Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-30 / 100. szám
Élüzem a MEZŐ BÉR A Mezőgazdasági Beruházási Vállalat Borsod-Abaúj- Zetnplén megyei kirendeltsége az elmúlt évi termelési eredményei alapján elnyerte az Élüzem címet. Kiváló teljesítményüket ma délután a Katowice-étterem fehér asztalainál ünnepük meg. Költözik az üzemvezetőség A miskolci bányaüzem vezetősége májusban már Lyu- kóbányáról irányítja a hozzátartozó aknák munkáját. Perecesről való elköltözésüket az indokolja, hogy a korábbi kilenc aknából már csak kettő termel, a többi hét kimerült. Jelenleg az üzem napi 3500 tonnás termelésének nagy részét — 2800 tonnát a lyukóbányai üzemek adják. A csaknem százéves perecesi épület az ÁFOR birtokába kerül. Immár egymásután ötödször, együttesen pedig nyolcadszor vette át a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját tegnap dél- után dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója. Az átadási ünnepségen megjelent és ünnepi közsöntőt mondott dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Ko csis József miniszterhelyettes és Bárdos József, a vasasszakszervezet titkára. Mindhárman hangsúlyozták: a Lenin nevét viselő gyár kollektívája ennél szebben nem köszönthette volna hazánk felszabadulásának negyedszázados, Lenin születésének 100.. a _________________i_______ vállalat fennállásának 200. évfordulóját és május elsejét, a munkásosztály nemzetközi ünnepét. Jelen volt az ünneplők között dr. Havasi Béla, a Miskolc városi Pártbizottság ?.lső titkára, Madarast Attila pénzügyminisz- ,er-helyeltes, dr. Ladányi József, a megyei 'anács vb-elnöke és dr. Fekete László, a vá- osi párt-vb tagja, a városi tanács vb-elnöke, dr.. Balogh András, az SZMT titkára, valamint a városi párt-, társadalmi és állami szerveinek több más vezetője, a testvérgyárak képviselői. (Képünkön: dr. Énekes Sándor beszédét tartja.) Százharmincat miskolci „JSDK”-s finise Miskolc üzemei várják a hazatérőket A tbüringiai tavasz ezernyi apró csodája, az áradó Saale vagy az Elba félelmetes, lenyűgöző látványa sem tudta rövid egyhetes NDK-beli tartózkodásom során annyira lekötni figyelmemet, mint beszélgetéseim a kint dolgozó magyar fiatalokkal. Akikkel Rudolfstadtban, egy most bővülő fonógyár csarnokában találkoztam, már valamennyi az „öregebbje”. vagy ahogy ők egymásközt mondták: a 67-esek közé tartozott. Nekik ez évben jár le a 3 évre kötött szerződés — ősszel visszatérnek. Most, a finisben, már minden gondolatuk haza- száil. Tőlem is folyvást azt kérdezgették, tudom-e, mi vár itthon rájuk? Megígértem, hogy választ kérek kérdéseikre. Jelenleg összesen négyszázhatvanhárom miskolci fiatal dolgozik a Német Demokratikus Köztársaságban. Közülük 69 a nő. Más oldalról nézve, 294 a szakmunkás, WÄ) a betanított munkás. Ez év októberében újabb 177 fiatal utazik, ők váltják fel azt a 135 hazatérőt, akik az „első fecskék” voltak, akiknek most telik le a három év. A hazatérők többsége szakmunkás: lakatos, esztergályos, villanyszerelő, fonónő, s javarészt az LKM és a DIGÉP dolgozói. Szakképzettséget szerezhetnek — Miskolc vállalatai várják a hazatérőket — mondotta Nagy Sándorné, a városi tanács munkaügyi osztályának főelőadója. — Sőt, azoknak a fiataloknak is helyet biztosítunk, akik nem valamelyik üzemből, hanem egyenesen az iskolák padjaiból mentek el. Azoknak a fiataloknak pedig, akik három évig mint betanított munkások dolgoztak az NDK-ban, s nem szereztek szakképzettséget, itthon lehetővé tesszük, hogy szakmunkásokká váljanak. — Többen is érdeklődtek: maradhatnak-e, ha akarnak? — Szerződés-hosszabbítást csak kivételesen, egyedi elbírálás alapján engedélyezhetünk. Elsősorban azoknak, akiknek különleges indokaik vannak vagy akik már tolmácsszinten bírják a német nyelvet, s akik állami megbízottak. Annak, aki katonai szolgálatát még nem töltötte le. semmiképpen nem engedélyezzük a szerződés meghosszabbítását. — Figyelembe veszi-e majd itthon a magasabb szakmai képzettséget, a nyelvtudást, az itthoni és kinti keresetek közötti differenciát, s általában azt, hogy három év alatt idehaza is sok minden változott? — Igen, ez komplex és komoly probléma. Ügy gondolom azonban, hogy a vállalatok ezzel is számolnak. Megtalálják , a számításukat Ez utóbbi választ igazolta az a rövid beszélgetés is. amelyet • Papp Jánossal, az LKM munkaerőgazdálkodási osztályának vezetőjével folytattam. Elmondotta, hogy az ősszel hazatérő 135 fiatal mintegy fele az LKM dolgozója, s azt szeretnék, ha valamennyien visszatérnének vállalatukhoz. Már most előkészületeket tesznek arra, hogy szakmai képzettségüknek és nyelvtudásuknak megfelelő helyet adjanak nekik. Figyelembe veszik azt is, hogy időközben három év telt el, s ez alatt a bérek fejlődtek. Sőt. tekintettel lesznek a beosztásokra is. Hiszen akad a kint lévők között, aki fiatal kora ellenére olyan szakmai tudásról tett tanúbizonyságot, hogy csarnokmesternek nevezték Az LKM a kint kivívott pozíciókat is szeretné megadni a hazatérőknek. Általában azt igyekeznek elérni, hogy a hazatérők hazai viszonyaink között megtalálják számításukat a vállalatnál. NYIKES IMRE Hortenzia, szegfű, rózsa Májuskosár az ablakokban Holnap reggel a „lányos házak” ablakaiban ismét feltűnnek a színes szalagokkal díszített niájuskosarak. Április utolsó napjaiban a miskolci virágüzletekben 1250 virágkosarat adtak el. A vidékiek elsősorban a méteres nagyságú hortenziákat díszíttetik fel. a miskolciak pedig inkább vágott virágát. szegfűt, rózsát, tulipánt, ajándékoznak május első napján Gondolati űrséta május elsején „Egy ember ül a Visegrádi utcában és sir. Kapualjban ül, felhúzott térddel a kövön. Tenyerébe temeti az arcát, válla vonaglik, és aki közelébe megy, hallhatja a sírását. Egyenletesen, ritmikusan, kissé vonítva sír, mint aki verést kapott. Hatósági műszóval élve: munkáskülsejű ember.” Évszázados kép; szoborrá teremthető, jelképpé magasítható. Bálint György is ennek szánta a 30-as évek közepén, mert tudta, hogy a jelkép rendeltetésénél fogva kérdez, kiált, szól, figyelmeztet. Az érckeménységű, szoborértékü szavak mindig a tavasz legszebb napján, május 1-én adják valódi értéküket, mert — hisz tudjuk — a szavak akusztikája év- és napszakonként változik. Ha pontos a krónika, a Kapualjban síró „munkáskülsejű ember” már 1531-ben Luca, olasz városka selyem-munkásai között fellelhető volt, s ezt követően mindenütt a világon, ahol a tőke birtokosa iga alá vonta a munkást. De a sírást mindig lélektüzelő csend követte, mert az ember sohasem hullhatott olyan mélyre, hogy a reményt eltemesse. A nemzetközi munkásünnep őstörténete a bizonyíték rá; az elesettség riadalma mindig elcsitult, ha eggyé forrva, kart karba öltve mutatta meg .vérző homlokát a munkás. Az egymást keresés és az egymásra találás nagy napja immár fél évezrede az a május elseje, amely napot a természet a legerősebb jegyekkel ruházta fel; fű, fa, virág ekkor van ereje teljében. Keressünk ebben párhuzamot? Kereshetünk; a munkásmozgalmak története, a munkásság elhivatottsága és tettvágya gyakran megegyezik a fent említett biológiai állapottal. De azt sem hallgathatjuk el, hogy a kapualjban síró „munkáskülsejű ember” lelkiállapota, cselekvőkészsége gyakran távol esik attól a biológiai robbanékony- ságtól, amit május elseje a természet rendje szerint és munkástörténeti leg jelképez. A tőkés világ időt, pénzt és fáradságot nem kímél azért, hogy mindinkább egyedeire bomoljék az összeforrott had, mert a magányos emberrel könnyebb a leszámolás. Egy amerikai szociológus szerint a mind „tökéletesebben” működő kommunikációs eszközök „oly mértékben szállítják házhoz az izgalmakat, hogy az embereknek ökölrázásra, felháborodásra csak saját lakásuk falain belül jut tér”. Így bizony gyakran megesik, hogy a fájdalmas valóságot hordozó emberi sírás, mint a közérzet egyik kifejezője, a kapualjból valamivel „összkomfortosabb” perifériákra szorul. De kanyarodjunk e gondolati űrsétánk közben szűkebb hazánk fölé, ahol rövidesen nyílnak az orgonák, és az utcákra, terekre özönlenek Engelmann Pál és más jelentős májusi munkásszónokok utódai. Miként is hangzott követelésük 1890. május elsején az Aréna előtti téren? „8 óra munka, 8 óra alvás, 8 óra szórakozás.” Népi rendünk a „három nyolcas”-sal kapcsolatos ma- niíesztációt az értékteremtő osztály kívánságai szerint oldotta meg. Ha a rövidített munkahetekre, a jó néhány foglalkozási ágnál honos 7 órás munkanapra gondolunk, bizony az arénai követelés lényegén alaposan túlléptünk. A „három nyolcas” élő valóság, de az ebből kisarjadó mostani életvitel tartalmas a „szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” jelszó még nem vált csorbítatlanul életünk alkotóelemévé. Ünnepünkön gondolnunk kell arra is, hogy a munkás — tisztelet a kivételnek — egynémely munkahelyen még mindig nem kapja meg azt a becsülést, amit érdemel, kulturális felemelésén, pihenési lehetőségeinek biztosításán nem úgy fáradozunk, mint ahogy megérdemelné. Nincsenek kapualjban síró munkásaink, de az esetenkénti dölyf, a kétkeziek hadseregének lebecsülése, a rossz munkahelyi mikroklíma megtűrése, a dolgozó tömegektől elszakadt vezetői magatartás és önzés még néha bajok és meg nem értések forrása ... HARKÁNY LÁSZLÓ Egy munkás a gyárból Tapolcán nyílik «* Express-camping Világjáró fiatalok Japánban, Indiában Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda az idén előreláthatólag 150 ezer fiatal részére szervez belföldi programot, és mintegy hétezer fiatalnak teszik lehetővé, hogy eljussanak a IV. szegedi ifjúsági napokra. A háromnapos eseményre — amelyet július 25. és 27. között rendeznek — 12 különvonatot és körülbelül 25 autóbuszt indítanak. A nyári hónapokban tíz turnusban — 250—250 forintért — 11 ezer középiskolás nyaralhat a Kilián-telepi és a verőcei táborokban. Ezzel egyidejűleg Balatonsze- mesen 200 személyes, Badacsonyban 400 személyes. Harkányban és Miskolc-Tapolcán 200—200 személyes camping nyílik, ahol napi 5 forintért táborozhatnak a fiatalok. A balatoni express-kok- télhajók június 22-től augusztus 22-ig heti hat alkalommal indulnak. Az Express az idén tovább növeli a külföldi utak számát, a nagy érdeklődésre való tekintettel elsősorban a Szovjetunióba, az NDK-ba, Romániába. Jugoszláviába és Csehszlovákiába szervez utazásokat. Idei újdonságaik közé tartozik, hogy az NDK- ba kéthetes nyelvgyakorló túrákat, Olaszországba pedig szintén kéthetes régészcsoportokat szerveznek. A Japánba utazó csoportok programjában szerepel az osakai Expo 70 megtekintése is. Újdonság még: az Express az idén először indít turistacsoportokat Indiába. A DIGÉP egyik irodahelyiségébe, amelyben kettesben beszélgetünk, behallatszik a nagykalapács zuhogása, s megadja a hangulati „aláfestést” mindannak, amit Pszota Sándor, a gyár kábelszereldéjének lakatosa elmond életéről. A szikár, pedáns férfi nehezen állt kötélnek, s elsősorban nem azért, mert társalgásunk idején nem lehetett együtt a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával nemsokkal előbb kitüntetett gyár ünneplő dolgozóival, hanem azért, mert szerinte semmi különös nincs az életében. Benne van e véleményében osztálya, a nagyüzemi munkásság jelleme, mentalitása: a szerénység, de annak tudata is, hogy becsülettel vállalta kemény sorsát, teljesítette eddigi feladatait, s megoldja az ezutániakat is. Típusa a magyar vasmunkásnak az ezüstös hajú lakatos. Minden — még a születési helye is — arra „predesztinálta”, hogy a vas munkása legyen, Hámor községben látta meg a napvilágot, apja hengerész volt a mai LKM elődjénél, a Diósgyőri Ögyárban. Abban az évben született, amikor kirobbant az első világháború, s bár erről természetesen nincs, nem lehet élménye, a másodikról már van, hiszen érett fővel élte át az újabb világégés időszakát, S ezt akkoriban is már kellően tudta elemezni, amiben nem kis szerepet játszottak szervezett munkás édesapja oktató szavai. Életének ez a szakasza tehát az egész emberiséget sújtó két rombolás közé esett, s ez idő alatt kellett felépítenie önmaga emberségét. Három öccsével együtt (még két húga is volt) a DIGÉP elődjénél, az Újgyárban tanulta ki a szakmáját, s mindmáig ott is maradt. Nem vált hűtlenné első munkahelyéhez, s magatartásának e posüímtmét tété. zi az a tisztelet, amellyel a négyéves tanonciskola igazgatóját, Policsek Jenőt, mint kitűnő pedagógust és szakembert emlegeti. Diósgyőr felszabadulása után — s már az első naptól kezdve — Pszota Sándor Jól képzett munkásként vett részt az új világ építésében. Korábbi lakóhelyén, Hámorban, majd a mostanin, Lillafüreden, mint társadalmi munkás it hathatósan tevékenykedett. S a gyárban egyre több lehetősége nyílott, hogy képességeit kibontakoztathassa. Illetve így helyesebb: azok közé tartozik, akik — stílusosan szólva — önmaguk kovácsollak ki, teremtették meg lehetőségeik feltételeit. A „tiéd a gyár, az ország, magadnak építed” igazsága az ő sorsával is bizonyítást nyert. Megbecsült emberré vált, több mint féltucat- szor kitüntették, s amiről ifjú korában álmodni sem mert: külföldön is öregbíthette, s növelheti ezután is a DIGÉP, egyszersmind a hatalmon levő munkásosztályunk hír- nevét. A gyára áltat exportált Tcábelgyártó gépeket két alkalommal szerelte már — egytől négy hónapig — Lengyelországban, hétszer Indiában, kétszer az EAK-ban, s egyszer-egyszer az NDK-ban, Hollandiában. Ausztriában. Most készül a nyolcadik indiai útjára. Hangsúlyozza, hogy a fejlődéséért igen sokai: köszönhet a Szegő István által az 50-es években létrehozott szocialista brigádnak, amely nemrég felvette Lenin nevét. E kollektívában rajta és Tóth Sándoron kívül, a többi hat munkás mind 30 éven aluli. A szorgalmuk, tanulékonyságuk, tisztelettudásuk miatt büszkeséggel emlegeti őket. Az utódokat, akik világot formáló képességeik kibontakoztatásáért neki is köszönettel tartósnak, TÁRTÁN ISTVÁN
