Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

Testvérvárosunk szorosabb együttműködést kíván Interjú mgr. Antoni Wojdóval, a katowicei néptanáes elnökével Nyolc kiállítás, 24 rendezvény és lelkes fogadtatás — röviden ez a mérlege a Lengyelországban megrendezett miskolci na­poknak: testvérvárosunkban, a 300 ezer lakosú Katowicében egy hétig élveztük lengyel barátaink határtalan vendégszere­tetét. Ma estére már hazaérkezik az utolsó teherautónyi kiál­lítási anyag is. amely az elmúlt hat napban Miskolc egy da­rabját jelentette Felsö-Szilézia központjában. De vajon mi­lyen lesz a folytatás, mennyire elégedettek vendéglátóink az első bemutatkozással? — a rendezvénysorozat utolsó napján erre kértünk választ mgr. Antoni Wojdától, a katowicei váro­si tanács elnökétől. — Nyugodtan mondhatom, hogy már az első rendezvény — a június 1-én megnyílt építészeti kiállítás is — ki­tűnően sikerült. A megnyitón éreztük azt, hogy itt valójá­ban többről van szó, mint puszta bemutatkozásról. Hi­szen önök nemcsak testvér- városunk „egy részét” hozták el nekünk. Miskolc makett­jeivel, fényképeivel, a régi vagy újonnan épült és a még csak megálmodott városré­szek, épületek bemutatásával örömeiket, gondjaikat, ter­veiket tárták fel előttünk. S ezek ugyanúgy jellemzik a mi hétköznapjainkat ií, mindkettőnk életében közö­sek. Mégis őszintén csodáljuk eredményeiket, és ez nem­csak az én egyéni vélemé­nyem. A látottak alapján el­sősorban a szakemberek vé­lekednek így. — Hogyan tetszett bemutatko­zásunk a város lakóinak? Melyik rendezvényre emlékeznek a leg­szívesebben? ( — Csak hasonló elismerés­sel szólhatok a miskolci gra­fikusok műveit bemutató tár­latról, a bélyeg- vagy az ipar­és népművészeti kiállításról is. A legtöbb örömet azonban a fiataloknak talán a rajkó­zenekar szerezte. A felnőttek számára pedig a két népi ze­nekar koncertjei és a divat- bemutatók nyújtották a leg­emlékezetesebb élményt. És most, hogy Katowicében be­fejeződtek az elsőként meg­rendezett miskolci napok, ha fellapozom a közben megje­lent újságokat, kissé nehéz helyzetben vagyok: szinte le­hetetlen választani. A Try- buna Rabotnyica cikke „Pa­rancsol-e paprikást magyar módra?” — címmel inkább a csodálatos magyar ételek ízeit juttatja eszembe. Az olyan halászlét, amivel Önök itt, Katowicében megvendé­geltek bennünket, nem lehet elfelejteni. De legalább ilyen népszerű volt és pillanatokon belül elkapkodták azt a süte­ményt is, amivel cukrászaik remekeltek. — Kívánják-e és bogyan sze­retnék a jövőben tovább fejlesz­teni, még jobban elmélyíteni városaink testvérkapcsolatát? — Meggyőződésünk, hogy ez a kapcsolat mindkét vá­ros számára hasznos. Helyes­nek találjuk azt az utat is, amit eddig megtettünk. Ezek után már csak szélesítenünk, mélyítenünk kell az együtt­működést. Ennek első lépése egy közös szerződés elkészí­tése lenne, amelyben prog­ramszerűen összehangolnánk a tanácsi munka különböző szakterületein dolgozó cso­portok és osztályok együtt­működését. A pedagógusok korábbi tapasztalatcseréjé­nek mintájára a miskolci és a katowicei orvosok, építé­szek, kultúrmunkások és vá­rosgazdálkodási szakemberek közötti rendszeres, állandó kapcsolatokra gondolok. — Mindkét város nehézipari centrum. Hogyan kívánják vá­rosaink ipari jellegét kifejezésre juttatni az elkövetkező rendezvé­nyeken? — Hasonló együttműködést tervezünk a bányászatban, a kohászatban és az energeti­kai iparágban tevékenykedő vállalataink között is, sőt szeretnénk úgy megszervezni és kiterjeszteni ezt a kapcso­latot, hogy a rendszeres együttműködés itt, nálunk és Önöknél is átfogja az egész megyét. Azt akarjuk elérni, hogy rendezvényeink ne csak bemutatók maradjanak és sokkal több embert érintve felöleljék életünk minden te­rületét. L. P. Arcok a gátról Ketten az egyetemről Az éjszaka kellős közepén ébresztették őket is. A későbbi századparancsnok, Varjú Attila, másnapra országos konfe­renciát hívott össze Miskolcon — ő, sajnos, már nem vehetett részt rajta. A kétdiplomás mérnököt a Tisza gátjához szólí­totta egy másfajta kötelesség. S így járt dr. Drobni József is, a gépelemek tanszék docense. Akik, az 6 irányításuk alatt védtük Tokajtól Tiszadobig a gátat, mindkettőjüket nagyszerű embereknek és jó parancs­nokoknak ismertük meg. Sosem hittem volna például, hogy egy műszaki doktor, egy docens ilyen közvetlen, olykor már- már barát tudjon lenni a katonák között. Akik dr. Drobni Jó­zsef szakaszába voltunk beosztva, még sokáig emlékezünk arra az esős napra, amikor 18 kilométert gyalogolt velünk tér­dig érő sárban a Tisza gátján, hogy elérjük az uszályt, amely követ hozott a gát megerősítésére. Egyszer megállt pihenni egy pillanatra, s fújtatva mondta: — Az íróasztal mellett, sajnos, kicsit elpuhul az ember. Kell egy-két nap az átállásra. A következő percben pedig már viccet mesélt, amelynek hallatán szinte felfrissültünk. ök ketten, az egyetemről, külön tekintélyt vívtak ki ma­guknak a polgárvédelmi alakulat tokaji katonái között. Olyan tekintélyt, amelyet sem parancsszóval, sem ranggal nem lehet megszerezni. S nemcsak tekintélyt, többet: az emberek sze- retetét is. Ny. I. % 1967-ben nagy megdöbbenést váltott ki városunkban, hogy kidőlt a Herman Ottó Múzeum fala. Az ideiglenes helyreállítási munkálatok nyomát még ma is látni a Szin- va-parti oldalon. Dr. Zádor Tibor, a múzeum igazgatója kérdésünkre válaszolva elmon­dotta: a megyei tanács művelődésügyi osz­tálya, jelentős anyagi áldozatot vállalva, egye­temünk geológiaí-településtani tanszékének munkatársait — köztük két európai hin" professzort — bízta meg a szükséges vizsga latok elvégzésével. Alapos tudományos mun­ka kezdődött. Csak példaként említjük: he­tente kétszer mérik, süllyed-e az épület, 20 méteres kutatófúrást végeztek, és így to­vább. A tanszék első jelentését januárban, a másodikat e hét végén terjesztette, illetve terjeszti a művelődésügyi osztály elé. S ezt követően még egy záró jelentés is készül. A jövő héten városunkba érkezik a Művelő­désügyi Minisztérium egyik főosztályvezető­je, hogy tájékozódjon múzeumunk helyzeté­ről.' Szóba került, hogy amennyiben novem­ber 30-ra, vagy tavaszra elkészül az új me­gyei könyvtár, a múzeum ideiglenesen a könyvtár jelenlegi helyére költözne. A IV. ötéves terv előirányzatai között nem szere­pel új múzeum építése, de nem lehetetlen, hogy városunk egy esetleges pótkeretet kap. Dr. Zádor Tibor szerint, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium nagy megértéssel foglalkozik a múzeum ügyével. (nyikes — ágotha) 47 ezer pályázó Kevesebb a munkás-paraszt fiatal az egyetemeken Több mint 47 ezren adták be felvételi kérelmüket az idén a különböző felsőoktatá­si intézmények nappali, esti és levelező tagozataira. A ta­valyi jelentkezéseikhez képest az érdeklődés mindössze 4 százalékkal csökkent. Feltű­nően megnövekedett az ér­deklődés az esti és a levelező tagozatok iránt. Változatlan gond, hogy rendkívül aránytalan a pá­lyázóknak a különböző intéz­mények közötti megoszlása: egyes karokra, szakokra 3—5, A képzés célja: Univerzális szakember A szakmunkásképző isko­lából kikerült fiatal csak na­gyon keveset tud a rokon­szakmákról. Annyit semmi­képpen sem, hogy felelősség­gel oda merne állni egy má­sik gép mellé. Nyugodt éjszaka után Arúdnak a mellékfolyók Az elmúlt éjszaka nem oko­zott különösebb meglepetést az áradó Tisza a gátakon dolgozóknak. Lényegesebb változás nem történt, az apa­dás meglehetősen lassú. Eh­hez hozzájárult a Körösök áradása is, valószínűleg ma­gas vízállással tetőznek majd a következő napokban. Kö­zepes vízszinttel árad a Ma­ros is. A Tisza felső szakaszán már megszűnt a veszély, a borsodi területeken megkezd­ték a homokzsákok kiüríté­sét, a gépeket pedig vissza­rendelték. Változatlanul magas a Ti­sza vízszintje Szegednél, még mindig csak centiméterekkel esett 9 méter alá. Sok he­lyen a gátak erősítéséről, újak építéséről kell gondos­kodni, hogy a még mindig magas ár minél kisebb káro­kat okozhasson. Nehéz na­pokat kell még átélni a Tisza- parti nagyvárosnak, amíg teljesen megszűnik az ár­vízveszély. Nemrégiben, amikor Mis­kolcon járt Lázár György munkaügyi miniszter és az ipari szakmunkásképző inté­zetek vezetőivel, valamint a vállalatok igazgatóival talál­kozott, ez a kérdés is szóba került. A miniszter elmond­ta, hogy a jövő szakmunkás- képző iskolájában nem lesz szigorú elhatároltság szakma és szakma között. Megjele­nik majd a konvertibilis szakember, aki nemcsak is­merős, de járatos is lesz a testvérszakmákban. — Az első évben — mondta a miniszter — általános kép­zést kapnak majd a szak­munkásjelölt fiatalok. A má­sodik év a rokonfoglalkozá­sok elsajátításának esztende­je lesz. A marós például megtanul forgácsolni, gyalul­ni, esztergályozni, és ha mindezekről nem is kap bi­zonyítványt, kevés gyakorlat megszerzésével már otthono­san mozoghat bármelyik szakmában. Az új elveken alapuló kép­zés harmadik esztendejében már csak egyetlen „főtan­tárgy” marad, a tulajdonkép­peni választott szakma ala­pos megismerése. — Nem elképzelhetetlen — vetődött, fel a beszélgetés so­rán —, hogy sok fiatal éppen abban az esztendőben dönti majd el, hogy milyen foglal­kozást választ, amikor a ro­konszakmákat tanulja. N. J. sőt tízszeres a jelentkezés, másokra pedig alig haladja meg a keret-számot, sőt egy­két helyen el sem éri. Különösen kedvezőtlen a helyzet a tudományegyetemek természettudományi karain, valamint a műszaki egyete­mek, főiskolák különböző sza­kain, fakultásain. A budapes­ti villamosmérnöki karon például a korábbi években három és félszeres volt a je­lentkezés, az idén kétszeresre