Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-08 / 33. szám

Ax országban eddig egyetlen Grafitlelőhely Edelényben Üjabb szénmező után ku­Ahová tilos u bemenet ■^c. A hang kifogástalan, ezt mutatják a műszerek is — állapítja meg Taszner István adóke­zelő az avasi tv-toronyban. (Agatha Tibor felvétele) villanyoszlop volt akkor a tv egész miskolci „birodalma” — emlékszik vissza a 22. mis­kolci tv-elöfizető. e sorok írója. — A fémmel fedett, 6—7 légköbméteres lakókocsiban nyáron 40 fokot is mutatott a hőmérő, télen az elektromos melegítő se ért sokat, dider- gett a kezünk a műszereken. — És milyen jó minderről itt beszélgetni: a szép torony­ban, a korszerű francia gyárt­mányú műsorszóró közelében. — Az 50 wattos teljesítmé­nyű adó csak a város terüle-' tén biztosít kitűnő vételt. De itt balra, az egy kilowattós, URH hullámsávon működő (70,04 megaciklusú) rádióadó hatósugara már sokkal na­gyobb. — Hogy jut el a kép és a hang az avasi toronyba? — A budapesti Széchenyi- hegyről öt átemelővel kapjua a képet és a hangot. — És ha valami baj van? — Ahhoz, hogy Miskolcon kifogástalan televíziós képet kapjanak, hat, nagyon bonyo­lult híradástechnikai beren­dezés kifogástalanul össze­hangolt üzemelésére van szükség. 25—30 ezer darab al­katrésznél lehet hibaforrás! — Van biztonsági tartalék? Szovjet szakembereket vár a házgyár Szovjet építésügyi szakem­berekből álló delegáció tar­tózkodik Magyarországon. Szombaton este Miskolcra ér­keznek, és a vasárnapi pihenő­nap után — amelyen főleg kulturális programról gon­doskodnak számukra — hét­főn megtekintik a házgyárat és a paneles építkezéseket. Vadászvacsora A szavak ereje Ki-ki a saját portáján — Aki olcsón akar salak­hoz, kavicshoz jutni, az csak járja végig a város utcáit, és söpörje össze, amit a teher­autók szétszórnak. De jó. ha felbérel maga is egy gépko­csit, mert másképpen nem tudja elszállítani a zsák­mányt. így jellemezte valaki utcáink tisztaságát a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának ülésén. Nem sokat túl­zott. Sőt. Még hozzáfűzhetjük a keserű szavakhoz, hogy nemcsak a teherautók vezetői szemeteinek, piszkolnak nap nap után gátlástalanul. A Köztisztasági Vállalat vezetői joggal panaszolták: a tetemes költséggel és nem kevés fá­radsággal felsepert utak a gé­pek elvonulása után rövid idővel ismét úgy festenek, mint annak előtte. A boltok dolgozói és a házmesterek ugyanis — ha egyáltalán le­tisztítják a járdát — egysze­rűen lesöprik a szemetet az úttestre. Arról nem is be­szélve, hogy a helybeliek, csakúgy, mint a városba ér­kező turisták, ott dobják el a főtt kukorica csutkáját, a papírzacskót, villamosjegyet, ahol éppen eszükbe jut. Még annyi fáradságot sem vesz­nek, hogy elgyalogoljanak né­hány métert a legközelebbi szemétgyűjtőig. Nincs tehát könnyű dolga a krónikus létszámhiánnyal küzdő vállalatnak, s igazság­talanok lennénk, ha városunk dicstelen „piszkos” jelzőjéért kizárólag a dolgozóit hibáz­tatnánk. No. persze, van még mit se­perniük a köztisztaságiaknak a saját portájukon is. Nehéz megérteni például, hogy a drága pénzen vásárolt — zömmel nyugati márkájú — úttisztító gépek még mindig esak egy műszakban üzemel­nek. Ha korábban gondoskod­tak volna gépkocsivezetőkről, akkor a gépi seprés rész­aránya jóval feKil lenne már a 30 százalékon és legalább a főútvonalakat naponta két­szer letakaríthatnák. A végrehajtó bizottság ülé­sén szép ígéreteket hallot­tunk a vállalat vezetőitől, ígérték például, hogy rövide­sen két műszakban dolgoz­nak majd a seprőgépek, job­ban megszervezik tevékeny- • ségüket és megszűntetik a 'vállalat egyes gazdasági ve­zetői között dúló ellentétet, ami az utóbbi időben már a munka rovására is ment. Re­méljük, mindez nemcsak ígé­ret marad! S ha még a tanács, illetve az Ingatlankezeld Vál­lalat is következetesen fele­lősségre vonja a hanyag ház­kezelőket, a szemetelőket. ak­kor bizonyára nem sokáig marad városunk neve előtt a dicstelen jelző. BÉKÉS DEZSŐ tattak az Edelényi Bánya­üzem III-as aknájánál, ami­kor a szakemberek felfigyel­tek arra, hogy mészkő és gra- fitos agyagrétegek kerülnek a felszínre a fúrófej nyomán. A kvarcos mészkőben már 2.5 méteres mélységben gazdag volt az agyagréteg grafitban. A kutatók nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek, hiszen hazánkban eddig sehol sem bukkantak számottevő grafit- lelőhelyre. A kohászati öntö­dékben nélkülözhetetlen ás­ványt, több milliárd forint ér­tékben importáljuk évről év­re. A hegyóriások gőgös csú­csaihoz viszonyítva nem nagy magasság a 120 méter a ten- gerszint felett. A világvárosok égbe nyúló toronycsodái mö­gött eltörpül a 75 méter ma­gas kilátó. Mi, minkolciak mégis büszkék vagyunk az avasi tv-toronyra; elsősorban azért, mert nekünk is van tv- adónk, ultrarövidhullámú rá­dióadónk, még akkor is, ha az épületeket nem látogathatjuk, mert e helyiségekbe: Belépni szigorúan tilos' — Nem az extravagancia vagy a romantika miatt kell ez az elszigeteltség, hanem a munka zavartalan elvégzése érdekében — tájékoztat Bty- csinszky Tibor, az állomás vezetője. — Telefonszámun­kat hétpecsétes titokként őrizzük, mégis, hogy, hogy nem, ha a képpel vagy a hanggal a legkisebb hiba is van, és mi a hajunkat tép­jük a nagy sietségben, hogy mielőbb megtaláljuk a hibát, épp akkor cseng a telefon és azzal a kérdéssel ostromolnak bennünket, ami minket is a legjobban foglalkoztat: mikor lesz már végre kép vagy hang!? — A kísérleti adások után, 1959. november 7-én kezdett műsort sugározni a miskolci tv-adó. Két lakókocsi és két A III-as akna szakemberei­nek irányításával megkezdő­dött a kutatóatona készítése, amelynek mélysége ma már méghaladja a 17,5 métert, s november végéig előrelátha­tóan elérik a tervezett 30 mé­tert. Ezt követően kutatóár­kot építenek ki Szendrőlád környékére, hogy felmérjék, milyen gazdag a föld a len­csés településű, értékes gra­fitban. Amennyiben a kutatás eredményesen zárul és a föld köbméterenkénti grafittartal­ma eléri a 4 százalékot, meg­kezdik a kiaknázását. R. É. A lillafüredi Vadászkürt ét­teremnek nemcsak a beren­dezése, hanem a konyhája is hű nevéhez: rendszeresen kaphatók itt vadhúsból ké­szült ételek, a vadászszezon­ban pedig olyan vacsoraeste­ket is rendeznek, amelyeken — Kettős mikroláncon jön a kép és a hang Tokajból. Mindkettő állandóan üzemel, az úgynevezett „meleg tarta­lék” egyetlen kézmozdulattal bekapcsolható. Az utóbbi másfél év alatt nem volt ko­moly üzemkiesésünk. — Akkor ezek szerint nincs semmi panasz? — Panasz nincs, csak kérés. Helyiségeink szigetelése sür­gős felújítást kíván. A ter­méskő burkolat az esőzések idején befelé párolog, a. va­kolat pereg, a por bejuthat a műszerek közé. Az erősáramú helyiség nedves, csaknem életveszélyes. Hirt adtunk arról, hogy októ- beiben újítási hónapot tartanak a DIGÉP-ben. Ismertettük, mi­lyen különjutalmakban részesül­nek az egyes feltételeknek meg­felelő újítások gazdái. Néhány gépgyári dolgozó most azt sze­retné tudni, mikor és milyen módon kaphatják meg a külön- jutalmakat? , Az illetékesek válasza: az újítási hónapban beadott újí­tásokért, illetve az ebben a hónapban beadott olyan újí­tásokért, amelyeknél az ezer óra feletti normaóra-megta- . karítás nem haladja meg az 500 órát, egy összegben, ha az ezer óra feletti megtakarítás meghaladja az 500 órát, két részletben fizetik ki a külön- jutalmat. Amennyiben im­portmegtakarítást eredménye- nyező újításról van szó, a kü- lönjutalmat vagy annak 50 őz-, szarvas-, vaddisznó-, vad- nyúlhúsból különleges menü­ket^ állítanak össze. Az idei első vadászvacsorára ma ke­rül sor. A hangulat fokozásá­ról neves fővárosi művészek gondoskodnak, akik operett­műsort adnak. Tegnap a városi párt-végre­hajtóbizottság. többek közötl egy. a pártélet — bár nyu­godtan mondhatjuk úgy is: a közélet — szempontjából na­gyon lényeges kérdésről tár­gyalt. Az agitáció, az agitá- ciós munka szerepéről voll szó. A beterjesztett jelentés és az azt követő szenvedélyes vita nyomán — amely maga is agitativ erővel hatott! — nem csupán tanulságos, ha­nem szükségszerű is papírra vetni néhány gondolatot — a teljességre való törekvés igénye nélkül. Manapság — hallható itt- ott a pártszervezetekben, mindenekelőtt az agitátorok­tól — nagyon nehéz munkát jelent akár az egyéni, akár a csoportos agitáció. Hiszen a hírközlő szervek — elsősor­ban a televízió — minőségileg általában olyat produkálnak, amivel — legyen az az agitá­tor felruházva bármilyen po­litikai és általános művelt­séggel — nem vehető fel a verseny. A végrehajtó bizottság ha­tározottan szembeszállt ezzel és a hasonló téves nézetekkel. Városunk politikai élete ve­zető testületének teljesen igaza van, amikor úgy érvel, hogy a helyi politikában, a szűkebb környezetben semmi sem pótolhatja az okos, meg­győző. a saját dolgainkat elemző szavakat. Az üzemek, intézmények pártszervezetei maguk tudják legjobban, hol „szőrit a cipő”, mivel és mi­ért kell leginkább politizálni helyileg, mely érvek azok, amelyek eloszlathatják, oly­kor a helyi forrásból szár­mazó kételyeket. Ha például egy gyárban nem üti meg a kívánt mértéket a termelé­kenység — ennek okát és korrigáíási módját sehol más­hol nem állapíthatják meg amúgy igazából, csak ott, helyben. Az ökot és a javí­tás módját azonban minden­kinek ismernie kell. E példából — és az élet szá­mos példájából — eleve kö­vetkezik, hogy az agitációs munka nem valami formális pártkövetelmény. Maga az élet kényszerít bennünket az agitációra; mégpedig nagyon is konkrét, mozgósító, szer­vező, „rávezető” szavakat kö­vetel tőlünk. Nagy általános­ságban agitálni — nem lehet. százalékát az újítási ankéton, további részét pedig az utó­kalkuláció alapján járó díj fizetésekor folyósítják. Ha az újítás bevezetése áthúzódik 1970-re. úgy a jutalom vagy annak 50 százaléka az újítási Az agitátor feladata nem egy. szerűsíthető le úgy. hogy to­vább adja. amit ..fentról' hall. Az agitátornak mindig tudnia kell, mint egy jó ze­nésznek — elnézést a hason­latért —, hogy melyik húrt kell megszólaltatnia. Megtör­ténhet, hogy fals hangot fog — ami adódhat ismeret-hiá­nyokból is —, de ez mit sem von le abból a tényből, hogy szenvedéllyel és meggyőző­déssel kell politizálnia ott, ahol szép megbízatását telje­síti. Azt. hogy: ott — hangsú­lyozzuk. Hiszen a tapasztala­tok már-már azt igazaljái:, hogy például egy-egy gyár dolgozói jobban informáltak a külföld, a világpolitika ese­ményeiről. mint arról, ami a saját gyárukban történik. Nem baj. persze, az általános ismeret, de a helyi ismeret legalább ennyire fontos. A kettő ötvözete inspirál — ha kellőképpen megszűrt a ta­pasztalat és a tanulság — tet­tekre, tettekben kifejezett ál­lásfoglalásra. Á mi pártszervezeteink agi­tátorai többnyire tudják, mi az, amiről beszélni, beszél­getni szükséges. Inkább a ho­gyan, tehát a „milyen mó­don” kérdéses. A „konkur- rens” népnevelési orgánumok — mint a televízió — köny- nyebb helyzetben vannak, hi­szen érdekesebb lehet a kép­pel színesített szó, hogy más példát ne mondjunk. Mindez azonban egy bizonyos helyre vonatkozóan csak áttételes. Illetve az is lehet. A helyi forrásból táplálkozó eleven szót azonban semmiképpen sem helyettesítheti. — Ha ígv latolgatunk, akkor a meg­győző, nevelő, vagyis agitá­ciós módszer nem okozhat túl nagy gondot. Helyénvaló, ha pártszervezeteink keresik az új módokat — keressék is. és adják tovább. Ám vannak a mi pártmunkánk gyakorlatá­nak olyan jói bevált, el nem avult módszerei, amiket ma is és a jövőben is bátran alkal­mazhatunk. Ezeket használva csak egv a fontos: a szónak legyen ereje, a beszélgetések — cso­portos vagy egyéni formában — soha se legyenek hivatalos ízűek. S csak a közvetlen, tu­dásból és tapasztalatból fa­kadó szó az, ami hat az em­berekre — eszükre és érzel­mükre egyaránt. díjelőleggel egy időben, a to­vábbi 50 százalék pedig az utókalkuláció alapján járó díjjal egy időben vehető fel. S még egy tudnivaló: a leg­jobb szakvéleményezőket is jutalmazzák. Munka- és egészségvédelem a DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyárban az első félévben 59 ezer 626 adag védőételt osztottak ki a dolgozók között. Ugyanakkor 1360-an vettek részt idősza­kos orvosi vizsgálaton, s 5522-en részesültek egészség- ügyi gondozásban. A vállalat 11 ezer forint értékben ren­delt olyan plakátokat, ame­lyek a munkavédelem vagy üzemegészségügy egyes kér­déseivel foglalkoznak. Üzem­egészségügyi szempontok alapján harminchármán csak 36 órát, huszonegyen csak 40, nyolcvanötén pedig 42 órát dolgoznak hetente. A munkásokról való gon­doskodást bizonyítja az is, hogy két dolgozó 18, hatszáz- öt 6, négyszázkilenc pedig 3 Sétáló üvegházak Az első hajnali fagyok el­len már „sétáló” üvegházak védték a Kertészeti Vállalat szabadtéri virágait. Az idén használják először a görgők, re szerelt épületeket, amelye­ket egyszerűen a virágágyak fölé gurítanak, s így megta­karítják a ki- és beültetési. Dr. Völgyi Béla Mikor fizetik az újítók jutalmait? Tévé-bébi az Avason nap egészségügyi pótszabad­ságot kapott — az első fél­évben.

Next

/
Thumbnails
Contents