Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-21 / 195. szám

?)c „Női szuper — James Bond! — paródia? Ez is van a filmben. Főleg azonban játék, a színekkel és a formákkal. Szüntelen zsong- lörködés a realitás és a legexlravagánsabb fantázia, a modern ember helyzete és vágyai, örömei adta labdákkal” — körülbelül ez Joseph Losey új filmjének, a Kossuth film­színházban tegnaptól vetített Modesty Blaise- nek az „eszmei mondanivalója”. Joseph Lo­sey neve hazánkban A királyért és a hazá­ért című angol filmhez fűződik. Ezúttal fan­táziadús történettel szolgál, amely gengszte­rek között játszódik, egy divathölgynek is beillő kalandornővel és egy elegáns, válasz­tékos modorú bandavezérrel „édesítve”. A káprázatos színek, váratlan események, a ka­landok gyors egymásutánja ígér izgalmas és könnyű szórakozást a színes angol filmben. Meg azután a címszereplők. Monica Vitti és Dirk Bogarde neve legalább annyira vonzó, mint a film tartalma. (Képünkön: jelenet a filmből.) Kevesebbet, de jobban Színházi kísérlet A Művelődésügyi Minisztérium új irányelvet dolgozott ki a vidéki színházak működésére vonatkozóan. Ennek lényege az. hogy vidéki színházi együtteseink kevesebb helyen, több előadást tartsanak — lehetőleg magasabb nézőszám mellett. Ezzel kapcsolatban a mi­nisztérium színházi főosztá­lyán elmondták: felül kell vizsgálnunk álláspontunkat a tájelőadások kérdésében. Ezek gyakran csak feltétele­zett igényeket elégítettek ki, s hatásukat sokszor túlbe­csültük. A jövőben a művészi munkát biztosító, megfelelő körülmények között, elő­adásra alkalmas helyen, na­gyobb befogadóképességű színházteremben kell első­sorban játszaniok a színhá­zaknak. Brügettyűk és vonatok A vonatot — közkedvelt gyermekjáték formájában — mar a legkisebbek is ismerik. (A szülők áldozatkészsége nem is­mer határt, meg aztán ők is szeretnek játszani.) A brügety- tyű azonban, annyi más társával együtt feledésbe merült Pedig a forgók, pergők, bugattyúk és bigék (az utóbbi szó „némi” jelentésváltozáson ment át) a mostani 35—40 éve­seknek még sok örömet okoztak. Nem beszélve arról, hogy apáink nem is ismertek más játékszert, csak amit gyerek­kézzel maguk fabrikáltak. De ha már a múltba nézünk, akkor nemcsak kapó köve­ket, vesszőparipákat találunk ott, hanem számos vers, mon­dóka, dal és tánc is felsejlik az évtizedek homályából. Erről beszélt a minap Lajos Árpád muzeológus (akit én megismerkedésünk óta csak homo ludensnek nevezek), a honismereti szakkörvezetők mezőkövesdi tanácskozásán. A dalok, rigmusok idézésekor olykor-olykor szinte elfeledtük, hogy a szakember egy rendkívül fontos közművelődési fel­adatra mozgósítja a pedagógusokat, szakkörvezetőket Nem kevesebbről van szó, minthogy ebben a gyors léptű vi­lágban nézzünk egy kicsit a lábunk alá. Ne tapossuk el népi kultúránknak azokat a rég nyílt virágait, amelyekben a mi gyermekeink is örömüket lelik. Mi a teendő? Lelkes amatőrök (iskolások és pedagógusok) segítsék a néprajzkutatók munkáját? Ez is nagyon fontos. De nem elég. A játékokra, nemcsak a múzeumi gyűjtemé­nyeknek és adattáraknak, hanem a gyermekeknek is szük­ségük van! Természetesen nem mindegyikre. Oktalanság lenne azt kö­vetelni, hogy a modern bérházak udvarán, vagy a játszó­tereken csürközzenek, vagy kámbázzanak gyermekeink. De a nótás játékok, a kiolvasók, a kergetőzők meghonosítása nem lenne haszontalan. Nem is tűntek el ezek teljesen. Vi­déki iskolák, udvarán, falusi réteken még él egyik-másik. A többieket — amelyek beillenek mai életünkbe, és elég érdekesek — fel kellene támasztani. Mikor ezt szorgalmaz­zuk, nemcsak a hagyományok ápolására gondolunk. Az együttjátszás örömét szeretnénk látni a 6—12 éves fiúk és lányok arcán. A gyermeknek a játék, az élet tartalmát je­lenti. A munkára is a játék készít fel. Nem közömbös tehát, hogy hogyan és mit játszunk. A szülők (s a nagyszülők még inkább) emlékeznek még a régi dalokra, rigmusokra. Ne restelljük továbbadni ezeket a gyermekeknek, unokáknak. Gondoljanak a régi népi já­tékokra az óvodai kézikönyvek írói. a tankönyvek szerkesz­tői. Sokat segíthetne a televízió is! Hol tartunk ma? A borsodi, miskolci gyűjtők jó munká­ját dicséri, hogy néhány játék már felkerült az iskolai ün­nepségek színpadára. Ez az első lépés. A következő? Hozzuk le a gyerekeket a színpadról „új játékaikkal” együtt az ud­varra, meg a terekre. Több lesz az örömünk. GYARMATI BÉLA r—t A siker a nőkön múlott KÖNYVESPOLC Grecsko: Harc a Kaukázusért A Margitszigeti Szabadtéri Színpadról a héten két köz­vetítést is láttunk. Sajnos, a televíziónak az utóbbi időben ügy látszik nincs szerencséje az operákkal. Ismét neves, hazai és külföldi gárdát vo­nultattak fel az Aida előadá­sára, mégsem vált élménnyé ez az előadás. Különben is, mintha túl sokszor közvetí­tette volna az utóbbi évti­zedben a tv az Aidát — leg­alábbis a többi operához vi­szonyítva. És ha már, ha jól emlékszem kétszer is, láthat­tuk a nagyszerű énekes- és kiváló színésztehetség Marga­ret Tynes előadásában, ennél gyengébb színvonalú előadást nem lenne szabad műsorra tűzni. Tudom, hogy az operá­ban a hang a lényeges, és egy nagy szabadtéri színpa­don a teátrális, üres mozdu­latok elvesznek, a szinte alaktalan terjedelmű énekes­nő nem zavarja a nézők mű­élvezetét —, de a televízió kamerája mindezt kinagyítja, és ezzel erősen rontja a mű hatását. Televízión csak színpadilag és színészileg is jól megoldott operaelőadást szabad közvetíteni. A második margitszigeti este szerencsésebb volt. A felszabadulási népdalverseny gálaestje, a Röpülj páva .. . összefoglalása és újra emlé­kezetbe idézése volt a tv egyik legsikeresebb vetélke­dőjének. Amilyen szinte vá­ratlan siker volt annak ide­jén a sorozatos versengés, olyan sikeresen hangulatos együttessé forrott össze a tegnapi adásban a szereplő­gárda, a műsorvezető Vass Lajos összekötő szövege, és a nagyszámú érdeklődő közön­ség. Keleti Márton rendező munkássága szinte összefor­rott a sikeres magyar vígjá­tékkal. Filmen és televízió­ban egymás után aratta né­zői és kritikusai egybehangzó véleménye szerint sikereit. Nemrég még egy „operett­vitát” is kiprovokált. Megol­dásai azért sikeresek, mert a vígjátéki ötleteket hagyja élni, a jól kiválasztott színé­szeket pedig hagyja szabadon mozogni az így kibomló tör­ténetekben. Mostani filmje, az Elsietett házasság nem tartozik a legsikerültebb al­kotásai közé. Mintha a tör­ténetet egy kicsit túlzottan is magára hagyná, engedné el­lassulni, a színészeket pedig egy kicsit befogná, a termé­szetes humort mesterkélt esz­közökkel pótoltatná. A legsi­kerültebb a kisfiú (Kocsy Zsolt) cinkos részvétele a já­tékban. És azt hiszem, ma­radandó lesz e film azért, mert bemutatja (sokkal in­kább, mint a múltkori rosz- szul sikerült portréfilm), hogy milyen kiváló színész­nő Tolnay Klári. K. L. A tervek szerint alapve­tően kétfajta színháztípusról beszélhetünk a jövőben. Az első: az úgynevezett nagy­színház. (Nagyszínháznak a többféle társulattal —-opera, prózai, operett, balett stb. — működő színházakat nevez­zük.) Ebbe a kategóriába tartozik Miskolc, Szeged, Debrecen, Pécs társulata. A nagyszínház a jövőben székhelyén, valamint saját megyéje néhány nagyobb központjában játszik. De „műfajpótló” feladatokat lát el a megyén túl is, nagyobb körzetben (opera, balett). Működés szempontjából a vidéki színházak másik ka­tegóriájába a körzetesített színházak tartoznak. (Győr, Kaposvár, Veszprém, Békés­csaba.) Kecskemét és Szol­nok úgynevezett együttműkö­déses körzetesített formá­ban működtetheti majd szín­házát. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában most jelent meg a Szovjetunió honvédel­mi miniszterének, a második világháború egyik hősének, Grecskó marsallnak, a kau­kázusi hadműveletekről írt emlékirata. A szerző, aki parancsnok­ként irányította a mintegy tizenöt hónapon át tomboló kaukázusi hadműveletet, nem egyszerűen csak krónikása az eseményeknek. Könyvéből választ kapunk arra is, hogy mi volt a német hadvezetés célja a Kaukázus meghódí­tásával, milyen távlati ter­vek érdekében erőszakolta a hitleri hadigépezet a Kaspi- és Fekete-tenger közötti te­rület meghódítását. Az Észak-Kaukázus gazdag ga­bonaföldjeiért, olajáért s egyéb fontos nyersanyagaiért folytatott harcok sora, amely mint a védelmi és támadó hadműveletek bonyolult komplexuma vonult be a szovjet hadtörténelembe, Grecskó feldolgozásában tör­ténelmi hitelén, katonai­szakmai érdekességén túl, élvezetes és izgalmas olvas­mány. Jövőre kezdik építeni Uj diákkollégium A javaslatot kedvezően fo­gadták a vidéki színházak, s egyetértett vele csaknem va­lamennyi megye. Csupán Tolna és Fejér megye elle­nezte, Szolnok pedig némi fenntartással ért egyet. A terv „mintája” a Kaposvári Csiky Gergely Színház lesz. So­mogy megye máris szerző­dést kötött Zalával: szeptem­ber 1-től megkezdődik a kí­sérlet. Milánóban, Carlo Maria Pensa egyik darabjának be­mutatója előtt vagyunk. A szerző odalép egy színházi kritikushoz, aki epés bírála­tairól közismert és a kezébe Miskolcon évente csaknem tízezer középiskolás diák ta­nul. A fiatalok fele vidéki, s mindössze 40 százalékát tud­ják elhelyezni a városi di­ákotthonokban. A többség nyom egy lezárt, becsoma­golt üvegedényt. — Ezt neked hoztam. — Nekem? — morogja vadul a kritikus. — És mi az ördög van benne? — Méz! — feleli Pensa. így kénytelen naponta meg­tenni a lakóhelye és az is­kola közötti fárasztó utat, vagy fizeti a drága albérle­tet. Helyzetükön kíván eny­híteni a városi tanács egy új, ötemeletes, 400 férőhelyes kollégium felépítésével. A tervek szerint a kollégi­umot, amelyben az 1. sz. Ipari Szakközépiskola 300 fiú- és 100 leánytanulója ta­lál otthonra, 1971 első felé­ben kezdik építeni. Az Op- rendek, a Liszt Ferenc, Előd és Károly utcákkal határolt területen több mint 31 millió forintos költséggel épülő diákotthon előreláthatólag 1973 őszén fogadja az első ta­nulókat. A szerző és a kritikus éjféltől reggelig 225 KILOGRAMM VOLT A nagyszombati kórházban 35 éves korában meghalt Mar­cel Vaskó, Csehszlovákia leg­kövérebb — 225 kilogrammos — lakosa. ÉKSZER-ÜGY Kiderült, hogy Bobby Moore, angol labdarúgó egy Bogotában kitervelt összees­küvés áldozata volt, amikor ráfogták, hogy ékszert lopott. Az ékszerüzlet tulajdonosát és a hamisan vallott tanút rö­videsen letartóztatják. VESZEDELMES VÍRUS Egy veszedelmes vírus fer­tőzte meg a franciaországi Anges folyóját, a Mainet-t. Figyelmeztették a lakosságot, hogy a folyó vizét még autó­mosásra vagy növények ön­tözésére se használják, mivel a víz halálos veszélyt jelent. 101 ÁLDOZAT 101 ember lett bányasze­rencsétlenség áldozata 1970 első fél évében az USA-ban, mert a bányatulajdonosok nem tartják be a legalapve­tőbb munkavédelmi előíráso­kat. FÖLDRENGÉS 4—5 ball erősségű földren­gés rázta meg Crana Gorát (Montenegrót). A földrengés epicentruma 130 kilométer­nyire volt Titogradtól, a ju­goszláv—albán határon. HALÁLOS ÍTÉLET A megszállt Nablus városá­ban (Jordánia) halálos ítéle­tet hirdetett ki egy izraeli katonai bíróság. Az 1967 jú­niusa óta tartó megszállás so­rán erre még nem volt pél­da. FEKETE ÉGBOLT Szeptember 7-től az NSZK déli körzetében „Fekete ég­bolt” fedőnévvel hadgyakor­latot tartanak a Bundeswehr légikötelékei, amelyen részt vesznek az itt-tartózkodó amerikai repülőgépek is. ÉKSZERCSEMPÉSZ A mexikói rendőrség őri­zetbe vett egy 45 éves osztrák nőt, aki négyszázezer dollár értékben próbált ékszereket Mexikóba csempészni. A nő­nél 28 kisebb-nagyobb ék­szerdobozt találtak. ELÜTÖTTE Kaposmérő és Kaposfő kö­zött Dura Savcic 47 éves ju­goszláv állampolgár, újvidé­ki lakos járművével elütötte az út szélén motorkerékpár­ját javító Csúnya János 21 éves kőművest, aki sérülé­seibe belehalt. Dura Savci- cot letartóztatták. ZSAZSA PROPAGANDÁJA Gábor Zsazsa hátának pisz­tolyt szegeztek hajnalban a New York-i Waldorf Astoria szállóban és megszabadítot­ták 500 ezer dollár értékű ékszerétől. A művésznő nem­zetközi — egyebek között honi — kalandjainak ismere­tében a hírből csak az lát­szik igaznak: Zsazsa nem hagyja, hogy elfeledkezzenek róla. MISKOLCI NEMZETI SZÍN HÁZ Évadnyitás: szeptember 4-én, pénteken este 7 órakor Jegypénztár: délelőtt 10-től este 6 óráig Csárdáskirálynő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents