Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám

Nekrológ helyett... forgatom a Miskolci Műsorkalauzt, amit néhány hónap óta megszoktam (a miskolciaknak pedig már régebbi barátja), amit mindig jó kézbe venni, akár új könyvről, akár új szín­padi produkcióról, akár filmről akarom a legfontosabbat megtudni. A kalauz elvezet a galériába, az új képtárunkba, -'lmondja, hogy mit és meddig láthatok a Libresszóban, fel­világosít a hangversenyekről, közli a Fotókiub legfontosabb híreit, még verset is„olvashatok lapjain. . Búcsúzom a kalauztól, melyet velem együtt sokan szeret­tek, melyet más városok kicsit irigyeltek is Miskolctól, s amely — a hírek szerint — ez év februárjában már nem jelenik meg. Másutt — varosunktól jóval kisebb településeken — most tervezik a miskolcihoz hasonló műsorkalauz kibocsátását, a szomszédos Nyíregyházán nagy vívmánynak tartják (és nem is jogtalanul), hogy végre van a városnak ismeretterjesztő, útbaigazító fóruma; nálunk most szüntetik meg. Megszüntetik egyetlen tollvonással és — szabadjon meg­kockáztatnom — kellő mérlegelés nélkül. Drága kiadvány? Természetesen pénzbe kerül. És természetesen nem rentábilis. De hát olyan szegények volnánk mi, akik tűzijátékra, szökőkútra, virágokra költünk? — s jó, hogy költünk. Vagy ez az adminisztratív intézkedés lenne a műsorkalauz kritikája? A kritikusok számát én is, mi is szívesen gyara­pítjuk. (Persze azoknak a kritikusoknak a számát, akik még i ártalmasabb, körültekintőbb kiadványt igényelnek.) Mert ez a nagyváros — ahol az emberek gondolkodásában, mentali- i hsában még számos kisvárosi jegyet lelhetünk fel — való­ban (éppen az előbbiek ellensúlyozására) jogosan igényelhet­ne egy szellemileg rangosabb kiadványt. Hogy milyen lehetne ez? Kicsit talán rokona a Színházi üstéknek, vagy a Rádió és Televízió Újságnak. Egyszóval: 'öbbre vállalkozhatna az események regisztrálásánál. Okos tanácsokkal, szellemes „idegenvezetőként” kalauzolhatna ben­nünket a város kulturális eseményeinek labirintusában, eset­leg több képpel hívná fel a figyelmet egy-egy jellegzetes ren­dezvényre, még tanácsokat is adhatna, hogy mit és miért iavasol elsősorban — és mindenekfölött több helyet szen- elne a közművelődési intézményeknek, művelődési közpon- i oknak, házaknak, kluboknak .., Az ilyen igénnyel szerkesztett lap forgalmazása bizonyára nyagilag sem lenne sikertelen, ami pedig a kiadását illeti, úgy hisszük, a ma még húzódozó művelődési szervek sem saj­nálnának bizonyos összeget, segítve ezzel a városi tanácsot. Forgatom a Miskolci Műsorkalauz januári számát, és na­gyon örülnék, örülnénk, ha valaki megmagyarázná: miért nem jelenik meg februárban? .. (gyarmati) Izgaímas dráma, gyenge előadásban A kedd esti színházi köz- % '.Ütés, a Diplomások szer- /.Jje, Raffai Sarolta nem is- i .aretlen városunk számára. korábban költőként induló, ■ jelentős eredményeket eli­nt elérő uszodi tanítónőt I- ezdettől odaszámítottuk a í etek néven ismert költői i oportosuláshoz, mely a APJAINK versrovatának is évek óta bázisát képezte. Az- i tan megismertük regényíró- I ént: az Egy szál magam or- - 'ágos siker lett, egy iskola tanári karának történetében gyszerre tudott kiváló lélek­tani drámát, és a vidéki ér- rl mis ég életét bemutató kör- jpet alkotni. Ebből az élet- uyagból alakította ki azután .onos című első drámáját ( sztovics Levente dramaturg e* Pethes György rendező se- rtságével a kecskeméti Ka­tona József Színház számára. Ezt a színdarabját nemrég itt Miskolcon is sikerrel ját­szották el a Megyei Rónai Sándor Művelődési Központ színjátszói.) A Diplomások ugyanazt a falusi miliőt mutatja be. Csak míg az előző dráma na­gyobb apparátussal, a kör­nyezet teljesebb rajzával, a vidéki kiszolgáltatottság álta­lánosabb összefüggéseivel tá­gította a dráma befogadó kö- .-nót,.. addig a Diplomások en­nek a témának egy kamara­változatát adja. Az emberi kapcsolatok romlása itt nem párosul olyan démoniával, mely már az életet is elvisel­hetetlenné kényszeríti. Itt ar­ról van szó, hogy a régi vi­lág falusi urainak életmódja hogyan készteti majmo- lásra, önmaguk eladására a már máshonnan származó fia­tal értelmiségieket, hogyan őrli fel észrevétlen, napról napra emberi értékeiket. A konfliktus itt nem tragédiát eredményez, hanem a még időben elkiáltott „megállj” erkölcsi kényszerét, melynek van annyi ereje, van annyi kisugárzása, hogy két ember megrendült egymás iránti bi­zalmát helyreállítsa, és ösz- szekapcsolja őket ismét közös feladatra, emberségük együt­tes viszakeresésére. Sajnos a színházi előadás­ról a pontosan szerkesztett rendezés dicséretén kívül semmi jót nem mondhatunk. A színészek igen gyenge tel­jesítményre voltak csak ké­pesek, közülük talán Moór Mariann emelkedett fel sze­repének közelébe, és Dévay Kamilla tette jóvá az utolsó jelenet visszafogott, embersé­ges hangjával korábbi teát- rális túlzásait: . KJU Huszonöt eves fotók Katonák riadalma és mosolya ijc A katonakórházzá átalakított Palotaszálló klubjában megerősödésük titán a szellem táp­lálásával foglalatoskodnak a szovjet katonák és ápolónők. Nevüket nem tudjuk, lehet, hogy az első sorban Irina, Natasa és Szergej ül. Az ápolónőt nevezzük el Larisszának... A jó öreg Daguerre, ami­kor megajándékozta az em­beriséget a fényképezés tu­dományával, voltaképpen még nem sejthette, hogy a múló időben látszik meg iga­zán a pillanat-rögzítés érté­ke, ereje. A szó elszáll, az emlék megkopik, vagy átszí­neződik, de a kép könyörte­lenül igazat mond, idézőjel nélkül támasztja fel a törté­nelem epizódjait. Mert páratlanul értékes fotókordokumentum birtoká­ba jutott a Herman Ottó Múzeum, afelett örvende­zünk, hogy mindig voltak emberek, akik bíbelődtek fo­tómasinákkal altkor is, ami­kor a múzsák éppen hallgat­tak. A háború sohasem ked­vezett a fényképezésnek, ve­szélyekkel is járt a téma-fel­derítés. Béke — háborúban Ha valaki figyelmesebben megnézi a megye huszonöt esztendejét bemutató kiállí­tást (már csak néhány napig tart nyitva), egy kissé eldu­gott képsort láthat: szovjet katonák pihennek-gyógyul- nak a lillafüredi Palotaszál­ló teraszán, lábadozó bete­gek csodálják a vízesést, a tavasz első virágai között egymásra villan egy csinos ápolónő és egy fiatal szovjet tiszt tekintete, tanulnak, mű­velődnek a már felépült ka­tonák. Kevesen emlékeznek rá: a Palotaszálló 1945 januárjától hadiikórház és szanatórium volt. A Pest körül harcoló szovjet hadosztályok sebe­sültjeit ide szállították utó­kezelésre s később, még a Berlinben sebet kapó kato­nák is e kórházban várták meg teljes felgyógyulásukat. Egy diósgyőri fényképész (róla majd egy másik riport­ban írunk) februártól na­ponként engedélyt kapott a fényképezésre. A diósgyőri szovjet parancsnokság állí­totta ki az igazolványt; e do­kumentumok is a Herman Ottó Múzeum birtokában vannak. De az igazi kincs az a mintegy száznyolcvan ne­gatív, amelyet a mester az utókorra hagyott. E filmek „modelljei” talán az egész Szovjetunió területén megta­lálhatók, mert a fényképek­ről ítélve gyógyultak a Pa­lotaszállóban ukránok, grú­zok, oroszok, örmények s más nemzetiségűek, A képek tanulmányozása a lelkiállapotok vizsgálatának sokaságát teszi lehetővé. Lát­tam szomorúan harmonikázó katonát, a háború gyötrel­meit újra átélő felcsert, tű­nődő főtisztet, mosolygó kis- katonát, s a bükkaljai béke napjait visszasugárzó arcokat százszámra. Szerelmek krónikája A leggyakoribb háttér a vízesés. De május—június­ban virágok, zöld lombok övezik a katonákat. A jó idő tornagyakorlatok végzésére csalogatja a lábadozókat; a felvevőgép a mozgás első pil­lanatait is megörökítette, háttérben a Palotaszálló er­kélysora. A fényképész len­csevégre kapta a szakácsokat is, meg a hintóval parádézó, csinos ápolónőket. A képek krónikáját adják a pompás falak között szövődő szere­lemnek is; az egymásba si­muló tekintetek még az érzé­sek kronológiáját is megad­ják. A vonzó külső az első számban igen gazdag tarta­lommal párosul. A bevezető­ben Köteles István fogalmaz­za meg a lap célkitűzéseit. Érdekes írást olvashatunk a lapot megelőző próbálkozá­sokról. Mojzer Miklós a mai magyar műgyűjtésről írt ta­nulmányt. A folyóirat első száma még több műgyűjte­ményt és műgyűjtőt is be­mutat. A Nemzetközi képmagazin című rovatban a magyar kép­zőművészek külföldi kapcso­latairól, a Kiállítási előzetes című rovatban pedig négy ki­állításra készülő művészről — Gyémánt Lászlóról, Szinte Gáborról, Scholz Erikről és P. Bak Jánosról (ez utóbbi márciusban a miskolci Szőnyi István teremben is kiállít) — olvashatunk. A Művészet és otthon című rovat elsősor­Hol vannak, mit csinálnak? A képeket Kilián István muzeológus fedezte fel és vá­sárolta meg. Egy délutánt fordítottunk rá, hogy tallózzunk, kutassunk a fotók arzenáljában. Mindket­tőnket az a gondolat foglal­koztatott, hogy a rendkívül kifejező fényképek tulajdono­sai most hol vannak, 'mit csi­nálnak? Történeteket szövö­gettünk előéletükről, magyar- országi harcaikról. De fantá­ziánk nem volt elég élénk ahhoz, hogy a sorsokat a fényképek valóságának meg­felelően életre varázsoljuk. Ezért elhatároztuk, hogy a gazdag képanyag modelljei­nek egy részét felkutatjuk, megkeressük a fotók „test­vérkéit” és a feltehetően gaz­dag életutakról felszabadulá­sunk 25. évfordulóján riport­sorozatban számolunk be. Ki­indulópontunk: a lillafüredi katonakórház nagy szerepet játszott .-abban, hogy a vérü­ket bőven hullató szovjet ka­tonák jó egészségben tértek meg szeretteikhez. PÁRKÁNY LÁSZLÓ ban a lakáskultúrával foglal­kozik, s közzéteszi azt a be­szélgetést, amelyet dr. Sza­bolcsi Gábor, a lap szerkesz­tője Szentiványi Lajos Kos- suth-díjas és kétszeres Mun- kácsy-díjas festőművésszel, a Képzőművészeti Főiskola ta­nárával, a művészetnek a la­kásban betöltött szerepéről folytatott. A Televízió Galériájáról, s a legújabb művészeti köny­vekről írt cikkek teszik vál­tozatossá a folyóiratot. A sokoldalú tájékoztatást egy színes repró, s négy szí­nes diapozitív egészíti ki. Az utóbbit a gyűjtők és műgyűj­tők számonként megőrzik majd, mert értékes gyűjte­ménnyé válhat. Megjegyez­zük, hogy a folyóirat francia és angol nyelvű tartalmi is­mertetőt is közöl. (budoy) Diapozitív, reprodukció Megjelent a Műgyűjtő A képzőművészeti közízlés fejlesztésének és terjesztesenek céljait szolgáló, negyedévenként megjelenő új folyóiratunk, a reprezentatív külsejű Műgyűjtő első száma most jelent meg. A folyóirat kiadója a Képcsarnok Vállalat, felelős szer­kesztője pedig B. Varga Sándor. éjféltől A TEHÉN GYOMRÁBÖI KERÜLT ELŐ Egy svájci gazda felesége megtalálta jegygyűrűjét, ame - lyet 12 éve vesztett el. Á ka rikagyűrű a mészárszékben egy tehén gyomrából került elő. ÖRÖMFEGYENC Guiseppe Privitera 29 éves olasz íegyenc, aki nemi erő­szak miatt 7 évet kapott, házi­munka közben a börtönfaí tetejéről az utcára pottyant. Privitera, akit társai „öröm-, fegyencnek” neveznek példás magaviseleté miatt, sérült bo ­kájával a főkapuhoz sánti- kált, bebocsátást kért és ka­pott. NEM JUT ELEGENDŐ Hivatalos adatok szerint Amerikában, legalább 15 mil­lió olyan ember van, aki nem jut elegendő, vagy megfelelő táplálékhoz. MEGRENDEZIK Wagningen hollandiai város ifjúsága a Lenin-centenárium alkalmával megrendezi a Szovjetunió hetét. LETARTÓZTATÁS Az izraeli hatóságok Egyip- ■ tóm javára végzett állítólagos kémkedés vádjával letartó/ tattalc két fiatal arabot. SZÁGULDÓ ORKÁN A Hawaii-szigeteken két­millió dollár értékű kárt oko ­zott az óránkénti 160 kilomé­teres sebességgel száguldó, űtv kán. Többen megsebesültei: MEGGYILKOLTÁK Meggyilkolták Jorge Nin dominikai baloldali párt veze­tőt Baranonában. Ezzel hétre emelkedett az elmúlt két év ben meggyilkolt politikusol száma. Á hatóságok „halál - brigádokat” szerveznek a po litikai ellenzék felszárrjola sára, SEX-PÁRT Joachim Driessen vezetese vei Hamburgban megalakul a „Sex Nyugatnémet Pártja' A pártvezér a szexuális ék- felszabadítását jelölte meg központi feladatul, ..egy úttá bejelentette, hogy a párt a legközelebbi választásokon még nem indul. CSAK A GARÁZSBAN ALHAT Egy újfajta gyógyszert pro báltak ki az USA-ban. Mel lékhatása hiperszexualitási váltott ki egyeseknél. Egy 75 éves washingtoni öregúr a gyógyszer szedése óta — mér téktartó felesége szigorú uta­sítására — csakis a garázsban töltheti az éjszakát. ÜZENT A TAVASZ A Mecsekben a szokatta, enyhe időjárás hatására ki nyílt a zöldszirmú illatos hu­nyor. A ritka, szép vadvirág az utolsó hó idején szokott megjelenni. A visszatérő hi­degben a tavasz első üzenete, sajnos, meg fog fagyni. SZEMÉTRAKÁS Amikor a holland félania tőrök Wembleyben- 0:0-át csi ­náltak az angol labdarúgó­sztárokkal, a dühös szurkolók kórusban kiáltották: „micsoda szemétrakás”! A világbajnok; együttts tagjai pedig lehaj­tott fejjel ballagtak le a gyep­szőnyegről. PÉNZHAMISÍTÁS Észak-Olaszországot száz­ezer és ötvenezer lírás cím­letű bankjegyek hulláma árasztotta el. Bár a hatóságok azt állítják, hogy a hamis pénzek könnyen felismerhe­tők. mégis összetévesztik a valódival, mert a hamisítók ügyes készítményeket állítot­tak elő. Keresik a tetteseket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents