Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-09 / 107. szám

Pérrtek esti premier Csárdáskirálynő Fényes Márta nagyon megkönnyíti az újságíró dolgát, aki sztereotipiák helyett, (amennyire ezt képességei enge­dik) szeretne valami újat, érdekeset mondani, még akkor is, ha ezerszer játszott „nemzeti operettünkről” van szó. A mű bizony már évtizedekkel ezelőtt felfedeztetett, s nem marad más, „csak’’ az előadás. Sokan azt mondják: a Csár­dáskirálynőt nem lehet elrontani. Mások: mi újat hozhat ez az operett? Megint mások: Csak — a színháztörténetbe be­vonult — fővárosi produkció lehet a mérce. A vendégként Miskolcra jött rendezőnek van kedve, ereje, fantáziája és lebilincselő színházi rutinja, hagy minden felsorolt véle­ménnyel vitázzon. És a tegnap esti előadás azt bizonyítja, hogy nem marad alul ebben a vitában... Igaz, az első kép némi csa­lódást okoz. (Nem tudni, hogy Suki Antal díszlettervezőnek a pénze vagy az invenciója volt kevés.) A korabeli or­feumok intimebb, fülledtebb légkörű szórakozóhelyek vol­tak. Persze, ebben a térben is lehet játszani, s a játék átforrósíthatja a falakat. A játék és a korfestés en­nek az előadásnak az egyik legfőbb erénye. A harmadik felvonás nyitó képsorát (zse­niális rendezői ötlet) akár a Csárdáskirálynő előjátéka­ként is meg lehetne elevení­teni. Felvonul itt a boldog békeévek minden ismert alakja (katona, kokott, nörsz, pajkos polgárlánykák, szerel­met zsaroló szépfiúk és a szerelmet jól megfizető éle- medettebb korú üzletemberek stb.) Ennek a vitézkötéses, arany - sujtásos, klakkos-frakkos vi­lágnak a felszínén úszik me­sénk csónakja. (Ez a rendezői elképzelés végre rangos fel­adatot adott a tánckarnak és a statisztériának is.) A Mis­kolci Nemzeti Színház vezető színészei pedig eljátszhatják operettirodalmunk hálás és rangos szerepeit. Külön öröm, hogy nagyobb átéléssel, őszin­tébben, szólaltak meg, mint ahogy ez a műfajban szoká­sos. Zeneileg jól megalapozott, igényes játékmesteri munká­ról valló és nagyon fegyel­mezett előadás a mostani. (Reméljük, később sem csik­landozza majd a szereplőket az operett ördöge.) A „Te rongyos élet” című be­téttől — melynek egészen új t kánkános koreográfiája Fé­nyes Mártát és Roboz Ágnest > egyaránt dicséri — már sem-» mi sem zavarja örömünket. (Igen jó a II. felvonás dísz­lete, a befejező részben pedig néhány jelzés is elég hangu­latot kelt.) Máiké Éva eljátszhatta ré­gen várt szerepét: Cecíliát, Mindent elhiszünk neki, de többet várunk tőle. Tehetsé­ge, színészi eszközei alkal­massá tennék rá, hogy a lej­tőn felfelé haladó egykori sanzonett olykor-olykor job­ban kibújjon a hercegnői maszk alól. Egyszóval a figu­ra karikatúráját is szívesen látnánk, aki időnként cinko­san összekacsint velünk. Vár­hegyi Mártánál ritkán látni őszintébb, érzőbb Szilviát. Nemcsak zenei kultúrája le­bilincselő, hanem játéka is, mellyel meghazudtolja a csil­logó primadonnákat. Partne­re, Rózsa Tibor Edvin szere­A XI. miskolci filmfesztivál programjából Préda Tibor Első az elsők között című népszerű-tudomá­nyos filmje a legnagyobb ma­gyar fizikus, Eötvös Loránd tudományos munkásságáról ad rövid áttekintést. A laikus számára is érthetően ismerte­ti az Eötvös-inga lényegét, me­lyet a tudós gravitációs vizs­gálatai során szerkesztett meg. s mellyel a földi nehézségi erők helyi változásai mérhe­tők. A film arra is rámutat, hogy a nagy magyar fizikus tudományos munkássága kí­sérleti alapot szolgáltatott Einstein általános relativitás- elméletéhez. pében már a hagyományo­sabb bonvivánokra emlékez­tet. Mindenekfölött élvez­hetjük szép hangját, mely so­ha nem enged az