Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-29 / 150. szám
Pens van, a kapacitás kevés — Szégyen lenne félni az újtól — mondja Juhász Károly, a Miskolci Építőipari Vállalat igazgatója. Határozottan állítja: hagyományos módszerekkel már nem növelhető a kapacitás, korszerű berendezésekre és technológiákra van szükség. A legnagyobb gond — Egyébként — veszi elő a Déli Hírlapot — itt olvasható a tudósítás dr. Havasi Béla elvtárs felszólalásáról, amit az országgyűlésen mondott el. S már idéz is: .......az építőipar nem győzi kapacitással azt, amit pénzzel egyébként győznénk”. A kulcsfeladat tehát a kapacitás növelése. A kérdés: hogyan? — A legnagyobb gond a létszám — mondja az igazgató —, annyira kritikus a helyzet, hogy ha például Sa- jóbábonyban az egyik ottani építkezésén nem jelentkezik három diák munkára, a szakmunkások mellé nem tudtunk volna kisegítőt alkalmazni. Pillanatnyilag 200 új dolgozóra lenne szükség, fele-fele arányban szak-, illetnie segédmunkásra. Szóba kerül a fluktuáció, ami eléggé nagy, főként a saakmunkások körében. Az utánpótlás is gyéren áramlik a vállalathoz, pedig a tehető legnagyobb támogatást kapják azok a fiatalok, akik edjegyzik magukat az építőiparral. De bármiről essék is szó, a végkövetkeztetést műszakilag előrelépni, szakítani a hagyományossal, jegyességet kötni az újjal, a korszerűbbel még akkor is, ha az esetleg kockázattal Oj technológiák Mkldenekekrtt az alagút- zsaluzásos rendszerű technológiáról van szó, ami egy francia berendezés . üzembe helyezését jelenti. E módszert nemcsak külföldön, de a hazai építkezéseken is mind több helyen — és sikerrel — alkalmazzák. A gép árának kétharmad részét a tanács, a többit a vállalat fizeti. Még nincs itt, de már úgy veszik, mintha megérkezett volna. Szorgalmasan járnak tapasztalatcserére, mert áhhoz, hogy gazdaságosan lehessen működtetni az új berendezést, pontos tervet és technológiát kell kidolgozni, amihez dokumentációra van szükség. Mindeddig egy fia sort sem kaptak, így a program elkészítéséhez sem kezdhettek hozzá, pedig az idő sürget. Lesz-e 600-as cement ? Azt mondják, csak akkor erdemes ezt az új segitötárNigériában üzemet, Hamburgban raktárt A Miskolci Vasipari Ktsz hire-neve az ország határain túl is jól ismert. Mint arról már hírt adtunk, vastömegcikkeket gyártó üzemet építenek Nigéria fővárosában, Lagosban, s most kaptak egy újabb, külföldről érkezett * megrendelést is. Hamburgiam még ez év novemberében hozzákezdenek egy dokk-raktár építéséhez. E megrendelés értéke körülbelül 12 millió forint. sat munkába állítani, ha folyamatosan tudnak 600-as cementet biztosítani az építkezésekhez. Er.élkül ugyanis nem biztosítható a zsaluzat háromnapos forgási sebessége. Az alacsonyabb minőségű cement kötési ideje ugyanis lényegesen hosszabb, tehát gazdaságtalanabb. Az új berendezés nagy teljesítményre képes: az évi 30 lakás helyett kétszázat lehet vele felépíteni. S 1972- től kezdődően ezt a szintet e) akarják érni a vállalat-* nál. A termelékeny munka más vonatkozásban is lemérhető. Az ilyenfajta építkezési móddal teljesen sima a falfelület, nincs szükség külön \ akolásra, azonnal kezdhető a lakás festése vagy tapétázása. Logikus, hogy mindehhez igazodva előbb kezdhetők a szakipari munkák is, bár a nyílászáró szerkezetek, vezetékek stb. beépítésénél is új eljárások kidolgozására van szükség. . Már ezen is munkálkodnak a vállalatnál. Öt év alatt a háromszorosára A jövőben a vállalat, éppen a termelékenyebb munka mellett, nagyobb részt vállalhat a lakosságot érintő kommunális építkezésekből is, amit mindeddig aüg-alig végzett Becslésük szerint, ha a műszaki színvonal emelésére tett intézkedéseik beválnak, akkor a következő öt esztendőben háromszorosára növelhetik a lakosságot érintő építkezéseknél a kapacitást. TÓTH FERENC Épül a miskolci sportcsarnok. 'Agotha felv.) Dolgozó gyerekek A munkaügyi és a művelődésügyi miniszter — a SZOT- tal egyetértésben — együttes utasítást adott ki az általános iskolák 7. és 8. osztályos, munkára önként jelentkező tanulóinak szünidei foglalkoztatásáról. A tanulók az iskola, illetve az úttörőcsapatok által szervezett formában foglalkoztathatók, legfeljebb napi 6, illetve heti 36 órán át. A tanuló és a foglalkoztató között munkaviszony nem létesül. Ennek jogszabályba rögzítése azért indokolt, mert a Munka Törvénykönyve tiltja, hogy 14 éven aluliakkal munkaviszony jöjjön létre. Ennek ellenére foglalkoztatásuk tartama alatt a társadalombiztosításra ugyanúgy jogosultak, mint a munkaviszonyban álló középiskolai tanulok. Hogyan lehetne lakást „teremteni” A miskolci lakásszövetkezetekben is állandóan keresik annak a lehetőségét, hogyan tudnák mind gazdaságosabbá tenni a szövetkezet működését. Nem egyszerűen csak felújításról vagy karbantartásról van szó, hanem arról is, hogy a már meglevő épületekben hogyan lehetne több lakást „teremteni”. Perecesen az úgynevezett bányászházakból kialakított lakásszövetkezetnél van ilyen lehetőség. Ezek a lakások ugyanis nem központi fűté- sűek. A téli tüzelőt a földszinti tárolóhelyeken őrzik. Ezeknek a helyén épületenként két lakást lehetne kialakítani. Ha erre határozat születnék, és az illetékes fórumok is támogatnák ezt a törekvést, akkor ezeknek a lakásoknak az árából fedezni tudnák a központi fűtés költségeit is. A központi fűtésre annál is inkább szükség lenne, mert az épületeken a kémények elavultak, rosszak, felújításra szorulnának, ami tetemes összeget igényelne. A megoldást tehát mindenképpen a tárolóhelyiségek helyén építendő lakások kínálják. Jönnek a nagynevű családok Végleges adattal szolgált az észak-magyarországi helyiipari kiállítás, az Expo—4 rendező bizottsága: lezárták a jelentkezéseket. Ezek alapján a bemutatón 72 vállalat, ktsz vesz részt. Az új kiállítók közül nagy érdeklődéssel várják a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár termékeit. A Mechanikai Művek a hires, nagydíjas olajkályha-családdal jön a vásárra. Sajóbábony ugyancsak „családonként” csoportosítva állítja ki újdonságait. Elkészült a vásár emblémája is: Valent Ede grafikus műve végleges jelvénye lesz az Expónak. Csereüdülés Az Eszak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat negyvennégy dolgozója üdül a nyáron a drezdai energia- szolgáltató testvérváilalat schöneki nyaralójában. Ugyanakkor az NDK-beli üzem dolgozói a Mátrában, Hajdúszoboszlón és Balatonszárszón pihennek majd. A munka kultúrája Július 6-tól A munka kultúrája címmel kiállítást rendeznek az SZMT-ben. Tabló, kon, fotókon mutatják be a különböző gyárak, üzemek az ott dolgozók munkakörülményeit. A bemutató egyben Miskolc és Borsod iparának keresztmetszetét is adja. Háziasszonyok konyhatitkai Várostörténeti miniatűrök Miskolc címere Legrégibb okmányainkból az Arnoldus bíró által kiadott 1376. évi maradt meg, amelyben a tanács jóváhagyott és pecsétjével igazolt egy végrendeletet. Ebben Kiliánfia Jáno$ egy szőlőt hagyományozott a Szent György hegyen. így hívták az Avast annak idején. Az oklevél hátlapjáról azonban a pecsét lepergett és egy későbbi, 1389. évi oklevélen maradt viasztöredék árulta el, hogy a város pecsétje — egyúttal a város címere — Anjou-koronás királyfejet ábrázol. A pecsét rajzáról kitűnő numizmatikusunk, Leszih Andor megállapította, hogy a mintát az akkor használatban voll ezüstgarasról vette át a pecsét miskolci vésője. Nem vitás tehát, hogy a városalapító Nagy Lajos király fejéről van szó. E fej-ábrázolást cserélte át a lojális tanács az új uralkodó, Zsigmond király fejével, akinek szintén fontos városjog-privilégiumokat köszönhetett. Ez a Zsigmond-fejes pecsét a Bárczay család levéltárában őrzött 1433. évi oklevélen maradt meg. A nagy veszedelmek idején, 1577-ben, Tejfeles Gergely bíró elvesztette „az öreg pecsétet”. Amikor újra csináltatták, a király feje mellé egy 1577-es évszámol is véstek. Azért, hogy ha a régivel „valaki vele akarna élni, tehát ezen megismerjék...” Ez a pecséttipus dívott tovább 1610-ig, de már rajta volt a feltört polgárság két szimbolikus jegye: a csillag es a félhold a király feje mellett. 1634—1677 között a királyiéi helyett királyi palástos alakot véstek a pecsétre. Ezt az alakot 1687-ben hajdúvá változtatták. Pecsétviasznak zöld színűt használlak, ezt a városi porkoláb főzte „grinspant, terpentin és viasz” keverékéből. Erről a hajdú-alakról irta Kun Miklós főbíró az 1842- ben megjelent könyvében: „a’mint a’mostani pecséten szemlélhető, bal kezében három búzakalászt, a’ jobban pedig szőllőfürtöt tart...” Ez a pecsét járta egészen 1909-ig. Ekkor Miskolc törvényhatósági jogú várossá lett, főispánnal és új pecséttel. Az utóbbin már összekombinálták a hajdút Szent István mellképével. Érdekes viták zajlottak, mielőtt ezt a címert megalkották. Volt olyan vitázó is, aki a régi király-alakot szétvetett lábú szerecsennek mondta. Mai-városcimerünket a városi tanács 1965-ben, a város halszázéves jubileumán fogadta el, az ősi Nagy Lajos-i királyfö és a kohász alakjának szimbolikus fel- használásával. KOMÁROMY JÓZSEF A tejtermékek reneszánszát éljük Több mint kétezer háziaszony „konyhatitkaiba” pillantottak be a statisztikusok, hogy megállapíthassák: változott-e az elmúlt esztendőkben az ételdivat, többet vagy kevesebbet eszünk, mint korábban. A reprezentatív kosztfelmérés nem kecsegtet karcsúbb generációkkal — az elfogyasztott ételmennyiség egyelőre inkább növekvő, semmint csökkenő tendenciát mutat. Igaz, néhány kalóriadús élelmiszer többé- kevésbé háttérbe szorult, némileg egészségesebb, „könnyebb” a magyar konyha, mint korábban volt — a nemzetközi rangsor szerint azonban még mindig a legbőségesebben táplálkozó nációk közé tartozunk. tása havi átlagban kereken negyven dekával, a paraszti famíliáké mintegy 70 dekával csökkent. Makacsul tartja pozícióját a teltkarcsúak két „közellensége'’:.a cukor és a burgonya. Előbbiből a fogyasztás városon és falun egyaránt emelkedett, s jelenleg fejenként- havonként körülbelül 2 kiló, burgonyából pedig 4—5 kiló közötti az átlag. Pozitív irányú változást tükröz ellenben a zöldség-gyümölcs növekvő kelendősége: mind a munkás és alkalmazotti, mind a paraszti háztartásokban tetemesen — 50—100 dekával — emelkedett öt év alatt a havi fogyasztási átlag. örvendetes viszont, hogy a háztartási naplók tanúsága szerint kisebbfajta reneszánszát éljük a tejtermékeknek: esztendőről esztendőre több tej, vaj, tojás és túró kerül asztalunkra. Főként a munkás-alkalmazotti családok körében nő a „fehér-áru” népszerűsége — amit jól tükröznek a konyhastatisztika adatai is. öt évvel ezelőtt az egy személyre jutó tej mennyisége átlagosan 7,14 liter volt havonta, ma már a 8 liter közelében járunk. (Érdekes, hogy a paraszti háztartásokban ugyan szintén megfigyelhető a tejfogyasztás emelkedése, itt azonban még mindössze 7,02 liter az egy hónapra jutó kvóta.) Szembeötlő a vaj gyors térhódítása is. Fél évtizede még a munkás-alkalmazotti famíliák személyenkénti havi átlagfogyasztása 15 deka körül mozgott, a következő években a 15 dekát sem érte el, jelenleg pedig több mint 19 deka. (A parasz. ti étrendben a vaj jóval ritkább „vendég”; az öt évvel ezelőtti 6 dekás havonkénti átlagról még mindig csak alig 10 dekára emelkedett a fogyasztás.) Lassan, de egyenletesen emelkedik magasabb régiókba a tojásgrafikon: öt éve nem egészen 14 volt, jelenleg 16 darab az egy hónapra jutó fejadag. Kenyérből, péksüteményből — úgy tűnik — megállapodtak, állandósultak az igények: évek óta 8 kiló 60 — 8 kiló 70 között ingadozik a havi fogyasztás (a vidéki lakosság körében ugyan majdnem 10 kiló az átlag), lisztből és száraztésztából azonban határozottan nyomon követhető a visszaesés. A munkás- és alkalmazotti családok fogyaszA 3. sz. AKÖV ingyenes hivatásos személy- és tehergépkocsi-vezetői kiképzést szervez A tanfolyam ideje alatt havi 1150 forintot fizet és vállalja a tanfolyami költség fedezését. A felvétel feltétele: betöltött 21 éves életkor, legalább 8 általános iskolai végzettség, testi és szellemi alkalmasság, büntetlen előélet, pályaalkalmassági vizsgán való megfelelés, valamint vizsga után legalább 3 évig a vállalatnál gépkocsivezetőként való működés. Vidéki dolgozóknak kedvezményes utazást biztosítunk. Felvételre jelentkezni lehet 1970. július 6-án 7 órakor a 3. sz. AKÖV Miskolc, József Attila u. 72. szám alatti telephelyének ebédlő helyiségében.
