Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)
1969-11-20 / 69. szám
Segyen-vőliyon, de nem Malim Igami tmM-m m pamatzosnakt Ellenőrzés a kórházi konyhákon A magyaros konyhát a zsíros, fűszeres etelek jellemzik. Az orvosok szerint jóval több kalóriát fogyasztunk, mint ameny- nyit szervezetünk igényel. Természetes, hogy a kórházakban — ezzel szemben — igyekeznek az egészségügyi követelményeknek megfelelően főzni. A házi és kórházi koszt közötti eltérés eleve panaszokat szül, a betegek egy része úgy véli, hogy a gyógykezelés egyben kényszerű fogyókúrát is jelent. Mindezt nem azért mondtuk el, hogy — fogadatlan prókátorként — védelmére keljünk a kórházi szakácsoknak. A szép számú panasz között akad olyan is, ami nem egészen alaptalan. Ezt bizonyítja a Nép: Ellenőrzés nemrégiben lefolytatott vizsgálata. A Tüdőgyógyintézetben — az ellenőrzés szerint — hiánytalan a nyersanyag vételezése, s az előre elkészített receptek figyelembevételével történik. Hiba azonban, hogy a forintértéket nem határozzák meg és így nem lehet megállapítani. hogy eltérnek-e a normától. Kifogásolták a népi ellenőrök továbbá, hogy a diétás nyersanyagot együtt számolják el a normál étkezésével és így — a másik rovására — mennyiségi vagy minőségi cserék történhetnek. Alaposan körülnéztek a konyhán Is az ellenörök és bizony erősen kifogásolható állapotot találtak. A padlózat töredezett, s ezért nehezen tisztítható. Nem tartják be a dolgozók a mosogatás előírásait sem, pedig — felesleges bizonyítgatnunk — a tbc- osztályon rendkívül fontos követelmény a higiénia. Néhány észrevétel a Csabai kapu 9. szám alatti egységben végzett ellenőrzés anyagából : a konyhán az adott nyersanyagmennyiségből hetvennel több sütemény készült a kívántnál, s igy „soványabbak” lettek az édességek. (Reméljük, hogy a süteménytöbblet végül a betegek asztalára került!) Az ételkóstoló jó eredménynyel zárult. A kitálalt adagok azonban sorra kisebbnek bizonyultak a normánál. Igaz, nem sokkal: a borsostokány átlagosan 1,1, a sertéssült pedig 1 dekával. Ilyen kis eltérést talán észre sem vesz a beteg. De sok kicsi sokra megy! Az Egyesített Kórházak tf. sz. kórházában is körülnéztek a konyhán a népi ellenőrök, s a nyersanyagok kivételezésénél több ízben is súlyeltérést tapasztaltak. Helytelen az is, hogy a befőtteket, kompótokat literre számolják el, s így az adagok elosztásánál aránytalanságok fordulhatnak elő. S a nyersanyagok mérésére vajon csak véletlenül használnak olyan súlyokat, melyek nem hitelesek? Egyetértünk a népi ellenőrökkel, akik az élelmezésvezető felelősségre vonását javasolták ezért. Mint ahogy felelősségre vonást sürgetnek a következő megállapítások is: „A hűtőpult szennyezett és ez fertőzést okozhat... A konyhában dolgozók az étel készítése közben dohányoznak és strandpapucsban járkálnak az ételek között... Kevésnek találtuk a 7 deka nyers színhúsból készült párolt marhaszelet 4 dekás tálalási súlyát.” Reméljük, hogy a vizsgálatot hathatós belső intézkedések követik, értve ez alatt a mulasztók felelősségre vonását is. BÉKÉS DEZSŐ Nem csoda, ha időnként nagytakarítást kell rendezni a Tiszai pályaudvar környékén: naponta 25—30 ezer utas fordul meg az állomáson és nekik is részük van abban, hogy évente több mint 200 ezer forintot fordít a vasút festésre, karbantartásra, takarításra. A három perontető átfestése most 160 ezer forintba került. AZ ELSŐK EGYIKE As építők a jövő nyáron beköltösnek A Petnehází lakótelep, a Népkert, a Kun Béla és a Dessewffy utcák által határolt városrészben az utóbbi hónapok alatt — szerény számítások szerint is — legalább ötvenszer bontották fel az útburkolatot a gázmű munkásai. A bontás még csak rendjén volna hiszen * lakosság érdekében történik —, annál több bosszúságot okoznak azonban a „helyreállítás” után maradó buckák, törmelékhalmok, balesetveszélyes gödrök. A Rosenberg házaspár utcát jó néhány hónappal ezelőtt bontották fel. A munka elhúzódott, így csak mostanában jutottak el a méteres árok betemetéséig. A valaha tiszta, aszfaltozott utca ma egyre inkább dűlő- utnak néz ki, a vigyázatlan autósok tengelyig beragadnak a puha földbe. Az utca felső szakaszán pedig még most is ott a gödör, a mellé állított figyelmeztető deszkakordont régen bedöntötték a járművek. A meredekségéről és télen síkosságáról közismert Mikes Kelemen utcában is egymást érik a buckák, útsüllyedések. A felbontott utakat egészen furcsa módon állítják helyre. A kiásott földet visz- szalapátolják, úgy-ahogy ledöngölik, tetejére rakják a bontásnál összetöredezett beton- és aazfnltdarabokat, vagy a macskaköveket. A gázmű állandóan munkaerő-gondokkal küzd, nehezen talál kubikost, segédmunkást. Előfordul, hogy félnapokra megáll a munka, mert nincs, aki kiássa az árkokat. Mégsem fogadhatjuk el az indokokat! Ütjaink. járdáink sok millió forintba kerülnek. és egyetlen útsüllyedés is halálos balesetet okolhat. PUSZTAI IVA Naplókat, emlékeztető feljegyzéseket nézegetek. Es egy iskola fényképét... Tíz éve épült a tudás e hajléka — éppen ma tíz esztendeje vette birtokába 717 kis honfoglaló. Ködös, didergős november húszadika volt. De ki törődött akkor az idővel? A benti meleg levétette a felöltőt, s az őröm iz fűtött: íme, az elsők egyike; előfutára azoknak az iskoláknak, amilyeneket a jövő ígér.». Ez az iskola ma már nem számít fiatalnak. Bár maga az épület még újnak tűnik — jól vigyáztak rá! —, szelleme, tapasztalatai öreg tanulsággá halmozódtak; s e tíz év alatt sok-sok fecskefiókája is kiröppent, embernyi emberré cseperedve, magával -víve az életbe mindazt a jót, amit iskolájuk adott útravalóul. A tanári kar? A régiek közül heten maradtak. Dósa Károlyné, Dósa Lajosné, Bodnár Béláné, Darvas Istvánná, Molnár József né, Letek László. Es az igazgató, Kőhalmi Károly, akinek időközben kissé fehérebb lett u haja, de éppoly fiatalos lelkesedéssel irányítja az iskolát, mint tíz évvel ezelőtt Módom volt rá, hogy az évek során ne szakadjon meg kapcsolatom az iskolával. S most, ahogy a gondos betűkkel írott, díszített naplókat lapozom, kedves emlékek sokasága gyűlik elém. És gondolkozom, igazából ml jellemző a Kilián-északi, 35-ös számú Általános Iskolára? Minden bizonnyal ma is az, amit egyik kollégám ezelőtt kilenc évvel állapított meg az akkor még alig egyesztendős iskoláról: „Ebben az Iskolában olyan szoros, baráti a kapcsolat a tantestület, a szülők és a patronáló szervek között, amilyen talán sehol másutt nincs.” Sszak-Ma- gyarorszég, I960.) Nagy dolog volt ez akkor. Hiszen a telep maga is fiatal volt, sőt meg se épült teljesen. Sokféléi, sokféle család telepedett le, nem kis részük vidékről jött, magukkal hozva bizonyos előítéleteket a városi életről. Harmóniát teremteni az iskola és a telep között, bizony, sok-sok türelmet, megértést kívánt. A törekvést siker koronázta. Emlékszem, itt soha nem voltak üresek a tantermek, ha szülői értekezletet tartottak; évnyitókon szűknek bizonyult az udvar; ünnepségek alkalmával illatoztak a folyosók a sok-sok virágcsokortól. Jó szellemű, pezsgő ritmusú ez az iskola. Talán éppen azért, mert nem zárkózik el a külvilág elől, együtt él a társadalommal, A naplók betűi erről vallanak ... Ma tíz éve avatták. De ma csak szflkkftrű a megemlékezés, A nagy ünnepet a negyedszázados dátummal kötik össze, jelezvén ezzel azt, hogy ez az iskola, amely tíz éve épült, és a szabadság, amely huszonöt éve adatott — szorosan összetartoznak. les.) (Folytatás tu 1. oldatról.) A 3-as rendeletet eddig a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál használták ki, hajtották végre a legjobban. Tervezetük az ország számos vállalatánál érdeklődést keltett, A terv szerint a BÁÉTV §8 másfél, két- és háromszobás társasház építéséhez nyújt segítséget dolgozóinak. Egy 36,5 négyzetméteres, másfél szobás lakás ára 158 ezer forint A 3-as rendelet értelmében az állam ebből az ösz- szegből 38 ezer forintot elenged. Az OTP 30 ezer forintot kölcsönöz megfelelő kamat ellenében akkor, ha a dolgozó 18 ezer forint készpénzzel rendelkezik. A fennmaradó 72 ezer forintot a vállalat adja kölcsön 25 évre, az arra érdeme» dolgozóknak. Hisz év után... Az első öt évben minden lakás után havonta 240 forintot törleszt a dolgozó. A hatodik évben a törlesztés következő öt évi összegéből 2400 forintot elenged a vállalat. Ez azt jelenti, hogy a hatodik évtől kezdve már csak 200 forintot kell havonta törleszteni a munkásnak. A tizenegyedik évben 4800 forintot enged el a vállalat, s így 160 forintra csökken a havi részlet. A tizenhatodik évben ismét 7200 forintot enged el a vállalat, s ennélfogva a törlesztés mértéke már csak havi 120 forint. Húsz év után a vállalat a még hátralevő tartozást (14 ezer forint) elengedi. így húsz óv alatt a vállalat a 72 ezer forint kamatmentes kölcsönből 38 ezer 800 forintot enged el. A kétszobás lakásnál ez az összeg 40 ezer 800 forint, a 3 szobásnál 51 ezer 380 forint. A húsz év eltelte után a lakás kizárólagos tulajdona lesz a dolgozónak. Lehetne jobb is A BÁÉV tervezete érthetően nagy érdeklődést váltott ki a vállalat dolgozói között. Az 56 lakásra ■— amelyeket a jövő év nyarán már át is adnak — száznegyven jelentkező jutott. Több lakást azonban nem tud finanszírozni a vállalat. Ennek legfőbb oka, hogy csak a részesedési alap terhére adhatja meg a fizetési engedményt. Ez húszéves Budapest és Debrecen után harmadikként, 1965-ben hoz. ták létre Miskolcon a kijózanító állomást. Hosszú évtizedek gondját oldották meg ezzel, mert korábban a leré- szegedett — és legtöbbször garázda — embereket a többi betegekkel együtt kellett elhelyezni. Jelenleg havonta átlagosai80 személyt szállítanak be ide kijózanítás céljából. Jó hecc a Halászcsárdába» B. Gábor 17 éves fiatalembert éjjel fél 2-kor hozzák be Azonnali gyomormosásra van szüksége. Kábultan fetreng a tolókocsin. Reggeltájt ébredezik. Őérte még csak a kétségbeesett mamája rohan be sírva. — A Halászcsárdában Ittunk a haverokkal —• dicsekszik büszkén. — „Anyatej való még neked!” — ugrattak a srácok, aztán lehúztam három felet, Azt hittem, én leszek a Jani. Többre már nem Is emlékszem... ők is Itt vannak? — kérdezi bánatosan. Malvin jubilál — Malvin jubilál, huszon- ötödször van itt — jegyzi viszonylatban, 56 lakásnál 2 millió 376 ezer forint. A vállalat vezetői szerint a 3-as rendelet még jobb lenne, ha az engedményt nem a már megadóztatott részesedés: alapból, hanem a még adózatlan nyereségből lehetne levonni. NYIKES IMRE meg keserűen az ápoló, miközben a kartonját állítja ki. — Igazi törzsvendég. Fizetés után menetrendszerűen jön. Otthonosan mozog a „nagy mosás” végeztével a folyosón. Szemmel láthatóan jól érzi itt magát. — Sz. Malvin vagyok — mutatkozik be. — ... Voltam már elvonón is. Maguk azt hiszik, hogy én magamtól járok ide? — sandít félre, az ügyeletes rendőrre. Alig ittam... R. Győző cipészmester a névnapját ünnepelte. (Ez év., ben ötödször — a kartonja szerint.) Erre mondják, hogy drága mulatság volt. Lassan eszmél, hogy hővé került. — Nem is ittam sokat, csalt sajnos, tudja, erős gyomorsavam van. Esküszöm, hogy csak egy keveset ittam — ismételgeti makacsul. A ruhatárban felleltározzák a holmijait. Zsebéből három rózsaszínű italcech kandikál, ki. összesen 2310 forintról szólnak. Mámoros éjszaka után Hajnal a kijózanítóban SZÁNTÓ ISTVÁN
