Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-20 / 143. szám
A színi kultúra buzdításáért Harminchat év egy iskolában Zalka Máté egri öröksége Alapítson városunk díjat! A Miskolci Nemzeti Színház immár másfél évszázada áll a magyar színi kultúra szolgálatában. Történetének voltak fényes fejezetei és borúsabb állomásai is. Ez alatt az idő alatt társulatok százai szerveződtek, színészgenerációk nőttek fel, s haltak ki az idők nagyléptékű haladásával. A színház kőfalait többször átépítették, belső terét kényelmesebbé, korszerűbbé tették. A miskolci színi kultúrán nevelkedettek az ország mindéi szögletében gyarapították, sokasították a színházpártolók számát. Ez a bevezető mindenképpen kellett ahhoz, hogy felvessünk egy számunkra igen lényeges gondolatot. A Miskolci Nemzeti Színház színészei, rendezői sem a megye, sem a város által nem részesültek díjakban. Mint ismeretes, a megye művészeti életét — dicséret és elismerés érte — többfajta díj serkenti. A képzőművészeti kiállítások — az országosakra gondolunk — díjakat vonzanak, a megye, a város, a vállalatok jelentős összegeket juttatnak képzőművészeinknek. A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — példamutató módon — a megye irodalmának buzdítására jelentős irodalmi díjat alapított. A Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottsága esztendők óta igen jelentős összegű díjjal segíti a magyar rövidfilmművészet fejlődését. A mostani esztendőben hasonló összegű díjat biztosított a megyei tanács végrehajtó bizottsága is a hazai filmfesztivál valamely jó alkotásának díjazására. A városi tanács gyakran hirdet irodalmi pályázatot és többször szavazott meg egy-egy irodalmi munka elvégzésére irodalmi ösztöndíjat. A színházművészet ezt a figyelmet mind ez ideig nem kapta meg. Pedig évenként találkozunk kiugró színészi-rendezői, díszlet- és jelmeztervezői teljesítményekkel. Ügy véljük — és tisztelettel javasoljuk — a miskolci színi kultúra megérdemli, hogy ily módon is támogassák, s rászolgált arra, hogy díjat alapítsanak számára. (párkány) Nemzedékek tanítója is érzem egy kicsit ugyanúgy, mint az iskolát. Köztük éltem évtizedekig, velük és általuk. Ünnepek, kirándulások, fe- leltetések, dolgozatok, küszködések és örömök — egy emberöltő. Most megkérdezik az utcán: nem tetszik megismerni? Hát én vagyok! Persze, hogy ő. Mind más, kedves, félénk, erőszakos, rossz, hízelgő, stréber, hanyag, de ők voltak és ők vannak. Mindig mások és mégis mindig ugyanazok. Gyerekek, akiket tanítani kellett, el kellett indítani, és akik most megköszönik. Ember lett belőlük. MAKAI MARTA Az elismerés és a köszönet szavai, a kartársak arcán tisztelet búcsúztatta utolsó évzáró konferenciáján a 23. sz. Általános Iskola tanítónőjét, Béczi Józsefné Nádházy Juditot. Harminchat évet tanított Judit néni. Nemzedékeket nevelt fel, és most könnyezve búcsúzott az iskolától, melyet a szó legszorosabb és átvitt értelmében is felépülni látott, ahol egy életet élt végig. Tradíció a családban a tanítói pálya, és a szándék: mindig adni kell másoknak — az életet. — Mintha tegnap lett volna, hogy 72 elsős és másodikos kisgyerekkel 1934-ben elkezdtem a tanári pályát. Ügy gondoltam, néhány évet tanítok, azután majd lesz valahogy. Harminchat év lett a néhányból. Református felekezeti iskola volt az 1880 körül alapított diósgyőri iskola. A mostani épület két évvel Judit néni oda kerülése után vette fel mai formáját. — Soha nem felejtem el az első osztályom első vizsgáját. Nemrég találkoztam egy meglett családapával. Kövér kisfiúként ő szavalt akkor. Még egy kedves emlék: kísérgetni kellett a templom melletti osztályteremből a gyerekeket. A pa- péknak volt egy fekete kutyájuk és egy fehér kakasuk — féltek az állatoktól. Mezítlábas kis emberkék sereglettek a 30-as évek végén az iskolába. 8-tól 11-ig és 2-től 5- ig tanítottunk akkor. Ha rossz volt az idő, a déli órákban az iskolában melegítettük az otthonról hozott ebédet. A háború alatt nem mentünk sehová. Itt maradtunk és csak 1944 októberétől 1945 februárjáig nem tanítottunk. Azután mindent helyreállítottunk, meszeltünk, súroltunk. Rohantak az évek. Gyerekek jöttek-mentek, s egy szép napon egy volt tanítvány hozta a kisgyermekét. ' — Engem is Judit néni tanított, téged is ő fog. Légy jó! Az utolsó éveiben volt olyan gyereke, akinek a nagyanyját is tanította. — A közelmúltban sétálni mentem. Minden második házból köszöntek. A volt gyerekeim életét magaménak Zalka Máté, az orosz „aranyvonat” parancsnoka, a spanyol szabadságharc híres Lukács tábornoka, a ragyogó forradalmár és jótollú író személye köré romantikus történeteket, legendákat szőtt az idő. Az irodalomtörténeti kutatás ma is sokat fáradozik azon, hogy a legendás motívumok közül a valóságba visszaemelje. Ezért is értékelhetjük jelentősnek Abkarovits Endre a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola irodalom tanszéke tanárának kutatásait, aki Zalka életének Egerhez kötődő ismeretlen szakaszára derített fényt. rft Tanulmány. Nagy Béla rajza A Jelenkor júniusi számából Zalkát a szatmári újonckiképzés után, 1915. júl. 15-én vezényelték Egerbe, 6 hetes tartalékos tiszti tanfolyamra. Innét rövid időre Miskolcra kerüi, majd csakhamar újra Egerben végez továbbképző tanfolyamot. Karpaszományos őrmesteri ranggal osztották a XIX. menetzászlóalj 4. századába, s Egerből masírozik az olasz frontra, 1916 januárjának végén. Zalka — akkori polgári nevén: Franki Béla — életében Eger az élő emlékek örök forrása. Itt bontakozott ki első nagy szerelme Klein Regina, a tündöklő szépségű, fehér bőrű, fekete hajú lány, az egri Dobó téri fotográfusműhely 17 éves fényképész tanulója iránt. A szerelem versekre inspirálta, s minden verse Reginának, vagy ahogyan Zalka becézi: Rellának szól. Hadifogsága éveiben is Rella képe, a felejthetetlennek hitt egri emlékek jelentenek számára vigaszt és reménykedést. Két sűrűn teleírt versesfüzete, a megmaradt noteszok, naplójegyzetei adnak bizonyságot erre. Egyik versesfüzetének ajánlása: „Magának. Ügy mint a lel- kemet betöltőd, úgy e lapok is veled, rólad fognak örökösen szólni.” S egész pontosan megírja: „Ezen füzet Klein Regina kisasszony, Eger, Kertész u. 38. Heves m. Ungarn, tulajdona.” Naplóját is az Egerben hagyott kislány emlékének szánja: „Rellácská- nak igaz szeretettel a nagy messzeségben való rágondo- lásom emlékéül, amelyet együtt fogunk majd olvasni, egy kedves szoba melegében, egymás szívdobogását hallgatva. Csendesen ... Boldogan ... Végre a nagy iskola után. Az élet szent kegyében ... Szibériában az Ussuri partján, Krasznaja Rjecskán, 917. ' év. Béla.” Naplójából tudjuk, hogy Egerből való elkerülése után szinte naponta, de legalább hetenként írt le- veleVegri szerelmének, s valósággal ontotta magából a szerelmes, rajongó verseket. Egerben vagy félszáz verse keletkezett, de igen sok verse alatt szerepel Miskolc neve is. A versek kezdetlegesek, iskolásak, döcögök, s mégis vonzók a bennük megnyilatkozó őszinteség fűtöttségével. Abkarovits Endrét Klein Regina élete, sorsa érdekelte, s ezt a legutóbbi időkig a legteljesebb homány takarta. Az egyetlen nyom, amelyen elindulhatott, a Zalka által megadott cím: Eger, Kertész u. 38. volt. A házat nem találta, rég lebontották, s a környéken lakó emberek sem tudtak megbízható felvilágosítást adni. Az egri anyakönyvben, a feltételezett évjáratban két Klein Regina neve is szerepelt, végül is sikerült eldönteni a kérdést, kettőjük közül melyik az „igazi”. Előkerült egy régi fénykép is Regináról. Ezután már könnyű volt megállapítani azt is, hogy Regina a ki- rálydaróczi születésű Szép Jenőhöz ment feleségül, s vele Egerben kötött házasságot, majd követte férjét szülőfalujába. Reginát, férjét és fiukat a zsidóüldözések idején elhurcolták, két lánygyermeküket Budapesten érte a nyilas rémuralom. A Szép családból hárman maradtak életben: Regina, a fia, s kisebbik lánya. A fiú, mindjárt a fel- szabadulás után kivándorolt Palesztinába és ide követte anyja, Regina is, aki most Tel Avivban él. Zalka életműve egyik fáradhatatlan kutatójának, Györkei Jenőnek sikerült felvennie a kapcsolatot is Reginával, aki előbb meleghangú levelet írt, majd magnószalagra mondott visz- szaemlékezését is megküldte. Érdekessége a dolognak, hogy Regina csak ekkor tudta meg, hogy egykori szerelme már nem él, s hogy az ő „egri kis- katonája” és a legendás hírű Lukács tábornok, a legendás Zalka Máté ugyanaz a személy. Csak ekkor tudta meg, hogy az ő szerelme épült bele egy nem mindennapi ember hatalmas életművébe. PATAKY DEZSŐ Első fecske, de milyen kellemes a szemünknek! Nézzük a csinos kiadványt és ismételten szilárddá válik bennünk a gondolat: megyei, városi szellemi értékeink jelentősek. Alig néhány nappal ezelőtt köszöntöttük nagy örömmel e hasábokon a megye pedagógusainak kötetbe fűzött tanulmányait, s most íme, a miskolci tanárok kiadványát üdvözölhetjük. A városi tanács vb művelődésügyi osztálya gondozásában és szerkesztésében jelent meg a Pedagógusok fóruma, Miskolc című könyv. Marcziniák Sándorné művelődésügyi osztályvezető a kiadvány előszavában a következőket írja: „A Pedagógusok fóruma megjelentetésével régi vágyunk teljesült, mert városunk nevelői szép számmal már eddig is sok jó pályázatot, pedagógiai dolgozatot írtak. Ügy érezzük, hogy e lelkes kartársak munkáinak publikálására módot kell adni. egyrészt azért, hogy váGazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi és tanulmányanyaggal jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A lírai rovatban többek között Csorba Győző, Marafkó rosszerte ismertté váljanak, másrészt pedig, hogy követőkre találjanak.” Az 1. sorszámmal ellátott módszertani füzetben Tok Miklósné Az egyéni és közösségi érdek problémája címmel írt tanulmányt. Pintér J enőné Közösségi nevelés az általános iskola első osztályában című publikációját Horváth Kiss László tanulmánya követi, amelynek címe Közösségformálás — osztály — osztályfőnök. Gáxdus János a stockholmi nemzetközi szimpozion tapasztalatairól az individuális és csoportnevelés kérdései gondolatkört dolgozza fel. Tolnay Ferenc a pedagógus—diák kapcsolat helyes kialakításának lehetőségeiről ír, Bárczy Jánosné szintén a pedagógus—diák kapcsolatról publikál. A kötetet Hnisz László szerkesztette, a címlapot Erdélyi Béla tervezte. Várjuk a Pedagógusok fórumának további számait. Cp-1) László, Rózsa Endre és Ta- káts Gyula verseit, a szépprózai írások sorában Bere- ményi Géza, Kalász Márton és Sobor Antal elbeszélését olvashatjuk. Folytatja emellett a folyóirat Thiery Árpád véméndi szociográfiájának közlését. Bertha Bulcsu interjú-sorozatában ezúttal Székesfehérvárra látogatott s az ott élő Sobor Antal prózaíróval beszélgetett. Új oldaláról mutatkozik be az ugyancsak Székesfehérváron élő Takács Imre költő. Rajzairól, festményeiről, faragásairól ír vallomást és néhány művét be Is mutatja a folyóirat. Az irodalmi tanulmányok között különös figyelmet érdemel Pomogáts Béla terjedelmes elemző írása Juhász Ferenc Anyám című új kötetéről. Érdeklődésre tarthat számot továbbá Bajomi Lázár Endre új Francia krónikája és Bécsy Tamás drámaelméleti tanulmánya. Közlekedési szakközépiskola Miskolcon Még ebben az esztendőben megkezdik Miskolcon a közlekedési szakközépiskola és tanműhely építését a Kinizsi utcában. Az építkezést — amely 17 millió forintba kerül — 1972. május 31-re fejezik be. Ezt követően kerül sor a tereprendezési és parkosítási munkálatokra. KÖNYVESPOLC Pedagógusok fóruma9 Miskolc BALESET Áldozata lett Baleset következtében, Szombathelyen elhunyt dr. Szabolcs Zoltán professzor, az orvostudományok kandidátusa, címzetes egyetemi tanár, osztályvezető főorvos. A többszörösen kitüntetett orvos európai hírű eredményt ért el a gyomorrák sebészeti gyógyításában. LOPOTT AZ ÖKÖLVÍVÓ A lengyel legfelső bíróság egyévi börtönre ítélte Piotr Osiak ismert lengyel ökölvívót, aki a válogatott tavalyi stockholmi vendégszereplése idején egy áruházban pulóvert és kesztyűt lopott. A személyzet észrevette, majd feljelentette. Osiak, mint élsportoló, cselekményével nagy kárt okozott a lengyel sport nemzetközi hírnevének — hangzott az ítélet indoklása. NYOLCHÓNAPI BÖRTÖNRE ÍTÉLTÉK A Kréta-szigeti Heraklion fellebbviteli bíróság nyolchónapi börtönbüntetésre ítélte Paul Vardinojannisz volt centrista párti görög minisztert. Vardinojannisz az 1967- es katonai államcsíny után emigrált, májusban tért haza Görögországba. 20 HALOTT A Marokkótól délre levő Spanyol-Szaharában heves összecsapásra került sor marokkói tüntetők egy csoportja és spanyol katonai alakulatok között. Az összetűzésnek 20 halálos áldozata van. Fegyverrel lőttek a kétezer főnyi tömegre. ÁLLAPOTA SÚLYOS Sukarno volt indonéz államfő, aki súlyos betegen fekszik egy djakartai katonai kórházban — orvosai szerint — állapota rendkívül súlyos. MEGNŐSÜLT AZ ŰRHAJÓS Thomas Mattingly, amerikai űrhajós, akinek bárány- himlő gyanúja miatt az utolsó pillanatban kellett lemondania az Apolló—13 repülésében való részvételről, megnősült. CIGARETTÁT NYOMTAK SZÉT A FÜLÉN Londonban, a Smith téren ujjongó konzervatív fiatalok fogadták Edward Heath pártvezért, az új angol miniszter- elnököt. Egy ismeretlen férfi a tülekedésben cigarettát nyomott szét Heath jobb füle mögött, úgy hogy rövid orvosi ápolásra szorult. LETARTÓZTATÁSOK Brazíliában tíz személyt letartóztattak, akik állítólag részt vettek a nyugatnémet nagykövet elrablásában. Még két részvevőt üldöznek, ösz- szesen 12 fő hajtotta végre az akciót. TÖRVÉNYTELEN ÜZLET A „kalóz” hanglemezek forgalma a világon ötvenmillió darab évente. A törvénytelen üzlet különösen az USA-ban és Iránban divatos. A kalózok ipari módszerekkel másolatot készítenek más cégek által felvett lemezekről anélkül, hogy megfizetnék a felvételi-, szerzői- és egyéb díjakat. 446 OTTHONTALAN Délnyugat-Nepálban 57 embert magával sodort a megáradt Thinhau folyó. A kormányszóvivő szerint 446-an otthontalanná váltak.
