Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)
1969-11-26 / 74. szám
Lesz kályha, de kevés Az üzletekben változatlanul hiánycikk a kályha, s bár az igényeket a kereskedelem korántsem tudja kielégíteni, az év végéig mintegy 2000 olaj-, csaknem másfél ezer zománc- és 600 hordozható cserépkályhát kapnak a megye vas-műszaki boltjai. jfc Kedves vendégei voltak tegnap szerkesztőségünknek. A 32. sz. Ady Endre Általános Iskola VI/a. osztályának négy úttörője — a Szputnyik őrsből — keresett fel bennünket. Tablót készítenek Miskolc kulturális életének a felszabadulás óta elért eredményeit tükröző dokumentumokból. Mivel a Déli Hír. lap megjelentetése is ez eredmények közé tartozik, behatóan érdeklődtek lapunk eddigi történetéről. Képünkön a pajtások: Buday László. Fancsali Péter, Molnár József, Czur- kó Szilárd. (Agotha Tibor felvétele.) Hatszáz vöröskeresztes Egy csapatban egy miskolci Városismeretükről adnak számot november 30-án és december 10-én a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói. Aki a novemberi selejtezőn jó eredményt akar elérni, az máris ismerkedhet a városunk felszabadulására vonatkozó adatokkal. A résztvevőknek ismerniük kell azokat az ipari létesítményeket, középületeket, idegenforgalmi nevezetességeket sfcb. is, amelyek az utóbbi 25 évben születtek városunkban. S hogy ne legyen egyenlőtlen a harc, a vetélkedő 3 fős csapatainak csak egy-egy miskolci hallgató tagja lehet. A decemberi döntő legjobbjai jelentős pénzjutalmat kapnak. Piacfejlesztés az I. kerületben Az I. kerületben régi gond, hogy a piacok szűkek. Fejlesztésre vár a vásárcsarnok is. A fejlesztési koncepciót vitatja meg a kerületi tanács végrehajtó bizottsága soron következő ülésén. Amikor a három diósgyőri gyár (DIMÁVAG, Nehézszerszámgépgyár és Könnyűgépgyár) 1963-ban Diósgyőri Gépgyár néven egyesült, a gyári Vöröskereszt-szervezetek csaknem teljesen széthullottak. A pártbizottság segítségével azonban csakhamar újjászerveződtek. Jelenleg már mintegy 600 vöröskereszA hal kevés^ a pariser sok vizet kapott A vizsgálat eredménye: ehetetlen Munkában az élelmiszer-higiénikusok — Kérek húsz deka pariiért! — hangzik a pult előtt a kívánság. — De kérem, ebben olyan lyukak vannak, mint egy ötforintos, a vége meg csupa víz — méltatlankodik a vevő. Az eladó tehetetlenül tárja szét karját, jelezve, ő nem tud ezzel mit kezdeni... Annál inkább az Állatorvosi Élelmiszerhigiéniai Szolgálat ellenőrei. Megállapítják, nogy a parizer rossz technológiával készült, a helytelen őrlés, tömörítés miatt egész járatok vannak benne, a végében pedig zacskóra való ,vadvíz” gyűlt össze. Elkészül a jegyzőkönyv, a párizsit lefoglalják, és csökkentett áron, a hatósági húsboltban hozzák forgalomba. Elkobzott pontyok Az Élelmiszerhigiéniai Szol- álat munkatársai októberben .öbbek között 162 kiló halat, iiúsz kiló füstölt árut koboztak el a miskolci piacokon és adtak át az állati fehérjét feldolgozó vállalatnak, mint emberi fogyasztásra alkalmatlan terméket. Az élelmiszerüzletekben 48 esetben találtak ehetetlen árut. és zároltak 52 vágott baromfit is. Mar a szaga is... Nyolcvan mázsa zsír érkezett a múltkorában Budapestről. Már a szaga is gyanús volt, a laboratóriumi vizsgálatok aztán kimutatták, hogy 15 mázsa romlott zsírt „csempésztek” a szállítmányba. A borsodi húsipar sátoraljaújhelyi üzeméből két mázsa bőrétől elvált, kiszáradt, megrepedezett turista szalámi került a miskolci üzletekbe. Az ellenőrök megállapították, hogy hatvan-hetven százalékos a hentesáru értékcsökkenése. Az ellenőrzések eredményeképp havonta átlagosan 15 szabálysértési feljelentést xesznek a városi tanács mező- gazdasági osztálya mellett dolgozó ellenőrök. „Tudatlan” tsz-ek Különösen sok. gondot okoznak az egyre szaporodó termelőszövetkezeti, ÁFÉSZ és egyéb elárusítóhelyek, amelyekbe az ország másik végéből is érkeznek húsáruk. Itt fordul elő gyakran, hogy a rendeleteket nem ismerő kereskedők ellenőrizetlen termékeket árusítanak. „Elvesztik” a gyártó húsipari vállalattól kapott, az áru minőségét garantáló igazolást, aztán minden hibát a sok száz kilométerre levő cég nyakába próbálnak varrni... PUSZTAI ÉVA tes tevékenykedik a Diósgyőri Gépgyárban. Nekik is köszönhető, hogy áprilisban, a térítésmentes véradó napok alkalmával 1400 gépgyári dolgozó 360 liter vért adott. A vállalat hármas telepén most újabb csoportokat szerveznek. Eddig 125 dolgozó jelentkezett. Titoktartás Két barát beszélget. — Semmiféle nő nem tud titkot tartani. Kivéve a feleségemet. — Hogyhogy? — Képzeld el: 18 év óta nem mondja meg nekem, hogy mire költi el a fizetésemet. Nevelem a fiamat Remlátások gyötörnek egy idő óta. Látom magam a bíróság előtt, amint kiskorú gyermekem fölött ítéletet mondanak garázdaság, vagy mit tudom én, milyen huliganizmus miatt. És olvasom a sajtóban a szülői felelősségről szóló dörgedelmet, amely engem vádol, ostoroz, hogy mindennek én vagyok az oka, mert elhanyagoltam a gyerek nevelését. Könnyezek, meakulpázom, de nincs felmentés. Rémlátásaimból aztán azzal ébredek, hogy tenni kell valamit. Igen, nevein, kell azt a kölyköt. Ugyanakkor itt a kérdés de mikor? Reggel elmegyek otthonról és este térek haza. Munkaidő, túlóra, másodállás, esti iskola ... Az asszonynál hasonlóképp. Mikor neveljük a gyereket? Foglalkoztat egy terv, hogy — éjszaka kellene. így, ahogy mondom: éjszaka. Akkor ráérünk. Valahogy így: — Kérlek — mondom a feleségemnek a Tv-htradó második kiadása után — készítheted a gyerek reggelijét, mindjárt felébred. — Ezzel megyek is a fiú szobájába: — Halló, te hétalvó! Mindjárt hasadra sül a villany. Ekkor a gyerek tornázik, majd hideg vízben zuhanyozik, s bőségesen eszik. Ez a legegészségesebb, így, ébredés után a bőséges táplálkozás! Éjfél után kettőkor van ebéd, ilyenkor meleg ételt kap, majd ahogy pity- mallik, s következik a lefekvés ideje, ekkor könnyű és kevés eledelt vesz magához. Visszatérve a nevelési programhoz: éjfélig rendszerint játszunk. Pajkos, tréfás, sokmoz- gásos játékokat. Amint azonban a Kossuth- adó befejezi a híreket, s csárdások, verbunkosok következnek, magyar táncokra tanítom a srácot. Az egyik legfontosabb dolog, persze, a mozgás a szabad levegőn. Éne ebéd után, úgy éjfél után három óra tájban kerül sor. Lemegyünk a parkba, s elengedem csemete, met, hadd mozogjon. Ha nincs telehold, hosszú zsineget kötök a derekára, s így biztosítom, hogy meg is találjam, ha befejeződik a program. A hintát és a homokozót zseblámpával világítom meg. Külön kell szóljak e nevelési módszer biztonságosságáról. Kigurul a labda az országúira? Na és! Nincs forgalom, ami vészé, lyeztetné a gyerek testi épségét. Különben is csak egyszer gurulhat ki, a sötétben úgysem találjuk meg többé. Természetesen ilyenkor is foglalkozom a gyerek morális nevelésével. Ha egy éjjeliőrt látunk, magyarázom neki. hogy belőle is válhat még ilyen bátor, éber dolgozó, aki semmitől sem retteg ott, a portásfülkében. Rendszerint akkor indulunk haza. amikor a. kakas először megszólal. Ékkor az asszony veszi át a srácot. Én pihenek egy kicsit, borotválkozom, s készülök a hivatalba. Kicsit törődöttnek látszom — meglehet —, s a feleségem sincs éppen elhízva a maga 55 kilójával... De hát istenem! Foglalkozni kell a gyerekkel!... Mi nem nevelünk bűnözőt! Amint borotválkozom, behallatszik hozzám a feleségem hangja: — Nézd csak. kisfiam! Már késő hajnal van. No. csucsukáljál szépen!... Nézd csak, nézd! Mindjárt feljön a nap! Ilyenkor a rendes gyereknek már alukálni kell... — Mi az a nap? — kérdezi a fiam félálomban. — Majd megtudod kisfiam — biztatja az asszony. — Ha nagy leszel, egyszer majd kimaradtok édesapáddal... Bizony, akkor majd egyszer délelőtt mentek el sétálni...! B. KISS JANOS Hárman a füstben Pillanatkép valahol a Marx tér környékén: három ember beszélget a földszintes ház kerítésénél. Inkább csak sejteni lehet, hogy hárman vannak, mert az alacsony tető kéménye okádja a füstöt és a piszkos, szürke áradatot pontosan arrafelé hajtja a szél, ahol állnak, ök azonban — úgy tűnik ■— tudomást sem vesznek róla. Hogy lehet ez? — tűnődöm magamban, de csak egy pillanatig. Eszembe jut, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor ideköltöztem, a — miskolci viszonylatban is különösen füstös — környékre, gyakran köhögnöm, prüszkölnöm kellett. Szinte elviselhetetlenül ingerelt a füsttől, koromtól sűrű levegő. Ma már alig zavar. A sarkon beszélgetők nyilván régebben — talán születésüktől fogva — élnek itt és azt sem veszik észre, ha a legsűrűbb füstfellegben állnak. Megszokták. Megszokták " Legfeljebb az érzékszerveik tompultak el egy kissé, de tüdejüknek éppen úgy árt a füst. korom, kátrány, mint kezdetben. Sőt — ahogy gyarapodik szervezetükben a káros, idegei, anyag — növekszik az ártalom is. Csak az orvosok a megmondhatói, mennyit ront városunk lakóinak egészségén a levegő szennyezettsége, ami — ez köztudott — a budapesti iparnegvedekével vetekszik. Kérdés, hogy mit tehetünk. Hiszen Miskolc léte az ipar- vállalatokhoz kapcsolódik, ezek pedig nemcsak munkát és kenyeret adnak, hanem — sajnos — füstöt is. Csakhogy nem mindegy, hány kémény okádja a mérgező anyagokat. Néha viszonylag egyszerű módon lehet csökkenteni a levegő szennyezettségét. A Lenin Kohászati Művek vendeg- házának szomszédságában például egy kis húsüzem csaknem olyan mértékben „rontja” a levegőt, mint a néhány száz méterre levő kohók. Alacsony a kéménye és ősztől tavaszig a szél a lakótelebre teríti a füstjét. Nem vagyok szakember, de véleményem szerint egy megfelelő magasságú kémény is segítene. Sajnos, az esetek többségében gyökeresebb, „drágább” változtatásra van szükség. Ilyen gyökeres változást remélhetünk a földgázprogram végrehajtásától. Reméljük, hogy legalább a lakóházak és intézmények égéstermékeitől megszabadul rövidesen a város. Emellett azonban a nagyüzemeknek is intézkedniök kell végre. És erre annál is inkább reményünk van, mert a gazdasági bizottság hozzájárult, hogy 1970. január 1-ével levegőtisztaság-védelmi bizottság alakuljon hazánkban, és néhány iparvárosban, így Miskolcon is. A szennyvízbírsághoz hasonlóan, szükség lesz a levegőt mértéktelenül szennyező üzemek megbírságolására. A büntetésekből befolyó összegből pedig támogathatják a szennyezettséget csökkentő beruházásokat. BÉKÉS DEZSŐ A; Nehéz már a fűrészállvány, jólesik egy kis pihenő hessül a tanács bútora Egyéni megrendelésre is Több miskolci intézményben és iskolában megtalálhatók az Avas Bútorgyár termékei. A gyár műhelyeiből kerültek ki például a Nehézipari Műszaki Egyetem nagy előadójának berendezései, itt készítették több szakközép- iskola és gimnázium számára a gyakorlati oktatáshoz szükséges munKapadokav. Jelenleg a III. kerületi Tanács új bútorain dolgoznak, s egy kis műhelyben egyéni megrendelők számára is szabnak asztalokat, szekrényeket, székeket. Exportra keveset termelnek, hiszen a hazai piacra sem tudnák eleget szállítani.
