Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

Hogyan javítja a lakáshelyzetei az új törvény?

Beszélgetés Rózsa Kálmánnal, a városi tanács vb-elnökhelyettesével

Miskolcon jelenleg nyolctízezer lakásigényt tartanak számon. Hogy ebből mennyi a jogos és mennyire tehető a megalapozatlan kérelem, pontosan meghatározni még nem lehet. Egy biztos: a lakás- helyzet javítására hozott közös párt- és kormányhatározat — különösen, ha a végrehajtási utasítás is megjelenik — tisztázza a vitás ügyeket és hozzásegít ahhoz, hogy e fontos, az emberek százezreit érintő és foglalkoztató, nagy horderejű társadalmi probléma megnyugtatóan rendeződjék.

Duplájára nő a lakások száma

Jóváhagyott terv még nincs arra, hogy a városban pontosan mennyi lakás épül az elkövetkezendő öt esztendőben. De — mint azt Rózsa Kálmán, a városi tanács vb- elnökhelyettese elmondta — előreláthatólag a III. ötéves tervben felépítettnek a duplája, azaz várhatóan 12—13 ezer otthon épül. Ha a felépítendő lakásokat egytől egyig a számon tartott igények kielégítésére fordíthatnánk, csaknem megoldottnak lehetne tekinteni a lakáskérdést Miskolcon — mondta Rózsa elvtárs. — Csakhogy az új lakások 12—15 százalékát a szanálások miatt már eleve nem lehet számításba venni. És a természetes elhasználódás is növeli az igényt.

Két vasat a tűzben

— Ahhoz, hogy a IV. ötéves tervben kidolgozott programot részleteiben is konkrétan meghatározhassuk

— mondta Rózsa elvtárs —, a végrehajtási utasítás adja majd a kulcsot. A pórt és a kormány határozatában rögzített elvek előremutatóan megjelölik a követendő utat. Ránk vár, hogy meghatározzuk: kinek jogos és kinek nem a kiutalás. Feltétlenül meg kell állapítanunk a fontossági sorrendet.

— Az a helyzet ugyanis — folytatja a vb elnökhelyettese —, hogy eléggé sok az úgynevezett kettős igénylő, akik — miután az egyik kerületből a másikba költöztek

— mindkét tanácsnál beadták a kérelmüket azzal, hogy ha az egyiknél nem sikerül, sikerül a másiknál.

Saját erőforrásból

— A lakáshelyzet megoldására alkotott határozat rendkívül fontos a nemzeti érték megóvása szempontjából is — hangsúlyozta az elnökhelyettes. — Intenzívebb lesz a lakásállomány-fenntartási tevékenység is, miután az anyagi eszközök — számításaink szerint — a duplájára növekednek.

— A lakáshelyzet javításánál azzal is számolunk — s erre ösztönöz a határozat —, hogy a lakosság saját erőforrásból többet építkezik majd. A tanács elsősorban a társas- ház-építkezést szorgalmazza és támogatja, miután — a többi közt — ezzel az építkezési móddal igen gazdaságos a telekkihasználás. Éppen a társasház-építkezés támogatására vásárolunk a Miskolci Építőipari Vállalatnak egy olyan francia berendezést, amelynek segítségével az eddigi 30—40 lakás helyett kétszáz építhető fel évente.

Ugyanakkor — természetesen — a családiház-építkezés is folytatódik, amihez a magunk részéről szintén megadunk minden támogatást és segítséget.

T. F.

Elhunyt Kosa Mihály

Kosa Mihály, a Diósgyőri Gépgyár osztályvezetője, a párt régi harcosa, a Partizánszövetség tagja, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Temetéséről később történik intézkedés.

MSZMP Miskolc városi Bizottsága, MSZMP Diósgyőri Gépgyári Bizottsága

A Körösök után a Maros

Még mindig árad a Tisza. A borsodi szakaszokon első-, másod- és harmadfokú készültséget rendeltek el. A víz szintje ugyan jóval alacsonyabb a korábbi maximumoknál, de az ár így sem veszélytelen, mert azóta a gátak átáztak, eléggé meggyengültek. Jelenleg 2710 ember dolgozik a borsodi folyók gátjain.

Az országos jelentések szerint a Körösöknél javult a helyzet, kivéve a Hármas- Körös torkolati szakaszát. A

Maros árad, de közvetlen árvízveszély még nem fenyegeti a környék lakott településeit.

Árad a Duna is, de a várható vízmagasság Budapesten a tetőzéskor sem lesz több I hat méternél.

Bírálat

és piackutatás

Panaszolják egyes kereskedelmi vállalatok vezetői, hogy a sajtó és így a Déli Hírlap is túl sokat „piszkálódik”. Elmegy az újságíró a boltba — mondják a sértődöttek —, s aztán „szubjektív benyomásai alapján” ír egy tudósítást arról, hogy bizonyos árukból szűk a választék stb.

Nos, nem akarunk mi abba a hibába esni — hisz ezt magunk is eleget kárhoztatjuk —, hogy a „mundér becsületét” védve, kikérjük magunknak a vádakat, s ellentámadást indítsunk. Inkább egy jó tanáccsal szeretnénk szolgálni a kereskedelem tisztelt képviselőinek: ne piszkálódást lássanak az „ez sincs, az sincs”-sajtóközleményekben, hanem fogják fel úgy ezeket, mint a piackutatás egyik sajátos módját.

Az újságíró ugyanis általában az olvasó szemével néz körül az üzletben. Egy példa bizonyságul: néhány hónappal ezelőtt sok olyan levél, telefonértesítés futott be szerkesztőségünkbe, melyben azt kifogásolták olvasóink — a kereskedelem oldaláról nézve: a vásárlók! —, hogy a legifjabb korosztály számára időnként nem tudnak vásárolni kis plédet, s gyakran a hiánycikklistán szerepel a kismamacipő is. Ezek után járta végig a boltokat munkatársunk, s írta meg — korántsem „szubjektív okoktól” vezérelve tehát —, hogy kívánatos lenne jobban gondoskodni a mamákról és a kisgyermekekről. Hasonló indítékkal folytattunk őrjáratot az alkatrészek, ruhaneműk frontján is az elmúlt hetekben.

Bár viszonylag szűk körben végzett, s nem is tudományosan megalapozott az ilyen piackutatás, de mindenképpen figyelemre méltó és adalékul szolgálhat ahhoz az alaposabb tájékozódáshoz, melyet — mint reméljük — manapság rendszeresen elvégez minden kereskedelmi vállalat. Más kérdés, hogy sokszor nem azért hiányzik a boltok polcáról egy-egy cikk, mert az árubeszerzők nem tudják, hogy kell, és főleg mennyi kell belőle. Mi is jól tudjuk, hogy a gyártó cégek időnként előnyben részesítik az export-megrendeléseket, esetleg kapacitás- vagy nyersanyaghiányra hivatkozva tagadják meg a szállítást. De az újságíró — nem is ritkán — eljut az iparvállalatokig is a szűk választék okát kutatva, s az ilyen vizsgálódás alapján született sajtóközlemény már az ipar számára is hasznos információt szolgáltat.

Szóval nem a piszkálódás, hanem a figyelem felkeltése a célunk, s ezen a tényen az sem változtat, hogy indokolt esetben bírálunk is, E bírálat azonban akkor is megfogalmazódik, ha nem kap nyomdafestéket. A vásárlók bosszan- kodása mindig megelőzi az újságíróét.

Szívesen írunk természetesen dicsérő cikket is. De senki se várjon babért tőlünk, ha egy bolt — rendeltetéséhez és saját anyagi érdekéhez híven — megfelelő árukészlettel várja vevőit. Ez természetes. Vagy legalábbis természetesnek kellene lennie. És ebben, úgy hisszük, meg is egyezhetünk.

jjc Szieszta

(Szathmqry László felvétele)

BÉKÉS DEZSŐ

Új lakásokat adtak át

A napokban új lakásokat adtak át a Győri kapuban. A házgyári épületekben 87 tanácsi rendelkezésű és 43 szövetkezeti lakásban tartották meg a műszaki átadást. A költözésre még egy hónapig kell várniuk a családoknak.

Tábortűzzel

búcsúznak

A csanyiki KlSZ-vezető- képző táborban 93 szakmunkástanuló és 130 középiskolás ifivezető vett részt politikai továbbképző tanfolyamon június 15-től e hét végéig. Ma este gyújtják meg a búcsú- tábortüzet a fiatalok.

Kisvasúton a Bükkbe

A lillafüredi kisvasúttal — amely hétköznapokon háromszor megy Garadnára — még jó idő esetén is csak 400— 700-an utaznak. Szabad szombatokon és vasárnapokon már 1000—1500-an közelítik meg a kisvasúttal a kirándulóhelyeket. Ünnepnapokon még különjáratot is indítanak Farkasgödörre, ezen azonban kevesen utaznak, mert a végállomáson egyetlen vendéglátóipari egység ■em működik.

TV! TV! TV!

TV-vásár

mélyen leszállított árakon!

KÉKES I. AT. 403. TISZA KÉKES II. DUNA

800,— Ft 900,— Ft 1100,— Ft 1500,— Ft 2000 — Ft

Újszerű készülékek jótállással

BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ MISKOLC,

TANÁCSHÁZ TÉR 22.

A dolgozók 40 százaléka kicserélődött

A vándorlás okát kutatják a pamutfonóban

1969 elején — látszólag minden különösebb indok nélkül — emelkedni kezdett

a kilépők száma a pamutfonóban. Augusztusban volt a legrosszabb a helyzet, több mint százan kérték ki a munkakönyvüket egyetlen hónap alatt. A géppark bővítésével együtt, egyre több szakmunkásra lett volna szükség, de nem kaptak fonónőt sem. Eljutottak odáig, hogy a korábbi évek gyakorlatával ellentétben, 18 éven aluliakat is felvettek. Az év vége felé valamelyest csökkent a kilépések száma, de így is azzal a nem mindennapi „eredmény- nyel” zárták az évet, hogy a dolgozók több mint negyven százaléka kicserélődött, 724- en váltak meg az üzemtől.

Munkaközvetítő: a véletlen

1300 dolgozót — köztük ezer nőt — kérdeztek meg életkörülményeiről, korábbi munkahelyéről, munkahelyi közérzetéről, és külön felmérést készítettek a kilépőkről.

Az ezer nő negyven százaléka 16—19 éves, 43 százalékuk hajadon, átlagfizetésük 1409 forint. A megkérdezettek 77 százaléka nyolc általánost végzett, 256-an élnek albérletben, közülük 107-en családostul. A válaszadók háromnegyed része 15—19 éves korábail kezdett dolgozni, 908 azok száma, akiknek nem első munkahelye a pa- mutfonó.

Arra a kérdésre, hogy miért épp ide jött dolgozni, a

válaszok 48 százaléka így hangzott: véletlenül.

A 724 kilépő közül 279 16—18 éves volt, 135-en 19— 20 évesek. 160-an a próbaidő alatt, 323-an egy éven belül, 129-en 1—5 éves munkaviszony után, kilencvenen (!) pedig több mint öt, a pamutfonóban töltött év után léptek ki.

A férfiak általában a magasabb fizetésért, a nők pedig a három műszak és a vasárnapi munka miatt hagyták ott az üzemet.

Betelt

munkakönyvek

A felmérés legfőbb tanulsága, hogy elsősorban a fiatalok vándorlása okozta a kilépések számának hirtelen növekedését. Nem egy olyan 18 éves lány jelentkezett munkára, akinek már csaknem betelt a munkakönyvé. A fiatalok nem a fizetést keveslik, inkább a munkakörülményeket tartják nehéznek. A hihetetlen méretű „jövés-menés” persze egyéb következményekkel is járt. Az igazolatlan hiányzások az 1968-as 0,01 százalékról 0,21 százalékra nőttek tavaly. Sokan, amikor megunták a munkát, egyszerűen be sem jöttek, csak a többszöri felszólításra voltak hajlandók leszámolni. A közvetlen munkaerőgondokon túl a — negatív — gazdasági hatások sem maradtak el, hiszen minden új dolgozó kezdetben a többieknek jelent pluszmunkát, arról nem is

beszélve, hogy adminisztrátorok tömegét foglalkoztatják a ki- és belépők.

A 6+2 elvesztette varázsát

Az elmúlt év júniusában gyors intézkedést tettek az üzem vezetői, a tíz évnél régebbi teljesítménybéres dolgozóknak egységesen az alapfizetés tíz százalékát kitevő törzsgárda-elismerést adtak. A fizetésemelést ez év januárjában kiterjesztették az időbéres dolgozókra is, a havibéres törzsgárdatagoknak pedig jutalomszabadságot adtak. Az elvándorlás egyik oka kétségtelenül az, hogy a pamutfonó 6+2-es munkarendje, az általános munkaidőcsökkentés miatt, elvesztette vonzerejét. Ezért az éjszakai műszak után fizetett speciális műszakpótlékot 70- ről száz forintra emelték, ezenkívül ebben az évben 6 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre. A törzsgárda elismerését bizonyítja, hogy a tíz évnél régebbi dolgozók' 1969 végén 300—700 forint jutalmat is kaptak.

1970 első öt hónapjában 252 dolgozó lépett ki, a csökkenés egyelőre nagyon lassú. Biztató ellenben, hogy a havi kilépések száma egyenletes, és jóval kevesebb régi dolgozó hagyja ott üzemét. A végső megoldás persze csak a nők számára igen sok nehézséget okozó éjszakai műszak megszüntetése.

PUSZTAI ÉVA