Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)
1969-11-21 / 70. szám
Alapítólevél Í811-ből A fekete művészet Miskolcon A Levéltár őrá a korabeli dokumentumot: „... kihirdet- i.etett Felséges Urunknak ónön dicsőneve aláírása alatt 1811. évi június hó 21-én kelt kegyelmes privilegiális azon levele, amely szerint Szigethy JVlihály könyvnyomtatónak Vnegengedtetett, hogy könyvnyomtató* műhelyét Nagyváradról Miskolczra tehesse által .. Szegéllyel örökség Évszázadokat késett hát Gutenberg János „fekete művészetének” meghonosodása városunkban, hiszen 1470-ben Mátyás király tudós kancellárjának jóvoltából már működött a budai könyvnyomda. Sárguló okiratokon van feljegyezve az is, hogy nyomdánk ősében egy szedőt és egy nyomtatót foglalkoztattak. „papírfelhasználata pedig 25 bála volt”. Csaknem másfél évszázad statisztikája festhetne tarka képet a miskolci betűszedés történetéről, amelynek históriájában olyan „nyomtatványt •csináló szatócsokról” is hírt: kapunk, akik parókakészítést vállaltak nyomdaműhelyükben. Húsz évvel ezelőtt — pontsabban: 1949. december 29- én — került sor a nyomdák államosítására. A Borsodi Nyomda szegényes örökség birtokosa lett. Mindössze .tégy szedőgéppel „startolt”, s bér híresen jó szakemberekkel rendelkezett, valamelyest 'is megfelelő helyiséget csak itta idő múltán sikerült találnia a Széchenyi utca 103. szám alatt. 200 millió újságot nyomtatlak ki ott. 900 tonna papír Két éve sincs, hogy az új széteháztaa költözött a nyomda. Tágas, világos termeiben a régi nyomdászmesterek oktatják a nagyszámú tanulógárdát. S bár gépeik egy részét korszerűbbekkel cserélték fel, / maradt még jó néhány Matuzsálem-korú. Mindent egybevetve, mégiscsak hatalmas fejlődést hozott a két esztendő; nyomdánk kapacitása megkétszereződött. Ugyanakkor megsokszorozódott a megye nyomtatvány- igénye is, ezért csak nagy nehezen tud megbirkózni a rendelésekkel. — Jellemző példa: 400-ról 900 tonnára nőtt az évi papírfelhasználásunk — érzékelteti a „forgalmat” Szemes István igazgató. A jövőben még nagyobb igénnyel számolnak. Ezért döntött úgy a nyomdavezetés, hogy a negyedik ötéves tervben saját erőből, 20 millió forintos beruházással teljes egészében modernizálják a gépparkot. Gyorsjáratú gépeket állítanak be. s lehetővé teszik a fototechnikai módszerekkel való nyomtatás szélesebb körű alkalmazását. 20 év kiadványaiból Az államosítás 20. évfordulóját emlékezetesen akarják megünnepelni nyomdászaink. Az eltelt húsz esztendő reprezentatív kiadványaiból kiállítást rendeznek, s az üzem munkahelyeit bemutató színes fotókkal díszített naptárt készítenek ez alkalomból. S hogy a „fekete művészet” mai mesterei még jobb hangulatban ünnepeljenek, gondoskodik róla az a boríték- halom, amelyet a törzsgárda tagjai között osztanak ki ezen a napon. Bélelve persze 150 ezer forintokkal... RADVANY! ÉVA Autós emléktúra Már megérkeztek az első «evezések a Magyar Autó- taiub miskolci szervezetéhez a november 30-i felszabadulási autóversenyre. A kiírás szerint a miskolci autósok emléktárájának részvevőit Morális krónika i£j KERES EMIL önálló előadóestjére ma este 6 órakor kerül sor a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermében. Örvendetes, hogy a Radnóti-műsorra minden jegy elkelt. □ AZ ÁLLAM EN VAGYOK című vidám zenés já- sék szórakoztatja ma este a Miskolci Nemzeti Színház premierközönségét. Gáspár Margit, Patachich Iván és Er- dődy János zenés színművével Miskolc közönsége ma este 7 órakor találkozik elö0 AZ IFJÚ ZENEBARÁ- tOK VILÁGNAPJA alkalmából hangverseny lesz ma este a Bartók-teremben. A Liszt Ferenc Zeneművészeti ‘Főiskola énektanárképző szálkának miskolci tagozata vo- •nóseenefeari számokat mutat the. vasárnap délelőtt 9 órakor indítják útnak a Béke téri templom elől. A versenyzők két kategóriában <850 köb- centiméter alatt és felett) egyformán 41 kilométeres távot tesznek meg a Béke tér—Lillafüred—Hollóstető— Bükkszentkereszt—Bükk- szentlászló—Kilián-dél útvonalon. Az emléktúra a Kilián lakótelepen ügyességi próbával fejeződik be. Szerződés gyakorlati képzésre A II. számú Ipán Szak- középiskola és a Sajóbábo- nyi Vegyiművek között megállapodás jött létre: a műszerész tanulók gyakorlati képzéséhez hetenként két alkalommal segítséget nyújtanak. A gyár és az iskola .vezetősége a minap szerződésben is rögzítette elképzeléseit. Eszerint a gyár még az iskolai év befejezése előtt a szakközépiskolások közül választja ki műszerész utánpótlását. Hasonló szerződést írt * alá az iskolával a Finommechanikai Vállalat és a Borsodi Ércelőkészítőmű is. ★ Űj hírlapárusító pavilonnal gyarapcMoti o. belváros. A Miskolci Postaigazgatóságnak a Szemere utcai autóbuszmegállóban felállított újságárus pavilonjában már árusítanak. A* új létesítmény 65 ezer forintba került. (Ágotha Tibor felvétele) Nő a mérlegen — ez a látvány általában mosolyt fakaszt. Gyakori témája a karikaturistáknak is a vonalaira — hiába — vigyázó, s a mérleg nyelvét rettegve figyelő hölgy. Most az egyszer hagyjuk el a mceolyt, olyan mérlegelésről lesz szó ugyanis, melynek indítéka komoly. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál mérték meg a pénztárosnők súlyát: valóban kilókat „farag” le róluk az ünnepek előtti csúcsforgalom? Nos, a mérlegelés eredménye igazolta a pénztárosnők panaszát. Volt közöttük, aki tavaly karácsony előtt 2—3 kilót is fogyott. Aki valamelyest is ismeri a sebesen zakatoló gépek mögött ülő emberek munkáját,' nem is csodálkozik ezen. Hiszen villanásnyi idő alatt kell ellenőrizni a cikk árát, a gép működését, a végösszeget, s ezenkívül a pénztárosnő szabad bal keze még ki is üríti a kosarat, mire elkészül az összeadás. Néhány dekás, vagy legfeljebb kilós tételekről van szó, de a sok kicsi egy műszak alatt tonnákra rúg. És még nem is említettük azt az óriási felelősséget, ami rájuk hárul. Semmi túlzás nincs abban az állításban, hogy a pénztárosok gyenge munkája egyenlő a leltárhiánnyal. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál az emlékezetes mérlegelés óta sokat tettek a pénztárosnők munkájának megkönnyítésére. Részletekre bontották a kasz- sza körüli munkát, az egyik dolgozó „tételezi” a megvásárolt árut, a másik átveszi a pénzt, a harmadik csomagol. Emelték a pénztárosok fizetését is. Mindezek ellenére, mindmáig nem irigyelt, nem vonzó szakma a pénztárosé. Ezt mutatja az is, hogy gyakran cserélődik a gárda, csak a legjobbak, a legkitartóbbak maradnak hosszú évekig ezen a fontos poszton. Pedig a fluktuációt nemcsak a boltok sínylik meg, hanem a vásárlók is. A törzsvendég már azt is tudja, melyik kassza előtt kell sorba állnia, hogy gyorsabban szabaduljon. Az idő pénz; érdemesek az anyagi és erkölcsi megbecsülésre azok, akik ügyességükkel, szorgalmukkal megköny- nyítik számunkra a vásárlást. BÉKÉS DEZSŐ Tanácskozás az SZMT-ben na ingatlunkexelő munkájáról A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat több mint 18 ezer lakásnak viseli gondját. A lakók közül sokan elégedetlenek a munkájukkal, főleg azt panaszolják, hogy elhúzódik a javítások ideje, s gyakran a minőség is kifogásolható. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége mai ülésén az IKV tevékenységével foglalkozott, megvitatta, hogyan lehetne elejét venni a panaszoknak. Mint a legtöbb miskolci vállalat, az ingatlankezelő is munkaerőhiánnyal küzd. Ezért foglalkoznak azzal a gondolattal, -hogy- nyugdíjas szakmunkásokat alkalmaznak. Az idős mesterek elvégezhetnék a sürgős vízvezeték-szerelési munkákat, orvosolnák a kisebb hibákat. Ily módon természetesen csuS enyhítenék, de nem oldanák meg a szakmunkáshiányt, ezért kívánatos csökkenteni a fluktuációt is. Az ingatlan- . kezelőnél valamivel alacsonyabb a szakmunkások bére mint például az építőipar: vállalatoknál. A lehetőségek, erősen korlátozottak, de mindenképpen kívánatos, hogy javuljon az arány, s ne kívánkozzanak el a vállalattól a legjobb erők. A létszámbőví. tésen kívül, további gépesítéssel is növelhetik kapacitásukat; persze ez sem elhatá rozás kérdése, az anyagiakon múlik. Végül szó esett a tanácskozáson arról is, hogy a vállalatnak nagy szüksége lenne egy új telephelyre, a szétszórt részlegek munkáját ugyanis nagyon nehéz megszervezni Öregek a napköziben Épül a szociális otthon A »Ky-fotelokban üldögélő öregek közül néhányan még emlékeznek a szűkös és elhanyagolt, a régi szegényházaktól nem sokban különböző, Béke téri ingyenkonyhára. A Kölcsey utcai öregek napközi otthonában tágas, tiszta ebédlő, társalgó, könyvek, rádió, televízió várja azt a hatvan egyedülálló idős embert, aki délelőtt 9 órától este ötig itt tölti napjait. Vannak köztük „megrögzött” römizők, mások pámáTársasházat építek Miután meghalt Rockefeller nagybátyám, s hagyatékában volt oly kedves, hogy megemlékezzék egy jelentős összeg erejéig rólam is, elhatároztam, hogy részt veszek egy társasház-épitési akcióban. Az akció szervezője egy szimpatikus, élete derekán járó kar- társ, elvette tőlem a pénzt, s közölte vélem, hogy a társasház két éven belül felépül, s benne egy kétszoba- összkomfort majdan a saját tulajdonomat képezi. 1969. november 1.: A pénzt átadom, az elismervényt elteszem, a családomat megnyugtatom. s irigyeimre fütyülök. 1970. február 8.: A pénz, amit átadtam, a szimpatikus kartárs szerint elegendőnek bizonyult akkor, amikor átadtam, de azóta nem várt és előre nem látható kiadások merültek fel. Adjak tizenöt- ezer-kétszázhúsz forint és negyven fillért. Negyven fillérem már nem volt. Azt mondta a szimpatikus kartárs, nem baj, ezt az összegei előlegezi nekem. Megköszöntem szívességét. 1970. november 1.: Jubilálok. A szimpatikus kartárs is jubilált, s ezért kért ötezer forintot. Különben a tervező nem tud jubileumi pénzt fizetni, s ha az nem jubilál, nem tervez jól. A pénzt átadtam, otthon a feleségemet megvertem, mit idegesít állandóan, hogy legalább a helyet mutassam meg, ahol a társasház épül. Majd megmutatom, ha nekem is megmutatják. 1971. március 10.: Megmutatták. Szép telek. A város szívében, teljesen közművesitve. Igaz, még nyolcemeletes irodaház áll. rajta, de a szimpatikus kar- társ szerint ez a jó, mert ha lebontják, akkor az irodaház eltűnik, s a közművesítés megmarad. De ehhez még kell nyolcezer-tizennyolc forint hatvan fillér. Nem volt nálam csak nyolcezer. Nem baj, mondta szimpatikus kartárs, bízik bennem. megelőlegezi ezt az összeget is. így most már 19 forinttal jövök majd neki. Megköszöntem. 1971 december 9.: A feleségem azt merészelte mondani, hogy teljesen hülye vagyok. Huszonöt évi házasság után ilyet mondani. Csak'tudnám, hogy miért? Többen röhögnek rajtam. Az irigységtől van ez, mert én társasházat építek. 1972. március 7.: A szimpatikus kartársat nem találom. Állítólag szanatóriumban van. Állítólag egy és fél évre küldték a szanatóriumba, valami nagy baja lehetett. 1972. március 8.: Nemzetközi nönav. Botrányt csapott a feleségem, mert se pénz, se kartárs, se társasház. Az irodaház még áll! Érthetetlenek ezek a nők. Mert nőnap van, bontsam le az irodaházat? 1973. július 2.: Gyámság alá helyeztek. Pedig a szimpatikus kartárs felkefesett, mondván, hogy jó magaviseletéért előbb kiengedték a szanatóriumból, s adjak neki tízezer forintot, s aztán megy minden, mint a karikacsapás. De nem tudok adni. Akkor adjam meg a tizenkilenc forintját. Mondom, hogy gyámság alatt vagyok. Erre azt mondta, hogy jogérvényemei vesztettem, mert aki gyámság alatt van, az bolond, s bolond ne építsen társashózat. Miiven igaza van?! 1975. augusztusa: Kértem a feleségemtől két forintot, hogy társasházat építsek. Arany szíve van. Kettőötve- net adott, hogy nagyot építsek.. .Hujujujf! GYURKÓ GÉZA kát, szőrmedarabokbol szőnyegeket varrnak. Persze, az igazi nagy öröm, a nagy esemény az, amikor látogatók, patronáló fiatalok jönnek az otthonba. A város két, idős, magányos embereknek épített napközi otthonában száztizen- hatan kapnak kétszeri étkezést. A József Attila utcai konyhán negyven, arra rászoruló embernek készül naponta ingyen ebéd. Havi 350 forintos szociális segélyt 440 idős embernek juttat a városi tanács, évente egyszer pedig mindnyájan tüzelővásárlási segélyt kapnak. Ebben az évben 2 millió 600 ezer forintot, a tavaidnál félmillióval többet költenek szociális célokra. A magukra maradt, jövedelem nélküli vagy alacsony nyugdíjú emberek évtizedes gondját oldja meg a jövő év- második felében a Szentpé- teri kapuban megnyíló szociális otthon. A 474 férőhelyes,' 3 emeletes épület több mint 29 millió forintba kerül. Az otthon lakóit egy- kétágyas szobákban helyezik el, társalgókat, könyvtárat rendeznek be nekik. A városban pillanatnyilag 137 idős ember — beutalóval a kezében — várja a nyitást. Tervezik azt is, hogy a nagyobb nyugdíjjal rendelkezőknek garzonlakásos házat építenek, ahol közös szolgáltatások és önálló, saját rendelkezésű lakások várják az idős embereket. P, t r Pénztárosnők a mérlegen
