányok viselték . a legsikkte- lenebb magas szárú cipőket, flórharisnyákat, vászonruhákat. De készítsünk csak egy kis költségvetést... Egy-egy ilyen garnitúra varratásának és anyagának a költsége 600—800 forint. Az említett formaruhákat ugyanis készen nem lehet kapni. Aki ismeri a művelődésügyi miniszter erre vonatkozó utasítását, máris azzal érvelhet, hogy a formaruha nem kötelező. Erre hivatkoztunk, amikor a Közgazdasági Szakközép- Iskola igazgatónőjével folytatott beszélgetés közben megkérdeztük: milyen alapon tették náluk kötelezővé a csináltatott kiskosztümöt, amihez — minő előzékenység! — ingyenes szabásmintát készítettek diákjaiknak?! Az igazgatónő határozottan közölte, hogy az iskola KISZ-szervezete döntött így, s így teljesen érthetően minden diákra kötelező a kiskosztüm. Az egészben csak az a furcsa, hogy épp a KISZ-re hivatkozva kényszerítik a szülőket, a nem egy esetben — gondoljunk csak a többgyermekes családokra! — erejükön felüli kiadásokra. Pontosan a KISZ-szervezetnek kellene szembefordulnia az ilyen teljesen indokolatlan és szabályellenes túlkapásokkal, amelyeknek — véleményünk szerint — egyetlen indítéka az iskolák közötti rivalizálás. Nemegyszer vádoljuk manapság a szülőket azzal, hogy túlöltöztetik gyermekeiket, és maguktól tagadják meg a jobb holmit, hogy a még iskolába járó lányuk-fiuk a legdivatosabb ruhákban járhasson. Ezúttal fel kell mentenünk a szülőket. Az a papa vagy mama, akinek gyermekét — legyen az éppenséggel 4-es rendű tanuló — a túljelentkezés miatt alig-alig vették fel a középiskolába, dehogy kockáztatna meg egyetlen ellenvetést is, amikor előírásként „ajánlják” a sok száz forintos formaruhát! * „...A valószerüségnek még csak az árnyéka sem merül fel, de ez jól illik a történet stílusához...” Így vélekedik egy neves francia lap Philippe de Broca kalandfilmjéről. Az Egy kínai viszontagságai Kínában című alkotás már akkor is méltán figyelmet érdemelne, ha a történet híven követné Verne Gyula regényét. Ügy látszik azonban, hogy a kitűnő filmiparosoknak a nagy fantaszta meséje már-már unalmas. Ezért nem is ragaszkodtak különösebben Verne regényéhez. Talán nem is tették rosszul. Azt azonban mindenképpen jól tették, hogy Paul Belmondót és Ursula Andresst szerződtették a két főszerepre... Erről a miskolci közönség is meggyőződhet csütörtöktől a Béke moziban. Ha a város középiskolái már mindenáron versenyezni akarnak egymással, ajánlatosabb lenne, ha valami, talán nem ennyire látványos, de hasznosabb célt tűznének maguk elé. Múlják felül egymást a jobbnál-jobb pedagógiai módszerekben, legyen cél a minél magasabb tanulmányi eredmény, és hagyják meg a diákokat matrózblúzos, rakott szoknyás, igazi diákoknak. így sem vallanak velük szégyent. PUSZTAI ÉVA Selmec—Sopron— Miskolc 200 éves a magyar bányamérnökképzés Nők az egyetemen Néhány hét múlva ismét benépesülnek egyetemeink, főiskoláink, életpályájukra, hivatásukra felkészülő if jakkal, lányokkal. Úgyszólván mindegyik egyetemünkön, főiskolánkon a hallgatók nagy számmal a „másik nem”-bői adódnak. A vüág egyik első műszaki felsőoktatási intézménye az 1735-ben alakult és 1770- ben Bányászati Akadémiává minősített Selmecbányái bányaiskola volt. Az akkor és később évtizedeken keresztül hírneves intézmény nemcsak a bányászati és kohászati, hanem a kémiai, a geológiai, geodézia-térképészeti, sőt az erdészeti tudományoknak és felsőoktatásnak is bölcsője. A régi intézményre, az alapítás 200 éves jubileumára is emlékeznek most a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, mikor két napig tartó tudományos ülésszak méltatja a felszabadulás óta eltelt 25 esztendőt, illetve a Nehézipari Műszaki Egyetem 20 évét. Holnap, szeptember 3-án jubileumi ünnepi üléssel kezdődnek az ünnepségek az egyetem díszudvarán. A rektori köszöntő és az üdvözlések után a Bányászati Akadémia alapításának 200 éves évfordulójára dr. Gyulay Zoltán egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem két évtizedére dr. Terplán Zénó egyetemi tanár emlékezik. Csütörtökön, szeptember 4-én kerül sor a tudományos ülésszakon belül rendezett előadásokra. Az egyetem profiljába vágó előadások bányászati, kohászati, gépészeti, természettudományos és közgazdasági szekciókban hangzanak el. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter — Eötvös József sógora —, akinek miniszteri működésében pedig sok haladó vonást állapíthattunk meg, számos értékes törvényhozási alkotást hozott létre. 1881-ben egyik beszámolójában ezt mondotta: „Legyen mindenben egyenjogú a férfival? — Én megengedem, hogy a nő, polgári jogok tekintetében tökéletesen egyenlővé tétessék a férfival, de a társadalmi funkciók tekintetében, a nemi különbségnél, s női természetnél fogva a férfival egyenlő nem lehet; testi ereje, s alkata, s abból folyólag hivatása ezt nem engedi. Szerezzünk tehát a nőknek a tanítói pályán kívül, melyre kiválóan alkalmasak, munkát és keresetet az iparban, a kereskedelemben, sőt a közigazgatás bizonyos ágaiban is; de ne követeljük, hogy bírák, ügyvédek, orvosok, törvényhozók legyenek. Olv hivatások, melyek egész embert kívánnak, összes szellemi és testi erejével, s egész idejével, elvonnák a nőt rendeltetésétől, melyet pedig helyette a férfi nem teljesíthet. Nem jó a társadalomban összezavarni a szerepeket, s annál fogva az en hozzájárulásommal — bármennyire óhajtom a női oktatás emelését — egyetemek a „nők számára nem fognak nyittatni”. A századfordulóban a korszellem hatása alatt mégis megnyílt egyes egyetemeinken a tudományos pályára való felkészülés a nők számára, így a bölcsész- és orvoskaron. De 1945-ig, a fel- szabadulásig nem volt nyitva számukra a jogi és a mérnöki pálya. Érdekes adatként említhetjük meg azt a beadványt, amelyet külföldi példákra hivatkozva, a Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezete és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége 1945. július 7-én terjesztett Teleki Géza akkori közoktatásügyi miniszter elé, hogy a jogi és mérnöki pályát is nyissák meg a nők számára. A Központi Statisztikai Hivataltól kapott adatok szerint az 1969—70-es oktatási évben a felsőfokú oktatásban összesen 78 889 hallgató vett részt, ezek közül 33 211 nő volt, tehát csaknem a fele. Az idén oklevelet szerzett összesen 17 814 végzett hallgató, köztük 7925 nő. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán 1736 hallgató volt, közülük 866 nő, a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán 922 hallgató közül 412 nő, a pécsi Tudományegyetem jogi karán 736 hallgató közül 362 nő, tehát csaknem mindegyik tudományegyetemünk jogi és államtudományi karán a hallgatók számának mintegy fele nő volt. A mérnökképző műszaki egyetemeken már nem ilyen kedvező a nők aránya. Az elmúlt évben a Budapesti Műszaki Egyetem 11313 hallgatója közül 2268, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 2525 hallgatója közül 328, a veszprémi Vegyipari Egyetem 852 hallgatója közül pedig 272 nő volt. Utószezon a várban .4 nyárnak vége. Az idegenforgalom is apad. A diósgyőri vár jegyárusító pavilonjában ülök. Közönséges hétköznap délután van. A nap olyan bágyadtan és halványan siet a Bükk mögé, hogy akár szeptember vége is lehetne. A vár — itt mellettünk — évszázadok óta dacol az idővel. Számára hétköznap vagy ünnep, nyár vagy tél egyformán közömbös. S úgy látszik, a látogatóknak is. Negyedóra múlva zárunk. A pénztáros már késziti a napi bevételről a kimutatást. Körülbelül száznyolcvanán voltak eddig, de még mindig érkeznek négy-öt fős csoportok. Nemrég három középkorú nő állt meg méltatlankodva a kisablak előtt. — Alig találtunk ide! Nem tudtuk, hol kell befordulni a kocsii'al! Miért nem jelzik a főúton? Kalapos, csizmás falusi bácsik szállnak ki egy kék Wartburgból. A vár történetéről szóló prospektust kérnek. — Csak ilyen rövid? — forgatják a kis füzetet, — Volt olyan, ami részletesebb. — Már elfogyott — sajnálkozik a pénztáros. Ideges, zárni szeretne. Négy diák étkezik. — Ezeket még beengedem. Mosolygok. Negyedszer jelenti ki. * Kérges kezű, barna arcú ember támaszkodik a kisablak párkányára. — Ez olyan szép, hogy ide el kell jönni. Nem lehet elmesélni — Maga nem miskolci? — kérdezem. — De igen, csak vendégeim varrnak. Számoljuk a bevételt. 482 forint. Semmitmondó, utószezont délután volt. * A lokálpatriotizmus vádjával is megfájdul a szivem. Köztudott, milyen kevés Miskolc műemléke., Valóban, nagyon sokat költ a városi tanács a várra, a propagandája mégsem elég. Szerényen, időtlenül áll a város szélén. Kívül esik a városon, s talán a miskolciak szivén is. Annyit beszélünk Miskolc jövőjéről. S oly keveset múltjáról. Pedig a hagyomány és történelem, alakítja a jövőt is. Tavasszal ötödikeseket vittem ki. Sokan még nem voltak közülük a diósgyőri várban. S most kezdődik az iskolakirándulasi időszak. Nem lehetne a környezetismeret- és történelemórákon beiktatni egy várlátogatást? Annyiban vagyunk jó fiai hazánknak, amennyiben átéljük, magunkra vállaljuk sorsát. Városunk története része a magyar történelemnek. Szeretni azt lehet, amit ismerünk. Az ifjúságot kell alkotó részesévé tennünk annak a folyamatnak, amit hazánk építésének nevezünk. S ott, azon a részén, ahol élünk, a ránkszabott tér-részhez kell egyéniségünk hozzáadásával, lehetőségeink, képességeink szerint valamit hozzáadni, támaszkodva a hagyományra és történelmünk örökségére. Lokálpatriotizmus ez? Ha az, többre van szüksége Miskolcnak! MENNER MAGDOLNA éjféltől reggelig MEGMENTETTE A Sokalszkij nevű szovjet tudományos kutatóhajó az Indiai-óceán középső részén megmentette a vihar miatt megrongálódott és hat nap óta a hullámokon hánykolódó Marco Polo nevű 20 tonnás amerikai jacht utasait. hármas ikrek Hármas ikreket szült Debrecenben Szabó Jánosné vá- mospércsi telefonkezelő. A 24 éves asszony három fiúgyermeknek adott életet. Tamás 1,8, Tibor 1,7 kilóval született, Pál — akit a gyermekklinika kondicionált részlegében helyeztek el — mindössze 500 grammos. A tengerbe esett William Honeywill johannesburgi mérnök az Atlantióceánon utazott a Vaal nevű hajón, s a fedélzetről a vízbe esett. Ezután 12 órát úszott egyedül a tengerben, amíg megmentették. A hajón ész- reyették, hogy hiányzik és 14 mérföldet visszafelé mentek, hogy megtalálják. HASBA SZÜRTA Cegléden Ványi László, 55 éves kőműves, a lakásán részegen összeszólalkozott feleségével és az asszonyt zsebkéssel hasba szúrta. A szerencsétlen nőt életveszélyes sérüléssel vitték kórházba A rendőrség Ványit letartóztatta. Álarcos betörök Két álarcos bandita az ajacciói Grand Hotelben egy vállalat igazgatóját és feleségét fegyverrel arra kényszerítette, hogy ékszerdobozukat adják át. A betörők zsákmányukkal: másfél millió frank értékű ékszerrel és tízezer franknyi készpénzzel elmenekültek. TÉVEDÉSBŐL EGYMÁST LŐTTÉK Nyugat-Berlinben súlyos baleset történt. Fegyveres autótolvaj üldözése közben két detektív és egy rendőr- őrmester tévedésből tüzet nyitott egymásra. Az őrmestert súlyos sérüléssel kórházba szállították. LETARTÓZTATÁS Letartóztattak öt oiasz fiatalembert, akik Stockholmban elloptak egy közel 500 000 svéd koronát tartalmazó postazsákot. ARANY az óceán mélyén Szovjet tudósok aranyat tártak fel az óceán mélyén. A nemesfémet az Atlantióceán mélyéről származó magmatikus eredetű bázikus és ultrabázikus kőzetekben találták. A feltárt kőzetminták megerősítik azt a véleményt, hogy a hasonló fajtájú kőzetek gazdagabbak aranyban, mint a szárazföldi eredetűek. MÉLYPONTON A londoni értéktőzsdén a fontsterling árfolyama olyan mélypontot ért el, és az alá a szint alá süllyedt, amelynél az Angol Bank közbelépése válik szükségessé. GYŐZTEK A munkások győzelmével ért véget a rotterdami hajógyár dolgozóinak ötnapos sztrájkja. A munkáltatók teljesítik a béremelésre vonatkozó követeléseiket. HÄROM ROBBANÁS Az Egyesült Államokban. St. Paul üzleti negyedeiben három robbanás történt. Két személy megsebesült.
