Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

A nyáron nem megyünk üdülni, kevesebbet pihenünk, he­lyette segítünk a szabolcsiaknak a romokat eltüntetni, új házakat építeni. Valahogy így fejeződött be Végh Antal né­hány héttel ezelőtt írott riportja. Ezeket a mondatokat — úgy hiszem — csak nagyon kevesen találták túlzóknak. Az árvízkárosultak segítségére sietett az egész ország. Köteles­ségünk ez. A csapást kísérő fájdalmat így is csupán enyhí­teni tudjuk. A katasztrófát követő első fizetéskor már ki-ki otthagyott az asztalon egy bizonyos összeget. Nem kevesen jóval töb­bet, mint az egy napra járó illetmény. Aztán jöttek a gyere­keink, s kérték a pénzt az árvízkárosultaknak. Jött a ház­mester is, és sorolhatnám tovább. Most a legnagyobb áldozat is kevés. Az emberek mégis kételkedni kezdtek. Eljut ez a pénz a rászorulókhoz? Hogy s miként jut el? Ki adott meg­bízást a sokféle gyűjtőnek? A nyíregyházi ócskapiacon egyszerre csak árulni kezdték az árvízkárosultaknak juttatott gyapjútakarókat, (ötven, nyolcvan forintért darabját.) Egy Békés megyei kis iskolá­ba beállított két „árvízkárosult” fényképész, nem munkát, pénzt kértek. Az igazgató — véletlenül jól ismeri Szabolcsot — rövid úton kiderítette, hogy a fényképészek faluját elke­rülte az ár. Mindannyian olvastuk, hogy egy gépkocsivezető feketefuvarra használta a gátakhoz vezényelt járművet. Egyszóval, némelyeknek — szerencsére nagyon kicsi a számuk — az árvíz is csak üzlet. Mindenütt egymást érik a jótékony célú rendezvények. Mi boldogan vásároljuk a je­gyet. Humanitásból nem kérdezzük, hogy mit árulnak és mennyiért. Az ügyeskedők pedig kiárusítják silány anyagi és szellemi termékeiket. Az árvízkárosultaknak nem hasz­nált ruhákra, évek óta a raktárakban heverő eladhatatlan edényekre és háztartási eszközökre meg a kétes hírű együt­tesek előadásainak bevételére van szükségük. (Mindez per­sze pénzzé átszámítva milliókra rúg.) Jobb azonban, ha 3 milliókat készpénzben fizetjük, biztos számlákra! Egy célért, lehetőleg égy helyen: elsősorban a munkahe­lyünkön adjuk át forintjainkat. És a visszaélőket szigorúan vonjuk felelősségre! GY— Méhes La jos látogatása a drótgyárban és az LKM-ben A Borsod megyei képviselő- csoport ülésére megyénkbe érkezett Méhes Lajos, a Vas-. Fém- és Energiaipari Dolgo­zók Szakszervezetének főtit­kára, Leninváros országgyű­lési képviselője. Az ülést kö­vetően a főtitkár tegnap Ír togatást tett a December 4. Drótművekben, ahol találkc zott a vállalat gazdasági, párt- és szakszervezeti veze­tőivel. Ma délelőtt Méhes elv­társ a Lenin Kohászati Mű­vekbe látogatott, ahol az üze­mi négyszög vezetőivel, majd a szakszervezeti bizottság ap­parátusa függetlenített tagjai­val találkozott, s folytatott eszmecserét. Ezt követően megtekintette a vállalat több izemét. Méhes Lajos elvtársat bor­sodi és miskolci körútja során elkísérte Tóth József, az SZMT vezető titkára is. VIMELUX és Kovosluzba Műszaki tapasztalatcsere, közös kiállítások Tegnap reggel érkezett vá­rosunkba Stefán Kocik, a Ko­vosluzba szolgáltató vállalat igazgatója. Mint arról már hírt adtunk, a szlovák cég é« a miskolci VIMELUX má­jus elején szocialista szerző­dést kötött, s most ennek Csehszlovákiában aláírt pél­dányát hozta vissza a kassai cég vezetője. Gyenge a pergetés az akácosokban A miskolci méhészek jó része elutazott Hajdúböször­mény és a Nyírség térségé­be. az akácvirágzásra. Az idei szeszélyes időjárás miatt azonban a tavalyi 25—30 ki­lós családonkénti mézperge- tés helyett most 10—15 kiló­val kell beérniük a méhé­szeknek. Építők ebédje, agglegények vacsorája Kiváló címet kapott a selyemréti konyha Egyszerre 350 ember ülhet asztalhoz a BÁÉV selyem­réti üzemi konyháján, amely­nek gazdája a Borsodi Üze­mi Vendéglátó Vállalat. Jó minőségű, kifogástalan vá­lasztékú ételt szolgálnak fel napról napra, amit iga­zolt, hogy a panaszkönyv lapjain kifogás, reklamáció nem olvasható, de annál több a dicsérő bejegyzés. S nem érdemtelenül. Naponta 1600 adag ebédet, 900 vacsorát tálalnak, emel­lett átlagban 230 előfizetéses vacsoravendéget is kiszolgál­nak. Ez utóbbi lehetőséggel főként a környéken lakók, pedagógusok, nyugdíjasok, agglegények, egyedülálló em­berek élnek. Méltányos áron, a legkényesebb igényeket is kielégítő ételt vihetnek haza. Mindemellett a konyha a BÁÉV negyven munkahelyé­re szállítja az ételt naponta és mindig időre, pontosan. A választék — mint azt a konyha vezetője elmondta — igazodik az étkeztetésben részt vevők igényeihez, kí­vánságaihoz. Nem azt mond­ják, hogy „Eszed — nem eszed, ez van!”, hanem meg­hallgatják a vendégek észre­vételeit s a lehetőségeknek megfelelően figyelembe ve­szik az étlap összeállításánál. Miután az étterem — bár nem nyilvános — rendezvé­nyek megtartására is alkal­mas, gyakran — természete­sen szombatonként — van itt esküvő, vagy egyéb összejöve­tel. Legutóbb az ÉPFU szo­cialista brigádjainak adott otthont egy estére az étterem. Miskolcon összesen 18- üze­mi étterem működik. Ebből 10 a selyemrétihez hasonló kapacitásü. A selyemiéti konyha étter­me az év elején megkapta a kiváló címet. Szociaíista bri­gádjuk mindent elkövet azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat, s ne legyen kifogás a főztjiik ellen. T. F. Férgesek a kiskertek M A közelmúltban felmérést készített az I. kerületi tanács mezőgazdasági és élelmezési csoportja a kerület növény- védelmi helyzetéről. Megállapították, hogy a legkritikusabb helyzetet évek óta a házikertek és a szór­ványgyümölcsösök elhanya­goltsága okozza. A gyümölcs- kultúrák nagy része kiörege­dett, ezért értékes árut a gon­dozás elmulasztása miatt már évek óta nem ad. A hozzá nem értés, a permetező fel­szerelések hiánya és sokszor a nemtörődömség miatt meg- férgesednek a gyümölcsfák, és ami különösen veszélyes, megfertőzik az egész környé­ket. Nehezíti a növényvédel­met az is, hogy a magas tör­zsű fák permetezését házi gé­pekkel nem lehet megoldani ’ A tanács is fontos feladatá­nak tekinti, hogy a kisker­tekben, szórványgyümölcsö­sökben az eddiginél nagyobb ’ gondot fordítsanak a növény- 1 védelemre. Ennek érdekében füzeteket, prospektusokat küldtek a termelők címére, a növényvédő állomás szak­emberei pedig tanácsadást tartanak a Petőfi téri háztar­tási boltban és egy jól mű­ködő mezőgazdasági szakkör is segíti a növényvédelem propagálását. A rendszeres tájékoztatás mellett nem ke­vésbé rendszeres ellenőrzé­sekkel kívánják rábírni a mezőgazdasági munkák el­végzésére a kiskerttulajdono­sokat, gyümölcstermelőket. j(c Az ittas vezetés ismét bal­esetet okozott. Tegnap dél­után fél 5 órakor Kiss Imre 55 éves, gépkocsivezető itta­san vezette a December 4. Drótművek tehergépkocsiját. A Kont utcáról a Kun Béla utcára akart kisívben kanya­rodni. „Nem vette észre” az elsőbbségadásra kötelező táb­lát, s aránylag gyorsan kisza­ladt a nagy forgalmú főútra, ahol szabályosan ■' haladt a Blonszky János által vezetett Barkas típusú tehergépkocsi. Az összeütközés ereje*— amínfaaz képünkön-is 'batibató — a Barkast szinte feldobta■; o járdára, s a benne ülő H. Jolán kocsikísérő csak a sze­rencsének köszönheti, hogy kisebb zúzódásokkal megúsz­ta az összeütközést. A két ko­csiban keletkezett anyagi kár összesen körülbelül 6 ezer fo­rint. (Szathmáry László felvétele) A szerződés főbb pontjai a következők: műszaki tapasz­talatcsere, társasutazások, csereüdültetések és közös ki­állítások. Hogyan realizálódtak ezek a tárgyalásokon? A kérdésre Ferenci Tibor és Stefan Ko­tik közösen válaszolt: — A nyáron csereudülteté- seket szervezünk, öt magyar család Tátra-Lomnicon tölt­het el kellemes két hetet, míg öt, a mi cégünknél dolgozó szakember családja Balaton- füredre és Siófokra megy pi­henni. Augusztus folyamán társasutazásokat szervezünk a csehszlovákok az Expo—IV- re látogatnak el, míg a mis­kolci dolgozók a kassai helyi­ipari kiállítást nézik meg. S ha már a kiállításoknál tar­tunk, hadd említsem meg — folytatja beszélgetésünket a szlovák szakember —, hogy az Expo—IV-en közösen ál­lítunk ki termékeket a VIME. LUX-szal. így cégünk kézi gépeit, mezőgazdasági kuko­ricadarálót, morzsolót, vala­mint automata lemézvágó ol­lót és különböző fémöntvé­nyeket. Ősszel pedig — veszi gt a szót Ferenci Tibor — mi ál­lítjuk ki a kassai termékbe­mutatón automatika- és rek-' lám-berendezéseinket. A kassai cég jónak takftfca a VIMELUX műszaki nyil­vántartási rendszerét, s ma már ők is ezt használják. Ősz­szel pedig öt magyar műszaki Í szakember utazik Csehszlová­kiába: a villanymotorok te­kercselésének korszerű mód­szereit fogják tanúim á nyo z ni. {-*) STOP! EGY PHBRCKE! Mai est az árvízkárosultakért A miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium III. c. osztálya a Gárdonyi Géza Művelődési Házban megismétli nagy sike­rű indiai estjét. A június 13- án — szombaton — délután 6 orakor kezdődő előadás teljes bevételét az árvÍ2ikárosultak megsegítésére ajánlották fel a közreműködő fiatalok. KRESZ ­Autósok—motorosok rovata A gépjárművel külföldre készülő turistának nemcsak a valutáról, pótalkatrészekről kell gondoskodnia, hanem meg kell ismerkednie az adott ország közlekedési sza­bályaival, közúti jelzéseivel is. Bár az európai országok egy-két kivétellel elfogadták a genfi egyezmény előírásait, mégis előfordul, hogy a mi­énktől eltérően, más eíőírá­KISKAPUZÁS Naponta 12 mázsa fagylalt Városunkban a jó idő idő­szakos beköszöntésével is je­lentősen növekedett a fagy­laltfogyasztás. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat cuk- (rászdáiban. fagylaltozóiban naponta 10—12 mázsa fagy­laltot adnak el. Legnagyobb sikere továbbra is a vaníliá­nak és a csokoládénak van. Az idén újra kaphatók lesz­nek a tavaly nagy népszerű­ségnek örvendő déligyümölcs- fagylaltok. amelyeket főleg a főutcai üzletekben árusíta­nak. Változnak az idők, változnak a játékok. Most a kiskapuzás dívik. A járdaszegély­től két lábnyira elhelyeztek egy fél téglát — ez az egyik, kapufa; a másik maga a járda széle. Két csonka csapat áll egy­mással szemben, a kapus csak afféle be­állás. Minek oda kapus, hiszen kis kapuba, kis labdával, kis gólt lehet rúgni. Csak el­vétve nagyot. Talán retorzióként azért, mert a srácokat megfosztottuk a grund-adta örömöktől. Egy mellérúgott gól jogosságát magamnak kellett megítélnem. Méghozzá nem játék­vezetői tisztségben, hanem döntőbíróként. A dolog úgy kezdődött: felkeresett egy ügyfél azzal, hogy hozzuk nyilvánosságra társadalom-okító panaszát. Íme rövidén a „beadvány”: — Tegnapelőtt, vagyis vasárnap délután egy 40 év körüli huligán — aki meilesieg a szomszéd lépcsőház földszintjén lakik, mint jómagam — labdával berúgta az ablakomat. Igaz, a kárt megtérítette, de hová süllyedt a világ, ha egy ilyen vén alak leáll a kölykökkel futballozni? írják meg az ese­tet, mert a szocialista erkölcs gyalázatos ki­gúnyolása az efféle öntudat nélküli maga­tartás. Nem is a tény — na bumm és akkor mi van! betört egy ablak, a kárt megfizették — furdalta kíváncsiságomat. Inkább az: ki le­het az a jópofa ember, aki a maga közép­korúságával leáll focizni a srácokkal? Fel­kerestem. Kövérkés, mosolygós, kopaszodó férfi. Kissé zavart szégyenkezéssel mondta el a következőket: — Vasárnap délután, ebéd után, szokás szerint szunyókálni akartam. Már-már el­aludtam, amikor tompa puffanás ébresz­tett. Labda röpült a falnak az ablak mellett.. Másik oldalamra fordultam. Ismét kerülge­tett az álom. Aztán megint puffanás, megint puffanás. Na megálltatok, bitangok, adok én nektek! Kimentem a gyerekekhez. Kérdez­tem, melyik az a kétballábas, aki kapu he­lyett a falra lövöldöz? „Az mV’ Egy szeplős nyurgára mutogattak. „Mindig mellélövi a 11-est!” Hát komám — mondtam —, te sem leszel Puskás Öcsi! Ide azt a labdát! Nézd csak! Belsővel rúgd. így ni! Nagy gólt lőt­tem. Aztán kedvet kaptam. Bevágtam még hármat. Aztqn negyediknek az ablakot... De hát én csak jót akartam, és most tegyen igazságot.... Kék szeme huncut cinkossággal próbált belém látni. Várta, azt mondjam: hiszen mindannyian voltunk fiatalok. Én éppen erre londoltam. — Nos? Hunyorítottam. Es belülről valami. ízt súg­ta, onnan, a messzi gyermekkorból: tegyenek igazságot azok, akik hűtlenek lettek a grund- hoz. —la sokat, jelzéseket is alkalmaz­nak, vagy ugyanazon jelzése­ket másként értelmeznek. A legtöbb országban a sze- mélygéskocsik lakott terüle­ten belül megengedett ma­ximális sebessége 50 kilomé­ter óránként. Több ország­ban — NDK, Bulgária, Ro­mánia — a lakott területen kívüli sebesség is maximál­va van, általában 80—100 ki- lométer/órára. Az előzés és a párhuza­mos közlekedés szabályai némileg eltérőek. Háromsá­vos úttesten — ha a sávok fel vannak festve — a kö­zépső sáv csak előzésre szol­gál. Csak akkor szabad igénybe venni, ha azon szem­bejövő jármű még nem köz­lekedik. Több forgalmisávos úttesten a szélső sávban kell haladni, a belső sáv csak előzésre, vagy akkor vehető igénybe, ha a külső már te­lítve van. Egyes országokban a párhuzamos közlekedés le­hetőségét külön táblával jel­zik. Az autópályáknál a belső sávra való ráhajtásnál szá­mítani kell a 160—200 kilo­méteres sebességgel közleke­dőkre. Ha nem tudunk se- bességkülönbözettel előzni, inkább maradjunk a külső sávban. Csak ízelítőül ismertettük ezt a néhány, a mi KRES'Z- ünktől eltérő szabályt azzal a gondolattal, hogy figyel­meztessünk minden külföld­re készülő gépjárművezetőt ezek fontosságára. Az idegen országok közlekedési szabá­lyainak áttekintése segítséget nyújt ahhoz, hogy alkalmaz­kodni tudjunk az egyes or­szágokban kialakult közleke­dési rendhez. (rodvónyi) Árvízi csatornák

Next

/
Thumbnails
Contents