Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

★ Nagy Ignác „Tisztújítás’’ című müvéből Benedek András írt televíziós játékot. A készülő tv-játék rendezői: Kerényi Imre és Málnay Levente. Képünkön Zenthe Ferenc és Juhász Jácint az egyik jelenetben. (Tormai Andor felvétele) Jpper Pálé a szó" A túlsó partról jelentem Ahogy felcímünkben idéz­tük, úgy hangzik fel most már minden hétfőn a rádió­ban a bejelentés; egyik leg­népszerűbb külpolitikai kom­mentátorunk mondja el „elő­rejelzéseit” a hét várható nemzetközi eseményeiről. Jpper Pál most megjelent könyve — a távirati ortográ­fiával címzett „A túlsó part­ról jelentem” című gyűjte­mény — azokat az ENSZ- tudósításokat foglalja egybe, amelyek mostani munkássá­gát megelőzték. (Mondhat­nánk; melyek mostani mű­ködésének alapját megterem­tették.) Akár „Johnson-korszak” is lehetne a könyv címe, hiszen az első tudósítás éppen Ken­nedy halálának hatásáról, az utolsó pedig Nixon pályafu­tásának kezdetéről szól. Megelevenedik a negerek küzdelme, a vietnami háború okozta belső válság, az ame­rikai társadalom mélységes megosztottsága és az ame­rikai élet számos intim vo­nása. Rövid tudósításaiban arra is van ideje a szerző­nek, hogy mélyebb összefüg­géseket kutasson. Elmondja, milyen eltolódások mentek végbe Johnson alatt, a keleti tőke hagyományos uralmától a texasi olajmágnásokon át a kaliforniai bankház uralmáig az. Egyesült Államok vezető köreiben. így most már job­ban értjük, miért kellett a bostoni Kennedyt a texasi Johnsonnak, majd öt a kali- ■forniai Nixonnak követnie ... (Gondolat Kiadó.) Téma: az első szerelem Dráma papírszeleteken A tanítónő bemutatója előtt Kiosztották a szerepeket, Jurka László rendező vezetésével elkezdődtek a próbák a Miskolci Nemzeti Színházban, mely­nek közönsége utoljára 1954 decemberében tapsolhatott Bródy- bemutatónak — éppen A tanítónőnek. Most újra ismerkedhe­tünk a XX. századi drámairodalom előfutárának legkiválóbb, talán legtökéletesebb darabjával. Az ogyesszai színház moszkvai sikere Szergej Prokofjev továbbra is a Szovjetunió „legtöbbet táncolt” komponistája. Üjabb bizonyíték erre az odesszai színház moszkvai vendégsze­replése. A társulat a Hamu­pipőkén kívül bemutatta a Keringök című egyfelvonásos balettet is. Az új kompozíció koreográfusa Olga Taraszova moszkvai balerina, aki az utóbbi időben az előadómű­vészetről áttért a tánckompo­nálásra. Taraszova táncjele- netet komponált, amelynek témája a riadt, könnyen se­bezhető, de elsöprő erejű első szerelem. Oleg Vinogradov balett­mester sikeres elképzelésnek tartja, hogy Prokofjev zené­jét a koreográfia nyelvére ül­tették át. „Taraszova rende­zésében az odesszai társulat , nagy sikerrel játszotta a Ha­mupipőkét is. Taraszova szi­gorúan ragaszkodott a klasz- szikus történethez, mégis meg tudta találni azokat a rend­kívül modern mozgásformá­kat, amelyek a legjobban illenek Prokofjev zenei stílu­sához.” Vinogradov véleményével egyetért Mirijam Ignatyev kritikus is, aki a „Keringők”- et Prokofjev művével egyen­rangú, pompás és nagy ha­tású alkotásnak nevezi. Mindig van, aki a világ vagy a magyar irodalom egyes remekeinek a születé­séről érdekes anekdotát szolgáltasson, mint a sikert is elősegítő különlegességet. A tanítónő keletkezésének kuriózumát Bárdi Ödön. a régi Vígszínház krónikás- színésze jegyezte fel. Miért késett az ősbemutató? ..Bródy Sándor A tanítónő című darabját, színpadi mű­vei közül a legkiválóbbat mindenféle papírdarabkákra írta. Az utolsó felvonását resztetekben küldte be a Club kávéházból, a főpincér számolócéduláira írva. Ez a papírhalom a dramaturg asz­talán várta a darab másoló- iát. Az asztalt valaki meg­lökte és a halom összedőli. A bemutató ezért napokkal eltolódott.” „Emelt fővel jöttem, és fölemelem, amikor elmegyek...” — mondja a dráma végén a világszéli, nemzetiségektől körülvett faluba jutott kis tanítónő, Tóth Flóra, amikor hőssé magasztosul a megtö- ~ íletásére készülők csapdá­iban. Protekció nélkül vá­lasztották meg a helység ta­nítónőjévé, jő szívvel jön, élni, dolgozni készül, tisztes­séggel, szeretettel, mégis be­lefullad az erkölcstelenségbe, a gyűlöletbe. Megalázzák ön­tudatában és érzelmeiben, az erkölcstelenség bélyegét is rásütik, mert nem lesz szere­tője a felkínálkozó falubeli hatalmasságoknak, Így vált át észrevétlenül a drámában készülődő szerelmi történet a századelő Magyarországának ..falusi életképébe” — ahogy maga a szerző nevezte darab­ját. Egy újsághír adta a dráma történetének az alapját. Valamelyik napi­lap akkoriban megírta, hogy a nagyon fiatal és szép ta­nítónőt az egyik faluban az egész ottani intelligencia mi­lyen igyekezettel akarta el- csábítarii, de ez senkinek sem sikerült, a kislányt azonban zaklatásukkal öngyilkosságba kergették. Bródy ebből a magból építette fel drámá­ját, úgy, hogy az egyszeri esetet a valóság típusrajzává általánosította. 1908—1917 között: százszor játszották A tanítónőt a Vig- szinházban az 1908-as nagy sikerű ősbemutató után, pe­dig a hangos viták, tiltakozó cikkezések „forradalmár, egyházellenes, tekintélyrom­boló” műnek tekintették, Rá­kosi Jenő is vezércikkben követelte a betiltását. Hiába tették botránykővé, a darab élt, a haladó színházi törek­vések pedig egyre felújítot­ták: a Tanácsköztársaság alatt az Újpesti Munkásszín­ház, a két világháború kö­zötti időszakban az V, kerü­leti Népszínház is műsorára tűzte, a felszabadulás után pedig először a Jókai Színház vitte színre 1954-ben nagy sikerrel. Érthetően: hiszen A tanítónő haladó XX. századi dramaturgiai hagyományaink közé tartozik. A darab egyébként külföldön is hódí­tott, először — nem sokkal a hazai bemutató után — Rein­hardt híres berlini színháza játszotta, majd a tízes évek­ben Bécs, München Nürn­berg, Bréma, Zágráb, Stock­holm, Amszterdam vezető színházaiban aratott sikert. Bródyt játszani mindig rangos feladatot jelentett, nagy hagyománya is van a magyar színjátszásban. A ta­Leninvárosiak Kazincbarcikán Sikeres miskolci bemutat­kozásuk után Kazincbarciká­ra is meghívást kaptak a leninvárosi Holló László Képzőművészkor tagjai. Ko­vács Gáspár, Kapcár Judit és Csoport Csaba csoportos ki­állítása augusztus 26-án, szerdán 17 órakor nyílik meg a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődést Központban. A kiállítás szeptember 5-ig tekinthető m®~ nítónőt a nagyszerű Varsányi Irén, majd halála után Tőkés Anna játszotta nagy sikerrel, a Főúr alakításának mércé­jét Hegedűs Gyula, a Víg­színház nagy korszakának fe­ledhetetlen egyénisége, öreg Nagy Istvánét pedig Somlay Artúr állította magasra. így a mostani próbákon a Nem­zeti Színház művészeinek, a főszereplő kis tanítónő, Tóth Flóra alakját megformáló Balogh Zsuzsának, a Főurat játszó Farkas Endrének, il­letve Öreg Nagy István sze­repében Somló Ferencnek,! s a többieknek nemcsak a sze­rep értelmezésével, korszerű megformálásával, de a nagy előképekkel is meg kell bir­kózniuk. Bemutató: szeptember 18-án Ezért a várakozás a kö­zelgő bemutató előtt. Amit kérünk: a darabot rendező Jurka Lászlótól korszerű, de a . hagyományt is tisztelő Bródy-értelmezést; a színé­szektől a magyar színjátszás klasszikusi mércéje szerint is kiemelkedő szerepformálást, meleg, forró hangulatú be­mutatót és további előadá­sokat. ZIMONYI „Régen, vagy talán még nem is volt ilyen rangos ki­állítási szezon a Műcsarnok­ban, mint a mostani tavaszi.” A bevezető mondat után Né­meth Lajos felsorolja a sze­zon rangos kiállító művészeit, s megállapítja; „a legna­gyobb meglepetés minden bizonnyal Schaár Erzsébet bemutatkozása volt”. Kitűnő szobrászunk izgalmas értéke­lése után Körner Éva ír Szántó Piroska kiállításáról. Folyóiratunk két műbírálata azért érdemel különös fi­gyelmet, mert a két művész­asszony alkotói portréjának megrajozlása közben korunk képzőművészeti törekvései­ről is sok mindent megsejt­hetünk. „Az irodalomtudomány di­lemmája” címmel közli a Kritika Sőtér István tanul­mányát, melyet a kitűnő ma­gyar irodalomtörténész egy amerikai folyóirat felkérésére írt. Nácsi Klára a fiatal no­vellisták módszereit helyezi nagyító alá „Utak kezdetén” című tanulmányában. Az író fényűzése — Véleménye szerint mi volt írói pályafutásának leg­szebb eseménye? — kérdezte nemrég egy újságíró Jean Anouilh francia drámaírótól, aki a napokban ünnepelte 60. születésnapját. — A következő — magya­rázta Anouilh. — Amikor ír­ni kezdtem, és olyan szegény voltam, mint a templom egere, minden körülmények között írógépet kellett sze­reznem, mert enólküL nem tudtam annyit dolgozni, hogy fenn tudjam magam tartani. Most már elég gazdag va­gyok, s megengedhetem ma­gamnak a fényűzést, hogy ismét kézzel írjak! A Kritika augusztusi szá­mának Műhely rovatát egy terjedelmes dialógus tölti ki. Hont Ferenc professzor vitat­kozik tanítványaival a szín­házról. „Vajon ismerjük-e eléggé a színpadi jelzések ÁBC-jét?” — kérdezi a szer­ző, A válasz, úgy hisszük, nyilvánvaló. S hogy az előbbi kérdés nem volt akadémikus, azt a vitazáró mondat is bi­zonyítja: „A színjátékban a legteljesebben ismétlődnek a valóság törvényei...” De más természetű vitákat is kínál a folyóirat. Radnóti Sándor fontos adalékot tár elénk Donáth Ferenc könyvét ismertetve, mely a demokra­tikus Magyarország földre­formjáról szól. Miről van szó? A földreform teremtette „közvetlen demokráciáról”. Berény Gábor már mai éle­tünk egyik érdekes jellemző­jére hívja fel az olvasó fi­gyelmét.. Tanulmányának cí­me: Korszerű mezőgazdaság — falvak nélkül. Félmillió könyv A világon etóállitott köny­vek száma az elmúlt évben elérte a félmilliót. Az UNESCO 1967. évi mérlege azt mutatja, hogy Európa a maga 210 ezer új kiadványá­val a legnagyobb könyvter­melő kontinens. A második helyen Ázsia áll 100 ezer, majd Észak-Amerika követ­kezik 70 ezer, Dél-Amerika 13 ezer, Afrika nyolcezer és Óceánia háromezer kiadvány­nyal. Mind nehezebb megkü­lönböztetni a jó könyvet a rossztól, és okos tanácsot adni a könyvvásárlóknak. A Körkép c. rovatban Kán­tor Lajos a romániai magyar dráma fejlődését, helyzetét tárgyalja a színházzal össze­függésben. Sziklay László pe­dig Fábry Zoltánt, a stószi remetét búcsúztatja. Csorba Győző a Lélek évszakai c. kötetét Rába György értékeli, Galvano della Volpe Áz ízlés kritikája c. — magyar fordí­tásban most megjelent — művét Miklós Pál mutatja be az olvasóknak. A Kritika Szemle rovatá­ban hét mű recenzióját közli. Köztük Szabó Magda, Kalász László és Ratkó, József új kö­tetét. Berkes Erzsébet rövid ref­lexiójában a magyar drámák sikerén bábáskodó dramatur­gokat hiányolja, majd Kele­men János és Kada Júlia egy-egy fontos „tájékozta­tása” következik. (A struktu­ralizmusok és az „irodalmi termelés elmélete”) — (Angol folyóirat különszáma Wynd- ham Lewis-ról.) Megjelent a Kritika RAZZIA A csehszlovák biztonsági szervek széles körű razziát tartottak. Ennek során 6217 személyt előállítottak, közü­lük 828-at azonnal őrizetbe vettek. A razzia során felfe­deztek 2561 bűntényt, 684 bujkáló bűnözőt letartóztat­tak. Lelepleztek 263 engedély nélküli fegyverviselési esetet. GOLYÖSZAGGATTA HOLTTESTEK Rio de Janeiro külvárosi utcáin három golyószaggatta holttestet találtak. Az önte­vékenyen igazságot osztó „halálbrigád” áldozatai. A bűnözők ellen sajátos mód­szerekkel harcoló, rendőrök­ből álló brigád az elmúlt 12 évben 1200 személyt gyilkolt meg, VESZÉLYESEK A görög kormány bejelen­tette. hogy 355 egykori aktív politikusnak és más szemé­lyeknek, akiket a katonai junta veszélyes elemeknek tart, lehetővé teszi a külföld­re távozást. MENEDÉKJOGOT KÉR Chuck Cunninghamm 39 eves amerikai őrmester, a dél­vietnami My Laiban ameri­kai katonák által végrehaj­tott tömeggyilkosság egyik fő tanúja Svédországba mene­kült és politikai menedékjo­got kér. A svéd lapoknak adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy „felejteni” jön Svédországba. TROMBÓZIST KAPOTT Sir Laurence Olivier enyhe lefolyású trombózist kapott és az elkövetkezendő két-há- rom hónapban nem lép szín­padra. AZ ÓRIÁS Öt emelet magas lépegető exkavátor építését kezdték meg a szverdlovszki nehéz­gépgyárban. Az új gép ko­sara 80 köbméter földet lesz képes „kiharapni” a talajból. Ha elkészül, sok ezer föld­munkás helyett dolgozik majd. TŰZ ÜTÖTT KI A HAJÖN A Recklinghausen nevű nyugatnémet halászhajón tűz ütött ki, amelynek következ­tében hét tengerész vesztette életét. Az egyik égő fáklya­ként égett el. A tüzet csak órák múlva sikerült a fedél­zeten eloltani. FÖLDIG LEÉGETT A földig leégett egy lu­zerni szálló, a Hotel Konkor­dia. Ugyanez a szálloda 10 hónappal ezelőtt egyszer már kigyulladt. 1969. október 4-én a hotel háromnegyed részét a tűz elpusztította és azóta sem fogadtak vendéget. 12 ÉV UTÁN James Edward Walsh ame­rikai püspök, aki 12 évet töl­tött Kínában fogolyként, Hongkongból repülőgépen Rómába érkezett, ahol a szentszék két magas rangú tisztviselője várta a repülő­téren a pápa áldásával, EMBERÉLETBEN NEM ESETT KÁR Korzika szigetén az erdő­tüzek körülbelül 5000 hektá­ron pusztították el a fákat és bokrokat. A tűzoltók és a ka­tonák, akik a tűz ellen küz­denek, több nap óta a kime­rültség határán vannak. A tűzvésznek eddig nincs ei», beráldozata.

Next

/
Thumbnails
Contents