Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-16 / 14. szám

I „Koronázás” a vártoronyban Családi ünnep - gyertyafénynél „Szeretsz?” — „Szeretlek!” lanak le. Kláriék ezt most láthatóvá tették. — Miből van a korona? — Dióból és rézfóliából. Az újsütetű király és ki­rályné (mert ugye, most már azok: egymás királyai) stílu­sosan. a diósgyőri Madonna és a vár fotójába rejtetten borítékot is kaptak. Ezt a vármúzeum igazgatója nyúj­totta át. A munkatársak pe­dig szép porcelánokkal ked­veskedtek. Hogy mi jutott eszünkbe, míg a színes, ólomkeretes ab­laküveg szűrte, kévébe fonta a nap sugarait, míg viasz- könnyeket hullattak az ün­neplő gyertyák? Ez a házas­ság sohasem lesz emléktelen. PÁRKÁNY LÁSZLÓ ,Koronázás" XX. századi módra. (Agatha felv.) Kilenckilométeres oszlop — könyvekből A műszaki tudományok csarnoka ★ Az új könyvtárépületben könyvmúzeumot rendeztek be. A selmeci műemlékkönyvtár anyagának tekintélyes része — melyben megtaláljuk a Kepler hagyatékából származó köny­veket és az Agricolae első kiadását — itt kerü U szabadpolcokra. Várostörténeti miniatűrök Weidlich és a Fekete Kutya Nagy csemegeboltunk egyszerűen csak Weidlich — és nem a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Válla­lat 211-es számú Csemegeboltja. Ez hosszú a siető, kedves vevőnek. „Megyek a Weidlichbe!” — így sok­kal rövidebb. Hát ennek a névnek a története röviden ez: Weidlich Pál, a Vas megyei Erdödy-uradalom jószágkormány­zójának 11. fia — nem dzsentri lett, hanem keres­kedő. Hosszú balkáni, kisázsiai, egyiptomi és kínai útjáról visszatérve, 19 éves korában, 1881-ben jött Miskolcra, Máhr Károlyhoz üzletvezetőnek. Ez a Máhr-bolt egyébként elődjeiben 1756-ig megy vissza. Cégére a fekete kutya volt. Weidlich ezt az üzletet 1891-ben átvette. Mindenben originált árult: Liplóból a túrót, Kassáról és Prágából a sonkát, Bécsből a virslit, Svájcból a sajtot. Nemesitett magot pedig exportált. Aztán 1911-ben felépítette a „Weidlich-pálotát” 30 lakással és 24 üzlethelyiséggel. A befektetett töke ha­láláig szolgálta — busás haszonnál. Az épület alagso­rában pincemozi is nyílt. A két világháború között évente már 20—25 ezer pengő adót fizetett, megelőzve Liechtenstein László főispán-földbirtokost a virilis- listán. Üjra beutazta a világot. Több nyelvet beszélt. Tájékozódott volt a világkereskedelemben. 1900-ban, a párizsi világkiállításon kitüntetést szerzett. Napi pos­tájában külföldi szaklapok bővén jöttek. Magas kort ért el: 84 éves korában. 1946. október 25-én halt meg. Ez a miskolci Weidlich — a ház és az ember — rövid históriája. KOMÁROMY JÓZSEF Valaha királyi párok, hercegek, hercegnők ülhettek így a diósgyőri vár délkeleti tornyában, mint most Simkó István és Batö Klára. A história híven őrzi a várszeglet ötszáz esztendős ólomkeretes ablaká­nak néhány derűs epizódját; itt vigadoztak a vidám­ságban sosem szűkölködő fényes palota hölgyei, e bemélyedés kőpadkáin pihentek meg a táncok után kipirult párok, itt oltották szomjukat finom rajzola­tú lostitzei serlegekből. A diósgyőri várban hasz­nált serleg-költemények he­lyett most egyszerű, simafalú borospoharak szolgálnak, a zöldmázas kiöntőskancsókat hétdecis üvegpalackok helyet­tesítik. A tokaji bor ?.amata feltehetően egyezik. A hat­karú gyertyatartók valamivel díszesebbek lehettek, de a gyertyák huzat-riasztotla lob- banásai ötszáz évvel ezelőtt sem voltak kevésbé költőiek, mint most. A násznép — barátok és munkatársak — a terített agztal körül ülnek, s míg sű­rűn kattognak a pillanatot megörökítő fényképezőgépek (áz udvari festő most házon kívül volt), a remek ötlet szü­lőjét keresem. Czeglédy Ilona, a vármú­zeum igazgatója, koccintás és néhány jókívánság-puszi köz­ben mondja: — Bató Klári (most már Simkó Istvánné) a vármú­zeum gazdasági igazgatója. Mi sem természetesebb, hogy az esküvői köszöntések és ün­neplések színhelyéül a sokat látott délkeleti tornyot vá­lasztottuk ki. Amikor helyre­állították ezt a felbecsülhe­tetlen értéket képviselő épít­ményt, javasoltuk, hogy ren­dezzenek esküvőket e törté­nelmi helyen. A szerelem magasztos állomása a házas­ságkötés — emlékoszlopot kí­ván. Fő is a fejünk, mi mó­don, s főleg hol lehetne e szép családi ünnepet minél meghittebbé tenni. íme — egy lehetőség. Igaz, még csak felemás, mert az esketés a III. kerületi tanácsházán tör­tént, de idővel... — Miért ne? A szép és a maradandó utáni vágyakozás legyőzheti a makacsságot. Ne­kem például régi ötletem az aggteleki cseppkőbarlang- beli esküvők rendezése. Ami­kor a vártorony megépült, s többen felsétáltunk ide, az első emeletre, szinte egyszer­re kiáltottunk fel: itt bizo­nyára szívesen kötnek házas­ságot a fiatalok .. . Egyebek­ben a korona a menyasszony fején játékos ötlet, a hely­színhez kívánkozó rekvizí- tum, vagy ennél több? — Ez is, az is ... De inkább szimbólum. Tudja, minden szépen kezdődő szerelemben láthatatlan koronázások zaj­Nem voltak látványos ün­nepségek, nem volt szalagát­vágás ; hétköznapi egyszerű­séggel nyitották meg a Ne­hézipari Műszaki Egyetem új könyvtárát. Az új bibliotéka nagyságánál, építészeti és bel­sőépítészeti megoldásánál, technikai felszereltségénél fogva nemcsak az egyetem és Miskolc büszkesége, hanem országos, sőt nemzetközi vi­szonylatban is rendkívül fi­gyelemre méltó alkotás. Az új könyvtár falai üveg­ből vannak, a tetőn is árad be a fény. Egyszerre otthonos és racionálisan rideg. Az egyetemnek csaknem 300 ezer kötet könyve van. Hogy mennyi ez, azt nagyon nehéz elképzelni, hiszen aki nem a könyvtáros szakmában dolgozik, az legfeljebb szá­zakban számolja a könyve­ket. Ha a 300 ezer kötetet egymásra raknánk — átlagos könyvvastagságot figyelembe véve — mintegy kilenc kilo­méter magas oszlopot alkot­nának. Ennyi könyvvel ki le­hetne „kövezni” egy tízezer négyzetméter nagyságú teret. Sokan viszolyognak a könyvtáraktól, mert ellenőr­zés ellenőrzést követ. Árgus szemek figyelik, hogy le­adta-e az olvasó az aktatás­káját, a helyére ült-e, rende­sen viselkedik-e stb. Az új könyvtárban az állomány vé­delme szempontjából szüksé­ges ellenőrzést úgy hajtják végre, hogy ne zavarja az ol­vasókat. A portán kell leadni a kabátot, aktatáskát. Amíg a ruhatárra várunk, rácso­dálkozhatunk Barcsay gyö­nyörű mozaikjára — és az­után szabad a vásár. A jól rendszerezett állományból mintegy 20 ezer kötet szabad­polcon van, s minden külö­nösebb tortúra nélkül leemel­hető. Aki belép az olvasóba, meglepődéssel tapasztalja, hogy ipari televízióskamerák kísérik mozdulatait. Elterjedt Talán ugyanabban a pilla­natban, amikor a bécsi Rai­mundtheater közönsége pre­mierre öltözve foglalt helyet a nézőtéren, hogy megnézze a Vodkát a királynőnek című musicalt, döntötték el a vá­rosi múzeumban: a sírjában helyezik el a színház névadó­jának, a 163 évvel ezelőtt el­temetett Raimundnak, nem­régiben megszerzett emlék­tárgyát. Előkerült az a hálósapka, amely azon az éjszakán fedte a nagy mester koponyáját, amikor öngyilkos lett. Rai­mund ugyanis egy kutyahara­pás következményének félel­métől eszét vesztve, agyonlőt­te magát az ausztriai Guten- steinben. Közvetlenül temeté­se előtt, a vizsgálatot végző dr. Rollet, tartományi főbíró, magához vette a lövésektől agyonlyukasztott hálósapkát. Hosszas bírói eljárás után ad­tévhit. hogy így ellenőrzik az olvasókat. Pedig nem ez az elsődleges céljuk, hanem az, hogy a könyvtár dolgozói abban a pillanatban a segít­ségükre siethessenek, amint észreveszik, hogy valaki nem tud eligazodni a könyvek vagy a segédletek között. —n—o ták csak oda az ereklyét Rai­mund barátnőjének és egyet­len örökösének, Toni Wagner, nak, aki nem sokkal halála előtt a bécsi városi gyűjtemény igazgatójának hagyományoz­ta. Az igazgató nem tette a nyilvános gyűjteménybe, ha­nem megtartotta saját magá­nak. Tőle örökölte húga, majd annak ve je. Ez utóbbi végren­delkezett azután úgy, hogy a bécsi városi múzeum örökölje a lassan már történelmivé vált színházi ereklyét. Ami­kor tavaly igen magas kort elérten elhalálozott, özvegye csak hosszas keresés után ta­lálta meg a hálósapkát egy rejtett íróasztalfiókban. Átad­ta a múzeumnak, és annak igazgatósága éppen most dön. tött úgy, hogy ezt a hálósap­kát nem állítja ki sehol, ha­nem Raimund sírjában he­lyezi el. (máiéi Egy hálósapka kalandos útja a sírig éjféltől reggelig PISZTOLY OS ÜTONÁLLÁS Pisztolyos útonálló elrabolt egy hondurasi utasszállító re. pülögépet. A pilótát arra kényszerítette, hogy a géppel a szomszédos Salvadorban szálljon le. A salvadoriak, akik nemrég háborúban áll­tak Hond.urassal, letartóztat­ták a géprablót. LABDARÜGÓ­BOTRANY Űjabb labdarúgó-botrány történt Olaszországban. A Ca- tanzaroban lejátszott mérkő­zés utolsó percében a vendé­gek vezettek 1:0-ra, amikor a játékvezető nem adott meg egy gólt a hazaiak javára. Ekkor elszabadult a pokol. Legalább ezer nézd rohant a pályára és hosszú ideig tar­tott. am i a rendőrség hely­reállította a rendet. Egy szur­koló és egy rendőr súlyosan megsérült. BOMBA A FÖPOSTÁN A Trafalg tér közelében levő londoni főpostát kiürí­tették, miután egy ismeretlen telefonáló közölte, hogy bom­bát rejtett el az épületbep. A rendőrség közölte, a tőposta mindaddig üresen marad, amíg tökéletesen át nem fé­sülik az épületet. A PILÓTA ÉLETBEN MARADT Dél-Braziliaban lezuhant egy helyi DC—3 típusú repü­lőgép. 19-en életüket vesztet­ték, a szerencsétlenséget csak a pilóta élte túl. TÖBB MILLIÓS KÁR Tűz okozott több milliós anyagi kárt az egyik Osna­brück! üzletutcában. A tűz­oltóság szerint lehetséges, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. AZ ÖNGYILKOS SZÍVE A kaliforniai Standford egyetem klinikáján a Norman E. Shumway professzor ve­zette átültetés-specialista se­bészcsoport hármas műtétet hajtott végre: egy öngyilkos­ságot elkövetett ember szívét és két veséjét ültette át há­rom súlyos beteg páciensbe. ELÍTÉLTÉK A RÖPLAP- TERJESZTÖT Feltételesen 3 havi börtön- büntetésre ítélték Osztravá- ban a 20 éves Anna Zavrelo- vát, aki munkahelyén a köz­társaság gazdasági helyzetét vulgarizáló és durván megha­misító röplapokat osztogatott munkatársai között. LESZAKADT AZ EMELVÉNY A portugáliai Moita falu­ban leszakadt a fából ácsolt emelvény az ünneplő sokaság alatt, amely a hagyományos Fiesztára. gyűlt egybe és ép­pen a bikák bevonulását fi­gyelte. A halottak száma egyelőre ismeretlen, az első jelentések szerint 200 sze­mélyt szállítottak a kórházba sérülésekkel. MEGKAPTA A MAGAÉT David Stein angol festő 41 értékes festményt hamisított és adott el az Egyesült Álla­mokban. A festményekért 163 ezer dollárt, a New York-I bíróságtól pedig öt évet ka­pott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents