Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-09 / 107. szám
Két asszony — öt újszülött Egy leendő kismama a folyosó közös telefonján beszél: — Talán ma éjszaka ... Ne türelmetlenkedj.., Ügyis időben szólnak ... Ebédeltetek rendesen ? Társa a napfényben fürdő ablak előtt áll. Szótlan mozdulatlanságban. Csak magára, befelé figyel. A csíkos „egyen- köpeny” fölött összekulcsolt keze — mint érzékeny, fehér szeizmográf — felfog minden rezdülést, a készülődés csak számára érzékelhető moccanásait. A gyerekek szobája felől vékony hangocskák sokszólamú kórusa harsan. Közeledik a szoptatási idő. A „már boldogok” egy csoportja — ki tudja, hányadszor e délutánon — elcsoszog a folyosó végére és bekandikál az üvegen. Jókora vargabetűvel jutottunk a Szentpéteri kapui kórház szülészetére. Megjártuk Sárospatakot is. Ott kerestük György Gézánét. de a szülés után beszállították Miskolcra, a jobban felszerelt kórházi osztályra. Azóta ő itt a leg- dédelgetettebb kismama. Az ö éjjeliszekrényén van a legtöbb virág, s az ő ajtaja előtt állnak meg leggyakrabban az asszonyok, egy biztató mosolyra, integetésre. Érthető, hiszen csütörtökön éjfélkor hármas ikreknek adott életet a tiszakarádi fiatalasszony. Mosolyogva fogad bennünket. Pedig — mint az orvosoktól hallottuk — nagyon megviselte az erőpróba. A három gyerek — István, József és Zoltán — egyelőre a koraszülöttek osztályán, oxigénsátor alatt fekszik. — Egy kislányt szerettünk volna a 2 éves fiam mellé. Fiú lett, és három egyszerre... — A férje? — Boldog. És nagyon büszke. Sajnos, még nem nézhette meg a piciket. Én is csak a mentőautóban láttam őket. Györgyné rekordot hozott a sárospataki szülőotthonnak, de ezen a nagy forgalmú kórházi osztályon is ritkaság a hármas iker. — Minden nyolcvanadik szülésre esik egy ikerpár a statisztikák szerint. A hármas ikrek előfordulása azonban még ennél is sokkal ritkább; négyzetre kell emelni a nyolcvanat — magyarázza az egyik orvos. Ilyen ritkák és lám, most — mégis „el van látva” ikrekkel a Szentpéteri kapui kórház. Mintha csak anyák napjára rendezte volna így a sors. Györgynétől néhány ajtónyira fekszik Varga Jó- zsefné, aki két kislányt hozott a világra. Nem is akármilyen kislányokat, hiszen az egyik 2,60, a másik 2,90 kilóval született. Pedig a 19 éves fiatalasszony sohasem volt nehezebb 50 kilónál. A 23 éves apa kőműves. Most éppen a Győri kapui lakótelepen dolgozik. Biztosan elnézik neki, ha egy-két napig nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, mint máskor. Felesége szerint ugyanis naphosz- szat itt lenne a kislányok mellett. * Az asszony még mindig ott áll az ablak előtt. Hasán ösz- szekulcsolt kézzel, mozdulatlanul. Hallgat, figyel. B. D. Három női és három férfifodrász képviseli megyénket a vasárnap kezdődő kétnapos balatonfüredi fadrászversenyen. A több mint háromhónapos készülődés után, tegnap tartották az utolsó „modellezéseket”. A zsűri előtt egy nappali, egy vas és egy koktélfrizurával szerepelnek, amelyet művészi fejdísszé fésülnek át. A képen: Zoltán Lászlóné „edzés” közben. (Ágotha felv.) Bjándékút a Magas-Tátrába Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat északmagyarországi üzemvezetőségének szakszervezeti bizottsága és KISZ-alapszervezete négynapos kirándulást szervez a Magas-Tátrába. Egy napot Lengyelországban, Za- kopánéban töltenek el. A kirándulás költségeit túlnyomórészt a vállalati szakszervezet és a KlSZ-alapszerve- zet fizeti. Nyugdíjba megy a perecesi „pöfögő” Kikapcsolják az áruforgalomból a kis állomásokat Végnapjait éli a perecesi kisvasút. Rövidesen megkapja az obsitot, a szolgálat lejárt. Felszedik a síneket, nyugdíjba küldik a miniatűr vagonokat, s az évtizedekig köhögő, pöfögő mozdonyok is pihenni térnek. Ez a búcsú is része annak a közlekedéspolitikai koncepciónak, amely a vasútnál is gyökeres változásokat hoz. A két éve alkotott törvény értelmében a kis forgalmú vonalakon és állomásokon meg kell szüntetni az áru- szállítást, mert korszerűtlen feltételekkel egyáltalán nem biztosítható a gazdaságos munka. A helyzeten a körzeti állomások kialakításával le. Hátizsák vagy Gyakran vetik a fiatalok szemére, hagy szegényes a szókincsük. Egytagú szavakkal, zsargonnal fejezik ki bonyolult érzéseiket is. Hol tanulnak a fiatalok csúnyán beszélni? Pontosabban: miért nem tanulnak meg szépen beszélni? Beszélni kisgyermekkorunkban tanulunk. Szókincsünket színesíteni, gazdagítani, mondatszerkesztésünket csiszolni az iskolában és olvasmányainkból tanulva próbáljuk. De beszédünk alapját, hajlamunkat arra. hogy törődjünk kifejezés- módunkkal, akarásunkat, hogy ne csak közöljük, ne csak megértessük magunkat, a kisgyermekkorban kell elsajátítanunk. A beszélni tanuló kisgyermekek nyelvi fejlődéséért pedig a szülők felelősek. Gyakran találkozunk azonban olyan esetekkel, amikor meginogni látjuk a szülői felelősségérzetet. Egy „mi az?"-korszakbéli kisfiút láttam felszállni fiatal mamájával a villamosra. A mama az utcát figyelte, a kisfiú mindent megnézett. — Anya, mi az? — kérdezte angyali türelemmel vagy háromszor egymás után. Csak a harmadszori kérdezés jutott el az anya tudatához. — Autó — válaszolta anélkül, hogy tudta volna, mire kiváncsi a kicsi. — Süt most a nap? — Többé-kevésbé — volt erre édesanyja válasza, miközben tovább figyelte az elsurranó kocsikat. Elképzelhető, mekkora csalódás éri rövidesen a kisfiút, ha megtudja, hogy nem a hátizsák az autó. A „többé-kevésbé” jelentésének megértéséig pedig még néhány évig várnia kell. (lévay) hét változtatni. A sok kis megálló helyett kevesebb, de nagyobb állomást alakítanak ki, ahol megfelelő a rakodótér, gépesíthető a rakodás, van raktár, jó a térvilágítás stb. E feladat jegyében alakult meg a MÁV Miskolci Igazgatóságán a forgalomszabályozó bizottság, amelyet az igazgatóság vezetője irányít. Mivel a körzeti rendszer kialakítása nem csupán a vasút feladata, részt vesznek a javaslatok kidolgozásában a tanácsok, a társadalmi és tömegszervezetek is. A miskolci igazgatóság területén körülbelül húsz állomásnak az áruforgalomból való kizárására tettek javaslatot. S ezek egy jelentős részénél már döntés is született. Eszerint már biztos, hogy megszüntetik Korlát-Vi- zsoly, Boldogkőváralja, No- vajidrány, Adács, Bodrogola- szi, Kál-Kápolna, Mátranovák állomásait. A körzeti állomások kialakítása természetesen nem megy máról holnapra. T. F. Kiáltani tévés ! Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1945. május 9-én, amikor Berlin feltételek nélkül kapitulált, az emberiségből elemi erővel tört fel a kiáltás. Az élők elsiratták a holtakat, s még nyögve az átélt borzalmaktól, munkához láttak, hogy a romok helyén életet teremtsenek. Az aléltságából ébredő világ még kábultan, újból és újból kiáltott az ötvenmillió halott teteme fölött: soha többé! De az, aki Hirosimára feleslegesen és becstelenül atombombát dobott, s aki a kiáltó szót nem vette komolyan, már ott, Potsdamban is — a szövetségesi asztalnál — megkezdte az emberiség zsarolását. Az amerikai világuralmi gőg azóta is, egy negyedszázadon át, szűnni nem akaróan, sőt egyre veszélyesebb módon és eszközökkel akarja maga előtt térdre kényszeríteni mindazokat, akik nemzeti sajátosságuknak megfelelően szeretnének élni. Egymás után lobbantak fel a tüzes gócok és egyre égetnek. Olyannyira, hogy ma már kiáltani — nem elég! Annak az elemi erejű kiáltásnak, amely negyedszázaddal ezelőtt tört fel az emberiségből, ma eggvéforrott tiltakozássá kell változnia, ha józanul, az ész parancsának engedelmeskedve, meg akarja előzni a katasztrófát. Amíg nem késő ... A megelőzés reális feltételei még megvannak. A győzelem napja még ma is nemes szimbóluma az összefogásnak. Az emberiséget fojtogató kezet még csuklón lehet ragadni... Ma már nemcsak a Szovjetunió köré tömörült szocialista világrendszer tiltakozik és cselekszik a zsaroló amerikai politika ellen, hanem százmilliói azoknak, akik felismerték az agresszív politika veszélyességét, tudván, hogy abban nem csupán lokális háború lehetősége rejlik, hanem világégés is akkor, ha időben nem fojtják el. Az egykori szövetség, amelyet kormányközi Szerződések tettek hivatalossá, békében élni akaró népek szövetségévé fejlődhet tovább. Ezt a fel- tételezést igazolják a szinte naponta fellángoló tiltakozások az indokínai háború és a közel-keleti válság ellen. Nemcsak Európában, ahol „a politikai helyzet njegérett a földrész békéjét és biztonságát szavatoló hatékony intézkedések megvalósítására” — hanem abban az Egyesült Államokban is, amely a „fultcni szellem” legádázabb képviselője lett negyedszázad alatt, s amely egyre jobban belegabalyodik a maga szőtte politikába, mind jobban ellentétbe kerülve saját társadalmával is. Amerikában manapság már nem kizárólag az egykori frontharcosok — akik az Elbánál kezet szorítottak szovjet bajtársaikkal —, nemcsak az indokínai katonai szolgálat ellen tiltakozó fiatalok, hanem még az érzéketlennek tartott amerikai nők is szembekerültek a zsarnokpolitikával. A világsajtó a minap adta hírül, hogy egy közismert asszony, Shirley McLaine azt javasolta: az anyák napját változtassák a háború elleni tiltakozás napjává. Aligha van földrész, ország, ahol — kisebb-nagyobb mértékben — az egykori kiáltás ne változna olyan hangos tiltakozássá, amely a megelőzést követeli. A kiáltó tiltakozásoknak addig van értelme, amíg vannak, akik meghallják... A győzelem napja — a béke születésnapja. Lehet és kell! békében élni, a vitás problémákat oldja meg a tárgyalóasztalhoz kényszerített józan szó. A fegyverek szava kegyetlen. És túlharsogja a késői kiáltást... CSALA LÁSZLÓ Magnezit helyett dolomit A kohászati üzemekben a nagyolvasztók és martinkemencék bélésfalának a javításához, illetve a technológiai folyamatban frissítő anyagként használt magnezit pótlására kiválóan alkalmas az égetett dolomit. Ennek a gyártásával a Borsod megyei Építőanyagipari Vállalat foglalkozik. Elsősorban az Ózdi Kohászati Üzemeknek szállít. Ebben az esztendőben az ÓKÜ 10 ezer tonnás igényt jelentett be, ami év közben még növekedni fog. Az erre vonatkozó tárgyalások már megkezdődtek. Folyékony műtrágya A rosszul tárolt műtrágya elértéktelenedése miatt, évente egymillió forint kár éri a mezőgazdaságot. A korszerű tárolást mindmáig nem sikerült megoldani. Most NDK- tervek és berendezések fel- használásával, folyékony műtrágya-tárolót építenek az Ongai Állami Gazdaságban. A MEZÖBER borsodi kirendeltségének tájékoztatása szerint, a beruházás 12 millió forintba kerül, s augusztus végére lesz készen. Az ország első ilyen létesítménye Ka zincbarcikáról kapja a folyékony ammóniát, s nyolc tárolójában 400 köbméter műtrágyát tarthatnak károsodás nélkül. Hétvégi hás társadalmi munkában A VIMELUX KlSZ-fiatal- jai a kommunista vasárnapon befolyt pénzből 10—14 szobás vikendházat építenek a Má- lyi-ló partján. A hétvégi ház nagyrészt társadalmi munka ban készül. Divatlapok keletről, nyugatról A Széchenyi utcai hírlapboltban tizenegy nyelven 350- féle — köztük 150 külföldi — újság és folyóirat áll a vásárlók rendelkezésére. A legtöbb a napilapokból, irodalmi és műszaki folyóiratokból fogy. Nagyon keresettek a divatlapok, ezekből tizenegyfélét tartanak. A havi forgalom 40 ezer forint körül van. • • Ötszáz német turista Hegyalján és Tapolcán Nagy sikert aratott a megyénkbe látogató nyolc nyugatnémet idegenforgalmi szakember körében a tapolcai barlangfürdő. De tetszéssel szóltak Hegyalja természeti kincseiről-szépségeiről is azon a megbeszélésen, amelyet a Magyar Autóklub megyei szex-vezetével folytattak a nyári túralehetőségekről. S hogy valóban nem csupán udvariassági szólam volt véleményük, bizonyítja az is, hogy 3 hétre 500 autós turista részére jegyeztettek be hely- foglalást a tapolcai és tokaji campingbe. Ajándékkosarak a tengerentúlra A Miskolci Háziipari Szövetkezet termékei az ország határain túl is ismertek. Az állandóan növekvő exportigények kielégítésére törekedve, bővítik a szövetkezei ’dolgozó-hálózatát. Ezekben napokban Cigándon és Tel- : bányán folyik a szervezés, anol a bedolgozói rendszer iránt nagy az érdeklődés. Elsősorban vesszőből iont ajándék- és gyermekkosarakat gyártanak majd, amelyre a Népművészeti Vállalat útján nagy tételű megrendelés érkezett Ausztriából, Olaszországból, Nyugat-Németor- szágból, de még a tengerentúlról, az Egyesült Államokból is.
