Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-28 / 227. szám

+ Tanulmány. Lukovszky László rajza. „A legendák isteni eredetűnek tartják” Zene és műveltség Valószínű, sok százezren hallgatták a Magyar Rádió Zenei Főosztálya ez év március 29. és április 5-i adását. Zenélő Magyarország címmel ankét formájában tűzte műsorra zenei életünk sok fontos, aktuális problémáját. Olyan témája volt a Kroó György zenetudós (a napokban városunk vendége volt) vezette vitának, mely jóval túlnő a zenésztársadalom gondjain, napjaink kulturális életének egészét érinti. A be­szélgetés arról szólt, hogyan illeszkedik a zene a társadalom, az emberek életébe, „vajon szerves tartozéka-e az általános műveltségnek, élünk-e vele és hogyan?” Nemzetközi tárlat Nyíregyházán Nyíregyházán, a megyei tanács dísztermében meg­nyitották a sóstói nemzetközi művésztelepen készült alko­tásokból rendezett tárlatot. Az idén létesített nemzetközi művésztelepen egy hónapon at tíz lengyel, NDK-beli, bol­gár és magyar festőművészt láttak vendégül. Alkotásai­kon megörökítették többek között a nyírségi, borsodi és hortobágyi tájat, embereket. A legszebb öt ven művet mu­tatják be a mostani tárlaton. A művészek 12 festményt adományoztak a megyei ta­nácsnak. Az egyiptomi színek titka Egyiptomi tudósok rábuk­kantak a fáraók korából va­ló, a idő ronpsoló munkájá­val szemben különösen ma­gas ellenállóképességű és rendkívül jó minőségű szí­nek titkára — olvasható a Basler Nachrichtenben. — Mint a műemlékfelügyelőség Kairóban bejelentette, a fá­raók művészei a színeikbe speciális elegyet kevertek. A kutatások szerint a sok ezer évig ismeretlen anyag egy-egy rész rézből és kal- ciumoxidból, valamint négy rész sziliciumoxidból áll. Ezeket a részeket végül nagy hőmérsékleten összeolvasz­tották. Az így nyert anyagot megőrölték, majd tojássárgá­ját és fagyantát kevertek hozzá. így keletkeztek azok a sárga és kék színek, ame­lyek évezredek után sem vesztették el fényességüket. A kristályszerű keverék ezer foknál magasabb hőmérsék­letet is kibír, s ellenáll a sav marásának. Egy kémikusokból álló cso­port három évig dolgozott a titok feltárásán. Nagy segít­séget nyújtottak számukra a legmodernebb röntgengépek Molnár Ferencről már életében azt mondták: di­vatos író. A divatról pedig (épp most, a mini—maxi váltás idején kézzelfogható­an is tudjuk, hogy) múlan­dó. És ezt Molnár Ferencről is számtalanszor elmondták. Azután Molnár Ferenc min­dig feltámadt. A Vígszínház is évadról évadra, néhány Molnár bemutatóval aratja nagy sikereit. Akkor hát mi az igaz? Az igaz, hogy Mol­nár Ferenc divatos szerző volt, az is igaz, hogy világa a letűnt világgal együtt di­vatjamúlttá vált. de az is igaz, hogy a színpad kitűnő érzékű mestere volt, és ki­váló lehetőségeket adott és ad most is a színészeknek és különösen a színésznőknek az árnyalatos, finom vibrálá- sú játékra. Ugyanakkor ne­héz is játszani Molnárt. Mert a direkt előadások ma már semmit se mondanak. Molnár szatírái szinte özön­víz előtti világokról beszél­nek. Az idézőjelbe tett, fi­noman lebegő, visszafogott játékstílus, mely a szavakban elegánsan tud határtalansá­got teremteni, hazugság és igazság között, ez a játékstí­lus kell, hogy sikerre vigye A beszélgetés részvevői neves művészek, tudósok, pedagógusok, muzsikusok és nem muzsikusok voltak. Hozzászólt a vitához Aczél György, az MSZMP Közpon­ti bizottságának titkára. Hangot adott véleményének többek között dr. Kiss Kál­mán, a Magyar Rádió és Te­levízió elnökhelyettese, Lo- sonczi Ágnes szociológus, Nádasdy Kálmán, a Színmű­vészeti Főiskola igazgatója, Pátzay Pál szobrászművész, Szabolcsi Bence akadémikus. A néhány hónapai ezelőt­ti izgalmas, sokakat foglal­koztató témát szélességében és mélységében egyaránt megvilágító, mintegy három­órás beszélgetés a közel­múltban könyvalakban is megjelent. Zene és művelt­ség címen a Zeneélet soro­zat hatodik kiadványaként adta közre a Zeneműkiadó. Molnár Ferenc darabjait. És ma egy ilyen színésznőnk van, aki ezt maradéktalanul és tökéletesen meg tudja va­lósítani, és ez Ruttkay Éva. Hogy a szombat esti Mol­nár-est miért volt rossz, sőt unalmas, azt ebből már ki lehet következtem. Molnár Ferenc krokijaiból, tárcáiból, forgácsaiból akartak egy olyan estet összehozni, mint­ha az mai kabaré lenne. De a kabaré lényege, hogy az emberek magukra ismer­jenek benne. Ezekben a nyer­sen, naturalistán képernyőre vitt kispolgárokban pedig semmi általánosítottság nem volt, a mai kispolgárjainktól is idegen kispolgári világot mutatott be. Akkor hát miért volt rá szükség? Szellemes író játé­kos kedvét akarták esetleg megcsillantani? Ahhoz más­fajta játékstílushoz lett vol­na szükség, és talán más Molnár szövegre. Marad a tanulság: egyetlen emlékeze­tes jelenet volt, a Ruttkay Éváé, az sem önmagában jelentett értéket, * hanem azért, mert megmutatta: ha már egyáltalán játszunk, hogyan kell Molnár Ferencet játszani. IC. L. Olyan sok szó esik a ko­moly zene értékeléséről, iga­zi helyéről a művészetek kó zött, és beszélünk róla úgy is, mint az emberi kulturált­ság fokmérőjéről. Sok szó esik, és mégsem elég. Vagy nem beszélni kellene róla, hanem cselekedni? Tradíciót teremteni, ha nincs, a meg­levő hagyományokat pedig az őket megillető helyre ten ­ni? Miről van szó tulajdon­képpen? Kodály Zoltán 26 esztendővel ezelőtti gondola­tai válaszolnak: „A zene lel­ki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal... A népek legen­dái isteni eredetűnek tart­ják.” Le lehet vonni konzek­venciákat a történelemből, lehet beszélni az elmúlt ne­gyedszázad eredményeiről. (Hazánkban 1 millió 400 ezer általános iskolai és gimná­ziumi tanuló szerez alapfokú zenei ismereteket. A zeneis­kolákban mintegy 50 ezer növendék tanul hangszeres zenét.) Mire van még szük­ség? A beszélgetésből ez is kiderült. Értő felnőttekre, akik értővé nevelik a gyer­meket, megfelelő kritikára, mert az élteti a művészetet. Ki kell használni az aktív zenei önművelés, köztük a kórusmozgalom adta korlát­lan lehetőségeket. Kroó György zárszavát idézem: „A sajtó, a rádió, a televízió együttesen felelős azért, hogy a zenének még nincs elég társadalmi presztízse ná­lunk.” Befejezve több hónapos magyarországi látogatását, szombaton az Országos Béke­tanácsnál újságírókkal talál­kozott Irina Levcsenko író­nő, a Szovjet Béketanács el­nökségének tagja, a Szovjet­unió hőse. Az újságírók megkérdezték Irina Levcsenkótól: milyen tettével szolgált rá a Szov­jetunió hőse kitüntetésre? Az írónő ezzel a történettel vá­laszolt: „Fiatal lányként — akkor végeztem el az iskola kilencedik osztályát — 1941 júliusában egy vöröskeresz­tes brigáddal kerültem ki a frontra. A csapattestet, ahol szolgálatot teljesítettem, be­kerítették a németek. Szmo­Tulajdonképpen minden adva van. Klasszikusan örök művek, kiváló muzsikusok, mindenfajta, tehát az egyik legértékesebb szellemi táplá­lék befogadására is készen álló közönség. Nem kell te­hát egyebet tenni, mint or­szágos szinten és helyileg is regisztrálni az elvégzetteket, felmérni a megvalósításra váró feladatokat. Miért? ....... hogy világosabban lás­suk az előttünk álló nehéz és hosszú utat.” Most — meghívó helyett — a vendégek munkájába, éle­tébe, a regény-vita lényegé­be engednénk bepillantást, amikor Pál Rita és Szentmi- hályi Szabó Péter közelmúlt­ban kelt leveleiből közlünk részleteket. „Pécsett élek, vagyis itt a lakásom, és falun tanítok, szóval ingázom. Naponta. Persze, ennek is megvannak a szépségei! Ha nincsenek éppen hófelhök, az éjszaká­nak látszó hajnalban teljes fényüket pazarolják rám az égitestek, s mert hideg is lenszktöl kissé délnyugatra történt mindez. Kitörtünk a gyűrűből. A németek jól fel­szerelt gépesített egységei közül sikerült megsemmisí­tenünk két SS-diviziót, de a szovjet katonák közül is több ezren megsebesültek. Az ádáz harcok színhelyére a németek gyűrűjén keresztül vissza kellett valahogyan jutni, hogy kimentsük sebe­sültjeinket. Igyekeztem erőmtől telhetőén kivenni a részemet bajtársaink megse­gítéséből. Egyedül 200 sebe­sült katonát hoztam át a mieinkhez. Elsősorban ezért a szolgálatomért kaptam a kitüntető címet.” Fotók a Műcsarnokban Öt világrész 33 országa 263 — köztük 91 magyar —fotó­művészének képeit állították ki a Műcsarnok négy termé­ben. A „25 év” című nem­zetközi fotóművészeti kiállí­tást szombaton dr. Simó Je­nő művelődésügyi miniszter­helyettes nyitotta meg. Ez al­kalomból Magyarországra ér­kezett, s a megnyitón rövid beszédet mondott dr. m. Van de Wijer, a Nemzetközi Fotó- művészeti Szövetség elnöke is. A tárlat szeptember 26-tól október 17-dg várja a látoga­tom, meg hő, a didergő pró- zásnak óhatatlanul eszébe jut egy jugoszláv elbeszélés, s menten vigasztalódik, mert abban a novellában a hóhoz, a késpenge élességű fényhez még farkasok is társulnak, iivöltenek, Pécsett nem fut­kosnak farkasok az utcán, elérem a buszt, s mire le­szállók, már gyönyörködhe­tem is a narancssárga vala­miben, amiből majd a nap lesz. Egyetlen dolog tilos: szá­molni. Nem szabad összead­ni az ingázással semmibe hulló órákat, az eredmény ijesztő lenne. Jó tanítani. Semmi gázos lelkesedés sincs bennem, de tényleg jó. Sok izgalmas, okos emberkém van, habzso­lom a gyerek-élményeket, sokat kell még erről írnom.” Szentmihályi Szabó Péter legutóbbi, szeptemberi leve­lében írta: „Én is nagy papirt teszek a gépbe. Tehetem, ritka pil­lanat, mert néhány napra fe­leségem és kislányom kiköl­tözött anyósomékhoz, hogy kedvemre kopogjak az író­gépen, amíg tetszik. Nem­igen tetszik, de annyira el vagyok maradva, hogy két­ségbeejtő. A novellásköte- temet a szerződés szerint szeptember 1-ig kellett volna leadni a Szépirodalminak, és csak most próbálok valamit behozni. A többi dologgal ugyanígy vagyok. Mindenki drága naivitással kérdezget, min dolgozom? Mit mond­jak? Azt csak nem mondha tóm, hogy a kislányom jár ni tanul és azon dolgozom Egyébként főműnek elfogad nám...” (Zimonyi) i Gyenge forgácsokból rossz kabaré Budapesti beszélgetés Irina Levesen kóval tokát. Vendégeket vár a Napjaink A Napjaink vendege lesz október 5-én, hétfőn Pál Rita és Szentmihályi Szabó Péter író. A kora délutáni szerkesztőségi látogatás után este 6 órakor a Művészklubban (Déryné u. 5.) a város közönsége személyesen is megismerkedhet a két író­val, akiket legutóbb tavaly augusztusban a fiatal írók lilla­füredi találkozóján látott vendégül a város. A Napjaink ol­vasói egyébként írásaikból már ismerik őket. Pál Ritát ré­gebbi szálak fűzik a laphoz, legutóbb a márciusi számban olvashattuk Vonalak című elbeszélését. Szentmihályi Szabó Péter az elmúlt évben végzett az egyetemen, magyar-angol szakos tanár, a Napjainkban 1970 februárjában szerepelt először -elbeszélésekkel, majd pedig a májusi számban a mai magyar regény korszerűsége ügyében szólalt fel, s kavart máig tartó vitát. KARAMBOL A KÖD MIATT A ködös országúton 23 jár­mű rohant egymásba Pádua közelében. Egy 50 éves férfi életét vesztette, negyvenen megsebesültek. ELLOPTAK A »MADONNA GYERMEKÉVEL«-!' A Palermo melletti Bisac­quino, Santa Maria Del Bos- co templomából éjjel elra­bolták Luca Della Robbia „Madonna gyermekével'’ cí­mű képét, öt igen értékes kisplasztikát, valamint egy XVII. századi Krisztus-fejet. A NYOMOUTANYA LAKÓINAK TETTE Luxusépületet szálltak meg egy ostiai nyomortanya la­kói. A bíborosnak írt leve­lükben kifejtették, akciójuk­kal azt a követelésüket akar­ják nyomatékossá'tenni, hogy építtessenek számukra saját templomot, ahová burzsoák a lábukat sem tehetik be. A HEGYNEK VÁGÓDOTT A hegynek vágódott a sűrű ködben egy izraeli repülőgép a Dániához tartozó Faeroer szigeteken. A gépen harmin­cán tartózkodtak. A szeren­csétlenségnek nem volt halá­los áldozata. IDŐJÁRÁS ÉS NÉPESEDÉS 1969. szeptemberében Gö­teborgnál iiatalmas vihar ostromolta a svéd partokat. A halászhajók napokig nem tudtak vízre szállni. Szüne­telt a villanyvilágítás is. Az eredmény: 9 hónap után a születések száma ezen a vi­déken 56 százalékkal emel­kedett. KÜLÖNÖS EMLÉKMŰ Carol, egy 22 éves londoni fotómodell saját testének le­nyomatát akarta emlékként megörökíteni a járdán. Ezért lefeküdt London egyik üzle­te előtt a még friss cement­re. Csak bikini volt rajta. Pillanatok alatt hatalmas csődület támadt körülötte. Carolt rendzavarásért a rendőrség letartóztatta. FEKETEINGESEK Egy olasz bíróság életfogy­tiglani börtönbüntetésre ítél­te a feketeingesek nevű mo­torkerékpáros galeri 13 tag­ját. Megöltek egy 23 éves fiatalembert, alá egy rivá­lis banda tagja volt, és ut­cai verekedés közben lelte halálát. MEGÁLLÍTOTTÁK A GYORSVONATOT Nyolc férfi és két nő meg­állított egy gyorsvonatot Buenos Airestől nem mesz- sze, és 12 ezer dollárnak megfelelő értéket zsákmá­nyolt. Mielőtt elmenekülte]: a helyszínről, az Argentin Felszabadítási Front szava­kat festették a vasúti kocsik oldalára. BIZTOS HATÄSÜ MÓDSZER Az angol nyelvoktatás eredményességének fokozá­sára új oktatási módszert ve­zettek be. Az órákat az egyik londoni színházban tartják, ahol fiatal nő sztriptízt mu­tat be, a tanár pedig krétá­val felírja a táblára a nő ál­tal levetett ruhadarabok ne­vét és e szavakból mondatot állít össze. Biztos hatásúnak tartják ezt a módszert. TÜNTETÉS \ BÖRTÖN ELŐTT Hágában, a központi bőr­ön épülete előtt 3000 indo­néz szeparatista tüntetett. 12 rendőr és tüntető megsérült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents