Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

Színházunk és közönsége III. A jelen és a jövő A Miskolci Nemzeti Színház „biztonsági'' műsorterve végül is sikereket hozott. Két esztendővel ezelőtt, amidőn új igaz­gató került a színház élére, a feladat és a cél nem kisebb volt, mint hogy közönséget toborozzanak az igen magára ma­radt teátrumnak. Ez sikerült, s most már megvan a lehető­sége annak, hogy a színház finomítsa műsorpolitikáját. Itt elsősorban arra gondolunk, hogy a nagyszínház, a Játékszín és a politikai kabaré összehangolt tervei alapján olyan igé­nyes, s immár a korszerű népszínház darabigényeinek meg­felelő kínálattal lépjenek a közönség elé, amely Ízlésben, esz­tétikai élményhatásokban sokkal differenciáltabban orientáló, s még gondosabban követi művelődéspolitikai célkitűzésein­ket. Nem nagy dolgokról van itt szó. pusztán a kevésbé sze­rencsés operettek számának csökkentéséről, a zenés vígjáté­kok igényesebb válogatásáról. Persze, nagyon jól tudjuk: en­nek teljesítése nem könnyű, hiszen a világ drámatermése, különösképpen a szocialista realista alkotások nem kényezte­tik el színházainkat. Jelentős igény mutatkozna izgalmas, problémaérzékeny szovjet darabok — vígjátékok — iránt, de igazán jókat ritkán lehet találni. A rossz, művészileg igényte­len népi demokratikus és szovjet darabok ügyünket nem se­gíthetik. Az adott lehetőségen belül a színháznak meg kell keresnie a világ drámairodalmának a legjobbjait, de mindenek­előtt honi drámairodalmunk remekeit, s ezeket kell a közön­ség elé bocsátani. Miskolc korábban, de az elmúlt két eszten­dőben különösen, pártfogója és kezdeményezője volt érdekes, problémagazdag új magyar darabok színre vitelének. Darvas József A térképen nem található című drámája jó példa erre. Várjuk a folytatást. Hiányos lenne évad végi beszámolónk, ha nem szólnánk ar­ról. hogy a mi „nagyüzemi ' színházunk a jövőben jobban gaz­dálkodhatna kiváló színészei képességeivel, s ha már a szer­ződtetések során úgy adódott, hogy bizonyos szerep,törökre több színész is jutott, stúdióvállalkozással, politikai kabaré­val, de mindenekelőtt jó szerepekkel kell kielégíteni minden kiváló színész szerepéhségét. S így talán meggátolhatjuk a jó színész elszerzödtetését. (Érzésünk szerint a távozók helyé­be egy kvalitással gyengébb erők érkeztek; reméljük, az idén másképpen lesz.) Színházunk rendezői kara kiegyensúlyozott. Orosz György főrendező, Nyilassy Judit, Jurka László, Hege­dűs László rendezők — s a színház igazgatója, Sallós Gábor rendezői minőségben — igen jó erőt képviselnek. Az elmúlt évadban Orosz György kiemelkedő rendezése a liliom volt, Nyilassy Judité az Amerikai Elektra. Jurka Lászlóé a Vörös és fekete és Hegedűs Lászlóé a Ne szóljatok bele! Sallós Gábor a Riadó színpadra vitelével ért el kimagasló sikereket. Helyes­nek tartjuk a színházban vendégeskedő rendezők mind gyako­ribb közreműködését, mert a vendégművészek új színekkel gyarapíthatják mind a színpadot, mind a vállalt darabot, de jól szolgálhatják a színház alkotóinak fejlődését. A színház díszlet- és jelmeztervezői, Suki Antal, Gergely István, Hruby Mária, s a vendégként tervező Wegenast Ró­bert egy nagy színháznak kijáró gondossággal, a korszerűség követelményeinek figyelembe vételével teremtették meg a já­téktereket. Ennek deklarálása azért is szükséges, mert a Mis­kolci Nemzeti Színház a képzőművészeti keret megteremtésé­ben mindig is jeleskedett, de az idén — egy-két ellentétes pél­dától eltekintve — különösen nagyon szép díszlettervek szü­lettek. Bár tudjuk, hogy a háttérben anyagi gondok húzódnak meg, de változatlanul erősítésre szorul a balettkar. A koreográfus Bodrogi Zoltán, a három szólótáncos. Füsti Molnár Ágota, Poroszlai Éva és Borbély György személyében jó táncosokkal rendelkezik a színház, de az igényesebb táncos feladatok meg­oldásához feltétlenül szükséges az egyébként lelkiismeretesen, jól dolgozó tánckar bővítése. (Vége.) PÁRKÁNY LÁSZLÓ KÖNYVESPOLC á Kalligrafikus tanulmány IV. Feledy Gyula rajza ¥•• ff r • Jovo évi műsor­terv Ha kissé körülményesen is, végre közölni tudjuk a Mis­kolci Nemzeti Színház 1970 —71-es műsortervét. Bemutatja színházunk Ka­tona József Bánk Bánját, Bródy Sándor Tanítónő cí­mű színmüvét. Gyárfás Mik­lós Dinasztia, Darvas József A kegyelmes úr hozománya, Kállai István Segítség, nyer­tünk! című vígjátékát. Az öt darabból álló magyar drámacikluson kívül műsorra kerül Zorin Koronázása, Drei­ser—Piscator Amerikai tra­gédiája, Szakonyi Károly Adáshiba, Török—Horváth Péntek Rézi című játéka, Fali Leo Pompadur, Ábrahám Pál Hawai rózsája című operett­je. A Játékszín és a politikai kabaré műsorrendjéről egy későbbi időpontban tájékoz­tatjuk olvasóinkat. Versenyfutás az idővel Eltűnő falusi formák Láttam egy fotókiállítást és nagyon tetszett. Ebben persze nincs semmi rendkívüli, mert a szép fényképek tárlata általában felkelti a figyelmet. Dr. Sidló Gábor libresszóbeli fotókiállítása nemcsak a képek feszes kompozíciójáért, a jól eltalált expozíciós időért s a kitűnő technikai kivitelezésért tetszett (erre minden jó képességű amatőr vállalkozni tud), hanem a tematikáért. Sidló következetesen s kissé misszionáriusi makacssággal a rontó idővel kelt verseny­re; lencsevégre kapta az „el­tűnő falusi formákat”, a népi használati eszközöket, azokat a tárgyakat, amelyek a mo­dern technika elől sutba szo­rulnak vagy elpusztulnak. Van-e szebb és nemesebb öntevékenykedés, mint e pa­raszti relikviák megőrzése, miután néprajzosaink, hiva­tásos embereink nem győzik a leletmentést? Ügy véljük, az amatőr fotós népművelői és közhasznú tevékenysége ott kezdődik, ha az önműve­lés mellett a felfedezés, a siti embertársait, a közös­séget. A .Libresszóban látható másfél tucat fotó dekoratív köcsögfákat, szúette deszka- kerítéseket, dédapáink idejé­ben ácsolt juhhodályokat, mo­hos zsúpfedeleket, koloncokat, öreg sírköveket, a múlt szá­zadból ideintő gémeskutakat mentett elénk, azok látósu­garába, akik egykoron még használták is e tárgyakat, s azok figyelemkörébe, akik már véglegesen fotóélmény­ként fogadják el a méla lát­ványt. Hunyady Sándor: Álmatlan éjjel megismerés örömében része­íp-n Kisasszonyok a magasban Csak most értem igazán Illés Endre korábbi megállapítá­sát. ahogy Hunyady Sándor kötetbe foglalt tárcáit olva­som. Az író titkát így fejtette meg Illés: „Tegező viszony­ban volt a világgal.” így persze nem nehéz. Leg­feljebb addig az, amíg a sze­szélyes világ megengedi, hogy tegezzék. Hunyady Sándor­nak — a kávéházak, redakci- ók, szalonok és szépasszo­nyok Sándorkájának — meg­engedtetett a tegezés. A nagy író, Bródy Sándor és az ün­nepelt színésznő, Hunyady Margit fia a sejtjeiben hozta, hordta ennek feltételét. Irigylem, mint ahogy pá­lyatársai is irigyelték. Talán nem is írói talentumát sze­retném kölcsönkérni (a sze­rénytelenségnek is van hatá­ra, a hírlapírói vénájára len­ne „csupán” szükség. Ó, precíz nyüzsgő, lelkesült és törtető zsurnalisztáink, ha tudnátok, hogy Hunyady mennyire lus­ta és lezser volt. Elmegy a Balatonra egy sereg tervvel és megbízással, aztán jót ebé­del, kártyázik, fürdik és úgy jön haza, hogy egyetlen ter­vét sem valósítja meg. És nem szégyelli mindezt be is valla­ni. Ebből a vallomásból mel­lesleg megtudjuk, milyen éle' folyt a háború előtti Balato­non. sőt még a korabeli vi­torlásverseny eredményéről is értesülünk. Aztán elmegy Ka­rinthy Frigyeshez ebédelni. Ha már arra jár, megfigyeli a lágymányosi lakótelepet, Karinthyék szobalányát, diszkréten érinti az író és fe­lesége közötti veszekedést, felvillantja az ebéd után ér­kező hitelezők portréját és elmond egyet s mást Ciniről is — Karinthyék akkor nyolc­éves fiáról —, akiről nem jó­solja meg, csupán sejteti, hogy ő lesz majd később Ka­rinthy Ferenc, az író. Megőrül egy zsoké. A hírt bizonyára az ágyban heverve olvassa Hunyady. A derbyk ünnepeltje persze személyes ismerős. A hírlapíró egy ki­csit elgondolkozik azon, hogy miért borulhat el egy zsoké elméje. A tárca pszichológiai tanulmány, kortörténet, s ha úgy tetszik, vádbeszéd a ka­pitalizmus embertelensége el­len. Megjelenik Móricz Zsig- mond Boldog ember című re­génye. Hunyadynak annyira tetszik, hogy elolvastatja a közönséggel is. Semmi eszté- tizálás, semmi okoskodó kri­tika. Inkább csak mese a né­hány flekkes írás. Valakinek elmondhatta ebéd után, szi­varozás közben a friss él­ményt, s mivel havidíjas hír- 'apíró volt. hát le is firkan- otta a kávéházi asztalnál. Már kész is a beszámoló, de hol késik a főúr? Amíg vára­kozik, eszébe jut még egy mondat: „Vajon megérdem- lem-e, hogy csakugyan test­vérének nevezhessem maga­mat?” (Joó Györgynek, a sze­gényparaszt testvérének, 1935-ben.) Párizsban — nem tud fran­ciául — nehezen boldogul. A lap viszont várja a beszámo­lókat. Mit csináljon? ír a szállodájáról, a szobalányról, a penzió tulajdonosáról, vé­gignéz egy véres verekedést és egy bisztróban késő éjjel elnyeri a tulaj összes pénzét, máskor meg egy koldussal koccint valamelyik ócska cse­llóban. A tudálékos ember azt mondaná a párizsi leve­lekre: kultúrtörténet, szociog­ráfia, leleplezés stb. Én csak azt mondom: Hunyady a pá­rizsiakkal is tegező viszony­ba került. Mint ahogy tegezte a minisztereket, színészeket, a pincéreket és a csavargó­kat. A híres írókról, Krúdyról, Jack Londonról úgy beszél, ahogy intim környezetben, kávéházi asztalnál szokás. Olykor mégis fontosabb meg­állapításokat tesz, mint az irodalomtörténészek. Talán nem is szabad ezt a könyvet egyszuszra elolvasni. Nem lehet az ember olyan pazarló... (gyarmati) Szeretem Gyárfás Miklóst, mert azok közé a kevesek közé tartozik, akik ismerik a színházat. Szeret és tud ját­szani. Mint szinészszülők gyermeke — később maga is tagja egy-egy vándorló tár­sulatnak — sok mindent megfigyelt. A legkülönbözőbb szituációkat képes humorosra fordítani. Az ilyen alkatú íróval persze egyszer-másszor könnyen megeshet, hogy el­ragadják a poénok, vágy- egyetlen humoros helyzetből akarja kikerekíteni az egész müvet. Valahogy így történt a kedden látott tv-komédiá- nál is. A férfira éhes Tillei kisasszonyok akarva-akarat- lanul leleplezik magukat. A humor forrása: mindenki tud mindent, de ezt sem önma­guknak, sem egymásnak nem merik bevallani. Az író azt mondja el, hog- a természetellenes dolgot: mindig és minden körülmé­nyek között megbosszúlják magukat. A múlttal, hazug konvenciókkal körülbástyá­zott ember elöbb-utóbb ne­vetségessé válik. Ezzel tulajdonképpen sem­mi újat nem mondott Gyár­fás, s ha jól szórakoztunk, az csupán annak köszönhető, hogy jó párbeszédek, szolid humor fűzi össze a művet, és a szereplők igen jó színészek. A játék azonban túl hosszú, vagy túl rövid. Legfőbb hi­bája talán az, hogy az író alig számolt a realitásokkal. Nem hisszük, hogy a hatva­nas években ilyen szigorú el­zártságban — pusztán a szü­lők emlékének élve — vege­tálhat négy leány. Ha mégis van ilyen, akkor a végkifejlet sokkal élesebb szatírát kí­ván. Ez esetben akár egész estet betöltő műben vallhat­nának életükről, konfliktu­saikról. Gyárfásnak azonban "supán egyetlen poén izgatta a fantáziáját. Erre viszont túlságosan sok időt: ötven percet fordított. GY— reggelig 89 ÉVES VOLT Alekszandr Kerenszkij, aki mint az oroszországi ideigle­nes kormány miniszterelnöke az imperialista háború foly­tatására ’ irányuló politikát követett és a proletárforra­dalom győzelme után emig­rált, 89 éves korában a New York-i Szent Lukács kórház­ban elhunyt. SZÜKSÉGÁLLAPOT A Salisbury-i parlament úgy határozott, hogy az 1965 novembere óta tartó, az egész országra kiterjedő szükségál­lapotot . újabb 12 hónapra meghosszabbítják. VERESÉG Az amerikai szenátus 52 szavazattal 47 ellenében el­vetette Robert Byrd virginiai demokrata szenátor javasla­tát, amely szabadkezet bizto­sított volna Nixon elnöknek minden kambodzsai beavat­kozásra. A szavazás eredmé­nye a Nixon-kormányzat ve­reségét jelenti. VEREKEDÉS Újfasiszta és radikális cso­portok verekedtek össze az éjszaka Milánó utcáin. Az újfasiszták megtámadták az Olasz—Kínai Társaság helyi­ségeit. Berendezéseit szétzúz­ták, majd felgyújtották. VISSZAKÜLDTÉK Az USA kambodzsai invá­ziója elleni tiltakozás jele­ként eddig körülbelül 5200 katonai összeírólapot és iga­zolványt küldtek vissza tulaj­donosaik az amerikai katonai nyilvántartó hivatalnak. Több száz háborús veterán' juttatta el leszerelési igazolványát, sokan pedig kitüntetéseiket is. amelyeket az indokínai háborúban szereztek. A KORLATHOZ BILINCSELTÉK MAGUKAT Az ausztráliai parlament ülését majdnem egy órára fel kellett függeszteni, mert a parlament folyosóján a há­ború céljaira történő sorozás elleni tiltakozásul négy nő a korláthoz bilincselte magát. A segítségül hívott rendőrség vágta el a bilincsek láncait és őrizetbe vette a tüntető asszonyokat. URÁN Az indiai Himachal Pra­desh államban gazdag urá- niumérc-lelőhelyet fedeztek fel. ELPUSZTULT Becslések szerint Peru északi részén a folyóvölgyek burgonya-, kukorica- és gya­pottermésének körülbelül 50 százaléka pusztult el és ezzel 60 ezer paraszt megélhetésé­nek forrása ment veszendőbe. 12 millió dollár összegű be­ruházásra volna szükség, hogy elkerüljék az élelmi­szerhiányt. VIHAR Heves vihar vonult végig Északkelet-Lengyelországban. A vihar leszaggatta a villany- és telefonvezetékeket, fákat döntött ki, háztetőket sodort el. A kár több mint 300 ezer zloty. ISMÉT INDUL Edward Kennedy szenátor sajtókonferencián bejelen­tette. hogy az őszi választá­sokon ismét indulni kíván. Újraválasztása esetén ki akarja tölteni hatéves szená­tort megbízatását. Annak ide­jén ő volt a legesélyesebb po­litikus a demokrata párt elnökjelöltségének elnyeré­sére.

Next

/
Thumbnails
Contents