esett vissza: 500 helyre 1000 jelentkező van. A miskolci kohómérnöki karra alig vala­mivel többen pályáznak, mint amennyi a felvehetők száma, s ugyanitt a gépészmérnöki karon 400 helyre is „csak” 499-en jelentkeztek. A természettudományi ka­rokon is általában csökkenő tendenciát mutat a jelentke­zések aránya. A tanárképző főiskolákra és a tanítóképzőkbe a jelent­kezés mértéke két és félsze­res, az óvónőképzőkbe is több, mint kétszeres. Ugyan­akkor változatlanul igen ma­gas a jelentkezők száma a bölcsész, illetve a jogtudomá­nyi karokon. A fizikai dolgozók gyerme­keinek érdeklődése — a je­lentkezésekből ítélve — alig tér el a korábbi évektől: leg­több karon, szakon változat­lanul kevés. A budapesti böl­csész karon 100 jelentkező kö­zül 30, a debrecenin 37, a sze­gedin pedig 45 a munkás— paraszt származásúak száma. A mezőgazdasági fizikai dolgozó szülők gyermekeinek jelentkezési aránya ezen be­lül is alacsony: a budapesti bölcsész karra jelentkezettek között például 2,6, a debre­cenin 7,2, a szegedin pedig 8,8 százalék az arány. Valamennyi felsőoktatási intézményt figyelembe véve a jelentkezők között 38,3 száza­lék a fizikai dolgozók gyerme­ke, míg egy évvel korábban ez az arány 39,2 százalék volt. A jelentkezők összetételé­ben változatlanul magas, sőt tovább emelkedett a nők ará­nya. Hulló fémgömbök Kedvenc kávézóm a Drink bár. Annyira törzshelyem, hogy már csak azt kell mondanom: „Kérek egy komplett feketét” —, és a bájos felszolgálólányok tudják, hogy egy feketéről és egy Plovdiv cigarettáról van szó. Hozzák is azonnal. Ismétlem, szeretem a törzshelyemet, de félek — meg kell válnom tőle. Miért? Egyszerűen azért, mert lassan már ve­szélyességi pótlékot kell igényelniük a vendégeknek. Két hónappal ezelőtt békésen üldögéltem, s egyszer csak csörrenés: a szemben levő asztalra zuhant egy fémgömb a mennyezetről. A társaságomban levő hölgy vidáman megje­gyezte: „Ne izguljon, tegnap arra a székre esett egy, ahol maga most ül.” Nem minden idegesség nélkül simítottam vé­gig ritka hajszálaimon. Egy hónap sem telt el, s megint előttem esett le egy fém­gömb. Két nappal ezelőtt pedig éppen az egyik felszolgáló­lánnyal beszélgettem, amikor annak a vállát súrolva, zuhant le egy újabb. Mint hallom, múltkorában a zongorista vállára is esett egy. Azóta már jó párat visszaragasztottak, mégpedig ugyanaz­zal a ragasztóval, melyiknek a „jóvoltából” tudomásom sze­rint már több lezuhant. Nem kell nagy fantázia hozzá: ezek a gömbök jó pár fejet betörnek még a Drink bárban. (móté) II. hadtudományi vándorgyűlés A fegyveres erők Szamuely utcai klubjában június 11-én, csütörtökön délelőtt rendezi meg a Hadtudományi Intézet, a TIT választmánya és Bor­sod megyei hadtudományi szakosztálya' a II. hadtudomá­nyi vándorgyűlést. Elsőként Trepper Iván ezredes a szo­cialista közösség időszerű ka­tonapolitikai és hadművészeti kérdéseiről tart előadást, majd Szántó Imre alezredes, a hadtudományok kandidátu­sa a NATO-országok katona- politikájában végbement vál­tozásokról számol be. Délután Golovicz János ezredes, Mó­ricz Lajos ezredes, a hadtu­dományok kandidátusa és Horváth Zoltán nyugalmazott ezredes tart előadást.

Next

/
Thumbnails
Contents