Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-20 / 69. szám

Mától vetítik Miskolcon a Tanár úrnak szeretettel című magyarul beszélő, színes angol filmet. Ha annyit mondunk, hogy a főszerepet az Oscar-díjas Sidney Poitier, a híres színes bőrű amerikai színész játssza, máris sejtjük, hogy az angoloknál oly sok gondot okozó faji kérdés áll a film közép­pontjában. A Tanár úrnak szeretettel című film egy iskolába kalauzolja a nézőket, ahol egy néger tanár emberséges pedagógiai mód­szerrel közelit a fiatalokhoz. A filmet James Clavell rendezte. T udás-utak és a valóság Egy legújabb statisztika adata szerint hazánkban fin­den negyedik ember tanul. A •szám hízelgő, pedig hiányos. Ugyanis nem tudhatjuk pon­tosan, hogy hányán, milyen fokon ismerkednek a tudo­mányokkal — magánúton. Az autodidaktákról, a magánúton tanulókról nem készítenek statisztikát. Nem tudhatjuk oontosan, hányán vannak, is­meretszerzésük milyen mód­szer szerint történik. Talán csak a mindennapi munka légzése közben derül ki, hogy a magántanulók ismeretgya­rapítása érzékelhetően és le- mérhetően növeli a társa­dalmi produktumokat is. A napokban, amidőn váro­sunkban járt Cseterki Lajos elvtárs, az Elnöki Tanács tit­kára, egy iskolai közösségben arról beszélgettünk, hogy méltánytalanul kevés figye­lem jut hazánknak azokra a polgáraira, akik nem a hiva­talos iskolai vagy szervezett tanügyi keretek között szer­zik meg tudásukat. Talán az Osztrák—Magyar Monarchia drillszerű iskolapolitikájának kísértő jelensége a kizárólag szervezett oktatásra való kon­centrálás. Hazánkban jelen pillanat­ban elképzelhetetlen, hogy valaki megjelenik egy tanin­tézménynél, bejelentve vizs­gázást szándékát, s szóba áll­janak vele. A nyugati orszá­gok iskolapolitikája nemcsak hogy elismeri, hanem jelentős mértékben támogatja is a ma­gántanulói rendszert. Tudjuk nagyon jól, nálunk az elmúlt negyed évszázad alatt a társadalom minden­ható bábáskodása, a szerve­zett oktatási rend kiépítése arra irányult, hogy közfi­gyelem előtt, a közösség tá­mogatásával szerezzék meg tudásukat, bizonyítványaikat azok, akik elől a volt ural­kodó osztály elzárta a tanu­lási lehetőséget. Huszonöt esztendő alatt mód nyílt tehát rá, hogy ki-ki megszerezze a képességeinek, ambícióinak megfelelő okle­velet. Jó néhány iskolatípus segített abban, hogy ez a fo­lyamat minél gyorsabb le­gyen. Ezek az oktatási formák betöltötték történelmi hivatá­sukat; napjainkban úgyszól­ván „szinkronban” vagyunk. De mert a társadalom külön­böző rétegeiben, közöttük a munkások, parasztok soraiban sok az eredeti, a kiváló tehet­ség, elsősorban számukra kel­lene biztosítani a magánúton való tanulás, a vizsgázás le­hetőségét. Amikor a magán­tanuló rendszer polgárjogáról beszélünk, akkor nem vala­miféle anarchikus, rögtönzés­szerű tanulásra gondolunk. Az ilyen lehetőségekkel visz- sza is lehet élni. Itt pusztán arról van szó, hogy a szerve­zett oktatás sokszínű palet­tája mellé helyezzük oda a magántanulást is, vagyis bő­vítsük a tudatgyarapítás le­hetőségeinek körét A szervezett oktatás élet­kori megkötöttségei szinte kizárják annak lehetőségét, hogy a társadalom valame­lyik tagja — éppen, amikor leginkább szükségét érzi va­lamilyen tudományág elsajá­tításának — tudáspróbára je­lentkezzék. Pedig lehetséges, hogy az illető jobban megfe­lelne a követelményeknek, mint a „gyakorló" diák. Mi­vel zömében már dolgozók­ról van szó, még az a gond sem hárulna a társadalomra, hogy az adott diploma után státuszról gondoskodjék. (párkán;) A színház új útjai? HAPPENING Romboljuk le a láthatatlan falat! Hogy mi is a happening? Ezt már többen meg akarták fogalmazni, de mind ez ideig nem sikerült. Egy biztos: ke­vesen tudják, hogy a happe­ning — amelyet én anar­chista „népünnepélynek” ne­veznék — magyar értelme valami ilyesmi: a hippik an- tiszínháza, tehát jelentős mozgalomra támaszkodik vi­lágszerte — a szocialista or­szágokat kivéve. Ha már itt tartunk, volt Budapesten is happening-be- mutató. Az egyetemi színpa­don megrendezett első elő­adást óriási, a másodikat már gyér érdeklődés mellett bo­nyolították le. Persze nem mindenütt reagált egyformán a közönség, hiszen a legva­dabb kísérletezésekkel együtt járt a botrány. Az egyetemi színházak 1968-as Nancy-i fesztiválján a genfiek meztelenre vetkőz­tek és artikuiátlanul üvöltve végigrohantak a nézőtéren. Később kiderült, hogy a darabjukat játszották, ame­lyet a színpadon csak annyi változással adtak elő, hogy derékig vetkőztek le és kor­báccsal ütötték egymást. Az­tán pórul jártak, mert amikor az egyik szereplő egy nézőnek adta a korbácsot, az jól kitöl­tötte rajta az előadás okozta mérget... No, de milyen is a happe­ning „előadás”? Hogy ne ér­hessen az elfogultság vádja, a „műfaj” vezér-együttesének tavalyi, pármai fellépését ele­venítem fel. A római (New Yorkból már kitiltották őket) együttes Ve­zetője, J. Lobéi többek között ezeket mondotta a produkció előtt: „A nézőtér és színpad közötti láthatalan falat rom­boljuk le, azért aki akar, jöj­jön fel a színpadra!” A szereplők ezután amorf építményt emeltek a színpad közepén rongyokból és fa­darabokból. Közben megkez­dődött a zene, amelyet a vi­lághírű „Musica Elettronica Viva” szolgáltatott. (Csak zá­rójelben: zenei vezetőjük és zeneszerzőjük Iván Vándor.) A részvevők beszélgettek, ké= pékét vetítettek diavetítőn, majd egy szál kötélen beve­zettek a nézőtérre 30—40 fia­talembert, papírzsákkal a fe­jükön. Később porszívóval felfújtak egy nagyon hosszú, egy méter átmérőjű nylon­csövet és kígyóként teker­getve végighúzták a színház­ban ... és mindennek nagyon örültek. Ennyit a happeningről, a hippik antiszínházáról, erről a kollektív arénáról. Végül is az érdekes — és a hagyomá­nyos irodalomra is hatással levő — hippi művészetnek a leggyengébb ága. A tagadha­tatlanul erőteljes költészetük és prózájuk mellett egyelőre alig nyom valamit a latban. A három-négy évvel ezelőtt Európában is megjelenő bo­zontos és gondozatlan hippik többsége akkor egyet jelen­tett az anarchista színházi tö­rekvésekkel; ma azonban már csak a „szakállas” külsőségek vannak meg, a színházat ko­molyan nem vevők eltűntek (?) Európa színpadairól. PÉTER LAJOS Ho apó Egerben 0]W|Ur: *1 egri tanárképati to iskola a Magyar MpkCzUraaiis Elnöki Tanácsának engedélyével Ho Si Mink nevét vette íel tegnap. A Ho szócska, mellyel a nemrég elhunyt marxista po­litikus neve kezdődik, azt jelenti: tanító. A név viselő­jét tisztelték Európában és évtizedeken át követték Ázsiában. Az ötágú csillaggal ékesített kék-vörös vietnami zászló alatt azt mondta a VDK budapesti nagykövete Egerben: „A fájdalmat forra­dalmi tettekké változtatjuk”. Amerikában negyvenezer név került koporsóba a "^mi­nap. A vietnamiak fájdalmát ismeri a világ... * A korszerű kollégium fo­lyosóin a vitrinekben zászlók, képek, s két alumínium gyű­rű. Ékkőként mindegyikben egy-egy ezres nagyságrendű szám. Lelőtt amerikai gépek maradványai. A Vinh-i peda­gógiai főiskola diákjai most a dzsungel bambuszkunyhóiban tanulnak. Főiskolájuk romok­ban hever. A két gyűrűt so­kan megnézik ott a tárlóbap. Égy diáklány arról beszél, hogy századunkban nincs szükség Prométheuszokra. Példaképeink nem titánok, hanem „csak" az ember, aki képes lesz megteremteni az élet melegét és a béke biz­tonságát. A fekete vietnami lányok csillogó szemmel fi­gyelnek. Magyar ösztöndíja­sok. Csinosan öltöznek, ké­nyelmes szállodában laknak. Napközben műszaki ismere­teket tanulnak, este azonban sokáig nem tudnak el­aludni ... * Az egri az első főiskola, amely nevet kap. Kazinczy, Kölcsey, Bessenyei, Apáczai Csere János hazájában egy távoli kis ország fiának ne­vét választottuk... Mert Ho magyarul azt jelenti: tanító, mert a Vinh-i testvériskola ősz dékánja földet művel és sebeket kötöz, mert nem pusztán jelszót, hanem el­kötelezettséget jelent ez a mondat: Veled vagyunk, Vietnam! A Találkozás Mától vetítik A HÁRMAS MANÖVER A legújabb NDK bűnügyi film cselekményének szálai Közel-Keleten, az NDK-ban és az NSZK-ban bonyolód­nak. A bonni külügyminisz­térium és a szövetségi hír­szerző iroda emberei azt a feladatot kapják, hogy bár­milyen áron tegyék lehetet­lenné az NDK iparának és szakembereinek külföldi sike­reit. Erre jó alkalmat vélnek látni abban, hogy egy közel- keleti országnak szállítandó óriás turbinát használhatat­lanná tegyenek. Az ügynökök irányítója egy találékony és mindenre elszánt mémöknc, ő a lelke az egész hosszú ak­ciónak, amelybe fél-arab fotó- riportemőtől, homályos múltú főmérnökig a legkülönfélébb embereket vonja be. Az NDK illetékes szervei azonban idő­közben tudomást szereznek a manőverek terveiről, s meg­kezdődik a különös, inkogni. tóban zajló fogócska. Rudi Kurznuk Wenzel Ren­ner forgatókönyve nem sok lehetőséget adott arra, hogy A hármas manőverben ezt a fogócskát jó iramúra pörgesse fel. Hosszú, részletes magyará­zatok veszik el a helyet a bűnügyek izgalmát elsődlege­sen hordozó akcióktól, s így nem marad más hátra, mint­hogy a szereplők az eljátszás helyett — elmeséljék az iz­galmas akciók egy részét. A cselekmény így elvész a ko­mótosan előadott részletek­ben, másrészt viszont fontos információk maradnak a kel­leténél tovább titokban, olya­nok, amelyek ismerete nélkül a néző kívül marad a történe­ten, a versenyfutás izgalmán. Némi kárpótlást nyújt ezért az, hogy a néző sok jóismerő­sével találkozik a filmen, akiket a tv-beli bűnügyi fil­mekben látott. Kiemelkedik a nagyszámú szereplőgárdá­ból a szép és ravasz mér- nöknő-ügynököt alakító Ma­rion van de Kamp. — 1 — Istvánffy Gyula emlékkiállítás Ma, november 20-án lap­zártakor kiállítás nyílt a mis­kolci 3-as számú, Istvánffy Gyula Általános Iskolában. A Herman Ottó Múzeum rende­zésében szervezett .tárlat az iskola névadójának munkás­ságát mutatja be. Hat tablón sorakoznak fel Istvánffy Gyu­lának, a kiváló néprajztudós­nak munkái; matyó és palóc gyűjtései, a néprajzi emlékek sokasága. A kiállítás vendé­geit dr. Bodgál Ferenc mu­zeológus kalauzolta. éjféltől reggelig VEREKEDÉS A REPÜLŐTÉREN Verekedés tört ki a repülő­téri alkalmazottak két rivális szakszervezetének tagjai kö­zött a karachi repülőtéren. A rendőrség gumibotokkal és. könnyfakasztó bombákkal kergette szét a mintegy 1000 főnyi tömeget. Az összetűzés nek 35 sebesültje van. JÁRNI TANUL Abebe Biklla, Etiópia kel­szeres olimpiai bajnok mara­toni futója ez év tavaszán baleset során súlyosan meg­sérült, részlegesen megbénult Bikilát azóta Angliában gyógykezelik, a legutóbbi je­lentések szerint már járni ta­nult. Bikila arra számít, hogy az év végére visszatérhet ha zájába. FOGOLYLÁZADÁS A chilei főváros, Santiago egyik börtönében véres ütkö­zetre került sor a fellázadt foglyok és őrzőik között. Az összecsapásnak egy halálos áldozata és hatvan sebesültje van. FOGVA TARTOTTAK A MINISZTERT Ismét kétezer paraszt tün­tetett Franciaországban, Nan­tes-ban, miközben a bíróság tárgyalta annak a három tár­suknak az ügyét, akik a fran­cia közoktatásügyi miniszteri; néhány órán át fogva tartot­ták. A bíróság kéthónapi bör­tönre ítélte a vétkeseket. SZÍVBAJOS LETT Guy Cluseau, a marokkói labdarúgó-válogatott 42 éves edzője szívbántalmakkal kór­házba került. Mindez azok után történt, hogy a marok­kói válogatott kivívta a jogot, a jpvő évi mexikói világbaj­nokság 16-os döntőjébe való részvételre. Az izgalmak meg­viselték az edző szívét. ELÍTÉLTÉK Dimitrije Zsikovics belgrá­di egyetemi tanárt kilenc- havi börtönre ítélte a szerb bíróság. Az volt a vád ellene, hogy jugoszlávellenes propa­gandát fejtett ki az o.rszágban azzal, hogy könyvet írt, amelyben támadta Jugoszlá­via gazdasági reformját és az önigazgatási rendszert. MEGVESZTEGETTE A KAPUST Antun Frabetics, az olim­piai Ljubljana labdarúgó- csapat vezetőségi tagja, a he­lyi hitelbank osztályvezetője megjelent a szarajevói csapat kapusának lakásán és arra kérte, hogy „lazsáljon a mér­kőzésen”. Ha a ljubljanai csa­pat győz, 20 000 új dinárt kap, a döntetlenért az összeg felét. A kapus feljelentette a meg­vesztegető! akit letartóztat­tak. A kapus a második üzleti tárgyaláson magnetofonra vette a vesztegető minden szavát. TŰZ A FOSZTOGATÓKRA A lagosi rendőrség az este tüzet nyitott a külvárosban üzleteket fosztogató tömegre, aminek következtében leg­alább három személy életét vesztette. A lagosi zavargá­sok oka egyelőre ismeretlen, LOLA IKREKET HOZOTT A VILÁGRA Lola, a Budapesti Állatkert közismert nőstényoroszlánja három oroszlánbébit hozott a világra. Az emberhez szokott, szinte szelíd mamaoroszlán értékes csemetéinek megvá­sárlása, elcserélése iránt már­is sok külföldi állatkert én» deklődött,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents