Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-21 / 117. szám

Téma: a víz tisztítása Hidroiógusok Leninvárosban Ma délelőtt Leninvárosban — a borsodi műszaki hetek egyik rendezvényeként — egész napos ankélra gyűlt ősz* szc a Magyar Hidrológiai Társaság borsodi csoportja. Az ülésen a Tiszai Vegyi­kombinát vízellátásával, a keletkező szennyvizek meny- nyiségével, minőségével és tisztaságával összefüggő té­mákról vitatkoznak a szak­emberek. A rendezvényt Szénási Tibor, a TVK igaz­gatóhelyettese nyitotta meg, majd Zárán Dezső a vegyi­művek főosztályvezetője tar­tott előadást a gyár vízgazdál­kodási. vízbeszerzési, vízfel­használási és szennyvíztisz­títási problémáiról, és a már megvalósított intézkedések­ről. Ezután Kovács Miklós előadását hallgatták meg az ankét résztvevői a felszíni vizek koagulációs tisztításá­nak irányítására kidolgozott új eljárásról, illetve automa­tikus rendszerről. A Tiszai Vegyikombinát három mér­nöke. Kovács Miklós. Nagy Árpád és Kálmán György találmánya jelentősen javítja a víztisztítás hatékonyságát. A Hidrológiai Társaság mai ülésének befejező előadását Nagy Árpád tartja a polieti­lén-gyártás során keletkező szennyvizek minősítésének és tisztíthatóságának vizsgálatá­ról. Az előadások után az ankét résztvevői megtekintik a Tiszai Vegyikombinátot. Kiállítás, musoaszor Levél a Kedveshez? Áh ... Érettségi tétel! (Ágotha felvétele) Ma délután 2 órakor a pe­dagógusszakszervezet szék­hazában dr. Simon Sándor tszv. egyetemi tanár nyitja meg a Nehézipari Műszaki Egyetem húsz évét bemutató kiállítást. A kiállítás anya­gát egyébként márciusban már láthatták az érdeklődök ABC-áruház nyílik Tiszalúctól — Sárospatakig Helikopterrel as áradat fölött Piros-sárga zászlók Kél ötven körüli férfi beszélget a főutcán haladó villamo­son. Értelmiségiek lehetnek, s más téma híján az utcán látot­takhoz fűznek megjegyzéseket, azokat kommentálják. — Nem tudja, miért vannak azok a zászlók kitűzve? — kérdi egyikük, miközben az enyhe széltől lengedező piros és sárga színű lobogók felé mutogat. — Lengyel vendégek vannak Miskolcon, az ö zászlóikkal díszítették fel a várost. — Á, ők már nincsenek itt, néhány napja benne volt az újságban, hogy hazautaztak. — Egy másik csoport is jöhetett utánuk. Különben miért rakták volna ki a zászlóikat? — Látja, ez lehet. Enyhe meghökkenéssel hallgatom diskurzusukat, mert el­árulják, hogy nem ismerik a lengyel zászlót, amelynek tudni­illik fehér és piros a színe. Amit ők annak véltek, az Miskolc zászlaja. Nem Ismerik tehát városunk lobogóját, színeit sem. Pedig — már más témát feszegető, meglehetősen hangos pár­beszédükből nem nehéz megállapítanom — hosszú évek óta eszik a város kenyerét, az sincs kizárva, hogy tősgyökeres miskolciak. S mégsem tudják, hogy a piros és sárga mit jel­képez. a város történelmének milyen eseménye, mozzanata, Miskolc múltjának miféle jellege alapián választották e két színt szimbólumnak. Miután megállapítom magamban, hogy hiányosak város­történeti ismereteik, sok minden eszembe jut. Az is például, hogy ha netán valamilyen küldöttség tagjaiként külföldre — éppen Lengyelországba — utaznának, s ott meglátnák az utcán az ő tiszteletükre is kitűzött, vagy — ami szintén szokás — az éttermi aszúira kirakott piros-sárga zászlót, nem éppen elismerő véleményt alkotUtnának magukról, ha elárulnák: fogalmuk sincs róla, hogy szűkebb hazájuk zászlaját szemlél­hetik. De idehaza is előfordulhat, hogy a más vidékről érke­zett, s Miskolc történelmét, életét már előzőleg behatóan tanulmányozó turisták előtt „járatjak le” magukat. Megnyilakozásukban kifejezésre jutott az is. hogy városunk mai eseményeit sem ismerik, illetve csak hiányosan. Mert lengyel vendégeink néhány nappal ezelőtti látogatásáról tud­tak ugyan, arról azonban feltehetően nem, hogy Miskolcon nemzetközi szempontból is jelentős kulturális rendezvény, a XI. filmfesztivál eseményei zajlanak —. ezért lobognak az utcákon zászlónk tucatjai. E meditálgatásom eredményeként oda lyukadok ki, hogy baj van a két férfi lokálpatriotizmusával. Nincs okom kétel­kedni benne, hogy nagyon szeretik Miskolcot, azt azonban nem hiszem, hogy okosan is szeretik. Márpedig ez követel- • menye a lokálpatriotizmusnak. Az, hogy ismerjük lakóhelyün­ket, a múltját, jelenét, a jelképeit és jelvényeit, kollektiv edényeit, hibást, örömeit, gondjait, avégett, hogy így is ösz- tooaést nyerjfeflc»a--még’saebb <jnw6§a5vri ua*5 odaadó munkál­1r.fi An rinirrr T1«.WXÍ1> H ICSW Oj ABC-áruház nyílik hol­nap reggel a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcában. A Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat 200 ezer forint költség­gel átalakította és kibővítette a korábbi üzletet. Az áruház eladóterét 47 négyzetméter­ről 81 négyzetméterre növel­ték, így lehetővé vált, hogy az élelmiszereken kívül ipar­cikkeket, vegyi-, műanyag, háztartási cikkeket és üveg­árut is elhelyezhessenek az üzletben. Felújították a bolt berendezését, ezenkívül be­szereztek néhány új gépet, és egy csemege-hűtőpultot is. Elkísértem az árvízvédelmi csoportot a légi szemlére. Előttem szállt fel a helikop­terbe Sterczer Károly, a VI- TUKI igazgatója, az árvíz- védelem kormánybiztosának helyi megbízottja és Vezse Sándor vízügyi igazgató. AJ1 a í«*yő A miskolci repülőteret el­hagyva előszóra Sajót, majd a szelíden kanyargó Herná- doi pillantjuk meg. A folyó partjával párhuzamosan futó országúton egy teherautó­konvoj halad. — Megy a „váltás” a gá­takra — mutat le Pólyák Fe­renc, az árvízvédelmi csoport helyettes vezetője. Háromnegyed kettő. Alat­tunk Tiszalúc. Széles ívben megkerüljük a falut és Kesz- nyéten irányába tovább me­gyünk. A magasság mindvé­gig 120 méter. A töltésekről emberek integetnek. A Takta vize itt egyhelyben áll, csak a szintje emelkedik vésze­sen. Nem tud lefolyni a Ti­szába, mióta a kesznyéteni erőműnél az árvízkaput le­zárták. Északabbra menve, a Sajó Tiszába torkolló szaka­szát tekintjük meg. A dél­utáni napfényben vakítóan csillognak a töltésekre borí­tott műanyag fóliák. — Itt már komoly a hely­zet — jegyzi meg expedíci­ónk vezetője. * Kiürítették a faht végét Taktakenézről éles fordu­lattal indulunk Tokaj légte­rébe. A gátakon mindenütt szorgos kezek tüntetik el az átszivárgásokat. Mégis, ha­talmas, tengerszemeknek tű­nő tavak váltakoznak az er­dőszigetekkel. Egy vízi vontatót és két uszályt pillantunk meg a Ti­szán. Gépünk lassan elhúz a lefelé úszó hajók felett. — A vízügyi igazgatóság tokaji oányájából viszik a köveket a töltésekre — ma­gyarázza légi kalauzunk. A Bodrogzúgon keresztül Zalkodnak tartunk. A leg­alább tizenkét kilométer szé­les, áradó Bodrogon túljutva elsőként Zalkooon találko­zunk katasztrofális helyzet­tel. A falu szélső házait már kiürítették. A néptelen kis kertes udvarok elszomorító látványt nyújtanak. Nők a gátakon A Tisza jobb partját kö­vetve megyünk az országha­Korszerűsítés Megkezdték a miskolci Pa­mutfonó nyújtógépparkjának korszerűsítését. Jelenleg ki­lenc középsebességű gép át­alakításán dolgoznak, melyek a munka végeztével kétszer olyan sebességgel működnek majd, mint eddig. tár felé, Zemptenagárttóg. Mindenütt magasan felrakott homokzsákokat látunk, mel­lettük a parton teherautók és földgépek sokasága között dolgozó munkásokat. A helyi védelem vezetőinek kérésére- kirendelt emberek között na­gyon sok a nő. A homokzsá­kokat töltögetik. Felsóber-eckirrel újabb hát- raarc következik, s a Roray- vazug felett áthaladva, Sá­rospatak környékét tekintjük meg. — Itt sem valami biztató a helyzet — állapítja meg ko­moran az árvízvédelmi cso­port vezetőhelyettese —, de olyan jelentős technikai és emberi erőkkel rendelkezünk ezen a környéken, hogy ag­godalomra nincs ok. SZ. t Mai' megkezdődtek annak a kiállításnak az előkészüle­tei, amelynek címe: „A munka kultúrája”. Az S2MT munkásvédelmi bizottsága rendezte tártat azzal az igény- nyél nyitja majd kapuit jú­nius közepén az SZMT szék­házéban, hogy bemutassa: milyen módszerekkel és in­tézkedésekkel keH kialakíta­ni a murtfcaheiy rene^ét, tisztaságát, csökkenteni a zati forrásait stb. Egyszóval olyanná tenni a munkahelyi környezetet, hogy ne rontsa az ember közérzetét. A kiállításhoz szükséges adatokat és anyagot a vá­ros üzemei szolgáltatják, be­mutatva a jelenlegi helyzetet és illusztrálva terveiket és törekvéseiket is. VII Megtakarításhoz jut, ha nálunk rendeli meg villamos berendezéseinek szerelését. Technológiai es hálózatsze­relési munkákat szabad árforma esetén is maximált árakon vállalunk. Szerelési tevékenységünk kiterjed a szakma teljes területére: ÉPÜLETSZERELÉS KÁBELSZERELÉS IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI TECHNOLÓGIAI VILLAMOS BERENDEZÉSEK, AUTOMATIKA K VILÁGÍTÁSI BERENDEZÉSEK VILLÁMVÉDELMI BERENDEZÉSEK TRANSZFORMÁTOR-ÁLLOMÁSOK TÁVVEZETÉKEK DARUSZERELES KAPCSOLÖBERENDEZÉSEK GYÁRTÁSA Ivors lebonyolítás. TERVEZÉS KIVITELEZÉS ÜZEMBE HELYEZÉS Komplex vállalással. Kiváló minőség, felemeli garanciaidő. Az 1971—72. évi kivitelezés tervszerű, gyors lebonyolí­tása érdekében beruházási, felújítási munkáit már most rendelje meg. ViLLANYSZERELÖIPARI VÁLLALAT Vállalkozási Osztály Budapest, VII., Síp u. 23 Egy ember Fehérgyarmatról A víz rabságába került Fehérgyarmatról menekült Miskolcig az a fáradt arcú, fiatal férfi, akivel a minap szerkesztőségünkben beszélgettünk. Családjáról, menyasszonyáról mindössze annyit tudott, hogy meg mielőtt ö és a többi férfi elhagyta a községet, Vásá- rosnaményba vitte őket egy katonai helikop­ter. Most víz borítja a lakásukat, az új mo­torkerékpárt. s minden mást, amit a házas­ságra készülő fiatalember sok évi munkájá­val összekuporgatott. Egy szál viseltes ruhá­ban — ebben dolgozott a gáton — utazott Miskolcra, hogy dolgozhasson. Annak idején ugyanis itt volt ipari tanuló, majd az Autó­javító Vallalat dolgozója. Keserű szavakkal emlékezett arra a kalauz­ra, aki nem volt hajlandó elhinni neki, hogy árvízkárosult, s „papírt" követelt tőle. Pedig a vásárosnaményi állomáson úgy bocsátották útra, hogy nem kell fizetnie. Nem is tudott volna, hiszen zakója zsebében, a katonai igazolvány mellett, mindössze néhány fo­rintja maradt. Útja során, és itt Miskolcon is, találkozott olyan hivatalnokokkal akik inkább gyanak­vással, semmint segítő szándékkal fogadták. De volt munkatársaiban nem csalódott. Az egyik megosztotta vele szűkös otthonát, a vállalat vezetője pedig „papír” nélkül is azonnal alkalmazta. Nos, ezt jött elmondani hozzánk, és nem szégyellte, hogy közben, meglett férfi létére is kicsordult szeméből a könny. Ezreket juttatott hozzá hasonló sorsra a kegyetlen áradat. S az országban máris ez­rek mutattak olyan szép példát, mint a szál­lást adó munkatárs, s a kenyeret adó válla­lat. Kohászaink egy napig mrifáke&nek a ke­mence mellett, hogy bérüket — aminek bi­zony helye lenne náluk is — elküldjék az árvízkárosultaknak. Miskolci üzemek, szocia­lista brigádok egész sora ajánlotta fel támo­gatását. Volt olyan kollektíva, amely ven­dégül hívta az otthontalanok gyermekeit, mások ruhával, takaróval kopogtatnak be a Vöröskereszt ajtaján. Szivet melengető hírek ezek, enyhítik fáj­dalmunkat, melyet a Felsö-Tisza vidékén le­zajló tragédia váltott ki bennünk. De nem tudjuk elhessegetni magunktól annak a bi­zonyos papírt követelő kalauznak, szenvtelen hivatalnoknak a képét sem. S az országos méretű megmozdulást, a humánum ezernyi szép jelét tapasztalva, gondolataink közé fu- rakodik egy ilyen is: miért nem nézünk egy­másra mindig ilyen féltő tekintettel, miért nem érezzük mindig ilyen szorosnak a biz­tonságot nyújtó emberi kapcsolatokat? Nagy bajban, igaz, mindig jobban kell a segítség, s a sürgető igény még azokban is felkelti a tenniakarás vágyát, akik máskor nem látnak túl otthonuk kényelmet nyújtó falain. De egymás biztatására, gyámolítására égető szükségünk van a kevésbé vészterhes időkben is. Kerekes Barna, a Miskolci AKÖV dömpe- rese családjától távol, szinte pihenés nélkül mentette napokon, éjszakákon át a fehér- gyarmatiakat. Azt mondta a riporternek, hogy addig marad, amíg egyméteres lesz a víz, csak azután menekül. Lehet, hogy döm­pere végül ott is rekedt. De magával hozott valamit, amit tovább kell mentenünk, s őriznünk az árvíz múltával is: a másokért lenni is kész emberségei. BÉKÉS DEZSŐ 6 egyetem központi épüle­tben. A ma kezdődő újabb emutató május 28-ig tart. 4yfS£j| A mun kás jó közérzetéért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents