Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
Kiss Attila rajza Hogyan mutatkoztunk be? Beszélgetés Tok Miklóssal, a városi tanács vb-elnökhelyettesével Az elmúlt hetekben közigazgatási, szellemi vezetőink gyakran megfordultak a fővárosban, sok munkával bábáskodtak Borsod megye és Miskolc bemutatkozásának sikerén. Hogyan sikerült a bemutatkozás? — kérdeztük Tok Miklóstól, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettesétől. — A kiállítások, bemutatók, előadások és egyéb rendezvények dokumentumait (levelekét, újságcikkeket, vendégkönyvi bejegyzéseket) még nem dolgoztuk fel, személyes tapasztalataink azonban igen kedvezőek. Kicsit rendhagyóan talán, de elsősorban mégis azt a kitűnő munkakapcsolatot említem, amely a város és a megye között az elmúlt hónapok folyamán kialakult a fővárosi bemutatkozás előkészítése közben. Meggyőződésem, hogy a kölcsönös segítésre, feladataink koordinálására a jövőben is nagy szükség lesz. És e tekintetben — hála a budapesti bemutatkozásnak — mór sok jó tapasztalatunk van. — Mint ahogy minden pesti rendezvényünk sok tanulsággal szolgált. — Igen, a főváros lakossága, szakemberei a vártnál .jobban érdeklődtek bemutatóink iránt. Példaként elsősorban a Herman Ottó Múzeum kiállítását említhetem, meg a nagy sikerű színházi bemutatót, de az egyháztörténeti kiállítás, a Matyóföld termékeinek bemutatása, a Pesten tanuló borsodi, miskolci fiatalokkal való találkozás és a szűkebb körű kulturális találkozók is sikeresek voltak. Nem beszélve a hangversenyekről és a borsodi néptáncegyüttes°k műsoráról. Különösen büszkék vagyunk rá, hogy a Magyar Tudományos Akadémíáh rendezett helytörténeti szim- pozionunkat tudományos életünk legjobbjai is kitüntették részvételükkel. — A február 20-tól március 5-ig tartó rendezvénysorozat bizonyára számos barátot szerzett megyénknek, városunknak? — Legtöbbet a Fővárosi Tanács V. B. vezetőinek köszönhetünk, akik reprezentatív művelődési házukat szinte teljesen a mi rendelkezésünkre bocsátották. De nagyon örvendetes, hogy például a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium magas rangú vezetőit is napról napra ott láttuk egy-égy rendezvényünkön. A bemutat-. kozás óta — talán nem szerénytelenség, ha elmondom — számos elismerő, köszönő levelet kaptunk. Kiderült, hogy tájunkat, városunkat sokan csak most fedezték f el... — Eszerint érdemes volt időt, energiát, pénzt áldozni. — Feltétlenül! Ezek után — grafikai kiállításunkkal, zenei rendezvényeinkkel, színházi bemutatóinkkal — már ismerősként fogad minket Budapest. De más magyar városok is örömmel látnak majd bennünket, mert ' a mostani sorozat alkalmával nem egy lakójuk jött el megtekinteni Borsod és Miskolc szellemi és anyagi kincseit. Ezért is bosszantó, hogy néhány „apróságról” elfeledkeztünk. Nem készítettünk például katalógusokat a kiállítások anyagáról. Jó lett volna, ha a film is megörökíti ezt az eseményt, és a borsodi nagyipari vállalatokat is (ez már nem apróság!) jobban kellett volna kapacitálnunk, hogy többet mutassanak termékeikből. No, de ami késik, nem múlik... — Hogyan fogalmazhatnánk meg Tok elvtárs legszemélyesebb tapasztalatait? — Számomra — sok egyéb mellett — az a legfőbb tanulság, hogy sikerült Pesten a népművelés komplex formáit (ha csak két hétre is) megvalósítani. Nos, itthon nem csupán két hét áll rendelkezésünkre ... (gyarmati) Könyvek kopogtatnak Lélegzetelállító arra gondolni, hogy az ember egyszer tüzetesen áttanulmányozza a világirodalmi lexikon most megjelent igen vaskos, címszavakban, képekben nem szűkölködő első kötetét. Ha a többi megjelenik, szinte reménytelen a- megismerésük. Persze, a lexikonok nem arra valók, hogy az ember elemezze, tanulmányozza őket. Nem is azért említettük cikkünk bevezető gondolatmeneteként a világirodalmi lexikont, hogy ideális olvasmánynak tegyük meg. A nagy terjedelmű munkával pusztán arra akarjuk ráirányítani a figyelmet, hogy a világ szellemi hagyatéka nap nap után bővül, s a szellemtörténet minden jelentős és fontos momentuma helyet követel magának a könyvkészítő műhelyekben, nyomdákban. Hogy lényegre törőek legyünk: sok a könyv és kevés az idő. Ma már az a latin közmondás, miszerint az élet rövid, a könyvek száma nagyon sok, úgyszólván közhely. Ha valaki ezt — legyen az tanár vagy újságíró — emlegeti, legfeljebb önnön lelkiismeretének megnyugtatására szánja. Pedig aligha végződhetnek jól napi feladataink, ha a könyv kiiktatódik életünkből. Sokszor elmondtuk már: az az élmény, amely papucsban, hálókabátban meglep bennünket — akár rádió-, akár tv-élmény — talmi kényelemnek mondható. Ha a lélek nem kapja meg a maga „összkomfortos” nyugalmát, az előbb-utóbb megbosszulja magát. Dehát mit tehetünk? Az élet rövid, a könyvek száma na- | gyón sok. Ügy hiszem, e szellemi birodalomban ugyanolyan ökonómiával kell tallóznunk, mint ahogy az ideális tv-néző válogat az ízlésének, érdeklődésének megfelelő műsorkínála. tok között Az egyre inkább specializálódó világban nem lehet mindent elolvasni. A tallózáson, a válogatáson azt értjük, hogy a könyvszerető olvasónak lépést kell tartania a könyvkiadással, de nem kell feltétlenül elolvasnia minden megjelenő könyvet. Gondolom, ez lehetetlen, meg szükségtelen is. Aki többé-kevésbé jártas a magyar- és világirodalomban, ismeri a legfontosabb, a korszakos műveket, annak viszonylag könnyebb a dolga. Alkalmasabb a válogatásra is, mint például az az olvasó, aki minden rendszer nélkül kap rá a könyvre. De most nem azokról akarok szólni, akik ma váltak, vagy holnap lesznek olvasókká. Inkább azokról, akiknél a könyv a napi készenlét fontos eszköze, a munkavégzés akkumulációja. Ebben az időmegosztó világban igen gondos mérlegelésre van szükség ahhoz, hogy az ember csak jó könyvet vegyen kézbe. De hát miiven is a jó könyv? Ekörül ‘ a vélemények szinte olvasónként másként alakulnak. Ha nem is biztos iránytű, de valamiféle fogódzó a mind izmosabbá váló magyar könyvkritika, a televízió néhány na. gyón szerencsés figyelemfelhívó műsora. Ezek nyomán el lehet indulni. Csak egyetlen egy példa: a televízió nemrégen mutatta be Jókai Anna Tartozik és követel című könyvét. ! Néhány nappal később a Miskolci Szimfonikus Zenekar több f tagja, szerkesztőségünk több munkatársa és más munkahe- í lyek, kollektívák dolgozói elolvasták ezt az értékes, az aján- 1 íásra valóban rászolgáló könyvet. Ügy vélem, hogy á tele- * vízió, de a lapok könyvrecenzistái is sokat tehetnek azért, hogy a Byron szerinti földi Éden nagy kínálatában a tudat számára mind hasznosabb módon igazodjék el az olvasó. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Néptánc-oktatóknak Módszertani bemutató Módszertani bemutató lesz néptánc-oktatóknak március 15-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a Rónai Sándor megyei Művelődési Központban. Minden járás két-három tánccsoportvezetőt küld, és a szakmai előadást, a gyakorlati szemléltetést a megyei néptánc-szakreferensek is végignézik. A táncnevelés technikai módszeréről, néptánc, népi tánc különbözőségéről, a táncok néprajzi hitelességéről, és a néptánctanítás további útjáról hangzanak majd el bemutatóval egybekötött előadások. Egyéni remeklések A hétközép változatos műsort adott, de nem volt egyetlen olyan műsorszám sem, amelyik. kiemelkedve magára vonta volna figyelmünket, kényszerítene, hogy csakis róla írjunk. Ha a műsorok egészükben nem is adtak kiemelkedő élményt, néhány emlékezetes egyéni teljesítményt ugyanakkor regisztrálhatunk. Szerda este például Jónyer kiváló asztalitenisz-játéka még a sportot kevésbé kedvelőket is meghódíthatta. Az utóbbi időben annyiszor kell tudomásul venni sportvereségeinket, hogy a Jónyer szinte művészi produkciója kiváltotta gyönyörködést a hazai csapat győzelme fölötti öröm is fokozta. A kedd esti Csillagszóró tulajdonképpen a Balatont revüben népszerűsítő Inter- vízió-műsor volt, melybe feleslegesen megint belevontak egy vetélkedőt (sajnos, lassan már úgy látszik, vetélkedő nélkül nem is lehet műsor. Mikor szabadulunk már meg a sok üresjáratos, felesleges vetélkedőtől!). Ennek a műsornak is egy kis epizódját emelnénk ki, Farkas Gabi szereplését, valamint az Ex Antiquis együttes és Hacki Tamás műsorát, azt a kellemesen csengő, finoman betanított régi magyar zenéből és táncból gyűjtött csokrot, mely a műsor egyetlen valamire való produkciója volt. És még egy részletérték: Márkus László ragyogó alakítása Mérimée A művésznő hintája című egyfelvonásos- ban. Partnere, az e szerepében igen megszépülő, kiváló Psota Irén minden egyes villanására volt egy-egy telitalálat válasza. A féltékenységből és érzékiségből, hiúságból és bölcsességből ötvözött cinizmus változik át játékában percenként formálódó, különböző arcú komikummá. Szakmunkásképző intézetek vetélkedője Szakmunkásképző intézetek tanulóinak hirdette a Munkaügyi Minisztérium A győzelem útján című vetélkedőt, vagy mondhatnánk így is: tanulmányi versenyt. Három lépcsőben, intézeti, városi, illetve megyei és végül országos szinten versenyezhetnek a legjobban képzett szakmunkástanulók az országos első helyezett kitüntető címéért. Az igényes, sokirányú, a humán tárgyakat is a szakmával csaknem egyenlő szinten tanító szakmunkásképzés eredményességének bizonyítéka, hogy a fiatalok megállják, sőt kiválóan megállják helyüket a tudásigényes versenyeken. Már megtartották az intézeti vetélkedőket, sőt a napokban a Bartók Béla Művelődési Központban a területi erőpróbára is sor került. Miskolc és Borsod megye fiataljai mérték össze tudásukat a Szabolcs megyei szakmunkásképző intézetek növendékeinek felkészültségével. Minden intézmény az iskolai vetélkedőn legjobban szerepelt öt tanulóját indította^ a MŰM 101. sz. Szakmunkásképző Intézet versenyzői kerültek ki győztesen. A második és harmadik szintén miskolci iskola lett, a MŰM 100-as és a MŰM 114- es Szakmunkásképző Intézet, csak a negyedik helyen végzett a szabolcsi iskola. Az országos versenyen a 101. sz. intézet tanulói képviselik majd Miskolc és Borsod megye színeit. A fiatalok szeretnek versenyezni, sőt, versengenek is egymással. A győztes sikerélménye már magában elegendő indíték ahhoz, hogy szívesen tegyék mérlegre saját tudásukat és a másik tudását is. Nem mellékes az sem, hogy a legjobbak értékes jutalmat kapnak, külföldi utazáson vehetnek részt teljesítményük elismeréseként. Ezeknek a versenyeknek azonban nem ez, hanem az elmélyült, konkrét tárgyi tudás ad értéket. Az tény, hogy irodalomról, történelemről, politikáról vagy a művészetekről ezek a fiatalok imponálóan tájékozottak. Ugyanakkor lelkesek, minden iránt érdeklődőek. A siker pedig nem hagy kétséget afelől, hogy a? iskola elvégzése után sokoldalúan képzett szakemberekként dolgoznak majd, M. M, reggelig BÁNYALÉGROBBANÄS Bányalégrobbanás történt a lengyelországi Walbrzych (Alsó-Szilézia) Thorezről elnevezett kőszénbányájában. Három bányász életét vesztette. ISMÉT „BEKÖSZÖNTÖTT” A TÉL A Dunántúlon ismét „beköszöntött” a tél. Zala megyében 25 centiméter hó esett. Baranyában 20, Vas és Somogy megyében ennél valamivel kevesebb. A sűrű hóesés nehezíti a közúti forgalmat, a hóekék ismét működésbe léptek. VASÜTI KATASZTRÓFA Tíz személy életét vesztette, 46-an megsebesültek a bolíviai Tupiza város környékén bekövetkezett vasúti katasztrófa során. A szerencsétlenséget az okozta, hogy az Argentínából érkező nemzetközi gyors belerohant a pályán veszteglő tehervagonba. TAVCSÓKOLÓZÁSI VERSENY Folytatódik a nemzetközi nem hivatalos távcsókolózási verseny. Az új világrekordot az angliai Chelsea tudományos és műszaki kollégiumának előcsarnokában a 18 éves Sheila Rebell és a 20 éves Peter Parii tt állította fel. Mindketten főiskolai hallgatók. A lány a hatórás maratoni csók után ' kijelentette, hogy ez volt a legnehezebb feladat, amit ideérkezése óta el kellett végezni. NEM KELTETT MEGLEPETÉST Guatemala City főutcáján géppisztollyal halálosan megsebesítették Jose Bamabe Linarest, a guatemalai titkosrendőrség volt főnökét. A 65 éves férfi szolgálata idején sok baloldali személyt gyilkoltatott le. Így nem keltett különösebb meglepetést megölése. 115 GYERMEKE VAN Owela kenyai törzsfőnök, akinek 35 felesége és 115 gyermeke van, azt állítja, nincs abban semmi, ha valakinek sok felesége van, ha ruházza és ellátja őket és fel tudja nevelni a gyermekeket. Ő maga nagyon szereti a gyermekeket és úgy érzi, hogy még sok asszonyt kellene szereznie, hogy sok gyereke lehessen. A kenyai kormány most dolgozza ki a há- zp'sérrkötési és válási törvényt. ÜJ DALT IRT Mikisz Theodorakísz ismert görög zeneszerző, akit a katonai junta börtönbe vetett, „Ne felejtsetek el ben- nüket” címmel új dalt írt, amelyben Görögország szabadságáért és a demokráciáért folytatott harcra hív' fel. A dalt sikeresen kijuttatták Görögországból és Londonban rövidesen hanglemezre veszik. HÁROM ROBBANÁS Egyszerre három robbanás történt az éjjel New York belvárosában. A robbanások különböző részvénytársaságok irodáit érték. Előzőleg a rendőrséget ,egy ismeretlen férfi telefonon értesítette a bombák elhelyezéséről és így a hivatalokban éjszaka szolgálatot teliesítő dolgozóknak sikerült időben elhagyni a helyiségeket.
