Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-27 / 174. szám
Dalosünnep 1970 Vidám víkend énekszó mellett 700 vasas esti szerenádja A szombat délután 3 órai megnyitóval kezdődött a Lenin Kohászati Művek 200. évfordulója tiszteletére rendezett, dalosok százait vendégül látó és az együtténeklés örömét, nagy- szerűségét, az ebben rejlő erőt megtestesítő vasas dalosúnnep A nyitó koncert délután 5 órakor volt a Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskola dísztermében. A karl-marx-stadti Geier Flóriánról elnevezett művészegyüttes — kórus és zenekar — köszöntötte a régi miskolci dalosokat. Azokat, akiknek évtizedeket, a munkásmozgalmat és a kultúrát jelenti a kórus, az éneklés. Ismerősöket köszöntött a vendégegyüttes, hiszen a Bartók Béla Művelődési Központ Vasas Művészegyüttese alig több mint 2 hete jött vissza karl-marx-stadti vendégszerepléséről. Az ünnepeltek pedig csak Rolf-ként emlegették a nagyon tehetséges fiatal karmestert, és mondták: ott is így csinálta Rolf Schneider. Ilyen megnyerő-kedvesen, együtt repülve kórusával. A több mint kétórás koncertet értő fülek hallgatták tehát elismeréssel és a szépen éneklő fiatalok produkcióját kísérő szeretettel. Tőlük tudom, hogy az igen fiatal kórus mellett van egy gyermekénékkara is az együt. tesnek, ott nevelik az utánpótlást. s a szombat este fel lépő gárda fiatal kora ellenére is sok éve énekel már. Műsoruk sokoldalú, igényes sa le, ahol a miliő vonzza a szerelemről, a borról és a férfias erőről szóló dalokat, ahol a környezet felerősíti a szöveget és dallamot egyaránt. Bppenhogy neszéző pincérek, gyorsan perdülő pincér- lánykáit idézték csak nagyritkán a pince rendeltetését, mert a diszkrét boxokban dalosok ültek, s néha koccintottak. A dal meg szállt a százados bor-otthon útjain, a bebetérő vendég szinte pillanatok alatt „átvette” a hangulatot (voltak, akik együtt énekelték: „Harsan a munkásének, acélhangon száll” „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják . ..”) a karvezető Juhász Frigyes nemcsak együtt rezdülő, a finomságokra és virtuozitásra érzékeny dirigensként mutatkozott be a miskolci közönség * Kiss Béla, az SZMT titkára köszöntötte a dalosünnep 700 résztvevőjét, a dal barátait. Ez alkalommal kötöttek koszorút az együttesek zászlaira. összeválogatása és megszólal- (tatása valóban dicséretre méltó. Hozzáértésről és ösz- szeszokottságról tanúskodott a lendületes produkció, énekkar . és zenekar együttese. Szólóénekeseik szép hangja és a finomságot, erőt egyszerre kiválóan nyújtó kórus; Bach, Hassler. Glinka, Brahms, Schumann és a különböző népek dalai biztosították a vendégek és az este sikerét. A műsort Somló Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház művésze konferálta. Azután az esti 8 órára hirdetett produkcióért drukkoltunk. az időjárás azonban fölébe kerekedett a várakozásnak és munkának. Az egész • este csaknem szünet nélkül szakadó eső miatt az orató- riümest a diósgyőri várban elmaradt. (A Vasas Művész- együttes vasárnap délelőtt egy spontán műsorral kárpótolta a szombat esti várkoncert hallgatóit! A pince mélyén • Nem valószínű, hogy Carl Qríf, a század jelentős német zeneszerzője, a Carmina burana megalkotója számításiba vette volna azt a pompás helyszínt, ahol a szceni- - kus kantáta egyik alkotóeleme. az In tabernam olyan „otthonosan” szólt volna, mint éppen a miskolci Bortanya szinte vége-sincs pin- . céjében. . Igen, a pince mélyére hú zódott le a budapesti Ganz- MÁVAG . Ácélhang” férfikara hogy a dalosünnep egyik, vasárnapi, sokra hivatott programját ott bonyolítelőtt, hanem jó ismeretterjesztő előadóként