annyiszor csábító szentimentalizmus- nak. Komáromy Évát hóna­pok óta nem láthattuk szín­padon, Markaly Gábor pedig most játszotta első operett­szerepét. így Stázira és Bóni- ra különösen kíváncsiak vol­tunk. Komáromy szép volt, fiatal, könnyűvérű, táncos­kedvű. Szóval igazi Stázi. Markaly még dolgozik. Igaz, kitűnően. Hangja kellemes meglepetés. További, dicsérő jelzőinket (már nem sok maradt) Fe­hér Tibornak és Füzesi Ottó­nak tartogatjuk. Miska és Kerekes Ferkó gazdag, míves munkára vall. Hogy mindeh­hez még sok egyéni báj is társul, arról a színészek iga­zán nem tehetnek... Kana­las László Leopold Mária szerepében legjobb formáját nyújtotta, és ugyanezt mond­hatjuk a többiekről is. He- rédy Éva dirigálásában akár igényes lemezfelvételre is vállalkozhatna a zenekar, Hruby Mária jelmezei pedig nem nélkülözték sem a fan­táziát, sem a gazdagságot. GYARMATI BÉLA Ma délben ünnepélyesen megnyílt A Miskolci Galéria rajzkiállítása A Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyaror­szági Területi Szervezete, a Műcsarnok és a Miskolci Ga­léria igen dicséretes fáradozásaként ma délben a Miskolci Galériában ünnepélyesen megnyílt az Észak-magyarországi festő- és grafikusművészek rajzkiállítása. A tárlatnyitást Gál Károly és Brand Éva hegedűművész műsora vezette be, majd ezt követően dr. Hetényi György, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának vezetője kö­szöntötte a képzőművészet barátait és megnyitotta a kiál­lítást. A tárlaton 15 művész negy­venkilenc munkája látható. Az észak-magyarországi kép­zőművészek munkásságát jól ismerő látogató is örömmel állapíthatja meg, hogy néhány ritkábban szereplő művész is jelentkezett rajzaival. Jóleső érzéssel mustrálgattuk Dala József hangulatos tájképeit, Teliinger István feszes kom- pozíciójú rajzait. Keller Lí­via nevével sem találkozunk gyakran, éppen ezért jó tö­rekvés volt a kiállító szervek részéről, hogy a kört egy kis­sé tágították. (Ugyanakkor sajnáljuk, hogy a salgótarjá­ni és más vidékeken élő észak-magyarországi művé­szek nagy számban maradtak távol.) * A festészet, a grafika, a szobrászat „alaptudományát” nem egyformán birtokolják képzőművészeink. Ez külön­ben kiviláglik a most meg­nyílt kiállítás válogatásából is; az igényesebb témákat festészeti eszközökkel fogal­mazták meg. Az akvarell-ha- tású képek a tökéletes kom­pozíció ellenére is azt a ha­tást keltik, hogy festmények előtt áll az ember. A képzőművészet műhely­titkait sejteni akaró tárlatlá­togató szívesen találkozott volna igazi rajzvázlatokkal, ceruzamunkákkal, rajzzal megszenvedett tanulmányok­kal. A kiállítás összhatásában alig különbözik egy hagyo­mányos festészeti, illetve gra­fikus tárlattól. Ellenvetésként joggal mondhatják: a cél nem volt más, mint Észak-Ma- gyarország festő- és grafikus- művészeinek rajzmegoldású képeit a falra helyezni. A lá­tott munkákkal nem vitatko­zunk, hiszen Feledy Gyula Hősök emlékezete című, lá­tomásszerű rajzsorozata, Kunt Ernő néhány műve (ezek közül a Bükki lovas és a Pásztor lapunk hasábjain is megjelent), Lukovszky Lász­ló, Seres János, Barczi Pál, Bozsik István és mások mun­kái változatosan vallanak a rajzművészet kifejező erejé­ről. Ha hiányérzetünk tá­madt, az a már említett fel­vetésünkkel kapcsolatos, mi­vel úgy véljük, a festő- és grafikusművészek rajzkészsé­ge képes esztétikailag válto­zatosabb élményt nyújtani, mint a május 19-ig látható 49 kiállított kép. (p—I) Negyvenezer könyv új hajléka Ismét nyitva a város könyvtára Csaknem négyezer könyvtár- és irodalomszerető olvasó és szakemberek várták türelmetlenül, hogy megnyíljon Miskolc belvárosának egyik leglátogatottabb könyvtára, a Szabó Lő­rinc fiókkönyvtár. Ma délelőtt 11 órakor a Művészklubban meghívott vendégek találkoztak a város vezetőivel és a szakemberek­kel. Az országos szervek kép­viseletében pedig Kondor Istvánná, a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztá­lyának vezetője és Gerö Gyu­la,, a Könyvtáros című szak­lap szerkesztője hallgatta vé­gig Marcziniák Sándorné, Miskolc m. j. város Tanácsa Művelődésügyi Osztálya ve­zetőjének megnyitóját 12 óra­kor, a könyvtár ünnepélyes átadásakor. Az ünnepi ese­ményt miskolci művészeknek az alkalomhoz illő produk­ciója tette még emlékezete­sebbé. Gál Károly Bach: g- moll adaggióját szólaltatta meg hegedűjén, majd Dobos Ildikó, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, a könyvtár névadójának. Szabó Lőrinc­nek Tücsökzene című vers­ciklusából adott elő költemé­nyeket. Szabó Lőrinc, a költő és az irodalmár beszél a ver­sekben könyvtárról, köny­vekről. Miskolcról, hazasze­retetről : „Könyvek, széthurcoltatok a világ minden részébe! Oh, hány agyon át, hány leiken át, poklokon, egeken, hányszor és hová, s mily szeszélyesen, vittetek !...** j Szépirodalmi, képzőművé­szeti, idegen nyelvű könyvek sorakoznak példás rendben a polcokon, hogy újra betöltsék t a költő által megjelölt hiva­tásukat. Hetven különböző magyar és külföldi folyóirat, 35 ezer kötet magyar nyelvű, mintegy 5 ezer kötet idegen nyelvű könyv, 500 hanglemez és folyóiratok sokasága vár olvasókra és kölcsönzőkre. Három főfoglalkozású könyv­táros áll majd az olvasók rendelkezésére. Hétfőn délelőtt 10 órakor a belváros lakossága és a környező iskolák diákjai új­ra birtokukba vehetik Mis­kolc legmodernebb könyvtá­rát. A 800 ezer forintos be­ruházással ragyogóan mo­dernné és otthonossá vará­zsolt könyvtárat bizonyosan olyan szeretettel látogatják majd az olvasók, ahogyan a munkatársak hetek óta fára­doztak a szépítésén, s szom­bat és vasárnap kivételével mindennap délelőtt 10-től es­te 7 óráig várják vendégei­ket. (makai) Régészek találkozója Dr. Bohuslav Novotny pro­fesszor vezetésével a napok­ban külföldi régészcsoport járt Miskolcon, a Herman Ot­tó Múzeum vendégeként. A bécsi és pozsonyi egyetemek régészeti tanszékeinek taná­rai és hallgatói nagy érdeklő­déssel tanulmányozták a mú­zeum gazdag régészeti anya­gát és kiállítását. Elismerés­sel nyugtázták az új kutatá­sok, ásatások eredményeit, a geleji bronzkori temetők, Miskolc környéki római kori települések leletanyagát, a fügödi, bükkaranyosi, szikszói bronzkincseket. A látogatás eredményeképpen megállapo­dás született tudományos pub­likációk, régészeti évkönyvek cseréjéről és az intézmények közötti szorosabb együttmű­ködésről. Csengobúcsú Kedves hagyománya van a ballagásnak az egész országban, de bizonyára sehol sem te­kinthet vissza olyan régi múltra, mint a 439 éves sárospataki gimnáziumban. Itt a neve is más: nem ballagásnak, hanem csengőbú­csúnak hívják arról az öreg csengőről, amely, nek szavára a híres diákok egész csapata tó­dult valamikor a kollégiumban a hajdani professzorok leckéire. S most, szombaton a mai negyedikesek gyűlnek köréje, és régi szokás szerint megtartják hagyományos csen­gőbúcsújukat. Szinte mozdulni sem lehet ilyenkor a kol­légium udvarán, olyan sokan sereglenek egy­be Borsod közeli és távoli községeiből szülők, rokonok, aztán az itt maradó társak, tanárok és maguk a patakiak, mintegy 4—5 ezren. Megilletődve nyit sorfalat a közönség, ami­kor a végzősök az utolsó óra után tanter­mükből az udvarra érkeznek. Lassú menet­ben — kezükben parányi vándorbottal és há­tizsákkal, kabátjukon a maturandus-szalag- gal, pár szál nefelejccsel — oda sorakoznak a virággal koszorúzott öreg csengő alá, s fel­hangzik a hagyományos pataki diákdal: válásra int immár az őrá, Még egy pohárral búcsúzóra. Fiúk, aztán megyek, megyek, Elválásom néktek ne fájjon, Fiúk, fiúk, isten megáldjon, Isten megáldjon, elmegyek . . . Egy negyedikes lép az emelvényre, és tár­sai nevében meghatódva búcsúzik az iskolá­tól, tanáraitól, a diákoktól, az ősi várostól. Utána újabb diákdal csendül, az iskola egy­kori, híres zenetanárának, H. Bathó Jánosnak Szigethy Ferenc borsodi költő versére írt szerzeménye: Bodrog partján van egy város, Én is laktam benne . . . Az itt maradók nevében előbb az iskola igazgatója, majd egy harmadikos diák mond búcsúszavakat, mire ismét egy régi dal kö­vetkezik: Kezemben van már az úti levelem, Nem diák már Patakon az én nevem. Sok víz lefoly’ még addig a Bodrogon, Míg engemet újra láttok Patakon. Közben az iskola főpedellusa megkongatja az öreg csengőt — utoljára. De szavára a negyedikesek már nem a tanterembe men­nek, hanem a nagyporta felé veszik útjukat. És a hatalmas kovácsoltvas-kapu előtt cseng- bong tovább a búcsúzó dal utolsó versszaka: Nyitják is már előttem a nagykaput, De sokfelé ágazik itt el az út. Ügy széthullunk, mint az őszi levelek, A feledés mindnyájunkat eltemet... A GYILKOS BEADVÁNYA A Martin Luther King meggyilkolásával vádolt Ja­mes Earl Ray beadvánnyal fordult a bírósághoz, s ebben ismételten perújrafelvételt kér. Egyben közölte, hogy volt ügyvédje megígérte: sza­badon bocsátják, ha beismeri bűnösségét King meggyilko­lásában. LEESETT A 11. EMELETRŐL Halálos baleset történt Pé­csett egy lakásépítkezésen. Kőszegi János 23 éves segéd­munkás a készülő 11 emele­tes lakóház legfelső részéről leesett. A szerencsétlenül járt ember még a műtőben meg­halt. SZERENCSÉTLENSÉG Lakóházakra zuhant egy amerikai katonai repülőgép. A gép két pilótája szörnyet­halt. A szerencsétlenség oka egyelőre ismeretlen. SS-PRIBÉKEKET ÍTÉLTEK EL Az esseni bíróság 7 és fél évi, illetve 8 és fél évi bör­tönbüntetésre ítélte Ernst Sander és Erwin Busta volt SS-pribékeket, mert a máso­dik világháború idején részt vettek náci haláltáborok fog­lyainak kivégzésében. ELGAZOLT EGY KISLÁNYT A hajdúhadházi vasútállo­más területén szabálytalanul irányította egy szerelvény tolatását B. Kovács Antal 46 éves MÁV-vontatóvezető és így az elgázolta a síneken áthaladó 7 éves Papp Kata­lint. A kislány olyan súlyo­san megsérült, hogy a hely­színen meghalt. A rendőrség megindította az eljárást B. Kovács Antal ellen. SZERENCSÉS NYERTESEK Az OTP-nél letétbe helyez­ték a 18. fogadási hét egyik 13 plusz 1 találatos szelvé­nyét. A nyereményt közös játékkal érték el. Tóth Kata­lin, Zöld Tibor és KölkedL Lajos, a soroksári vasöntöde dolgozói. Nyolc szelvénnyel játszanak hármasban. A 337 530 forint nyereményt május 14-én fizetik ki ne­kik. ROBBANÁS / Hajnalban hatalmas robba­nás rongálta meg a belgiumi jugoszláv nagykövet brüssze­li rezidenciájának bejáratát és a szomszédos épület abla­kait is bezúzta. A merénylet terrorista emigránsok műve. Emberéletben kár nem esett. DIAKHALÁL Venezuelában diákok tün­tettek az USA kambodzsai inváziója ellen. A rendőrség tüzet nyitott, két diák meg­halt. VALLÁSI ÖSSZECSAPÁSOK Vallási összecsapások során 13 személy meghalt, közel 300 pedig megsebesült Indiában, a Maharastra állambeli Bhiwainiban. 200 személyt letartóztattak. EGYMILLIÓN FELÜL Az Unita közzétette annak a felmérésnek adatait, amely az Olasz Kommunista Párt taglétszámára vonatkozik. Eszerint 1 405 909 tagja vaa az Olasz KP-nak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents