Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-31 / 53. szám

Sárospatak vendége Oldott kévéből egy szál Amerikában nem esznek szőlőt — Amikor én 1921-ben Amerikába kerültem, a tanítóknak kél állásuk volt; napközben tanítottak, este taxisofőrök voltak. In médiás rés kezdett társalgást tegnap délután a jó hu­morú, igen széles műveltségű Weinstock Louis, a VII. szak- szervezeti világkongresszus vendége, aki a hivatalos napiren­di pontok megtanácskozása után, nem késlekedett felkeres­ni Sárospatakot. Hogy miért ezt az ősi diák­várost? Mert itt született, édesapja e város leghíresebb pincéjének volt mestere, szü­lőanyja pedig sok száz pata­kit segített a világra, mert bábaasszonyként kereste meg kenyerét. A család igen ha­mar széthullott: Weinstock Herman neve kéretlenül egy márványtáblára került, az első világháború hősi halott­jainak pataki emlékoszlopá­ra. Weinstock Lajos meg 1« éves fejjel, a húszas évek első esztendejében áthajőzotl az új világba. Most, a visszatérés pillana­taiban a város minden szög­lete emléket ébreszt, nevek tűnnek elő a megidézett idő lajstromából. De mindez arra jó, hogy a jelen a maga kont­rasztjával minél szembeöt- lőbb legyen; a vendég nem Modorosság Gyárfás Miklóssal, a Mi­zantróp ’69 szerzőjével nem ez az első vitám. Emlék­szünk a miskolci színházban bemutatott, kitűnő szerep­lehetőségeket teremtő, de kel­lően át nem gondolt Johan- na-darabjára. Nos, a mostani tv-játék még ezeket a lehe­tőségeket sem hagyta meg. Modoros, nyafogó előadást kaptunk. És ezt a produkciót u címben és bevezetőben se­gítségül hívott Moliére ár­nya sem tudta életre galva­nizálni. Ha Moliére egyfajta modorosság szatíráját terem­tette meg, Gyárfás a modo­rosság monotóniáját. A szándék nemes, egy di­vattal akarja felvenni a ver- s^jyt: a pesszimizmussal, és drámai termékével, a lét ér­telmetlenségét hirdető ab­szurd drámával. Csakhogy a vígjátéknak ez a szintje al­kalmatlan volt erre. Az ab­szurd dráma nemcsak divat, de keserű szembenézés az emberiét egy bizonyos útjá- val, melyet mi tagadunk ugyan, de számításainkból teljesen ki nem zárhatunk. A Tragédia Luciferjének szere­pét oszthatjuk e drámatípus­ra, az a nem, mely ugyan­akkor e nem tagadását ké­szíti elő. Nos, e Gyárfás-féle szaloncsevegés alkalmatlan a lényegi vitára. És még egy kifogás. Adva van egy embergyűlölő, aki (művében és életében egyként rászolgálva e névre) meghó­dít mindenkit, szinte brutális következetességével. Miután épp e következetességgel győz a fesztiválon, hirtelen ott hagyják rajongói, mert győ­zelme után is ragaszkodik győzelme tárgyához. Tanul­ság: legyen giccshős, aki meg- mámorosodik az ünnepléstől, megjavul, és akkor mindenki szeretni fogja továbbra is. Nem ertem, végül is mit akart az író. meddig adja egy di­vat kritikáját, és hol siklik — gondolom akarata ellenére — ahhoz az eszményhez, hogy ha férfi vagy, ne lég}' férfi. A színészek pedig ennek megfelelően rosszul játszot­tak. . *.-L. szentimentális, realizmusa példás. Weinstock Lajos élete, ahogy mondani szokták —. kész regény. Már 1924-ben tagja az Egyesült Államok Kommunista Pártjának, a harmincas évek elején bevá­lasztják a központi bizottság­ba, amelynek a mai napig is tagja. Nevéhez fűződik szá­mos tüntetés és sztrájk meg­szervezése. A világ népei előtt jól ismert május elsejei tün­tetéseket minden esztendőben ő szervezi. Itt mindjárt meg­kérdezhetné az olvasó, s mindezt úgy, hogy a haja szá­la sem görbült meg? Ezt csak azok hihetik, akiknek az ame­rikai demokráciáról romanti­kus képzeteik vannak. Weins­tock Lajost egyszer nyolc, majd ötévi börtönre ítélték: ebből csak négyet töltött le. mert a szolidaritás mindig megnyitotta börtöneinek zár­jait. — Megint készülünk egy nagy tüntetésre — mondja vendégünk. — November 14— 15-én az egész országot átfogó békedemonstrációra kerül sor. Milliók lesznek az utcán s a vietnami háború azonnali be­fejezését - követelik. Hercegkútra a termelőszö­vetkezet szüretelő asszonyai közé viszik vendégünket a vá­rosi tanács vezetői. Előzőleg a tanítóképző intézetben volt egy kis eszmecsere. Károly István intézeti igazgató alig győzte hallgatni az amerikai közoktatás gond-láncolatát. Weinstock Lajos a tanítók életét is jól ismeri, szakszerj­vezetűkben vezetőségi tag. De a hercegkúti szőlőfürtök is szinte ösztönzik a párhuzam kimondására: — Amerikában már négy év óta nem esznek szólót az emberek. Sztrájkolnak a sző­lőmunkások, Vannak ugyan sztrájktörők, de ők csak cse­kélyke szőlőt tudnak leszedni. A többi a tőkén rothad. A szüretelő fiatalasszonyok közül valaki megszólal: — Majd mi leszedjük azt a szőlőt. — Sztrájktörők lennének? — Azok nem — mondja a fiatalasszony, de tétova sza­vaiból érződik, hogy a „tör­ni” igét érti jobban a „sztrájk” fogalmáról éppen csak sejt valamit. A szüretelők kíváncsiak; kérdezősködnek. Hogy s mint él az amerikai munkás és kívánja-e a szocializmust. A vendég példát hozóéi: — Indiana egyik városá­ban a szocializmusról tar­tottam előadást. A gyűlés vé­gén odajön hozzám egy mun­kás és nagyon őszintén azt mondja: „Minek nekem a szocializmus? Van házam, nyolc és fél ezer dollárért vettem. Van kocsim és ke­véske bankbetétem is. A munkámra sem panaszkod- hatom.” Mondtam az én em­beremnek, hogy pillanatnyi léte valóban nem igényli a szocializmust. Persze hivat­koztam a munkások száz­ezreire, akiknek a közérzete, helyzete sokkal rosszabb. Né­hány év múlva ismét elő­adást tartottam Indiana ál­lamban s vitapartnerem oda­jött hozzám a bajával: csőd­be jutott a gyár és a bank. A házat el kellett adni. „Most már jó volna a szocializmus” — mondta az én munkásis­merősöm. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Holnap; Megjelenik a Napjaink novemberi száma Észak-Magyarország irodal­mi és kulturális lapjának no­vemberi számában több írás emlékezik meg Borsod me­gye felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulójáról. Tóth Pál az 1944-es miskolci eseményeket vázolja, Oravec János pedig az ároktői har­cokról ír. A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság miskolci ván­dorgyűléséről Zimonyi Zoltán összefoglalóját olvashatjuk. Bata Imre írása Őrzők és ma­radik címmel jelenik meg; a szerző a nemzeti öntudat né­hány fontos problémáját érinti. Hollandiai tapasztalatairól ír B. Nagy Ernő, Fekete Gyu­la pedig a mai falu erkölcsét vizsgálja. A Könyvek között című ro­vatban Fábry Zoltán könyvé­ről Kabdebó Lóránt írt kri­tikát. Vass István és Eörsi Ist­ván verseskötetéről Menner Magdolna és Tandori Deaső ad ismertetést, Elbeszéléssel jelentkezett lAjta Kálmán, Bállá Gabriel­la, Erdős latnán és Tóth La­jos. Verset közöl a lap Ratká Józseftől. Serföző Simontól, Utassy Józseftől és több fiatal észak-magyarországi költőtől, — re — Novemberi rövidfilmek A novemberi rövidfilm-be- mutatók sorát György István rendező Így látom én című filmje indítja, amelyben hat ipari munkás és egy mérnök­ember mondja el véleményét az üzemi demokráciát zavaró momentumokról. Az elhangzó vallomások eleven és őszinte képet adnak a fizikai dolgo­zók helyzetéről, közérzetéről — üzemen belül és üzemen kívül. Kis József a Kubikosok cí­mű filmmel falusi környezet­be látogat. A hajdani föld­munkások leszármazottai — ma már orvosok, katonatisz­tek, tanárok, művészek — egy lakodalomra gyűltek össze: ide fűzi őket a rokoni köte­lék s a gyermekkor emléke, Sára Sándor és Szabó István Kegyelet című filmje három esemény kapcsán a régi, szá­munkra már elértéktelene­dett vagy idejétmúlt dolgok iránti valóságos és formális tiszteletadást veszi vizsgálat alá. Az első részlet egy te­Útközben Megtartotta a táj Barczi Pál műtermében Barczi Pál sajószentpéteri tárlatára több mint kétszáz embert vitt el a rokoni kíván­csiság. A rokonság — bár számos családtagja él a mű­vésznek Szentpétefen — nem­csak vérségi kapcsolatot je­lent. Az idők kezdete óta együtt élő, azonos sorsú em­berek érdeklődése ez, akik félmondatokból is értik egy­mást. És a fiatal alkotót nem nehéz megérteni, hisz mióta elkerült a faluból — ahol Fe­ledj/ Gyula korrigálta első rajzait — semmit sem válto­zott. Talán már húsz észtén' dővel ezelő dani, hogy mennyire egy a hegyek és az erdők világával az ember, hogy milyen víziók rajzolódnak elénk, ha megül bennünket a magány, és, hogy milyen természetes rendje az életnek, sőt ünnepe is, ha tes­tünket halk siratóénektől kí­sérve befogadja a föld ... „Csak” a nyelvet kellett meg­tanulni, a grafikusok, festők sajátos jelzőrendszerét, hogy megszólalhasson. Több képe alatt, cím he­lyett ez a szó található: „Üt­közően”. Nem csupán egyedi megjelölés ez, hanem egy ki­csit ars poetica is, Útközben 1964, 68, 69. Az állomásokat rideg évszámok jelzik. Eddig jutottam, ennyire vagyok ké­pes .. . Remélem, még nagyon sok képet jelölhetek így — mondja elgondolkozva. Bővebb magyarázat aligha szükséges. Ha a képeket egy­más mellé rakjuk, jól szem­betűnik, hogy a nemes anya­got miként formálta, sarkí­totta a mívesség csiszolóko­rongja, Mert a művészi lét mellett — amit már kezdet­ben eldönt a mondanivaló — a legfontosabb, hogy ne da­dogva, ne „érdekesen”, hanem egyszerűen, tisztán szóljunk. Barczi Pál mondanivalójához kemény műfajt választott: a grafikát Apró rezdülésekre, színekre, hangulatokra érzé­keny festői egyénisége azon­ban a maga számára (bizo­nyára nem könnyű stúdiu­mokkal) meglágyította a mar­káns vonalakat, meg a fehér és fekete színvilágét. Néhány utóbbi alkotásán a hegyes karcolótű helyett, inkább ecsetnyomokat vélünk kita­pintani. A művész egyéni karakte­rén, adottságain kívül vajon mi szükséges még. hogy ered­ményesen dolgozhasson? Barczi Pál egyértelműen vá­laszol: a közeg a legfonto­sabb, melyben élünk, s dol­gozunk. Es. hogy van-é ennek a közegnek megtartó ereje. Miskolc, Borsod a grafiku­sok Mekkája — szokták mon­dani, idézve egyik neves mű­történészünket. A fiatal mű­vészt tehát megtartotta ez a táj. Kell azonban kitekintés is: ablak a nagyvilágra... Ez az ablak pedig nemcsak ak­kor nyílik, ha a külföldi tár­latokon helyet kapnak az itt fogant művek, hanem, ha a biennálékon itt köszönthetjük a grafikai kultúrát teremtő nagy’ egyéniségeket is. Ezért még nem sokat tettünk! A műterem most éppen .üres”. Az utóbbi évek ter­mése Bolognában, Szcntpc- fersni Németországban és ki tudja még merre. Ez nem di­csekvés, csak indok. Barczi szerény és külsejében „civil”. GYARMATI BÉLA metőuen játszódik halottak napján, a második egy film- forgatáson, a harmadik pedig a lebontott Kossuth-híd tör­ténetét dolgozza fel. A költőt idézi Kardos Ferenc Radnóti Miklós című emlékfilmje. A Hetedik ecloga, az Erőltetett menet, a Razglednicák gon­dolatait Lakatos Iván opera­tőr szépen fotografált képei kísérik. Novemberben két magyar rajzfilmsorozat folytatásait láthatjuk. A televízióban is sikert aratott Magyarázom a mechanizmust hatodik része ezúttal a külkereskedelem kérdéseiről ad tréfás gazda­sági leckét, a Vili és Bütyök a nagygyakorlaton című szí­nes rajzfilmben pedig köz­kedvelt kétbalkezes ismerő­seink folytatják változatos kalandjaikat. Mulatságos alaphelyzetre épül a Nagy mérkőzés cínvV színes, szélesvásznú bábjáték valamikor a távoli jövőben mérkőzésre hívja ki egymást két komputer. A bonyolult feladványok izgalmas vetél­kedőjét természetesen Vitray Tamás közvetíti. Tudomá­nyos-fantasztikus ötletek szö­vik át az Aréna című kisfil- met is, melyben a három fő­szerepet Koncz Gábor, Gyulai Károly és Kárpáthy Zoltán alakítja. Kollányi Ágoston: Tejszínek című színes rövid- filmje ezzel szemben a hét­köznapok