Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-30 / 100. szám

Két kórusmű ősbemutatója \ „Kígyóitok fénylő holnapok” Két mií ősbemutatója lesz május 2-án a közép- és általános iskolások kórushangversenyén. A szerző: Horváth Kiss László középiskolai ének-zenetanár, aki karvezetőként dirigálja a 21. számú diósgyőri általános iskola 85 főnyi gyermekkórusát. — Juhász Ferenc: Sántha család című műve adja az alapot a Hazám című kórus­mű szövegéhez, a zene az én munkám — mondja Horváth Kiss László, két tanítási óra közötti beszélgetésünk elején. Januártól tanulja az énekkar. A kórusmű a felszabadulás 25. évfordulójára készült, és arról beszél, mit jelent az otthon, mit a haza, a szó leg­nemesebb értelmében. Horváth Kiss tanár úr sok- sok éve foglalkozik zeneszer­zéssel. Díjnyertes pályázatok, régóta énekelt kórusművek bizonyítják ezt. Hamarább szerzett zenét, mint ahogy ze­nét kezdett tanulni — mondja mosolyogva. Az 50-es évek­ben a SZOT, a Népművelési Jugoszláv vendégünk teg­nap esti Bartók-termi kon­certje változatos élménnyel szolgált. A legnagyobb művé­szeknél is előfordul, hogy da­rabról darabra, fokozatosan lendülnek játékba, és csak a hangverseny második részé­ben bizonyítják igazi képes­ségeiket. Ennek a ténynek lehettünk tanúi ezúttal is. Hranilovic a Bach-rnűvek ki­egyenlítetlen előadása után, Gabrielli, Frescobaldi, Bux­tehude 16—17. századi, de ma is élő muzsikájával, a modern mesterek: Alain, Klo- bucar érdekes hangzásvilá­gával s a ráadásként elhang­zott Reger: Introduction und Passacaglia című művével légkört teremtett, élményt varázsolt. Intézet és a Borsod megyei Tanács pályázatát nyerte meg. 1959-ben Miskolc város országos pályázatának díj­nyertese a három szólóra, ve­gyeskarra és nagyzenekarra írt Molnár-szikla kantátával. A miskolciak jól ismerik a Molnár-szikla meséjét. Nekik szól a zene is. 1969-ben a Ta­nácsköztársaság 50. évfordu­lójára készült a Vörös rap­szódia. most pedig a Hazám mellett a Poéma Leninről című kórusmű. Beethoven—Ljeva—Horváth Kiss. Furcsának találhatná az ember ezt a szerzőhármast, de a magyarázat megkapóan egyszerű, ha valaki csak ki­csit is ismeri Lenint, az em­bert, akinek legkedvesebb ze­Litánia című kompozíciója érdekes poliritmikájával, fe­szültségével hatott a hallgató­ságra. Vlasta Hranilovicban szim­patikus, fiatal orgonaművészt ismerhettünk meg. Repertoár­ja még nem elég széles skálá­jú^ hiányoznak belőle a nagy­szabású orgonaművek, a töb­bi között Liszt Ferenc alko­tásai is. Kellő számú szerep­lés, hangversenyek minden bizonnyal meghozzák majd számára azt a pódiumrutint, mely kottabiztonságát, anyag­tudását növeli, és amelynek birtokában most is figyelmet keltő zenei és technikai ké­pességeivel a jövőben mara­déktalan koncertélménnyel ajándékozza meg közönségét. BARTA PÉTER neszerzője Beethoven volt, s a legkedvesebb zeneműve az 57. vagy Appassionato# szonáta. Ha pedig van klasszikus dal Leninről, akkor Ljeva: „A rablánc a lábon nehéz volt...” kezdetű dala az. A kórusmű az Appassionato# andante ré­szével indul, majd Lányi Sa­rolta Lenin című verséből idéznek, és a továbbiakban összefonódik a Beethovent a muzsikus szemével ismerő Horváth Kiss László megér­zése, — Lenin Beethoven- szeretetéből táplálkozó gon­dolatisága és a szellem két nagy óriásának egyénisége. „ ... Lent a végtelenbe néz a Fő és int a kéz, s a csarnok emlékmélye zsongva Beetho­vent idéz” — szavak után újra megszólal az Appassio­nato#, hogy a dal varázsa se­gítsen az emlékezésben, ami­kor „kigyúltak fénylő holna­pok”, és bebizonyosodjék: „Az ember boldogságra ter­mett”. Ennél szebben nehéz lenne Leninről szólani. Gyerekek éneklik Beethoven és Ljeva zenéjét, mondják Horváth Kiss László és Alexandrov szövegét, míg emlékezik a muzsika, és a holnapot idézi. MAKAI MARTA Bartók-ünnepségek Párizsban Május első felében hang­versenyekkel, operaelőadá­sokkal, kiállításokkal emlé­kezik meg a francia főváros Bartók Béláról. Az ünnep­ségek május 4-én kezdődnek a Theatre da la Ville-ben, hol a győri Bartók-kórus női kara Szabó Miklós ve­zényletével Bartók egynemű kórusait énekli. Május 5-én az UNESCO-palota hangver­senytermében sorra kerülő koncerten a Tátrai-vonósné­gyes Bartók 1. vonósnégye­sét, Szűcs Lóránd zongora- művész pedig a zongora- szvitet és az improvizációkat játssza. A műsorban a győri Bartók-kórus női kara is fellép. Tegnap esti hangverseny Vlasta Hranilovic orgonaestje PAPP LAJOS Daphnis öröme Mellettem ébred Ő", fehéren mint a hajnal. A mellét nem takarja be riadtan immár, hisz este én altatom el csókkal és nyers öleléssel. Előbb kel föl nálam, és ahogy elmegy, halkan csukódnak utána az ajtók s a reggel sugarai hosszan bámulnak utána az tUcán. Boldog nap ez! Szemeim tükörében önmagára ismert már valaki és szelíden, de határozottan betölti választott helyét. Aztán én is sietek. Este vár otthon a tűz, meg az étel. Két gyönyörű szem vár új s még elmondatlan szavakkal és szeretettel, és az a két láng, az a két ki- nem alvó szikra, hiszem én, hogy nem téveszt el sohasem, mert biztos-járatos út mindkettőnkben a szerelem és nem kell szólanursk sem, hogy érezzük egymást. Kopogtatok. Majd halkan lépek be én is az ajtón, ámbár asszonyom van és gyerekeket akarok tőié. Szép, erős fiakat. Gyors szereplőcsere Színházi nyelven bravúros beugrásnak szokás nevezni azt a kényszerű szereplőcse­rét, amely rendszerint várat­lan megbetegedéssel függ össze. A Miskolci Nemzeti Színházban legutóbb Csapó János — hangszálmegbetege­dés miatt — nem tudta vál­lalni a fellépést, s ezért a Ne szóljatok bele! című zenés já­ték Táncos bácsiját szinte egyik pillanatról a másikra Kulcsár Imre vette gondo­zásba. A beugrás nehézségét az is fokozta, hogy a rendel­kezésre álló 24 óra alatt nem­csak a prózai részeket, ha­nem a táncokat és az énekes számokat is meg kellett ta­nulnia. A közönség rá a tanú, hogy Kulcsár Imre nagy si­kerrel oldotta meg felada­tát; találékonyságával, lelki­ismeretességével megmen­tette a színház egyik sikeres előadását. Hranilovic egyéniségéhez műfajilag a toccata áll legkö­zelebb (Bach, Frescobaldi), ennek rögtönzés-jellege . sza­bad teret engedett a művész­nő virtuóz adottságainak csillogtatására. A barokk va­riációs művek (Chaconne, passacaglia) színes megfor­málásukkal, a francia Alain Bernard Shaw dedikáció*a Shaw szívesen járt antikváriumba. Egy al­kalommal megpillan­totta azt a könyvét, amelyet valaha a kö­vetkező ajánlással aján­dékozott egyik barát­jának: „Szívélyes üd­vözlettel az Ön G. B. Shaw-ja”. Amikor meg­tudta, hogy barátja sem meg nem halt, sem el nem lopták tőle a könyvet, ráeszmélt, hogy könyvét utolérte a levélnehezékként hasz­nált felesleges köny­vek sorsa. Shaw meg­vásárolta a könyvet, és elküldte a barátjának. Az első ajánlás alá azonban még odaírta: „Még szívélyesebb üd­vözlettel — az ön oda­adó G. B. Shaw-ja.” LECKE A körülöttünk-általunk sarjadó élet minduntalan emlékez­tet minket: öregszünk. Lámcsak, nyolc esztendős fiam olyan kérdésekkel nyaggat, melyekre nem ismerem a pontos vá­laszt. Megkérdi: miért ünnep május elseje? S én, karom szét­tárva, már-már megadom magam. Nem tudom. Ezt azonban nem mondhatom, mert őnéki én vagyok a leg-ember: leg­erősebb, legokosabb, legkedvesebb, szóval, csupa leg. Tudom, már hogyne tudnám, miért ünnep május elseje, s ha korom­béli kérdi, akár kiselőadást tarthatok a munkásszolidaritás nemzetközi ünnepéről. A fiam azonban minden második szó­ba belebotlik, nem tudja, mit értsen munkáson, összefogá­son, nemzetköziségen. Nyolc esztendejének összes tapaszta­latlanságát rám zúdítja, s én kapkodhatom a fejem. Kezdem hát mesével. A május elseje régi keletű ünnep, nagyon régi, idősebb ná­lad, apádnál, sőt, nagyapádnál is. Bármilyen furcsán hangzik, te nem éltél mindig, mi több, én sem. Hiába is mereszted rám a szemed, úgy igaz, ahogy mondom. Az élet messziről jön, igen-igen messziről, miként a Hernád is távoli, sosemlátott hegyekből ered. Valahol messze még csak akkora, hogy te is átugorhatnád, s mire apád szülőfalujához ér, ember legyen a talpán, aki belemerészkedik. Szóval, fiam, ez a folyamló élet, a nagyon régi emberek nagyon régi hétköznapjai tették ün­neppé május elsejét, ősszel a fagyok megfosztják a fákat dí­szüktől, a lomboktól, megjön a tél, amiről csak az igen pici gyerekek hiszik, hogy örökké tart. Márciusban erőre kap a nap, hevével elolvasztja a havat, s egyszercsak mit látnak szemeink: a fák csupasz gallyaira kipenderednek a hamvas rügyek, mint megannyi pelyhes kiscsibe. Akinek igen-igen jó a füle, hallani véli a csiberügyek pityegését, szólongatják- bátorítják egymást, hogy tárják ki levélszárnyukat, repüljenek a langyos szelekkel. Május elsejére már még a gyanakvó, nehezen lombosodó akác is zöldbe öltözik, s az emberek örvendezve éltetik a ter­mészet megújulását. Mifelénk az a szokás járta, hogy a má­jus elsejére virradó éjszakán a legények felpántlikázott je­genyefát állítottak kedvesük kapujába. Ezt a fát májusfá­nak nevezték. A természet — szóval, amit a két szemeddel látsz, a dombok, hegyek, folyók és lapályok — a mi éltető elemünk, s igazán megérdemli, hogy évente egyszer, legalább egyszer hódoljunk neki. Ezt az ősi természetünnepet vette át és emelte hivatalos rangra a munkásság, belesűrítve május elsejébe jövendőjé­nek végtelen hitét, az ő összefogásából sarjadó, legszebb sza­badság gondolatát. Hogy mi a munkásság? Hát olyan, mint a természet, fiam, amely éltet minket. A munka adja a kenyeret, a vasutat, az autóbuszt, az áramot a villanykapcsolóba, hidd el, kisfiam, még kedvenced, „Lüké Aladár” is énnek a munkának szü­lötte. Hogy én munkás vagyok-e? Hát, hogy is mondjam csak, nem egészen, de azért... tudod, én is végzek munkát. Igen, igen, eltaláltad szarva közt a tőgyit, valóban, amikor verem az írógépet, munkát végzek, ha nem is nehéz fizikai munkát. Ujjaim hegye a megmondhatója, hogy ez is munka. Hogy felvonulunk-e? Persze. Hogy kapsz-e zászlót? Feltét­lenül, mégpedig kettőt. Bal kezedbe egyszínűt, csupa vöröset, a másikba háromszínűt. Hogy miért? Mert te magyarul élte­ted május elsejét. Igen, fiam, minden népnek más a nyelve, nekünk a miénk a legszebb. De miként az áram mindenütt egyféle törvényre hallgat, a május elseje is egyet jelent a nyel­vek bábeli zűrzavarában: tiszteld a munkát és a munkást! Ha ebben egyetértünk, majdan sok mindenben egyet fogunk érteni. Hogy mi az az „egyetértés?” Ne leckéztessük tovább egy­mást, fiam. Fennáll a veszélye annak, hogy már eddig is meg­feledkeztem a legfőbb pedagógiai elvről: életkori sajátsá­gaidat nem vettem egészen fegyelembe. Majdan ezek a szavak sorra megtelnek számodra is tartalommal. Egyelőre nyolcéves vagy, s két zászlóval vonulsz fel május elsején. Megvallom neked, én a te korodban még mit sem tudtam május elsejé­ről. Ne faggass, miért, magyarázatom úgysem értenéd. Apád' gyerekkora számodra már történelem, s még nem tanulsz tör­ténelmet. Kicsi vagy, fiam, s az a meggyőződésed, hogy „Lüké Aladár” nem is volt annyira lüké, mi több, okosság dolgában az édesapját is felülmúlta — egy forintért. Nesze, itt az egy forint, vegyél magadnak fagylaltot... omx*ts h»HAtv ISMÉT RAJTAVESZTETT Lukács Adél 25 éves orosz­lányi lakos ötévi börtönbün­tetésének letöltését követő pár hónap múlva ismét bűn- cselekményt követett el. Szó­rakozóhelyen egy ittas vájár zsebéből 1300 forintot emelt ki. Ezért 3 évi szigorított bör­tönbüntetésre ítélték. BEHATOLTAK Ír tüntetők egy csoportja behatolt az ír Köztársaság londoni nagykövetségére s el- barikádozta magát. E lépé­sükkel az ellen tiltakoznak, hogy a brit hatóságok hátrá­nyos megkülönböztetéseket alkalmaznak az Angliában élő Írekkel szemben. SÉRTŐ KIFEJEZÉS A kaliforniai legfelső bíró­ság úgy rendelkezett, hogy kártérítési pert indíthatnak azok a négerek, akiket „nig­gernek” neveznek. A polgár­jogi mozgalom jelenlegi, álla­potában ez a kifejezés sértő. ÖSSZEESKÜVÉST FEDEZTEK FEL A Los Angeles-i rendőrség jobboldali összeesküvést fe­dezett fel egy „tekintélyes, választott tisztviselő” meg­gyilkolására. öt embert őri­zetbe vettek. A San Fer- nando-völgyberi 300 elrejtett fegyvert is felfedeztek. HAZUDOTT Onassis görög hajómágnás tagadta azokat a híreket, mi­szerint közbenjárt volna Theodorakisz kiszabadítása érdekében. Servan Schreiber, aki Onassis segítségéről be­szélt, a görög milliomos sza­vaival „egyszerűen hazudott”. NAPALMOT SZÓRTAK RAJUK A brazíliai Sao Paolo áflam déli részén, a Ribeira völgy­ben a brazil légierő napalmot szórt le a „Népi Forradalmi Élcsapat” elnevezésű gerilla­szervezet feltételezett búvó­helyeire. Mint ismeretes, ez a szervezet vállalta a felelős­séget Okucsii japán főkonzul elrablásáért. ÜTKÖZET AZ EGYETEMEN Négyórás ütközet zajlott le a rendőrség és a diákok kö­zött Berkeleyben, a calif or­mai egyetemen. Kövek és könnygázbombák voltak a harci fegyverek. Három tün­tetőt őrizetbe vettek. KÉMKEDÉSSEL VÁDOLTÁK A konzervatívok befolyása alatt álló titkosszolgálat az­zal próbál a közelgő válasz­tások előtt csapást mérni a Munkáspártra, hogy kémke­dés vádjával bíróság elé állí­totta a 69 éves, bányászból lett munkáspáx-ti képviselőt, W. Owent. A tárgyaláson ki­derült. hogy semmiféle bizo­nyíték nincs az államtitkok elárulására. ÉHSÉGSZTRÁJK A BÖRTÖNBEN Az izraeli börtönökben sínylődő arab politikai fog­lyok éhségsztrájkba léptek és követelik a kínzások beszün­tetését, a fogvatartási feltéte­lek megjavítását, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, MEGMENEKÜLTEK Lezuhant a brit légierő egy Starfighter F—104-es típusú gépe a nyugat-németországi Steinfurt közelében. A gép kétfőnyi személyzete megme­nekült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents