Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-21 / 117. szám

1970. MÁJUS 18 — 23. CIDALC -szeminárium pedagógusok nélkül A C1DALC magyarországi szekciója szerdán délelőtt ren­dezte meg nagy érdeklődéssel kísért szemináriumát. Korom- pai Márton filmrendező tartott előadást Film a filmről cím­mel, megemlítve ismert sorozatának őstörténetét. Amidőn Ko- rompai a Film a filmről című téma megvalósításához kezdett, az a gondolat vezérelte, hogy megismertesse az ifjúságot, a felnőtteket a film formanyelvével, hangjával, általában azok­kal az eszközökkel, amelyek művészetté avatják a filmet, A vésővel, az ecsettel, a tollal sok mindent lehet csinálni, ke­zeléséhez, használatához is többen értenek, ám szobor, kép és esztétikai élmény csak akkor születik, ha avatott kéz nyűi e nagyra hivatott szerszámokhoz. A véső, az ecset, vagy mondjuk a filmkamera művészi produktumait közkinccsé le. hét tenni, ha megtanítjuk a filmművészet befogadóit a műfaj ABC-jére. Ez esetben a néző értékelni tudja az igazit, s fel­fedezi a művészet álarcában jelentkező talmit. Korompai Márton rövid és igen frappáns előadását két ko­rábban készült filmjének, a klasszikus formanyelvet bemuta­tó alkotásnak és a film hangját érzékelő műnek vetítésével illusztrálta. Bölcs István középiskolai tanár, a filmesztétikai oktatás magyar úttörője, a filmtankönyvek és tantervek készítője ar­ról beszélt, hogy a középiskolai filmesztétikai oktatás egye­temi fokon történő szakemberképzése nem biztosított. Csányi Miklós, a televízió rendezője a Készítsünk együtt filmet című nagyon érdekes filmesztétikai tv-sorozat szüle­tésével a műsorok hatékonyságával foglalkozott. Felszólalt Nicolas Pillát, a CIDALC elnöke. Megelégedéssel beszélt azokról az eredményekről, amelyeket Magyarország a filmesztétikái oktatásban elért. Maria Szymanska, a lodzi egyetem fődramaturgja csatla­kozott Nicolas Pillát véleményéhez. Sajnálhatjuk, hogy az egyébként rendkívül érdekes szemi­náriumon filmesztétikával foglalkozó miskolci pedagógusok, filmszakkorvezetők, a szakbizottság tagjai — mindazok, akik­nek a tanácskozás nagy hasznára válhatott volna — nem vettek részt a szemináriumon. Megint egy nagyszerű lehető­ség, amellyel nem éltünk. (p—I) Testvérvárosunk fesztiváligazgatója Miskolcon Tampere első nemzetközi . találkozója Oberhausenben, a XVI. nemzetközi rövidfilmfesztiválon kedves meglepetés fogadta e sorok íróját. A több mint 700 újságíró részére biztosított sajtórekeszek egyikében megtalálta Ilkka Kalliomäki tamperei filmfesztivál-igazgató névjegyét. A kártyán egyetlen szócska: Regards! Már akkor tudtam, hogy a tamperei filmfesztivál igazgatója rövidesen Miskolcra érkezik s az Oberhausenben elmulasztott személyes találko­zást (csak névkártya-levelezést, folytattunk) pótolhatjuk. Ilkka Kalliomäki valószí­nűleg a világ legfiatalabb fesztiváldirektora; mindössze 26 esztendős és még egyetemi hallgató. Tamperében tömeg­kommunikációs szakra jár; tv-rendezést tanul. Igen ér­dekes módon jutott be az egyetemre. — Finnországban igen élénk a filmklubmozgalom. 20 000 aktív tag dolgozik a filmklubokban, tagdíjat fizet, filmet néz és természetesen filmet is készít. Nálunk ugyanis az amatőrizmus és a hivatásos filmcsinálás nem vált oly mértékben ketté, mint más országokban. Én magam is klubtagként előbb forgatókönyveket írogattam: ezek közül a jobbakat elfo­gadták és megvalósították. Az operatőri munkán kívül a filmkészítés minden fázisá­hoz közelkerültem már, ezért is vettek fel az egyetemre. A fesztivál igazgatását társa­dalmi munkában látom el. — A tamperei filmfesztivál először rendezett versenyt. Milyen céllal hívták életre e nemzetközi filmfórumot, mi­után köztudott, hogy a nagy­világban szinte minden ti­Tíz film Uruäuaxnak Munkában az AICS A fesztivál résztvevői közül a nemzetközi tudományos film­szövetség (AICS) tagjai kezdik legkorábban a napot. A He- vesy Iván filmklub a fesztivál első három napján sajátos profilú mozivá alakult, ahol egymás után vetítik a szovjet, cseh, lengyel, holland, belga, angol, francia, olasz és termé­szetesen a magyar filmeket. Mint