egyszerű folytonos­ságához kapcsolódik, a tej és tejtermékek élettani szerepé­ről, rendszeres fogyasztásuk fontosságáról számol be. Mai kamaszokról, vásott kölykökről örökít meg jel­lemző pillanatokat Az én ut­cám című derűs jugoszláv film. A lengyel rövidfilmese- ket A nő gyenge lény, a bol­gárokat pedig a Bölcsödal képviseli. A hónap folyamán a Világ­magazin három új kiadását mutatják be a filmszínházak. Színházi telefon — Halló, Miskolci Nemzeti Színház? — Itt Siklósi László. — Milyen információt ka­punk? — Balogh Zsuzsa, aki a na­pokban kezdte meg Choinszki Riadó című drámájának szín­padi próbáit, néhány napra felfüggeszti az izgalmas mun­kát, ugyanis meghívást kapott a franciaország Le Havre-ba. November 9. és 14. között a történelmi városban magyar hét lesz. A gazdag program­nak lesznek kulturális mo­zaikjai is, többek között be­mutatják Sára Sándor Feldo­bott kő című filmjét. (A híres operatőr-rendező ösztöndíjas­ként tartózkodik Franciaor­szágban.) Balogh Zsuzsa, szín­házunk tagja, a fiatal film­művésztársadalom képvisele­tében tölt ott egy hetet, s kap­csolódik be a magyar hét ese­ménysorozatába. <«») éjiéitől reggelig ELÉGETTE MAGÁT A hirosimai egyetemen benzinnel elégette magát egy 21 éves diáklány. Ezzel a hi­rosimai öngyilkosságok száma tízre emelkedett, A hatóságok és a diákok között másfél év óta folyik háborúskodás, az öngyilkosságokkal a hatósá­gok túlkapásai ellen tiltakoz­tak. HALÁLRA KÍNOZTÁK Kiderült Caracasban, hogy a hadsereg kémelhárító szol­gálata Kelet-Venezuelában halálra kínzott egy egyete­mistát. A diákok tüntetést rendeztek. Az egyetemi ne­gyed bejárata előtt tömegve­rekedés volt. A rendőrség egy diákot halálra sebzett. A fia­talok dühükben három autót felgyújtottak. MENEKÜLNIÜK KELLETT A szerdán keletkezett erdő­tűz éjszakára elérte Los An­geles északi elővárosait. A tűz nyolc házat megrongált és menekülésre késztetett 500 lakót. Három tűzoltó megse­besült, közülük egy súlyosan. SÜRGŐS MŰTÉT A Rómában tartózkodó Wy- gzynski lengyel bíborost este a kórházba szállították, hogy sürgős prosztata műtétet hajt­sanak végre rajta. A főpap állapota nem túlságosan ki­elégítő, Aldo Moro olasz kül­ügyminiszter sikeres vesemű­téten esett át. Az ő állapota kitűnő. FŐPRÓBA Cape Kennedvben megtar­tották az Apollo—12 űrhajó rajtjának főpróbáját. A no­vember 14-én rajtoló űrhajó két utasa, a 32 éves Charles Conrad és a 37 éves Alan Bean ismét megkísérli a holdraszállást az űrhajó hold­kompjával. Harmadik társuk, a 40 éves Richard Gordon az űrhajóval holdkerülő pályán marad. A tervek szerint no­vember 19-en, reggel 8 óra­kor szállnak le a Holdra. TETTLEGESSÉG, ERŐSZAKOSSÁG Joao Saldanna, a brazil labdarúgó válogatott szakve­zetője, aki európai körútjá­ról hazaérkezett, a mexikói VB-vel kapcsolatban így nyi­latkozott: a legnagyobb prob­lémát ott nem a labdarúgás fogja jelenteni, hanem az erő­szakosság, a tettlegesség. GÚZSBA KÖTÖTTÉK. SZÁJÁT LERAGASZTOTTAK Warren Wels amerikai né­ger aktivistát, a Fekete pár­duc mozgalom egyik vezető­jét, 15 évi fegyházra ítélték azzal a váddal, hogy a ha­tóság ellen erőszakot alkal­mazott. A tárgyaláson Robert Sealét gúzsba kötötték és a száját ragtapasszal leragasz­tották, mert hangosan tilta­kozott. ő is a Fekete párduc tagja. ELFOGTAK A FOSÍTOGATÖT Radics Lajos 21 éves, bün­tetett előéletű szállítómunkás éppen betörte az egvik autó ablakát, hogy azt kifossza, amikor megszólalt a riasztó- berendezés. A járókelők a zsebkéssel hadonászó foszto­gatót elfogták, aki a véreke- dés során megsérült. A men­tők a kórházba szállították. NINCS KEGYELEM Egy argentin ügyész felszó­lította az illetékes bíróságot, hogy utasítsa vissza a 30 na­pos börtönbüntetését töltő Es- tudinntes-játékosok — Polet- ti, Menara és Suarez —ügyé­ben beadott felmentési kére^ met.

Next

/
Thumbnails
Contents