Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-20 / 69. szám

Segyen-vőliyon, de nem Malim Igami tmM-m m pamatzosnakt Ellenőrzés a kórházi konyhákon A magyaros konyhát a zsíros, fűszeres etelek jellemzik. Az orvosok szerint jóval több kalóriát fogyasztunk, mint ameny- nyit szervezetünk igényel. Természetes, hogy a kórházakban — ezzel szemben — igyekeznek az egészségügyi követelmé­nyeknek megfelelően főzni. A házi és kórházi koszt közötti eltérés eleve panaszokat szül, a betegek egy része úgy véli, hogy a gyógykezelés egyben kényszerű fogyókúrát is jelent. Mindezt nem azért mond­tuk el, hogy — fogadatlan prókátorként — védelmére keljünk a kórházi szakácsok­nak. A szép számú panasz kö­zött akad olyan is, ami nem egészen alaptalan. Ezt bizo­nyítja a Nép: Ellenőrzés nemrégiben lefolytatott vizs­gálata. A Tüdőgyógyintézetben — az ellenőrzés szerint — hiány­talan a nyersanyag vétele­zése, s az előre elkészített re­ceptek figyelembevételével történik. Hiba azonban, hogy a forintértéket nem ha­tározzák meg és így nem lehet megállapí­tani. hogy eltérnek-e a normától. Kifogásolták a népi ellenőrök továbbá, hogy a diétás nyers­anyagot együtt számolják el a normál étkezésével és így — a másik rovására — mennyi­ségi vagy minőségi cserék történhetnek. Alaposan körülnéztek a konyhán Is az ellenörök és bizony erősen kifogásolható állapotot találtak. A padlózat töredezett, s ezért nehezen tisztítható. Nem tartják be a dolgozók a mosogatás előírá­sait sem, pedig — felesleges bizonyítgatnunk — a tbc- osztályon rendkívül fontos követelmény a higiénia. Néhány észrevétel a Csabai kapu 9. szám alatti egység­ben végzett ellenőrzés anya­gából : a konyhán az adott nyersanyagmennyiség­ből hetvennel több sü­temény készült a kí­vántnál, s igy „sová­nyabbak” lettek az édességek. (Reméljük, hogy a sütemény­többlet végül a betegek asz­talára került!) Az ételkóstoló jó eredmény­nyel zárult. A kitálalt adagok azonban sorra kisebbnek bi­zonyultak a normánál. Igaz, nem sokkal: a borsostokány átlagosan 1,1, a sertéssült pe­dig 1 dekával. Ilyen kis elté­rést talán észre sem vesz a beteg. De sok kicsi sokra megy! Az Egyesített Kórházak tf. sz. kórházában is körülnéztek a konyhán a népi ellenőrök, s a nyersanyagok kivételezé­sénél több ízben is súlyelté­rést tapasztaltak. Helytelen az is, hogy a befőtteket, kom­pótokat literre számolják el, s így az adagok elosztásánál aránytalanságok fordulhat­nak elő. S a nyersanyagok méré­sére vajon csak vélet­lenül használnak olyan súlyokat, melyek nem hitelesek? Egyetértünk a népi ellenőrök­kel, akik az élelmezésvezető felelősségre vonását javasol­ták ezért. Mint ahogy felelős­ségre vonást sürgetnek a kö­vetkező megállapítások is: „A hűtőpult szennyezett és ez fertőzést okozhat... A kony­hában dolgozók az étel készí­tése közben dohányoznak és strandpapucsban járkálnak az ételek között... Kevésnek találtuk a 7 deka nyers szín­húsból készült párolt marha­szelet 4 dekás tálalási súlyát.” Reméljük, hogy a vizsgála­tot hathatós belső intézkedé­sek követik, értve ez alatt a mulasztók felelősségre voná­sát is. BÉKÉS DEZSŐ Nem csoda, ha időnként nagytakarítást kell rendezni a Tiszai pályaudvar környékén: naponta 25—30 ezer utas fordul meg az állomáson és nekik is részük van abban, hogy évente több mint 200 ezer forintot fordít a vasút festésre, karbantar­tásra, takarításra. A három perontető átfestése most 160 ezer forintba került. AZ ELSŐK EGYIKE As építők a jövő nyáron beköltösnek A Petnehází lakótelep, a Népkert, a Kun Béla és a Dessewffy utcák által hatá­rolt városrészben az utóbbi hónapok alatt — szerény szá­mítások szerint is — leg­alább ötvenszer bontották fel az útburkolatot a gázmű munkásai. A bontás még csak rendjén volna hiszen * lakosság érdekében törté­nik —, annál több bosszúsá­got okoznak azonban a „hely­reállítás” után maradó buc­kák, törmelékhalmok, bale­setveszélyes gödrök. A Rosenberg házaspár ut­cát jó néhány hónappal ez­előtt bontották fel. A mun­ka elhúzódott, így csak mos­tanában jutottak el a méte­res árok betemetéséig. A va­laha tiszta, aszfaltozott ut­ca ma egyre inkább dűlő- utnak néz ki, a vigyázatlan autósok tengelyig beragad­nak a puha földbe. Az utca felső szakaszán pedig még most is ott a gödör, a mellé állított figyelmeztető deszka­kordont régen bedöntötték a járművek. A meredekségéről és télen síkosságáról közis­mert Mikes Kelemen utcá­ban is egymást érik a buc­kák, útsüllyedések. A felbontott utakat egé­szen furcsa módon állítják helyre. A kiásott földet visz- szalapátolják, úgy-ahogy le­döngölik, tetejére rakják a bontásnál összetöredezett be­ton- és aazfnltdarabokat, vagy a macskaköveket. A gázmű állandóan mun­kaerő-gondokkal küzd, nehe­zen talál kubikost, segéd­munkást. Előfordul, hogy félnapokra megáll a munka, mert nincs, aki kiássa az ár­kokat. Mégsem fogadhatjuk el az indokokat! Ütjaink. jár­dáink sok millió forintba ke­rülnek. és egyetlen útsüllye­dés is halálos balesetet okol­hat. PUSZTAI IVA Naplókat, emlékeztető fel­jegyzéseket nézegetek. Es egy iskola fényképét... Tíz éve épült a tudás e hajléka — éppen ma tíz esztendeje vette birtokába 717 kis honfoglaló. Ködös, didergős november húszadika volt. De ki törődött akkor az idővel? A benti me­leg levétette a felöltőt, s az őröm iz fűtött: íme, az elsők egyike; előfutára azoknak az iskoláknak, amilyeneket a jövő ígér.». Ez az iskola ma már nem számít fiatalnak. Bár maga az épület még újnak tűnik — jól vigyáztak rá! —, szelleme, ta­pasztalatai öreg tanulsággá halmozódtak; s e tíz év alatt sok-sok fecskefiókája is ki­röppent, embernyi emberré cseperedve, magával -víve az életbe mindazt a jót, amit is­kolájuk adott útravalóul. A tanári kar? A régiek kö­zül heten maradtak. Dósa Károlyné, Dósa Lajosné, Bod­nár Béláné, Darvas Istvánná, Molnár József né, Letek László. Es az igazgató, Kő­halmi Károly, akinek idő­közben kissé fehérebb lett u haja, de éppoly fiatalos lel­kesedéssel irányítja az isko­lát, mint tíz évvel ezelőtt Módom volt rá, hogy az évek során ne szakadjon meg kapcsolatom az iskolával. S most, ahogy a gondos betűk­kel írott, díszített naplókat lapozom, kedves emlékek so­kasága gyűlik elém. És gon­dolkozom, igazából ml jel­lemző a Kilián-északi, 35-ös számú Általános Iskolára? Minden bizonnyal ma is az, amit egyik kollégám ezelőtt kilenc évvel állapított meg az akkor még alig egyesztendős iskoláról: „Ebben az Iskolá­ban olyan szoros, baráti a kapcsolat a tantestület, a szü­lők és a patronáló szervek között, amilyen talán sehol másutt nincs.” Sszak-Ma- gyarorszég, I960.) Nagy dolog volt ez akkor. Hiszen a telep maga is fiatal volt, sőt meg se épült telje­sen. Sokféléi, sokféle család telepedett le, nem kis részük vidékről jött, magukkal hoz­va bizonyos előítéleteket a városi életről. Harmóniát te­remteni az iskola és a telep között, bizony, sok-sok türel­met, megértést kívánt. A tö­rekvést siker koronázta. Em­lékszem, itt soha nem voltak üresek a tantermek, ha szülői értekezletet tartottak; évnyi­tókon szűknek bizonyult az udvar; ünnepségek alkalmá­val illatoztak a folyosók a sok-sok virágcsokortól. Jó szellemű, pezsgő rit­musú ez az iskola. Talán ép­pen azért, mert nem zárkózik el a külvilág elől, együtt él a társadalommal, A naplók be­tűi erről vallanak ... Ma tíz éve avatták. De ma csak szflkkftrű a megemléke­zés, A nagy ünnepet a ne­gyedszázados dátummal kötik össze, jelezvén ezzel azt, hogy ez az iskola, amely tíz éve épült, és a szabadság, amely huszonöt éve adatott — szo­rosan összetartoznak. les.) (Folytatás tu 1. oldatról.) A 3-as rendeletet eddig a Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál használták ki, hajtották végre a legjob­ban. Tervezetük az ország számos vállalatánál érdeklő­dést keltett, A terv szerint a BÁÉTV §8 másfél, két- és háromszobás társasház építéséhez nyújt segítséget dolgozóinak. Egy 36,5 négyzetméteres, másfél szobás lakás ára 158 ezer fo­rint A 3-as rendelet értel­mében az állam ebből az ösz- szegből 38 ezer forintot el­enged. Az OTP 30 ezer fo­rintot kölcsönöz megfelelő kamat ellenében akkor, ha a dolgozó 18 ezer forint kész­pénzzel rendelkezik. A fenn­maradó 72 ezer forintot a vállalat adja kölcsön 25 év­re, az arra érdeme» dolgo­zóknak. Hisz év után... Az első öt évben minden lakás után havonta 240 fo­rintot törleszt a dolgozó. A hatodik évben a törlesztés következő öt évi összegéből 2400 forintot elenged a vál­lalat. Ez azt jelenti, hogy a hatodik évtől kezdve már csak 200 forintot kell havon­ta törleszteni a munkásnak. A tizenegyedik évben 4800 forintot enged el a vállalat, s így 160 forintra csökken a havi részlet. A tizenhatodik évben ismét 7200 forintot en­ged el a vállalat, s ennél­fogva a törlesztés mértéke már csak havi 120 forint. Húsz év után a vállalat a még hátralevő tartozást (14 ezer forint) elengedi. így húsz óv alatt a vállalat a 72 ezer forint kamatmentes kölcsönből 38 ezer 800 forin­tot enged el. A kétszobás la­kásnál ez az összeg 40 ezer 800 forint, a 3 szobásnál 51 ezer 380 forint. A húsz év eltelte után a lakás kizáró­lagos tulajdona lesz a dol­gozónak. Lehetne jobb is A BÁÉV tervezete érthe­tően nagy érdeklődést vál­tott ki a vállalat dolgozói között. Az 56 lakásra ■— amelyeket a jövő év nyarán már át is adnak — száz­negyven jelentkező jutott. Több lakást azonban nem tud finanszírozni a vállalat. Ennek legfőbb oka, hogy csak a részesedési alap ter­hére adhatja meg a fizetési engedményt. Ez húszéves Budapest és Debrecen után harmadikként, 1965-ben hoz. ták létre Miskolcon a kijóza­nító állomást. Hosszú évtize­dek gondját oldották meg ezzel, mert korábban a leré- szegedett — és legtöbbször garázda — embereket a többi betegekkel együtt kellett el­helyezni. Jelenleg havonta átlagosai­80 személyt szállítanak be ide kijózanítás céljából. Jó hecc a Halászcsárdába» B. Gábor 17 éves fiatalem­bert éjjel fél 2-kor hozzák be Azonnali gyomormosásra van szüksége. Kábultan fetreng a tolókocsin. Reggeltájt ébredezik. Őérte még csak a kétségbeesett ma­mája rohan be sírva. — A Halászcsárdában It­tunk a haverokkal —• dicsek­szik büszkén. — „Anyatej való még neked!” — ugrattak a srácok, aztán lehúztam há­rom felet, Azt hittem, én le­szek a Jani. Többre már nem Is emlékszem... ők is Itt vannak? — kérdezi bánato­san. Malvin jubilál — Malvin jubilál, huszon- ötödször van itt — jegyzi viszonylatban, 56 lakásnál 2 millió 376 ezer forint. A vál­lalat vezetői szerint a 3-as rendelet még jobb lenne, ha az engedményt nem a már megadóztatott részesedés: alapból, hanem a még adó­zatlan nyereségből lehetne levonni. NYIKES IMRE meg keserűen az ápoló, mi­közben a kartonját állítja ki. — Igazi törzsvendég. Fizetés után menetrendszerűen jön. Otthonosan mozog a „nagy mosás” végeztével a folyosón. Szemmel láthatóan jól érzi itt magát. — Sz. Malvin vagyok — mutatkozik be. — ... Voltam már elvonón is. Maguk azt hiszik, hogy én magamtól já­rok ide? — sandít félre, az ügyeletes rendőrre. Alig ittam... R. Győző cipészmester a névnapját ünnepelte. (Ez év., ben ötödször — a kartonja szerint.) Erre mondják, hogy drága mulatság volt. Lassan eszmél, hogy hővé került. — Nem is ittam sokat, csalt sajnos, tudja, erős gyomorsa­vam van. Esküszöm, hogy csak egy keveset ittam — is­mételgeti makacsul. A ruhatárban felleltározzák a holmijait. Zsebéből három rózsaszínű italcech kandikál, ki. összesen 2310 forintról szól­nak. Mámoros éjszaka után Hajnal a kijózanítóban SZÁNTÓ ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents