Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-28 / 99. szám

Világító mozi vitrinek Az emberek mindig szeretlek moziba járni. A filmművészet hőskorában a némafilmet és a modern filmgyártás széles­vásznú, színes csodáit egyaránt örömmel, áhítattal nézték. De néhány éve üresek a mozik nézőterei. Hogy miért? A királykisasszony mini­szoknyát visel, a boszorka gyors ritmusú tánczenére perdül-fordul és bukfencezik, az elszegényedett király so­pánkodva a fizetésnapot vár­ja és saját komornyikjának munkakörét is ellátja másod­állásban, az udvari testőr he­kusnak nevezi magát, seprű helyett pedig porszívó szol­gálja a légiközlekedést. De azért a királykisasszony aka­ratos és szófogadatlan, a bo­szorka gonosz, a király fele királyságát ígéri a szerencsés kérőnek — ahogy az már az igazi mesékhez illik. Andersen kedves mesemo­tívumai elevenednek meg A csodatevő tűzszerszám című színes szovjet film kockáin. Szó szerint megelevenednek, mert a film: mese a mesé­ljen. Egy rendkívül ügyes, de ágrólszakadt fiatalembernek vigasztalásul saját bábái játsszák el a katona és a cso­datevő tűzszerszám meséjét. A naív, de bátor katona tehát tulajdonképpen egy bábszín­Az ünnep sokszínű műso­rából hadd ragadjak Iá néhá­nyat. Az első este Békés Ta­más Emberek és emberkék összeállítása kellemes ünnepi hangulatot adott. A bosszantó csak az volt, hogy míg a mű­vek címeit külön bemondták, szerzőjüket nem közölték. Ha már az előadás ritmusát meg­törik a cím bemondásával, mit vétettek a szegény írók, hogy nevüket elhallgatják, így aztán az irodalomban jártas vagy kevésbé jártas nézők találgathatták, hogy melyik műben melyik szerzőt tiszteljék, a műsorban felso­roltak közül. Örömmel láttuk előzőleg a . programban, hogy Gelléri Andor Endrének, a magyar' novellairodalom máig is az utódokat ihlető klasszikusá­nak egyetlen nagyobb léleg­zetű művét, az Égy önérzet történetét megpróbálják té­vére formálni. Novelláiból a múlt évtizedben nagy sikerű film már született, a Vasvi­rág, és Esztergályos Károly, a mostani mű rendezője nem­rég a Fáklyában szerencsé­sen eltalált egy Gelléri no­vella-hangulatot. Különben is több izgalmas, intellektuális hangvételű tévéjáték, egy fel­vonás os elkészítése fűződik a fiatal rendező nevéhez. Sajnos, ez a vállalkozása nem sikerült. Talán túlzott igé­nyessége jelentette azt a csapdát, amelyikbe beleesett. Mindazt a mozzanatot, ha­tást, életrajzi eseményt be akarta zsúfolni ez egyórás műsorba, amely e jelentős író életművét, és ez életművel !■'irehozszemel viséget ala­kította. Érdeme, hogy nem a könnyebb utat választotta, ház szélesvásznú színpadán kerül barátságba a macskából visszaváltozott, jóságos va­rázslóval, s ez a keret, amely­ben mégsem bábuk, hanem élő emberek mozognak — sok kedves ötlet megvalósítását engedte meg Nagyezsda Ko- serova rendezőnek. A mese­motívumok a gyerekkorunk képeskönyveiből ismert, örök­életű csodák színes köntösébe öltöztetve, de sok-sok derűs ötlettel korszerűsítve pereg­nek a szemünk előtt, kacag- tató-vidáman és édes-szomo- rúan példázva azt, hogy nem igazi barát, aki csak a jóban barát, s az igazi érték az em­berben a jóság, a szeretet és a segítőkészség. A mesék tanulságai mindig ilyen egyszerűek. Gyerekek­nek szól ez a film. egysze­rűen, kedvesen. De a cseme­téket elkísérő szülöttnek is kellemes perceket szerez a régi mesék emlékvilágának megelevenedése. No meg szükséges is, hogy elkísérjék gyerekeiket a moziba, külö­nem a kalandokat és sze­relmi bonyodalmakat egy­másra halmozó motívumokat emelte ki a könyvből a kel­lemes ünnepi szórakozást biz­tosítandó. De így a sokféle motívum csak jelzésszerűen léphetett a történetbe, me­lyet még kitágított néhány önálló novella beleapplikálá- sávai, sőt saját korábbi ren­dezésének beledolgozásával is. Gelléri művének ismerői így kaptak egy-egy emlékez­tető pillanatok a nagyközön­ség ellenben sajnos egy elég zavaros, nehezen érthető egy­veleget. Ami a szombat esti Világ­irodalmi Magazint illeti, saj­nos arról sem tudok sok jót mondani. Lassan ebben a műsorban már csak a versek lesznek jók. (Itt különösen Brecht: Mária című versét emelném ki, Sitiké László finomra formált előadásá­ban.) Mindinkább ál-mély, ál-abszurd novellák, ügyes ötletekből feltupírozott jele­netek izgatják fel vasárnap esténként (most az ünnep­csere miatt került szombatra a műsor) a közönséget. Még talán Fore stier: Lysander, avagy a regényhős című jele­nete emelkedett ki a műsor­ból, jobbára Dégi István jól megformált karakterfigurája révén. Ünnep léven, talán meg- bocsájtja a közönség, hogy a nagyobb igényű, komolyabb vállalkozások sajnos kevésbé sikerültek, a szórakoztató műsorok egy része. és a film­vetítések a maguk nemében sokkal inkább kielégítették — szerencsére — a éri foko­zást. K. L. nősen a legkisebbeket, akik még nem, vagy csak lassan tudnak olvasni, mert ezt a filmet nem szinkronizálták. Akiknek szól. a legifjabb nemzedék így szülői segédlet nélkül legfeljebb a jóked­vűen játszó színészek — a furfangos katona Oleg Dal, a király Vlagyimir Etus, a her­cegkisasszony Marina Nyeje- lova és a boszorka Tyitova — mókázásában és a szép színes képekben gyönyörködhet. (bársony) Az egriektől azonban egy köszönő szót sera kapott. S kerek 44 évet élt le életéből anélkül, hogy egyszer is íz­lelhette volna az egri szőlő­hegyek tüzes italát. Fel is panaszolta ezt keserű szem­rehányással „Rossz bor” cí­mű versében. Miután egy hangulattalan, szomorú estén vidámítő jó bor után felke­reste Pest—Buda borozóit, s csak pancsolt löttyöt, silány, savanyú csigert adtak eléje mindenütt, így kesergett: „Mondják. Egernél híres bor terem. Szakemberek is találgatás­ra vannak utalva, pontos vá­lasz nincs. A színház repre­zentatív, elegáns, a mozi ál­talában nem. A kulturált filmszínház sem eléggé vonzó, mert például Miskolcon, a Ságvári mozi, a megyében a szikszói, a bolyoki és a tisza- szederkényi modern, még- sincs közönsége. A filmekben lenne a hiba ? A Békében vetítették ta­vasszal a Cleopátrát, amely történetileg hiteles, nagy­szerű alkotás volt. közönségé­nek zömét mégis a diákok ad­ták. A legnagyobb sikert eb­ben az évben a miskolci mo­zikban „A veréb is madár” és „Az oroszlán ugrani ké­szül” című filmek aratták, de ez is megtévesztő és viszony­lagos, mert a krimiket ille­tően is telített a miskolci kö­zönség. és bizony válogat. A statisztika tükrében a gondo­lati tartalmú magyar filmek­nél a siker árnyékáról sem beszélhetünk (Sirokkó, Virág­vasárnap). A moziszakma irá­nyítói szerint talán akkor ér­kezik meg a várva várt ered­mény, ha az alkotók populá- risabb művekkel lépnek po­rondra, olyanokkal, mint pél­dául a „Fiúk a térről” című film volt Természetes, hogy nem egyöntetű a közönség ítélete, de nem is mindig a Verembe szűrik ián? Nem ismerem. Megénekeltem harcait, borát S mind e mai napig nem ittam áldomást. Csapiáros, méregkeverő, Ne pislogj, egrit adj elő!” A jó egriek a vers olvas­tán értették a. panaszt. S kül­döttek is rögvest az egri dombok levéből a költőnek egy tele hordóval. Hogy a borajándék meny­nyire ízlett Vörösmartynak,. azt abból tudni, hogy amíg élt, az egri „törökvért” min­dig büszkén emlegette. PATAKY DEZSŐ legszínvonalasabb alkotások­nak ítéli a pálmát. Régi vé­leményünket ismételjük meg: a nézőknek is fel kell nőniük a művészfilmekhez. Nem lehet tudni, mennyit segítenek majd a közelmúlt­ban a főutcán felállított, kö­rüljárható, kivilágított új mozivitrinek a szép kiállí­tású prospektusok, amelye­ket a Moziüzemi Vállalat ve­zetői eljuttatnak a szállo­dákba, szórakozóhelyekre isE A vállalatok, a társadalmi szervek aktív segítségére is szükség lenne, hogy a propa­gandát kivihessék az utcára, elébe mehessenek a közön­ségnek, hogy az emberek él­ményt váróan készüljenek egy-egy filmelőadásra, ne ta­lálomra üljenek be — és csa­lódottan távozzanak. m. m. Intézmény lettem Kedves hangú, köszönő le­velet kaptam a minap. Az episztola így kezdődött: „De. comber 3. méltó megünnep­léséhez az Ön által vezetett intézmény is hozzájárult...” Ezután felsorolás következik; kiállításokat, hangversenye­ket, díszkivilágítást, vetélke­dőt, tűzijátékot stb. említ a levél, olyan programponto­kat, amelyek megvalósításá­ban intézményem közremű­ködött. Mert idegen toliakkal so­hasem, büszkélkedtem, mél­tatlan vagyok a dicséretre és a köszönő sorokra is. Ugyan­is: 1. Nincs intézményem, sem­milyen hivatal vezetésére ed­dig még nem kértek fel. 2. Legjobb tudomásom sze­rint sem kiállítás, sem hang­verseny. de még díszkivilágí­tás megszervezésében és tűzi. játék lebonyolításában sem vettem részt. Bárcsak megfelelnék a le­vél által említett univerzális követelménynek. Most nem kellene szemlesütve mente­getőznöm, (P—II Karácsonyi mendikáns Ilyenkor, karácsony táján, meglepnek az emlékek, még 40—45 esztendő távolából is. Valahol Csincsetanya állomásán kászálódom le a vonatról. Az öreg bakter kedves szóval, fogad, de egy kis szánakozással néz rám, amikor az utat kérdezem. Aztán széles moz­dulattal elmutat Geszt, Súly, Daráé irányába. Érthető a sajnálkozása, hiszen a kislegény mindössze 10 éves, majd elvész a nagy hó­ban, amint az ismeretlen vidéken baktatni kezd a községek felé. Talán éjfél is volt már, amikor félelmetes kuvaszok vicsorgásától kísérve, halálra vál­ton bezörgetett a szuroksötétben gubbasztó falu kálvinista parókiájára: „Ne tessenek haragudni a kései zavarásért, én vagyok a karácsonyi mendikáns Patakról...” Legáclo. mendikáció ... Évszázados szoci­ális segélyezői voltak — természetesen a feu­dális világ sajátos megnyilvánulási módján — a pataki kollégiumban a szegény diákok­nak. Legátusnak a nagydiákok: felsős gim­nazisták. tanítóképzősök, jogászok', teológu­sok mehettek, maguk mellé véve egy ÍO—14 éves alsós gimnazistát mendikánsnak. A legá­tus karácsony, húsvét, pünkösd ünnepen a templomban prédikált, a kis mendikáns pedig házról h'--re '-árt, és verseléssel köszöntötte a falu népét. Verselésért pénzt, édességet ka­pott, a hívek ugyanis ezt a három alkalmat használták fel arra, hogy a többnyire közü­lük való falusi gyermekek középiskolai ta­nulását szerény adományaikkal elősegítsék. Bizony, így egy szegény diák régen soha­sem tölthette odahaza az ünnepeket. Gyakran a szíve is elszorult a kis mendikánsnak, ami. kor benyitott az ünneplő családokhoz, látva a karácsonyfa fényében örvendő gyermeke­ket. Nem csoda, ha olykor-olykor messze szállt a gondolata szüleihez, s elakadt a ver­sikében: Pataki kisdiák all most előttetek, Meghozván a nagy hírt... a nagy hin ... Ki az urát szereti, Jó ebédet (őz neki... Csak a csendes nevetésre riadt fel, s pírba szökkent arccal szégyelite magát, hogy szo­rult helyzetében a konyha falvédőjének rig­musait olvasta bele karácsonyi köszöntőjébe. Régi idők, feltoluló emlékek ... Egyre fogy a számunk, akik hajdan a legáció és a men­dikáció segítségével végezhettük tanulmá­nyainkat a kollégiumban. De nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hogy a mi gyermekeink­nek már nem kell mendikációba menniük. Ök már idehaza, meghitt családi körben, ékes karácsonyfa alatt tölthetik a szeretet és békesség ünnepét. —ej —z Kevésbé sikerült komoly produkciók Vörösmarty és az egri bor Vörösmarty Mihály nemegyszer merítette költői témáját Eger gazdag és hősi történelmi múltjából. 1827-ben megírta „Eger” eimű történelmi eposzát, majd egy újabb vers — az „Egri lány” — élére is feljegyezte Dobó városa nevét. AKADÁLYTALANUL TERJED Pillanatnyilag semmilyen egészségügyi intézkedéssel nem lehet megakadályozni a náthaláz terjedését Jugoszlá­viában. Szerencsére csökkent a halálos és súlyos szövőd­mények száma. 100 ÉVES AKADÉMIKUS Századik születésnapját ün­nepelte Zaharij Frenkel szov­jet akadémikus. 29 évvel ez­előtt írta meg a hosszú élet­tel foglalkozó könyvét, amely­nek címe: „Az élet meghosz-' szabbítása és a tevékeny öregkor”. A százéves tudós ma is egészséges, jókedvű; munkabíró. Sohasem dohány­zott, nem nyúlt alkoholhoz. Egyik híres kijelentése így hangzik: „Amíg 89 éves nem lettem, sohasem éreztem öregnek magam”. HÚSZEZER FORINT KEZDÉSNEK Újévkor ismét 20 ezer fo­rintos életbiztosítási kötvény­nyel köszönti az Állami Biz­tosító hazánk legfiatalabb polgárait, Budapest és a vi­dék első újszülöttjét. A köt­vényt 18 éves korukban vált­hatják pénzre az ÁB-bébik. Ha egyszerre többen jönnek a világra, az elsőséget sorso­lással döntik el. Az ÁB „20 ezer forintosok klubjának” már 18 tagja van, 11 kislány és 7 fiú. KÉNSAVESÖ Kerek egymillió tonna kén­sav hull minden évben Svéd­országra — állapították meg a svéd kutatók. Nemcsak a svéd ipartól ered ez; a szél a brit szigetekről is szennye­zett légtömegeket sodor Svéd­ország felé. TÍZEMELETES TEMETŐ 14 313 halottnak nyújt „szállást” a Japánban épült 10 emeletes temető. A „lakó­háztemető” két évig épüli, számos lift működik benne-, belül olyan, mint egy mini­atűr szálloda. RANGKÓRSÁG A legújabb rendelettel csa­pást mértek Ausztriában az elburjánzott rangkórságra. A tiszteletbeli címek számát 20- ról 16-ra csökkentik. A címek és rangok erdejét egy bizott­ság ritkítja. A címek között ilyenek is szerepelnek: főut­caseprő, altűzoltó és fő ó. INDIRA GANDHI NYILATKOZATA A Pravda csütörtöki szá­mában megjelent Indira Gandhi indiai miniszterelnök­asszony nyilatkozata. „Úgy­nevezett vegyes gazdasági rendszert követünk, ami azt jelenti, hogy a népgazdaság­ban érvényesülnie kell minct az állami, mind a magánszek­tornak, ez utóbbi területen elsősorban a kis- és közép­vállalkozóknak. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a gaz­dasági helyzet kulcspozíciói­nak az állam kezében kell lenniök” — nyilatkozta a többi között Indira Gandhi. HIPPIK BETLEHEMBEN Az izraeliek által megszállt Betlehemben legalább hét­ezer zarándokot vártak a ka­tonai hatóságok, de a feszült helyzet miatt csak kétezer külföldi vett részt a hagyo­mányos ünnepségeken. A kegyhelyeket ezúttal nemcsak hívők, hanem hippik is fel­keresték. A karácsonyi éne­kek dallama összekeveredett a Hair című zenés hippi ko­média számaival. A csodatevő tűzszerszám (Tjvkovszky László rézkarca)

Next

/
Thumbnails
Contents