is, miután az elhangzott dalokat gazdag kommentálással bocsátotta útjukra. Gitár- és mandolinpárbaj Törékeny-finom hangszereikkel Tapolcán, az Anna étterem teraszán pillanatokon belül meghódították a közönséget a karl-marx-stadtiak. Nyert ügyük azért volt, mert repertoárjukban német népdalok szerepeltek ritkán hallható feldolgozásban, mandolin- és gitárzenekarra adaptálva. A szólisták: Ursula Streubel, Dora Schlorke, Ja- nitz Dieter messze túlszárnyalták az öntevékenyek hanganyagát és szólótechnikáját. A karmesterek: Gerhard Streubel, Rolf Schneider és Klaus Linke a muzikalitás, a kórus-énekeltetés minden szépségét bemutatták ott. ahol rántott szeletet és uborkasalátát majszolt a vendég, s eközben (milyen nehéz az ebéd-diszpozíciót műélvezetre átváltani!) figyelővé tették az Anna étterem késesvillás közönséget. Taps a templomban Az avasi műemlék temp lomban parádés kórusszámok hangzottak fel. Az évszázados, nevezetes építmény belső hangulatához illeszkedő számok — többnyire preklasszikus szerzőktől — hamisítatlan élményt kínáltak. A versenynek is beillő kórusbemutatón a Vasas Művészegyüttes (Vass Lajos vezetésével), a Dunai Vasmű vegyeskara (Székely István irányításával), a Ganz-MÁVAG „Acélhang” kórusa (karvezető Tornyos György) mutatott be önálló műsort. Kiemelkedő volt a trineci vasmű énekkarának egységes blokkja. Mindegyik szám nagy tapsot kapott; ám a hazaiak „színeiben” Juhász Tibor és Forrai István az összkar vezényléséért (az előbbi a Fölszállott a pávát, az utóbbi pedig A magyarokhoz című kórusművet dirigálta) jóleső elismerést szerzett. Fáklyafénynél A maratoni dalünnep vasárnap este az avasi kilátónál folytatódott. A nap közben verbuvált kórusbarátok már százával dideregtek a kilátó tövében, mivelhogy estére megcsappant a hőmérséklet. De a szívből röppenő dal a hétszáz kórustag együttda- lolása felmelegített mindenkit, aki csak a szignált fújó trió szavára feljött a hegyre. Bizony senki meg nem bánta a fáradtságot, nem füstölgött a hideg miatt sem, mert a gyorsan pergő műsor, a forradalmi dalok egymásutánja, a klasszikus kórusszámok esti szerenádja jó lélekre hangolt mindenkit. De úgy hírlik, a fáklyás fiatalok félkaréjában elhelyezkedő kórust (minden számot forgószínpad- szerűen más-más karvezető vezényelt) még lent a városban is hallották, amikor éppen szélcsend volt. S akik figyeltek a dalra, egy szép vasárnaopal lettek gazdagabb? MAKAi MARTA PÁRKÁNY LÁSZLÓ Utianziksz Olaszországból A Miskolci Nemzeti Színház fiatal művésze, Markaly Gábor is hírt adott magáról. Olaszország nevezetes városait járja, s a következőket írja szerkesztőségünknek: „Apácakolostorban lakom” éjféltől „Kétezer méteres havas csúcsokra nézek, ha felébredek. Napközben járom a várost, és ismerkedem az emberekkel. Legérdekesebb beszélgetésem egy fehér reverendás apácával zajlott, aki olyan rendbe tartozik, amelyik az egyik legszigorúbb egész Olaszországban. Beszélgetésünk idején nem tudtam meggyőzni az életről szóló elveimről; arra a megjegyzésemre, hogy ez az életforma őrületes kínzásnak veti alá a nővérkét, ő csak mosolygott Tegnap Fellini Satyriconját néztem meg. szinte teljesen üres moziban. Ügy tűnik, a film a közönséget igazolja. Virtuóz, csodálatosan fényképezett, de sokszor öncélú képsorok váltakoznak egymással, a színészi játék minimális. Most. Veronába készülők, és rendületlenül tanulom az olasz nyelvet. Találtam egy nagyon érdekes cikket, amelynek címe Barnad professzor és a „filmsztár” bukása. Lefordítom és rövidesen elküldöm a Déli Hírlap olvasóinak, mert roppant érdekes a cikk sztorija. E sorokat egyébként Via del Ormaiéból. egy apácakolostorból írom: bármily hihetetlen: itt kaptam szállást. Nagyon hiányzik a színház, de még nagy út áll előttem itt Olaszországban. gondolom, az élmények java ezután következik.” Régi regények Utazzunk együtt! Nem is olyan régen egy művelt, de fiatal ismerősöm meglepve olvasta Pirandelló- ról írt cikkem. — Te olvastad? — kérdezte. — Mikor volt rá időd? Nevettem és azt mondtam, harminc évvel ezelőtt. Akkoriban diák voltam és nagyon sok időm volt. Aztán Proustról beszélgettünk, illetve beszéltem, meg Joyce-ról s kitűnt, hogy van a XX. századi regényirodalomnak egy olyan rétege, mely még az olvasottabbak számára is rnájdriem téliesen ismeretlen. Nevek, néhány Dokumentum: témaajániat Péntek délután, a íőmüsoi előtt szerényen húzódott meg egy riportműsor. A magyar és a lengyel televízió közös dokumentumfilm - je, a Magyarországon át. 1939-ben, amikor a fasiszta Németország lerohanta Lengyelországot, lengyel 'hazafiak ezrei menekültek Magyarországra, s onnan tovább. Jugoszlávián kei’esz- tül Franciaországba, majd a Közel-Keletre. De egy jelentős részük ittmaradt nálunk (főleg fiatalok, iskolások), akik itt vészelték át a háború éveit. Ennek a korszaknak lengyel és magyar szemtanúival, az események résztvevőivel folytatott beszél - getésekből és korábbi doku- mentumfilm-felvételekből készült ez a film. Sajnos, maga a dokumentumfilm gyenge volt. Tulajdonképpen csak igen felszínes felelevenítése ezeknek az éveknek. Természetesen nem kívánhatjuk egy rövid félórás összeállítástól, hogy pontos elemzését adja az oly sokat vitatott lengyel emigráció kérdésének. A szálak, amelyek innen tovább vezettek London felé. El-Alamein, Tobruk hőseit is adva, a háború győzelmes kibontakozásával mind ellentmondásosabbá is váltak. Ennek egyik kései ve- tülete egy kiváló magyar regény. Kardos G. György Sasok a porban című írása, mely az Új írás ez évi első négy számában jelent meg, folytatásokban. A riportműsor csak azokat a mozzanatokat említette, amelyek ez emigráció történetének haladó hagyományait jelentik: szocialista állásfoglalás, következetes antifasizmus, és következetes fellépés a Közép- Európát tizedelő antiszemitizmus ellen. És tulajdonképpen miránk is ez az oldala tartozik e történetnek. A több százados magyar—lengyel barátságnak, egymást segítésnek újabb nagy bizonyítéka volt, ahogy népünk szinte rákényszerítette a hivatalos Magyarországra is ezt, a hivatalos politikai irányvonallal ellentétes lépést. A sokat hiányolt magyar ellenállás egyik jelentős megvalósulása volt ez. Ez a dokumentumfilm csak jelzésnek jó legfeljebb, figyelemfelhívásnak, téma - ajánlatnak. Ha már filmet készítettünk az újvidéki vérengzésről és a jankapusztai usztasa-fasisztákról (Hideg napok és Sirokkó), mikor készítünk már művészileg is kiemelkedő filmet azokról az eseményekről, amelyek népünknek, a fasiszta tengerben is a humanizmus oldalán való helytállásáról is tanúskodhatnának? K. L. lexikális adat él csupán — az olvasmányok adta elemi élmény nélkül. Elgondolkodtam ezen. de máson is. Vajon én, aki — elsősorban Szerb Antal Hétköznapok és csodák című sokat vitatott tanulmánya alapján — bekalandoztam a XX.. század első harmadának regényirodalmát, majd Németh László A minőség forradalma című gyűjteménye alapján kutattam idegen nyelvterületek újabb és újabb remek- fnŰvei után. vajon én isme- ‘reifri-e ezeket u%\ffőKáf1 Mert az az élmény, mely az első olvasás óta bennem. él. csalóka is lehet. A szépség megfakulhatott, a regény- technika forradalminak tűnt vívmányai elavulhattak, az elismerés tévedésnek bizonyulhatott. S az elmúlt évben újraolvastam a legfontosabbnak vélt regényeket, hogy pontosabb legyek, azokat. amelyeket valaha a legjobbaknak, legfelrázóbbak- nak, ha szabad így kifejeznem magam, a leghalhatatlanabbaknak tartottam. Fontos teendő volt ez? Miután majdnem túl vagyok a vállalt feladaton, úgy vélem, fontos. Proust, Gide, Huxley, Joyce, Hamsun, Powys, Lawrence, Steinbeck, Werfel, Wassermann, a két Mann, Döbling, Dos Passos és társaik különböző súllyal és értékkel ugyan, de hozzájárulnak a század második, és gondolom, harmadik harmada regényének alakulásához is. Egyébként is nagyon kevés az árnyaltabb ismeretünk a két világháború közötti időszakról, s ezt — minden világnézeti korlátúk ellenére — ezekből a művészi erővel megírt regényekből éppoly jól gyarápíthatjuk, mint a XIX. századra vonatkozó tudásunkat Balzacból és Di- ckensből. Az utazások korát éljük. Régi regényeket olvasva, én is utazom. Engedjék meg, hogy erről az útról e lap hasábjain néhány képes levelezőlapot küldjék a mai olvasóknak. A válogatás természetesen szubjektív. Nem tudósítok olyan műveKről, melyek nagy példányszámban közkézen forognak, bár a ..beutazott” korhoz tartoznak. Kerülöm az olyan művek bemutatását melyek egyáltalán nem kap • hatók. Viszont remélem, sikerül az olvasói és esetleg a kiadói érdeklődést is felkelteni néhány regény iránt, amely nehezen szerezhető meg, pedig megérdemelné p nagyobb népszerűséget. SZ. KOVÁTS LAJOS HALÁLOS ÁRAMÜTÉS Csongrádon, egy ismerőse lakásán csillárt szerelt fel Faragó László, 36 éves segédmunkás, közben halálos áramütés érte. A rendőrség vizsgálatot indított a felelősség megállapítására. NEKIMENT A VILLANYOSZLOPNAK A megengedettnél nagyobb sebességgel vezette motorkerékpárját Balatonakarattyán Csernáti Sándor, 22 éves segédmunkás. egy útszéli villanyoszlopnak ütközött és a helyszínen meghalt, HÁROM EMBERT ELSODORT A súlyos esőzések következtében kiléptek medrükből a folyók Kelet-Pakisztánban. Az áradás három embert elsodort és ezrek maradtak fedél nélkül. Az árvíz zavarokat okozott a távközlési hálózatban is. BOZÓTTÜZEK Nagy gondot okoz a sydneyi tűzoltóknak a gyakori bozóttüzek oltása. A főváros közelében 34 napja egy csepp eső sem esett és a jelenlegit megközelítő szárazság utoljára 1946-ban vn't. A VONAT ELÜTÖTTE László József, 42 éves svéd állampolgár ittasan vezette személyautóját, ráhajtótt a vasúti sínekre, a személyautót egy arra haladó vonat elütötte.. László Brigitta 7 éves, László Katalin 10 éves kislányok meghaltak, míg a kocsi vezetője,és László Ilona 12 éves lanulö súlyosan megsérültek. HATVANHAT HALÁLOS ÁLDOZAT A brazíliai Recife államban az árvíz eddig 66 halálos áldozatot követelt, ötvenezren maradtak hajléktalanul. Az anyagi károkat leg- ■ alább 65 millió dollárra becsülik. ITTAS VOLT Ittasan kerékpározott Nyíregyházán Fritz Pál, 33 éves foglalkozás nélküli, nem adott elsőbbséget egy motor- kerékpárnak és azzal összeütközött. Fritz Pál a . kórházba szállítás után meghalt, a motorkerékpár vezetője és utasa könnyebben megsérült. NEM ADOTT ELSŐBBSÉGET Nem adott elsőbbséget személyautójával Sióagárdnál Hierl Walter. 24 éves tanuló. NSZK állampolgár és összeütközött egy autóbusszal. Hierl Walter kórházba szállítás után, 21 éves felesége pedig a mentőautóban meghalt. AZ AUTOBUS ELÜTŐTTF Szabálytalanul egy autóbusz elé kanyarodott kerékpárjával Ajkán Nagy József, 68 éves fogatos és az autóbusz elütötte. Az idős ember a kórházban m“"' EGY Egy örült Vci'onáoan elba- rikádozta magát. Az ostromló csendőrök közül egyet agyonlőtt. A bolondok házából megszökött Mirko Semprebo- nit addig tüzelt, amíg tölténye volt, aztán a szomszédos erdőbe menekült, itt elfogták.
