Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

„Oberhausen egy filmoázis” Miskolci numizmatikusok Miskolcon, a Múzeumbarátok Körén belül harminc-negy­venen hódolnak régi fém- és papírpénzek, valamint plakettek, katonai kitüntetések és emlékérmék gyűjtésének. A gyűjtök kéthetenként jönnek össze, ekkor cserélik ki ismereteiket és érmeiket. (Folytatás az 1. oldalról.) Vas Judit Módszerek című, tudományos alaposságú, ké­pileg mozgalmas, hangulati­lag emocionális lilmje kapott nagy éljenzést. Animációs filmjeink szintén nagy figyel­met keltettek. Kovásznál György Glória mundija, Vaj­da Béla A mozi és a tojás című alkotásai, valamint Jan- kovics Marcell Hídavatása műfajon belül a legjobbak közé küzdötte fel magát. Sikert aratott Lakatos Vince Magány című szocio­lógiai riportja is. Csányi Mik­lós Hagyományok című film­je a Magyar Televízióban ke­rüli a nézők elé. Itt Ober- hausenben is érdeklődés kí­sérte a rendező bölcs humo­rát, iróniáját, amellyel. Ka­zincbarcika különös hagyo­mányát, a modern bérházak tövében történő disznóölést mutatta be kamerája. Neg- relli Andrea, a Színház- és Filmművészeti Főiskola hall­gatója — filmrendező szakos — a Mi és én című lírai hangvételű családfilmjével versenyzett. Munkáját taps kísérte. Huszárik Zoltán Cap­riccio című kísérleti filmje a nemzetközi filmverseny leg­jobb asszociációs törekvéseit közelítette meg. A díjakat szombaton este osztják ki. Ma, pénteken dél­Magára talált a Halló!... Amilyen rossz volt a Mis­kolcról közvetített Halló!..., olyan jó volt a mostani Ó- budát idéző. Igen sokat meg­tudtunk a hajógyári fiatalok eleiéről, munkakörülményei­ről, annak jó és rossz olda­lairól, a KISZ munkájáról. Szóval jól sikerült riport-ke- resztmetszetet kaptunk egyik jelentős gyárunk életéről. így aztán nem a betétek lettek a főszámok, azok csak bele­illeszkedtek — szinte észre­vétlenül — a főműsorba. Az iróvendég, az igen tehetséges Marosi Gyula is valóban ven­dég volt; az őt bemutató Do­monkos Mátyás kiadói főszer­kesztővel együtt nem a stú­dióban elkülönítve, több száz kilométeres távolságból be­szélgettek a fiatalokkal, ha­nem egy asztalnál ültek ve­lük, egyetlen képben kaptuk együttesüket. Kérdés, miért sikerült ilyen jól ez az adás. Esetleg tanul­tak a miskolci fiaskóból? Le­het. De úgy érzem, hogy többről is szó van. Arról, hogy a műsorszerkesztő Hars György olyan írótársat talált maga mellé, aki jól ismeri a hajógyár életét. Soós Zoltán költő pár éve épp róluk írt egy kötetnyi versciklust, Go­rombakovácsok címen. Hely­ismeret, emberismeret, lelke­sedés, szívvel összeállított műsor, ez jellemezte ezt a Halló-t; ridegség, hozzá nem értés, érdektelenség, így for­dultak Miskolc felé. A kü­lönbség meglátszott a két adáson. A mostanihoz gratu­lálunk, szeretnénk, ha így folytatnák — még a vidéki adások esetétben is. A műsort követő Tízéves a Pécsi Balett című riportfilm­ről is csak dicsérőleg emlé­kezhetünk. Nem szokványos, ünnepi frázisokat emlegető összeállítás volt. Vitányi Iván vitát provokált, problémákra irányította a figyelmet. A rö­vid műsorban láttunk külön­böző stílusú balett-produk­ciókat, felelevenedett a vita a Pécsi Balett jelentőségéről, de jelzéseket kaptunk az újabb problémákról, szerve­zeti és művészi egyenetlensé­gekről is. Tulajdonképpen ez a műsor nem ünnepelte ezt a jelentős művészeti képződ­ményt, hanem többet tett en­nél, létezésének formáját, lé­nyeges oldalait mutatta be nekünk K. L után nagy sajtóvita lesz a magyar estről, a sajtótudósí­tók nagyon készülnek a talál­kozásra, mert az eddig meg­jelent lapvélemények igen hí- zelgőek, de ugyanakkor kér­dőjeleznek is. főleg az idén elmaradó kritikai hangvételt illetően. A nemzetközi zsűri elnöke. Santiago Alvarez kubai film rendező hirdeti ki majd az eredményt, amit a magyar tábor reményekkel feljogosí­tottan vár. A lapok egyebek­ben olyan filmoázisnak neve­zik az oberhausenit, amely­ben „igen jó megíürödni, de nem tudhatjuk, hogy fris­sít-e”. A felüdülésre vonat­kozó választ valóban csak szombat hozhatja meg, mert eddig a magyar programot, s a már említett kubait kivéve csak indokolatlan és teljesen öncélú meztelenkedésben volt részünk. PÁRKÁNY LÁSZLÓ A gyűjtők célja a hazai nu­mizmatikai anyag feltárása, továbbá a Herman Ottó Mú­zeummal együttműködve, a közgyűjtemény gyarapítása. Úgyszólván minden gyűjtő­nek más és más az érdeklő­dési köre. Van, aki különböző korok vagy királyi családok pénzeire specializálta magái. más egy-egy nép pénzérmeit gyűjti. A régi érmék gyűjtése nagy történelmi és szakisme­reti felkészültséget kíván, a kevés magyar és a ritkán kapható külföldi folyóiratok ismeretét, s a körükben el­hangzó ismeretterjesztő elő­adásokon való részvételt. O. L. jfc Benedek Istvánt mindig szívesen látjuk a képernyőn. Az orvosi gondolkodás története című műsor sorozatot az ismert tudós és polihisztor szerettette meg a nézőkkel. Ma este ne­gyed hétkor a himlőoltásról tart előadást — vagy inkább be­szélget a nézőkkel. — Szombaton este 20 óra 25 perckor új tévéfilm-sorozat indul „A 0416-os szökevény” címmel. A Mar­tin Luther King meggyilkolásáról szóló film az Egyesült Ál­Péter bácsi Szíven ütött a hír, amelyet tegnap délelőtt telexen közöl­tek szerkesztőségünkkel; meghalt Veres Péter. Délután Sátor­aljaújhelyre kellett utaznom, s ott és a közbeeső helységek­ben akikkel csak beszéltem, szintén megdöbbentek a hír hal­latán. Párttitkár, tanácselnök, tanár, kisipari szövetkezeti el­nök, s még több egyéb foglalkozású volt közöttük, — és egy­szeriben kitűnt: mennyien ismerték, becsülték, szerették iro­dalmunk, de így is mondhatnám, társadalmunk Péter bácsi­ját. Miért? Érmek elemzése nem célja e néhány sornak (el­végzik azt az avatottabbak), summázva azonban talán azért, mert Veres Péternek a társadalom minden rétegéhez volt na­gyon is megszívlelendő, vagy akár vitára kényszerítő mon­danivalója. Ki ezért, ki azért gyászolja hát, annak az igaz­ságnak megfelelően, hogy a nagyembereket sohasem lehet egyféleképpen elsiratni. A sok közül hadd ismertessek néhány alkalmat, amikor a társaságában, szűkebb környezetében lehettem. Nem azért, hogy gyászom okát közöljem, hanem avégett, hogy egy-két kockával hozzájárulhassak színes egyénisége mozaikjához, és kicsit érzékeltethessem a hatását. Az ötvenes évek elején adták ki a szocialista fiatal írók első antológiáját, benne egyik novellámat is, — és Veres Pé­ter, már a Kossuth-díj tulajdonosa, s akkoriban az írószö­vetség elnöke, több órán át magyarázta nekünk, hogy mi jó, mi rossz az írásainkban. Az én művemben epizódról epizódra rámutatott arra, hogy mit írtam meg a saját élményem alap­ján, s mit találtam csak ki, aminek hamis ábrázolás lett a következménye. Néhány nap múlva a hivatásos kritikusok egyike sem elemezte oly jól, számunkra annyira tanulságo­san az antológiánkat, mint ö. Ugyancsak abban az időben az írószövetségben ünnepi ülést tartottak a nagy bolgár költő, Botev emlékére. A követség vezetői is ott voltak, s éppen meg akarták kezdeni az ünnepséget, amikor több napos or­szágjáró útjáról, poros csizmában, láthatóan fáradtan betop­pant Péter bácsi. Nyomban felkérték, hogy nyissa meg az ülést, s ö, a várt néhány mondat helyett olyan háromnegyed órás előadást produkált Botev költészetéről, hogy mindany- nyian csak ámultunk. Pedig nem készült az előadásra, — illetve Neki mindig volt kész és egyéni, másoktól sohasem hallott mondanivalója, úgy­szólván mindenhez. Később, 1955-ben a szigligeti alkotóház­ban, az ebéd utáni tereferénél például egyik Kossuth-díjas írónk megemlítette a község legelőjének elhanyagolt állapo­tát, mire Péter bácsi valóságos kiselőadást tartott arról, hogy milyennek kell lennie a marha-, a disznó- és a libalegelőnek. S amire semmiképp sem tudok visszaemlékezni, hogy miként tért rá, egyszeresük Az ember tragédiájá-t elemezte. Anélkül azonban, hogy a mezőgazdasági jellegű mondanivalóját kö­vető megállapításaiban logikai bukfenc lett volna. Valahogy ennek a képletnek megfelelően társalgott: a legelő füvét fo­gyasztó jószág az élethez szükséges táplálkozás biztosítéka, Madách műve pedig, miközben az emberiség történetét nagy­szerűen bemutatja, az élet lényegét feszegeti. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy tőlem megkérdezte: „Tudod, hogy meghalsz?” — Igen. — „És pesszimista vagy?” — Nem. — „Na. látjátok. Egyesekkel ellentétben nem pesszimista mű Madách-é sem, amiért az első emberpárt a jövendő jégkor­szakban szerepelteti. A Föld egyszer kihűl, tehát megszűnik az élet lehetősége, s ha addig nem talál magának másik lak­helyet az emberiség, elpusztul. De Madách optimista, meri ezt hallatja Ádámmal: Ember küzdj és bízva bízzál 1” lamokban megjelent és fellelhető közlemények, dokumentu­mok alapján készült. Összefoglalóan igyekszik megmutatni, hogy bár a ravaszt egy kéz húzta meg, a gyilkosság szélsősé­ges erők politikai küzdelmének része. A filmet Gimes György írta, Keleti Márton rendezte. (Képünkön: GotíBI HiTda és Nagy Attila.) Utoljára a 70. születésnapján Kecskeméten megrendezett ünnepségen láttam-hallgattam Veres Pétert. Több százan me­legen ünnepelték, s ekkor egyebek közt ezt is mondta: — Lehet, hogy írónak nem vagyok jó, de hogy parasztnak jó vagyok, ezt tőlem senki el nem vitathatja. Nekem meggyőződésem, hogy Péter bácsitól a nem min­dennapi, tehát nagy író rangját sem lehet elvitatni. És ahhoz sem fér kétség, hogy embernek is nagy volt. TARJÁN ISTVÁN „Mielőtt meghalok, még elutazom egyszer...” Engedelmesen letérdelt a test ítéletéhez.,. Hallgatni kéne most, nagyot hallgatni. És néhány napig nem volna szabad fellapozni at. újságokat. Vágj' együtt inni Lőjek Antal bácsi­val — egykori házigazdájával — azon a távoli tanyán a Nyír­ségben, ahol annyira szerették. Ott pogányul káromkodhatnék vagy végigsimíthatnám a szuszogó kis harmóniumot, ami mel­lett annyit ült fiatalságának nagy testi-lelki szenvedései kö­zött, zsoltáros lélekkel. De cseng a telefon: te ugye ismerted Váci Mihályt? . .. Nek­rológ kell reggelre... Ismertem? Öt mindenki ismerte. És most már azok is sze­retni fogják, akik félve húzogatták a kabátját választói előtt: túl őszinte vagy, Váci elvtárs! Nem tudott más lenni. Ko­molyan vette, hogy tanító, hogy költő és, hogy politikus... Halálos komolyan. „Cgy éltein, mint a százhúszat verő szív, úgy gyűlöltem és szerettem: mindenhez úgy fogtam, kívánva. hogy az legyen a vesztem!” Melegedni mindig hazajárt, ha fázott a nagyváros íaiai kö­zött. A Nyírség jegenyéi, a régi iskola, s a forró diákviták nyugtatták, zaklatták. Váci néni az anyák éberségével várta késő éjszakáig, s megszidta, ha pulóvert nem viselt. A köteteit, Kossuth-díját soha nem .emlegette, de az öreg szekrényt, ott a Manda-bokori iskolában — amelynek szú­ette ajtajára minden tanító felírta a nevét — büszkén mu­tatta. örült, ha a fiatalok tudták róla, hogy Szabolcsban ő szervezte az első kollégiumot, és húsz év múltán is azonnal felismerte egykori diákjait. A nagy káliói könyvtárban láttam utoljára. Arról beszélt, hogy miként lehet olvasó nép a magyar. Sietett. Kisvárdá- ra kellett mennie, s nem szere tett késni... — Tudod a telefonszámom? — Tudom. Elnézhetnél anyá- mékhoz... Órák óta ülök efölött a néhány sor fölött. S már dühös va­gyok rá, hogy nem vigyázott! Vagy mi nem őriztük eléggé?... Rémlik, hogy verset írt egyszer a halhatatlanságról. Vajon miért féltem eddig a könyveihez nyúlni? Ha vigasztalhat va­laki bennünket, csak ö vigasztalhat: „Addig tart; a halhatatlanságom, míg a letérdepelt fűszálon ölelkezés nyoma: De megmarad és halhatatlan uninek itt új áhítatban én adtam őszinte nevet.. GYARMATI BÉLA HÁROM BÖRÖND HASIS A római rendőrség 60 kilo­gramm hasist foglalt le. Há­rom bőrönd tartalmazta a nagy mennyiségű kábítószert, amelyet az olasz főváros fe­ketepiacán szándékoztak ér­tékesíteni. ROBBANÁS ÉS TŰZ Robbanás történt, majd tűz ütött ki a pozsonyi Palme gyár sajtoló üzemegységében. Négy munkás súlyos sérülé­seket szenvedett, kettőjük ál­lapota válságos. A robbanás és a tűz okait vizsgálják. PUSKÁVAL ÉS REVOLVERREL Egy puskával és revolver­rel felfegyverzett férfi beha­tolt egy lakóházba Welling­ton külvárosában és erőszak­kal magával hurcolt egy 17 éves leányt. Az új-zélandí rendőrség gépkocsikkal és helikopterekkel kereste az emberrablót. Míg végül is menekülés közben agyonlőtte őt. ÖSSZEESKÜVÉST SZŐTTEK A szeptember 26-i naciona­lista fordulat óta első ízben adtak hírt La Pazban letar­tóztatásokról. A most őrizet­be vett hat bolíviai katona­tiszt ellen az a vád, hogy ösz- szeesküvést szőttek a rend­szer megdöntésére. LÖVÖLDÖZÉS — KÉT HALOTT Santo Domingo repülőterén lövöldözés tört ki. amelynek két halálos áldozata lett. Az okok nem ismeretesek, csak annyi bizonyos, hogy a tömeg Juan Bosch volt elnök haza­térését várta. KIFIZETTÉK A JÓVÁTÉTELT A japán kormány bejelen­tette, hogy kifizették azt a 233 millió dolláros jóvátételt, amivel Japán a második vi­lágháború során okozott ká­rok fejében tartozott Indoné­ziának. ZAVARGÁSOK AZ ISTEN SZÜLETÉSNAPJÁN Zavargásokba torkollott egy indiai kisvárosban a Rama isten születésének évforduló­ján rendezett vallási felvonu­lás. A helyi rendőrség köz­lése szerint a zavargók kö­vekkel. késekkel és házilag készített bombákkal támad­tak egymásra. A rendőrség tüzet nyitott a verekedőkre. 11 ember meghalt. RIADALOM TÁMADT Tostao, a brazil labdarúgó- válogatott csatára elszédült a csapat szálláshelyén s nagy- riadalom támadt. Az orvosi vélemény szerint nincs ko­moly baj, s a VB-selejtezők gólkirálya 3—4 nap múlva folytathatja az edzéseket. ELVI ÍTÉLET Egy kasseli bíróság elvi íté­letet hozott, amelyben ki­mondta, hogy a szövetségesek által háborús bűnök miatt ki­végzett SS-katonák hátrama­radt hozzátartozói nem igé­nyelhetnek olyan ellátmányt, mint a hadiözvegyek vagy hadiárvák. Ez az ítélet egy 17 éve húzódó polgári perre tett pontot. KÁROKAT OKOZNAK A szürkevarjak, a szarkák és a rókák mérhetetlen káro­kat okoznak az apróvadállo­mányban. Védekezés indult kártevésük csökkentésére Zala megyében. Kiselejtezett, 40 000 tyúk- és kacsatojást in­jekcióznak méreggel és he­lyeznek az előre elkészített műfészkekbe. A rókákat pe­dig kifüstölik búvóhelyükről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents