Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-22 / 96. szám
Tatarozás a főútvonalakon Különleges bútorok ügyre növekszik a kereslet a házgvári lakásokba illő, praktikus bútorok iránt. Á Mezőkövesdi Asztalos Ktsz nem ha<"'ia kihasználatlanul a lehetőséget. Hamarosan olyan bútorok gyártását kezdi meg, amelyek a házgyári lakásokban helyezhetők el a legésszerűbben, a legmuta- tósabban: kombinált, emeletes garderob- és háromajtós szekrénysorokat. A garnitúrák slágerdarabjának szánják a „luxus bárpolcot”. A város főútvonalain jövőre 16 házat tataroz az Ingatlankezelő Vállalat A Szé_ chenyi utcán hét, a Bajcsy- Zsilinszky utcán két, a Hunyadi utcán négy, a Kun Béla utcán két, a Baross Gábor utcán pedig egy épületet öltöztetnek új köntösbe. Még nem alakult ki teljesen a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal jövő évi terve, de néhány újdonságukról már most is beszámolhatunk. Május elsejen 40 lérőhelves motelt nvitnak a tapolcai camping tt "'étén. Az ÉRDÉRT famodul-elemekből készülő építményben két-három ágyas, tíz-húsz négyzetméter alapterületű szobák lesznek. Az épület hideg-meleg vizes mosdóhelyiségébe járhatnak ma'd tisztálkodni a sátorlakok is. Umrancsak itt kapnak helyet a karbantartó műhelyek, valam' it a tábor személy ének öltöző- és ír.osdőhe; ríségei. Készül egy 4—6 szobás tokaji horgásztanya terve. A ház közvetlenül a Tisza partjára á-ül, s az árvíz ellen cölöpiábai védik A vendégek akár szobájuk erkélyéről is kivethetik r> horgot. A tíz hollóstetői üdúlőházat négyágyasról kétszemélyesre alakítják át, s az így elveszett férőhelyeket újabb házak építésével pótolják. Elfogyott az Unalom Az ünnepi könyvhét slágerei, Moravia: Unalom és Hemingway: Halál délután című művei máris elfogytak a Kazinczy könyvesboltban. Az üzlet nagy forgalmára jellemző, hogy a szokásos 9—10 ezer forinttal szemben napi forgalmuk most harmincezer forint. A Kereskedelna es vendéglátóipari vállalatok tovább folytatják a portálfelújításokat. A közeljövőben az Au- tóalkatrésszkereskedeimi Vállalat, a Miskolci Vendég.á.j- ipari Vállalat Széchenyi utca 88. sz. alatti épülete és az Avasi presszó homlokzatát tatarozzák a MIK Váliaia:- tal karöltve. Borzalmas halál a West Virginia gyomrában A Pearl Harbour-i katasztrófa ismeretlen részletei £ Enged, hasad a rönk. Lassan, méltósággal hajlik a ropogós hóra a hatalmas bükk. Zuhanása most nem ver zajt, nem dübörög. Évgyűrűi nedvesen csillannak a fűrészgép lánca nyomán. A Bányahegy ., erdei útját sorompó zárja, mögötte rönkökből barikád, öt ember hasábba szeli, s az út mentén magasra tornyozza a fát. Szívesen vált szót a hegyi ember az idegenekkel, — ritkán van része benne az elhagyott téli tájakon. A baltacsapások szűnnek ilyenkor. — Hamarosan végzünk itt, csupán száz köbmétert kell feldarabolni — int távolabb, a cserjés felé Nemes Oszkár, ahonnan a „maradék” kilenc törzs magasodik. — Fojtják a csemetéket — fűzi hozzá a társa magyará- zóan. Nyolc éve dolgozik együtt az öt répáshutai ember a Keletbükki Állami Erdőgazdaság fakitermelő brigádjában. Polgár László, a brigádvezető „diktálja” itt az iramot, a norma szerint. Ismerik minden csínját-bínját az erdei munkának, s megmosolyogják, mikor a szakma titkait kérdik az idegenek. Mert szinte hihetetlen is, hogy egy szál baltával — igaz, az jókora — no, meg egy fanyelű bunkóval képesek szinte szilánkokra hasítani a csaknem Szerelmi barométei A lány panaszkodik az anyjának: „Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy Jenő jeleségül vesz. Lehet, hogy egyáltalán nem is szeret.” — Nyugodj meg gyermekem — mondja az anyja. —■ Jenőnek igazán komoly szándé. kai vannak! Hónapok óta kér kölcsön apádtól pénzt és ennek ellenére gyakori vendég nálunk. másfél méter átmérőjű rönköket. — Mindig másként kell illeszteni a balta fokát, hogy szálán hasadjon. Persze úgy, hogy „göcsbe” ne akadjon — okítják a kérdezősködőt. S könnyedén lendül kezükben á több kilós bunkó, tóm. Az ünnepek alatt — december 25-, 26- és 27-én — rendkívüli ügyeletet tartanak Í a GELKA Munkácsy utcai tv-javltó szervizének dolgozói. Az említett napokon regpán puffan az éknek használt baltafejen. Az éles levegő pirosra csípi arcukat, egy szál pulóverben is melegük van. Gyakorlott szemmel mustrálják a fát, választják külön az exportra és a tűzre- valót. Zúzmara olvad a homlokukon. RADVANYI ÉVA gél 8 órától 18 óráig állnak az ügyfelek rendelkezésére. Hívásra a bejelentések sorrendjében keresik fel az elromlott tv-készülékek tulajdonosait. A 28 évvel ezelőtti december borzalmas tragédiáját már 1942-ben ismertek, de hosszú éveken át szigorúan őrizték az amerikai haditengerészet főparancsnokságának hatalmas páncélszekrényében. 1941. december 7-én reggel támadták meg a japánok Pearl Harbourt. A hadüzenet nélküli, meglepetésként zúduló támadás első perceiben a West Virginia cirkálót ösz- szesen hat torpedótalálat érte. A hatalmas csatahajó olyan gyorsan süllyedt el, hogy 66 tengerész már nem tudott a felszínre menekülni. A bentrekedtek közül hárman olyan raktárhelyiségbe szorultak, ahol légzsák keletkezett és ivóvíz, valamint élelem is volt felhalmozva. Élve eltemetve Napokon keresztül sem voltak képesek életjelt adni magukról, s tudták, hogy helyzetük reménytelen, meg fognak fulladni. Naptáruk és egy ceruzacsonkjuk is volt. s mindennap áthúztak egy rubrikát a naptárban. Összesen tizenhatot. December 23-ig tartott szörnyű haláltusájuk. Eddig élt a víz alatt, élve eltemetve a három tengerész. Tragédiájukra csak nemrég figyelt fel a világ, annak kapcsán, hogy a közelmúltban megjelent egy dokumentum, amelynek ezt a címet lehetne adni: Hogyan szerveztem meg Pearl Harbourt? Suzaki ezredes kérdez 1941 novemberének végén jelentették Morimura honolului japán alkonzulnak — akinek valódi neve Jósikává volt, foglalkozása pedig nem diplomata, hanem kém és tengerésztiszt, a japán tengerészet különleges felderítő osztályának egyik legképzettebb ügynöke —, hogy egy japán kereskedelmi hajó pincére akar vele beszélni. A „pincér” maga Suzaki ezredes. a japán haditengerészet felderítő szerveinek egyik vezetője volt, aki kézfogáskor egy sokrétűen összehajtott selyemlapot adott át. Morimura-Josikava u selyemlapon feltüntetett 97 kérdés mindegyikét precízen megválaszolta, s arra, hogy „melyik a hétnek az a napja, amikor viszonylag a legtöbb csatahajó pihen a kikö. tőben” — ezt a választ adta: „a vasárnap”. Ettől a naptól kezdve a vasárnapra virradó éjszakét mindig a rádió mellett töltötte, a tokiói időjárás- jelentéseket figyelve. Az alkonzu! könyvet éget 1941. december 7-én hajnalban csendült fel a végzetes jel: „Keleti szél, eső. Keleti szél, eső”. — Ez az amerikaiak elleni támadást jelentette. (Az alkonzul iól tudta, hogy a „nyugati szél. felhős idő” a Szovjetunió, a „nyugati szél, tiszta idő” pedig az angolok elleni támadást jelzi.) Néhány pere múlva a honolului japán konzulátuson mér égtek a sifre-könyvek, a „diplomaták” még az első bombák hullása előtt elmenekültek, de az utolsó éjszaka leadott jelentéseiket Tokió még továbbította Nagumo tengernagynak, akinek páncélozott cirkálója a támadó japán hajóhad élén már teljes gőzzel haladt Pearl Harbour felé... A közelmúltban az Amerikai Egyesült Államok tengerészeti hivatalának félhivatalos közlönye felkérte Mo- rimura urat (most ismét ezt >. nevet használja), a magas- rangú japán tengerésztisztet, „mint az USA régi, kipróbált barátját”, hogy szíveskedjék emlékeit megírni. Ezt ő szívesen meg is tette. így érthető, iiogy a világ közvéleménye miért csak most, hosszú évek múltán értesült a három tengerész halálán'' BUDAV GVOftGV AUDIENCIÁN mondhatnám, az első idegen szó, amellyel mint újságolvasó, még rövidnadrágos koromban megismerkedtem: az audiencia. Értelmét édesapám véste az agyamba, elmagyarázva, hogy ha a királyok kihallgatáson fogadnak valakit, annak az aktusnak a neve ez a fránya szó. Ettől kezdve (az idegenszerűség mindig fel. csigázza az embert, kiváltképp a gyerek fan. táziáját) különös érdeklődéssel böngészgettem az újságokat, s jócskán megtaláltam bennük a keresett — audienciát. Hol az angol, a svéd, a norvég, hol a belga, a spanyol, a jugoszláv, az albán, a bolgár, a román király fogadott valakit, s nem hiányzott a sorból a holland királynő sem. Feltűnt, hogy az ilyen ceremóniák általában rendkívül rövid ideig tartanak, nyilván azért, mert a királyok unják látogatóikat, vagy mert más ügyeik roppant lekötik őket. Mindegy s nyiladozó értelmemet az idők haladtával nem is az birizgálta, mit érez, gondol a király az audiencián, hanem, hogy annak milyen lehet a lelkiállapota, aki őfelsége elé járulhat akár csak fél percre is. Hiszen jómagam sohasem számíthattam rá, hogy a trónon ülve vagy arról leszállva fogadjak bárkit is. azt viszont — gyerekfővel — reméltem, hogy egyszer én is a közelébe kerülhetek valamelyik királynak. Aztán a történelem szele eifújla u spanyol, a jugoszláv, az albán, a bolgár, a román királyt, s a többinek is megtépázta palástját — én meg egészen más vágányra terelődtem ahhoz, hogy az audienciákra áhítozzam. Kilenc és fél éve mégis részese lehettem az ilyen fogadásra várók érzéseinek. Az Alföldön, ahol akkoriban dolgoztam, az egyik megyei kórház második emeletén, a szülészeti osztály folyosóján, egy lefüggöny- zött ablakú ajtó előtt ácsorogtam. Előzőleg bejelentettem érkezésemet, s elfogadták jelentkezésemet. Szívem a torkomban vert, s a szemem úgy tapadt az ablakfüggönyre, mintha odavarr- ták volna. Ha akkor összedől körülöttem a világ, tán észre sem veszem. S egyszer csak egy kéz húzni kezdte a függönyt, elállt a lélegzetem — aztán csak bámultam az ablakon túlra megigézetten, valami artikulátlan hangot gügyögve. Az egész fél percnél sem tartott tovább, de még negyedóra múlva is az audiencia bódulatában éltem. Mert az ablakon túlról nem más tekintett rám egy pillanatra az azúrkék szemével, majd intett két apró kezével, mint őfelsége, a Gyermek, az én Királyom■ UszVlött Kisfiam. TARJAM ISTVÁN Hívásra házhoz jönnek Ünnepi ügyeletét tart a GELKA Favágók a Bányahegyen Idegenforgalmi újdonságok Erkélyről repül a horoa
