Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-27 / 97. szám
Messze földön híresek a Diósgyőri Gépgyárban készített vasúti kerékpárok. Képünk gyártásuk utolsó fázisé: mutatja be: a csapágy szer elde brigádvezetője. Halász György az új típusú HK kerékpárol apágyait szereli. (Szabó István felvétele) Lobogózzuk lel az épületekéi! Generáljavításon a parkettcsiszoló Mózeskosár és benzinlámpa Miskolc m. j. város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát, a közületek, üzemek, intézmények vezetőit, hogy május 1-re, a munkásosztály nemzetközi ünnepére lobogózzák fel a lakóházakat, a középületeket, üzemeket, intézményeket. A zászlódísz április 29-től május 3-ig köszöntse az ünnepet. A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat Széchenyi utcai üzletében — mivel itt a tavaszi nagytakarítások ideje — a porszívókat, a padlóke- félőket és a mosógépeket keresik a legtöbben. Az ugyancsak kapós parkettcsiszológép két hete generáljavításon van. A kirándulóidény kezdetére száznegyven új 2—4 személyes sátrat és mózeskosarakat is beszereznek. Az esküvői étkészleteket már hosszú időre előjegyezték. Hamarosan kézi villanyfúrógépet és benzinlámpát is kölcsönöznek a házi barkácsolóknak. Tizenötezerért is odaadom! Vasárnap az autóbörzén Az első igazi tavaszi vasárnapon mozgalmas képet mutatott az autóbörze. Az eladott parkírozójegyek tanúsága szerint több mint 150 autót kínáltak eladásra. A ..biztosra menők’’ már reggel 7 órakor beálltak a Szeles utcán a „jobb helyekre”. Arra vagyok kíváncsi: ki miért adja el járművét? A CN-es Opel gazdái márkázták. Most kapták meg az amerikai rokonoktól az új Fordot és 70 ezer forint a vám. Erre kell a pénz. Egy borostás bácsi szomorúan ül Moszkvicsában. Tanyán lakik, öreg már, nem nagyon tud vezetni. Még nem tudja, mit fog csinálni a pénzzel. A zöld Volkswagen tulajdonosa most nősült. A feleségének is van kocsija; minek kettő? A tűzpiros Fiat—850 megszokott helye Óbudán van. A pesti börzén nem kelt el — talán majd itt. Lakásra kell a pénz. A régi Consul későn jött — már felszorult a Rózsa utcába. Gazdája rövid választ ad az eladás okát firtató kérdésemre: csak. Jobb napokat látott — háború előtti — DKW érkezett. Ennek pilótája má’- bőbeszédűbb: — Én kérem vásári ember vagyok. A kocsira mindig fel yan pakolva 2—'S mázsa, meg ülünk is benne ketten — a pocakjára mutat —, az sem pehelysúly, nem nagyon bírja már a kocsi. Tizenötezerért odaadom vigye el. nem bánja meg! Sajnos, nincs tizenötezer forintom, így továbbmegyek Délig bolyongok, szeretnék egy üzletkötést is látni, de nem sikerül. Nemigen akad- aak itt ..igazi vevők”. Egy bőrzekés férfivel már negyedszer találkozom, mindig más kocsinál alkuszik. Megnyomogatja a kocsikat, bírál, esküdözik. Végül biciklin távozik. . Hogy-ki járt jól a vasárnap délelőtti autóbörzén? A Szeles utcai „Palackozott italok boltja” mindenképpen. Ezúttal azonban nem a kunbajai rizling volt a sztár, hanem a Sztár-Cola. E. A. •«! Örökmozgó fények Nyolc-tíz éve még csak négy-öt neonreklámja volt Miskolcnak, most csaknem ezer színes felirat díszíti az utcákat, a nevezetes épületek homlokzatát. A két vagy három ütemben viliódzó neonok után örökmozgó reklámokat szerelnek fel hazánk nagyobb városaiban; a tervek szerint a közeljövőben Miskolcon is. A KÖJÁL megállapítása ma is érvényes Amíg a csirkepaprikás az asztalra kerül A kivül-belül frissen festett épületben, a MÁV személy- pályaudvar üzemi konyháján naponta ezerkétszáz ada> ebédel főznek. A vendégeket ragyogóra sikált előcsarnok, ételkioszló várja, az étteremben az ebédidő végén is feltűnően nagy a rend, a tisztaság. A vasutasok dicsérik az ebédet, bizonyítják ezt az üres tányérok. ízlett a mai csirkepaprikás, de cliogyott a gombás sertéspörkölt is. Nem csoda, ha kezdetben túlzásnak tűnt az a megállapítás. amélyet a miskolci KÖJÁL végrehajtó bizottsági beszámoló j ában olvastam. Eszerint a város — ma már — egyetlen korszerűtlen, veszélyeztetett üzemi konyhája a MÁV személypályaudvaré. Aztán kiderült, hogy a hivatalos jelző, a „veszélyeztetett’^ — nagyon is valóságos állapotokat takar. Pokoli hőség A konyhában már rég kihűltek az üstök, de a hőség még így is szinte elviselhetetlen. A hatalmas, széntüzelésű tűzhely ontja a meleget — és a piszkot, a salakot, a hamut. A konyhaasztaltól alig egyikét méterre szenesvödrök, megfeketedett piszkafák, lapátok. A mosogató és a konyha között még ajtó sincs, az evőeszközöket főzőlábasokban áztatják. Az ételmaradékot gyűjtő edény és a levessel, tésztával teli lábasok egymás mellett sorakoznak, az ebédet adagoló szakácsnő mosogatólében tocsog, csirkecsontokon csúszkál. A konyha 22 dolgozójának egyszemélyes zuhanyozója, két mosdókagylója és egyetlen WC-je van. A rendkívül nehez körülmények ellenére az utóbbi két évben mindössze egyetlen kisebb baleset történt a konyhán, és a gyakori ellenőrzések után a személyzet munkáját elismerő bejegyzések kerülnek a naplóba. Kétszeresére nőtt a munka Beszélgetésünk során a vezetőnő, Iiizsnyik Jánosné elmondta, hogy a konyha 1958- as működési engedélye hatszáz adagban maximálta a napi adagszámot. Ennek ellenére évek óta ezer-ezerkét- száz dolgozónak főznek. Ebből négyszázat az üzemi konyha éttermében szolgálnak fel, a többit elszállítják. A rendkívül szűk konyha és a még kisebb raktárak miatt szinte naponta kell beszerezni az alapanyagokat. A szárazáru-raktárban mozdulni sem lehet az élelmiszerektől, s a konzerveket, fűszereket, liszteszsákokat, tésztákat egymás hegyén-hátán kénytelenek összezsúfolni. Szóba jött a másik, nem kevésbé súlyos gondjuk, a rendkívül alacsony anyag- norma. A dolgozók 4 forint 70 filléres térítéséhez kilencven fillér vállalati hozzájárulást kapnak, öt forint 60 fillérből csak igen nehezen telik ki egy adag ebéd. (Néhány évvel ezelőtt maguk a dolgozók ajánlottak fel egy forintot — addig 3 forint 70 fillért fizettek —, és így lett a 4.60-as normából 5.60.) Korai az öröm? A konyhavezető azzal búcsúzott, hogy a július közepéig hátralevő időt majd csak kibírják valahogy. Júliusban ugyanis — az ígéretek szerint — átadják az ú.i tütőházi konyhát, és akkor itt megszűnik a főzés, csak találás lesz. Mint egy néhány órával későbbi telefonbeszélgetésből kiderült — sajnos korai a személyzet, a vendégele öröme. Az új konyha valóban elkészül júliusra, de csak hatszáz adag ebédet ad majd. Tehát még jó néhány évig — a pályaudvar rekonstrukciójáig — üzemeltetni kell ezt a konyhát is. Reméljük, hogy az új létesítmény átadásával egyidö- ben itt is végrehajtják a régóta esedékes korszerűsítést. Eltüntetik a múzeumba való tűzhelyet, a rozsdás tepsikéi, s megfelelő öltözőket, fürdőt építenek a konyha dolgozóinak. Mert ezek a szociális létesítmények akkor is megilletnék őket, ha nem ilyen rendkívüli körülmények között dolgoznának. Mint ahogy azt is megérdemelnék, hogy a valóságos tényeket — vagyis azt, hogy július után is itt kell főzniük — legalább tudassák velük. PUSZTA) ÉVA Beteges gyermek volt - / Margit néni 92 éves Nemregiben irtunk arról, hogy a megyében 368 kilencven even felüli ember él. Közülük Pósa Margit nénit látogattam meg Alsózsoleán. 1878-ban született Mező- csáton. Édesapja tanító volt; ketten voltak testvérek. Az orvosok mindig intették: ne végezzen nehéz munkát, ne menjen férjhez, mert a szíve gyenge, a legkisebb izgalom is megárthat... „Mindig szerettem tanulni" — Mit gondol Margit néni, miért ért meg ilyen magas kort? — Egyszerű, fiam! Mindig nyugodt és derűs voltam. A környezetemre is megpróbáltam átvinni ezt. Még a nehéz időkben is. Otthon sem téblá- boltam mint afféle „gyenge lány”. Édesanyám beteges volt. és a háztartást én vezettem. Anyám halála után pedig, 1912-ben. munkát kerestem. A MÁV Igazgatósághoz, a leíróba vettek fel gépírónőnek. Innen is mentem nyugdíjba, 1936-ban. Édesanyám halála óta egyedül élek. A beszélgetés során feltűnt, hogy Margit néni nemcsak a régi dolgokra emlékszik jól, hanem még most is minden érdekli. Pedig rossz a szeme, s így csak felolvasás útján, vagy hallomásból értesülhet arról, mi történik a világban. — Szerettem mindig tanulni, és könnyen is ment — mondja. — Különösen kedveltem az irodalmat, a földrajzot. a történelmet. Kedvenc írói, költői: Jókai Mór, Vajda János, Arany János. Tompa Mihály. Egymás után szavalja verseiket. Ha idő hiányában nem szakítom félbe, végigmondta volna a Jóka ördögét. TÍZ NAP CSEHSZLOVÁKIÁBAN © Megkérdeztük a miniszterelnöktől, véleménye szerint hol tart ma Szlovákiában a konszolidáció. Azt válaszolta: a közepén. Majd hozzátette: Hatvannyolc előtt is ismertük a hibákat, de nem voltunk rá felkészülve, hogy egy jó program kidolgozásával elejét vegyük a bajnak. A vezetés gyenge volt, ezt kihasználta a jobboldal, s szinte zavartalanul szerveződött a rendszer megdöntésére. Állítom: a reakció nem a hibák ellen, a hibák megszüntetéséért harcolt, hanem a jobboldali restaurációs változásért! — Miben látja Ön a konszolidáció alapvető feltételét? — kérdeztük. — A párt vezető szerepének visszaállításában, a felvilágosító munkában, s a párttagság aktivizálásában. * A Aét háború közötti Csehszlovák Köztársaság gazdasági fejlettségét sokan eltúlozták és ma is eltúlozzák. Az állításnak — különösen ma — politikai háttere van. Azt igyekeznek aláhúzni vele, hogy a polgári köztársaság a jólét, a szocialista építés 25 éve pedig a „sorozatos sikertelenségek és hibák” időszaka volt. A háború előtt Csehszlovákia — pontosabban a cseh terület — csakugyan a fejlett ipari országok közé tartozott, de elmaradt az európai élmezőnytől. Ez az alapállás azonban még kevés ahhoz, hogy szembeállítsuk vele huszonöt év eredményeit. A fejlődés tényleges felméréséhez tudni kell, milyen állapotban hagyta a háború Csehszlovákiát A háború után az ipari kapacitás az 1937. évi 36 százalékára süllyedt. Tetézte a bajt, hogy — leromolva a mező- gazdaság — az állatállomány minimálisra csökkent, elpusztult 1600 hid, 20 ezer kilométer hosszúságú út és tönkrement a vasutak fele. A burzsoázia a háború után részben spekulált, részben tehetetlen volt. Csehszlovákia népe a párt által meghirdetett, úgynevezett Kassai Program híve lett, amely világosan megfestette a fejlődés útját. 1948-ban az ország túlnyomó többsége a Kommunista Párt mellé állt. S hogy a párt programja, politikája mennyire helyes volt, és megfelelt a szocialista építés követelményeinek, azt tagadhatatlan tények igazolják. Huszonöt év alatt az ipar termelése a korábbihoz képest 6,5-szeresére nőtt, termelőeszköz pedig háromszor annyi lett, mint 1937-ben volt. (Ezt az évet tartják gazdaságilag legjobbnak, veszik viszonyítási alapul.) A mezőgazdaság is egyötöddel szárnyalta túl a régit. A gazdaság két alapvető szektora: az ipar és a mezőgazdaság révén a nemzeti jövedelem 3 és félszeresére nőtt. Ilyenformán viszonylag magas lett az életszínvonal. A személyes fogyasztás 2 és félszerese lett az 1937. évinek. (Míg közvetlenül a háború előtt az egy személyre jutó napi élelmiszer-kalória értéke Csehszlovákiában csak 2545, addig Angliában 3110. Németországban pedig 3040 volt.) Az egyetemisták, főiskolások száma ötszörösére nőtt a háború előttinek. Hatalmasat javult a közlekedés is. Az ezer lakosra jutó autóbuszok számában például Csehszlovákia megelőzi a fejlett európai kapitalista országok többségét. Ez a rövid felsorolás nem igazolni, csupán érzékeltetni akarja azt. hogy az elmúlt 25 év lényegesen többet adott Csehszlovákiának, mint a polgári köztársaság. CSALA LÁSZLÓ „Életrevalóbbak” Kíváncsi vagyok, mi a véleménye a mai ifjúságról. — Életrevalóbbak — válaszolja —, mint mi voltunk. Határozottabbak és önállóbbak. De egy kicsit sajnálom őket. Agyonhajszolják magukat. Beszélgetésünk alatt visszavisszatérő témája volt, hogy szeretne Miskolcra költözni, ahol élete javát töltötte. Ez szinte lehetetlennek látszik, hiszen egyedül van; ismerősei, barátnői már meghaltak. De ő erre is tud megoldást: — Egyetlen kívánságom, hogy az új, most felépülő szociális otthon lakója lehessek. Arra a kérdésére, hogy tudom-e. mikor épül fel. akkor nemmel válaszoltam. Most azt üzenhetem Margit néninek: az építők a nyár közepére ígérték az átadást. a. t (Folytatjuk.)
