Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)
1969-11-13 / 63. szám
Fővédnök: a miniszter Az LKM jubileumi éve ELKÉSZÜLT A PROGRAMJAVASLAT * A családi asztalnál egy harcos élet története kerekedilc ki. Egy negyedszázad története, amelynek egyszerű hősei: Sztrelcsik Ferenc és felesége. Sok minden történt velük azóta, hogy 1945-ben együtt ragasztották a plakátokat. Fiúgyermek, majd leány ikrek születtek. A három gyermek nevelése mellett is jutott azonban idejük a pártmegbízatások teljesítésére, a tanulásra. 1956-ban ■majdnem életüket vesztették mindketten, de ez a megpróbáltatás csak megerősítette őket. A férj munkásör lett, majd öt évvel ezelőtt it feleség is. Környezetükben, az Űttörőpark- ban mint tanácstagot becsülik nagyra Sztrelcsik Ferencet. Munkahelyeiken, a Diósgyőri Gépgyárban és a Miskolci Hűtőházban pedig úgy tartják számon a házaspárt, mint fáradhatatlan pártmunkásokat, s olyan embereket, akikre mindig lehet számítani. (Agotha Tibor felvétele.) A bölcsőtől a koporsóig Akinek mindig igent mondanak / 1970-ben fennállásának két - századik évfordulóját ünnepli az ország egyik legnagyobb kohászati üzeme, a Lenin Kohászati Művek. A páratlan jubileum jelentőségét fokozza, hogy 1970 hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója. A vállalat párt- és szakszervezeti vezetősége, valamint vezér- igazgatósága máris megkezdte az előkészületricet a vállalat nevéhez és országos híréhez méltó jubileumi program megvalósításához. Lesz bélyegsor? Kérték a Posta Vezérigazgatóságot : adjon ki három ériekből álló bélyegsort, amely nemcsak az országban, hanem az egész világon méltóképpen propagálhatná hazánk egyik ipari fellegvárának ünnepéi. S ennek kapcsán olyan ipar- történeti kuriózumot, mint az ómassai őskohó. Sajnos, a Posta elzárkózott a bélyegkor kiadása elől, csupán egy alkalmi bélyegző készítésére lett ígéretet. A bélyegsor pedig, amely az egész világba eljutna, nemcsak a diósgyőri vállalatot, hanem Miskolcot as a megyét, is ismertté tehetné. Könyv és ülni készül A jubileum tiszteletére jelenik meg Kiszely—Zádor— Zoltai szerzőknek a 200 éves vállalat kialakulását és történetét feldolgozó, hallatlanul erdekes, 150 fekete-fehér fényképpel, ábrákkal és grafikonokkal illusztrált 400 oldalas könyve. Ugyancsak a 200. évfordulóra a vállalat a R&rvyi Péter, a Népszabad- .ság főszerkesztő-helyettese tegnap délután miskolci újságírókkal találkozott. Az alkalmat a szocialista hazafiságról szóló emlékezetes Ré-< nyi—Gulyás vita adta. Mint olvasóink emlékeznek rá: Gulyás Mihály, a Napjaink főszerkesztője nagyobb terjedelmű esszét jelentetett meg a Kortárs májusi számában. Az írásra szokatlanul élesen reagált Rényi Péter a Népszabadság hasábjain. Ezt követéé« a Kortáésban több cikk gyár életével foglalkozó mintegy 30 perces filmet készíttet. Készülnek már az újévi naptárak, határidőnaplók, zsebnaptárak — egy bécsi nyomdában, hazai kapacitás hiánya rmatl —, amelyek mind-mind a diósgyőri gyár nagy ünnepét közük az országgal. Első díj; tízezer forint Hat teljes gépéit oldalt tesz ki az a program, amelyet a vállalat operatív bizottsága a jubileumra kidolgozott. A lentebb mar említettek csak ízelítőt adtak az egész éven át lartó ünnepségsorozatból. Hiszen nem beszéltünk még a Vasas Képzőművész Kör jubileumi kiállításáról, s arról a jubileumi szellemi vetélkedőről sem, amelyet a vállalat szocialista brigádjai részére ír ki az LKM vezetősége. Érdemes lesz a brigádtagoknak megtanulni a gyár történetét, műszaki és gazdasági adatait, hiszen az első díj tízezer, a második 7 ezer, a harmadik 5 ezer forint! S megemlíthetjük azt a jubileumi fesztivált is, amelyet kohász művészcsoportok bevonásával rendeznek a diósgyőriek. A jubileum alkalmából Diósgyőrben tartják meg a jövő évben a fiatal mérnök-közgazdászok országos tanácskozását is. Megrendezik a diósgyőri kohászati napokat, s a gyár sportegyesülete, a DVTK is megfelelő programmal készül a jubileumra. A Kohászati Lapok diósgyőri különszámot jelentet meg. Mindezeken kívül LKM-emblémát ábrázoló jel- vénvek. emlékplakettek készülnek, s a Tanácsház téren bemutatják Miskolc közönségének a BNV-n kiállított diósgyőri gyártmányokat is. látott napvilágot Gulyás Mihály oldalán. Végül Rényi Péter egy nagyobb tanulmányban mondta el véleményét a hazafiságról (ugyancsak a Kortársban), így korábbi állásfoglalása közelebb került Gulyáséhoz. A személyes találkozás lehetővé tette, hogy mind a vitatkozók, mind pedig Miskolc újságíró-társadalmának jelenlevő képviselői letisztultabb képet kapjanak a rendkívül bonyolult Témakörről. Úgy tervezik, hogy a diósgyőri kohászat alapításának 200. évfordulóját 1970. augusztus 1-én ünneplik. A központi ünnepség fővédnökévé dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisztert kérik fel. NYIKES IMRE Nem azért a húsz fillérért Húsz filler nem nagy ösz- sceg, de — hosszas vita és eredménytelen magyarázkodás után — ennyivel hozzád járultam a miskolci vendéglátó nyereségrészesedéséhez, Az Expressz önkiszolgáló étteremben történt. Különös módon mást mutatott a kasz- szagcp, más összeget kért a pénztáros és más volt a vásárolt ételek ára is. És ami a legérdekesebb — egymás után kétszer. Szerény invitálásunkra előkerült az üzletvezető. Miután körültekintő figyelmességgel megállapította, hogy beosztottja valóban tévedett, disc- kréten félrevonult. Néhány perccel később azonban már ketten, a pénztárossal együtt próbálták bebizonyítani, hogy mégis mi vétettünk hibát. A pénztárgép ellenőrző szalagát a világért sem vették volna elő. Erre csak akkor került sor, amikor a főnök már hétrét görnyedve, összeszedte a környékbeli asztalok és székek alatt beverő blokkokat —- természetesen, eredménytelenül. A szalag végül is minket igazolt. A jogtalanul behajtott 2 forint 50 fillér helyett kényszeredetten visszaadtak 2 forint 30 fillért. Hozzá egyszerű vállvonogatás közepette csak ennyi választ kaptunk: „Fogalmam sincs, hogy történt". A maradék 20 fillérért már nem vállaltunk újabb vitát. la—p Fejes Istvánnét több ezren ismerik az I. kerületben. A bölcsőtől a koporsóig — életük jelentős állomásain — óhatatlanul kapcsolatba kerülnek vele az emberek, ö az anyakönywezető. Két év tizede jegyzi a hatalmas fólián- sokba: született, házasságot kötött; utána gyakran azt is: elvált, vagy újból házasodott, s végül, hogy meghalt. Akarja Ön...? Több mint 9 ezer mátkapárt adott össze a kerületben. Legtöbbször boldog szülőkként látja őket viszont, de sokan vannak, akiknek a házassága kudarcba fullad. A válóperi végzések egy példánya is befut ide. — Ez nagyon rossz érzés. Olyan, amilyent hiábavaló munkánál érez az ember. Hát ezért dolgoztam én? Vannak napok, amikor 30— 35 jegyespárnak teszi fel a kérdést: — Akarja ön férjül, ... feleségül? öt perc, maximum félóra. Ennyire „taksálja” a kívülálló azt az időt, amit egy-egy ügyfélre kell fordítania. Pedig ez még akkor sem igaz, ha egyszerű „esetekről” van szó. Ha különleges adódik, sokszor hihetetlen energiát kíván az intézkedés. Az örökifjú nagymama — Nem mostanában történt ugyan, de pályafutásom legérdekesebb históriája volt: egy családon belül három generációnak kellett apát keresnem. A nagymamának, a mamának és az unokának, Négy évig tartott, amíg sikerült kibogozni a szálakat. Aztán az egészet a nagymama „koronázta” meg: alig jutottunk túl az „apakeresésen”, ismét megjelent nálam, egy 18 éves fiúcska kíséretében. Azt hittem, örökbe akarja fogadni, de nem. Feleségül akart hozzá menni. — Jól meggondolta ? — kérdeztem tőle. — Hiszen unokája lehetne a fiú. — Igen, igaz — mondta —, de hát ez a gyerek annyira szeret, hogy öngyilkos akar lenni miattam! A 15 éves menyasszony Persze, ez valóban csuk kuriózum. A mindennapos az, hogy sok a korengedélyes menyasszony. A 15 éves Is. Jobb megoldás híján a szülők többnyire ezt választják: „törvényesíteni" a nem kívánt, túl korán jött gyermeket. — Általában nem életképesek az ilyen házasságok. Volt rá példa, hogy a fiatalasz- szonyka, akinek szombatod volt az esküvője, hétfőn már ismét a hivatal folyosóján várakozott. — Ha össze tetszett adni. tessék el is választani! — követelte. Az első es le megverte az ifjú férj. És van sok szép élménye is az anyakönyv vezetőnek. Legutóbb idős pár foglalt helyet a márványburk iletú. ünnepi pompát árasztó házasságkötő teremben. Házasságuk 60. évfordulóját jöttek ünnepelni.. ■ RADVANYI ÉVA Helyeslés — Az alkohol, barátom, megrövidíti az életet! — Tudod, hogy menynyire igazad van? Jó bor mellett valóban sokkal gyorsabban telik az idő! Forgalmi akadály Este hatkor a kivilágított Széchenyi utca még eléggé forgalmas. Nyüzsgő áradat a járdákon, torlódások a kirakatok előtt, villogó neonreklám, suhanó autók az úttesten — nagyvaros vagyunk kérem, az esti fényben talán még inkább annak tűnik Miskolc. E gondolatok foglalkoztatnak, amikor hirtelen szemtanúja leszek egy nem minden esti eseménynek, amely néhány percre kizökkent nagyvárosi hangulatomból. A Szabadság tér tájékáról egymást követik az egyes és sorozat-tülkölések, villanó autólámpák pásztázzák végig az úttestet. Mi a csuda történik ott?! Rozoga szekér imbolyog a járda és a villamossínek között. Irányát nem a gyeplő határozza meg, hanem a négy kerék, amelyek mindegyike másfelé haladna. A bakon fiatal cigányférfi ül, mellette fejkendős életepárja. A rúd mellett szürke gebe baktat csámpa - san, fokozva a kopott tengelyen gördülő kerekek széthúzó mozgását. Búsan himbálja fejét. — Hé, szaki! — lassít a szekér mellett egy maszek autós. — Nem tudja, hogy a főutcára nem szabad behajtani lovas kocsival? — Ennyit kiált ki a lehúzott ablakon, aztán gázt ad kocsijának. Közben a szekér a járda mellé szédeleg — az imént még a sínek között nyikorgóit, azért veszekedtek a járművezetők, nem tudván előzni — s néhány ácsorgó gyalogos kezelésbe veszi a bakon ülőt. — Nem látta a táblái a Tanáceház téren? Tilos a behajtás. Lovai. — A fiatal férfi felhorkan. Hallod-e, te — mondja a menyecskének , méghogy lúval! Mi bajuk maguknak evvel a szeginy lúval? Kinek árt ez a pára? — Tudja azt maga jól, ne adja a bankot! — replikáznak amazok. — Motorbiciklivel, kerékpárral, kocsival tilos a közlekedés. így irta elő a KRESZ. Töpreng egy kicsit a szekértulaj, aztán keservesen mondja: — Mert annak a Kresznek biztosan van autója. Hát nem lehet mindenkinek autója. Én csak egy csóró vagyok, nem vihetem a hátamon a cuccot, meg az asszonyt. Néz- zék-e, hát vihetem ilyen hassal? — bök áldott állapotban levő feleségére. Vihogás a járdán. Egy jóindulatú ember kisvártatva azt mondja neki: — Ember, a szabály, az szabály. Ha itt halad tovább, megbüntetik. Azt tanácsolom, térjen le a főutcáról. — Istenem, istenem, de irigyek maguk — kesereg a célba vett, de hallgatva a szóra, csupasz vesszővel rávág a gebére: — He, ne. tee! — A ló sértődötten felkapja kobakját, ránt egyet a szekéren, de aztán meggondolja magát és komótosan ballag tovább. Még látom, amint a szekér a villamos elé vágva, bekanyarodik az Állami Aruház melletti Kossuth utcába. Az utca torkolatánál ott áll a „Behajtani tilos!” jelzésű tábla... les. I.) „Ugrott” a célprémium Az egyik miskolci vállalatnál történt (a közelebbi megjelöléstől csak azért tekintünk el, mert másutt is megtörténhetett volna), hogy egy kisebb kollektíva vezetője névre szóló, cél- prémiumos feladatot kapott. A rendelkezésre álló idő rövidsége, s a kitűzött jutalom\viszonylag magas összege érthető módon lázba hozta az illetőt. Nosza, az öt részből álló munka két részét kiadta „albérletbe” egyik beosztottjának, mondván: most minden más munkát tegyen félre, a sürgős határidő miatt ez legyen a legfontosabb tennivalója, A célprémiumról hallgatott. A beosztott mégis tudomást szerzett a célprémiumról, mert a megbízatást a barátnője gépelte. Érthető és jogos volt a felháborodása, nem is igyekezett a munkával, hiszen neki nem volt érdeke a gyorsaság. A végeredmény: a vezető vasárnap is dolgozott, de a célprémiumos feladatnak így is csak egy része készült el. Ennélfogva a csalafinta vezetőnek kevesebb pénz jutott. Kérdés, leszűrte-e a tanulságot: ne légy kapzsi, többet kapsz. Hasonló eset gyakran megtörténik, s bizonyára meg is fog történni egy ideig. Mindaddig talán, amíg kápzsi középvezetők lesznek. S olyan felsőbb vezetők, akik nem mérlegelik kellő meglontoltsággal, kinek adják a célprémiumot. ("f) Disputa a hazafiságról Rényi Péter Miskolcon