Vas Judit, az AICS nép­szerű tudományos filmszekciójának vezetőségi tagja elmon­dotta, nem pusztán bemutatókról van szó. hanem értékelő ve­títésekről. A XI. miskolci filmfeszti­vál nemzetközi rangját je­lentősen növeli, hogy szá­mos nemzet produktumai kö­zül (mintegy harminc film­ből) itt választják ki a szak­emberek az UNESCO felké­résére azokat az alkotásokat, amelyek leginkább hatásosak lehetnek az egész világon. Az UNESCO hatáselemző felmé­rését Uruguayban kezdi. Ezért állandó látogatója a vetítésekneK Caprio úr, uruguayi filmdelegátus, aki elsősorban arra kíváncsi, hogy a mi általános iskolánk­nak megfelelő végzettségű emberek mit profitálhatnak ezekből a filmekből. A fel­mérést Montevideóban kez­dik, és a filmek eljutnak számos hasonló jellegű vá­rosba. Az elmúlt napokban egyéb­ként főleg biológiai témájú alkotásokat láthattunk (a biológia az uruguayi vendég Szakterülete), de néhány tár­sadalomtudományi alkotás is helyet kapott a programban. Talán nem árulunk el tit­kot. ha megjegyezzük, hogy Somló Tamás Fejezetek az emberi agyról, Kollányi Ágos­ton Szökellö lábak, suhanó szárnyak, és Vas Judit Mód­szerek című alkotása iránt máris nagy az érdeklődés. A filmek vetítése közben •- különböző kvalitású alko­tók más-más módszerrel és igénnyel megfogalmazott munkáit láttuk — jogosan merült fel a kérdés: milyen legyen korunk népszerű tu­dományos filmje? Vas Judit rendező így fogalmazta meg elvárásait: az ismeretterjesz­tő film mindenekelőtt legyen világos, beszéljen a kép nyel­vén, ne extrém témákat tár­gyaljon, koncepciójával, for­mai törekvéseivel keltsen ér­deklődést. Legyen felszólító jellegű. A bemutatott munkák közül jó néhány — leíró, helyen­ként sokat magyarázó, vagy statikus jellegénél fogva — nem felel meg az említett követelményeknek. Hisszük azonban, hogy a harminc al­kotás közül az a tíz utazik Uruguayba — s később majd tovább is —, amely a kép nyelvén a legtöbbet, a leg­szebben és a legegyszerűbben tudja elmondani ... (gyownati) Két film — egy forrása A szerdán vetített alkotá­sok közül két film élménye lesz a legtartósabb. Richly Zsolt Szvitje és Huszárik Zoltán Amerigo Tot-ja. A két alkotó egymástól eltérő té­mát költött filmre (Richly öt magyar népdalra készített sajátos illusztrációt, Huszárik pedig a magyar származású, Olaszországban alkotó, Ame­rigo Tot-ról készített rend­kívül szuggesztív portrét), de egy ponton találkoztak: a népművészet, a föld népének forrásvidékein. Richly Zsolt a Kodály feldolgozta népda­lok már-már absztrahált szö­vegeihez talált modern kép­zőművészeti „nyelvet”, lírai, s ugyancsak absztrahált „ké­pi írást”. Huszárik Zoltán egy fan­táziadús művész munkájá­ban, erejében, dinamizmusá­ban. modern világképében látatja meg a nép gondola­tában fogant s abból folya­matosan táplálkozó művé­szetet. S mindezt magyaráz­kodás nélkül, a kép tiszta erejére támaszkodva, gondol­kodtató és összefüggés kere­sésére serkentő módon tárja fel a film alkotója. <P) pusú filmfesztivál van már? — Finnország nemzeti rö- vidíilmművészefe igen eset­leges. Évente készül ugyan 60—70 rövídfilm, de ezek többségét pénzzel rendel­kező amatőrök készítik. A nemzetközi rövidfilmfeszti­vállal érdeklődést akartunk kelteni a műfaj iránt, szeret­nénk hatást gyakorolni hazai filmgyártásunkra. Persze a mi fesztiválunknak is van „profilja”; Tamperébe a gon­dolaterős filmeket hívjuk meg. Az idén — első nemzet­közi filmfesztiválunkon — 58 film szerepelt városunkban. Magyarországot a Nap és a Hold elrablása, a Szvit és Az ökör és a béka című filmek képviselték. Az utóbbi díjat is nyert. — Melyik irányzatot, vagy mely nemzetek rövidfilm­gyártását tartják követésre méltónak? — Igen tiszteletreméltó a most fejlődésben levő, prob­lémagazdag kubai filmgyár­tás, és személy szerint nagy híve vagyok a dél-amerikai szociológiai vonulatú filmek­nek. Szeretem a magyar fil­meket is, de néha az az érzé­sem, hogy a nemzeti karak­ter, a nemzeti sajátosság oly mértékben túlhangsúlyozott, hogy a filmek kissé provin­ciálisaknak tűnnek. — Nagyon örülünk a tam­perei filmfesztivál létének, mert a két város közötti kap­csolatot a filmművészet kö­rére is kiterjeszthetjük. — Mi Tamperében szintén nagy érdeklődéssel kísértük a miskolci filmeseményeket, s úgy tervezzük, hogy a két város között személyes meg­hívásokkal és a folyamatos fesztivál járás révén is szoro­sabbá fűzzük kapcsolatain­kat. (párkány) *Egy kocka Richly Zsolt Szvit című filmjéből. Ön melyik filmet díjazná? Lassan már körkérdésünk is hagyományossá válik, mint néhány jól bevált program a fesztiválon. Bár még csak „félidőnél” tartunk, de tipp akad bőven. íme: Gantner Ilona (Népszava): Igazán kiugró filmmel eddig nem találkoztam, de Lakatos Vince Magánya, Kárpáti György Kortünete és Foky Ottó Én, az egér című filmje az én maszekdíjlistámon máris szerepel. Litay László mozigépész, Miskolc: Fehéri Tamás Vala­mit tenni kell című filmjét díjaznám. Ládi István (Noviszád): Huszárik Zoltán Amerigo Tot című filmjéért adnék ba­bért. Ilka Kalliomäki, a tamperei fesztivál igazgatója: Gondol­kodás nélkül Huszárik Zol­tán Amerigo Tot című film­jének adnám a legnagyobb elismerést. Nicolas Pillát, Franciaor­szág (a CIDALC főtitkára hangsúlyozza, hogy magán­emberként nyilatkozik); Je­löltjeim: Én, az egér (Foky Ottó). Hídavatás (Jankovics Marcell) és Amerigo Tot (Huszárik Zoltán). Beecham és az első kürtös Sir Thomas Beecham, a híres angol karmes­ter a londoni filharmo­nikusokkal próbált egy Wagner-nyitányt. Ami­kor már tizedszer ismé- teltetett meg három ne­héz taktust, letette a pálcáját és idegesen fel­kiáltott: — Az első kürt túl hangos! — De Maestro — szó­lalt meg valaki —, az első kürtös nincs is je­len. — Nem baj, azért csak mondják meg ne­ki, ha bejön! éjféltől reggelig ESKÜVŐ ÉS GYÁSZ Bombaytól ezer kilométer­re egy vonat belerohant az esküvői násznépet szállító te­herautóba. Huszonnyolcán meghaltak. RÖVIDZÁRLAT MIATT TŰZ Tűz ütött ki az osakai vi­lágkiállítás két pavilonjában, az ENSZ-pavilonban keletke­zett rövidzárlat miatt. A pa­vilonokat be kellett zárni. A tűz következtében életveszé­lyes sérülést szenvedett egy japán technikus. SIKERÜLT FELJUTNI . Egy közös nepáli—angol katonai expedíciónak sikerült feljutnia a 8078 méter magas Annapura csúcsra. BÚCSÚLEVÉL Keith Franklin 19 éves amerikai fiatalember négy hónappal ezelőtt vonult be az USA vietnami expedíciós hadseregébe. Távozáskor zárt borítékban levelet hagyott hátra édesanyjának, hogy csak akkor bontsák fel, ha történne vele valami. Kam­bodzsában elesett. A levélben ez állt: Pusztulásom hiába­való volt. Mondjátok meg mindenkinek. ÉHEZNEK Három fiatalember folytat, éhségsztrájkot a Fehér Ház előtt, követelve a kambodzsai amerikai intervenció befeje­zését. Kijelentették, hogy ad­dig nem esznek, amíg vissza nem rendelik a csapatokat. Brian McDinnel május 2-től, Thomas Mahany május 10- től, Mitchael Lanahan május 14-től éhezik. Csak vizet isz­nak. MEGÖLTÉK Egy mexikói határörosztag katonái tűzharcban megölték Marco Natonio Yon-t, a Sósa néven ismert guatemalai par­tizánvezért, aki tíz éven ke­resztül vezette a gerillamoz­galmat országában. KITOLONCOLTAK A HÁZASPÁRT Öt évre kitoloncolták Cseh­szlovákia területéről a nyu­gatnémet állampolgárságú Ridé házaspárt, mert átlép­ték az NDK-határt és ott NDK illetőségűekkel talál­koztak, majd visszamentek Csehszlovákia területére. Ok­mányukat nem mutatták meg, és sértegették a határőröket, FÖLDRENGÉS Földrengés volt vasárnap Dagesztánban. Sok halálos áldozatot követelt a termé­szeti katasztrófa. Komoly anyagi kár is keletkezett. Városok és falvak dőltek romba. Az újjáépítés meg­kezdődött. VEREKEDÉS Firenzében egy újfasiszta gyűlésen verekedés tört ki. A rendőrség könnygáz-grá­nátokkal vetett véget a vere­kedésnek. A dél-olaszországi Taren tóban egy hajógyár sztrájkoló munkásai csaptak össze sztrájktörőkkel. Har­mincán megsebesültek. FELMENTETTÉK A HÁBORÚS BŰNÖST Az NSZK bírósága Paul Jordan, volt SS-tisztet, aki 1941—42-ben részt vett szov­jet polgárok kivégzésében, nők és gyermekek meggyil­kolásában — felmentették. A cím: elévülés és bizonyítékok hiánya. A náci hóhért sza­badon bocsátották.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents